e szavaira épitvén állítását: De amissione Szenderő et perfidia regis Bosnae atquc progressu Turcorum summám moestitiam

cepi-mus. Azonban a török évkönyvek szerint, mint megint Timon á l ­ lítja, Mahomed csak Tamás István halála után vette meg Szendrőt v í ­ vás által. Kaprinai VII. d. 278. /.

*) Legalább napája és családja sorsát nem osztotta meg, min alább meglátjuk.

2) Engel, Gesch v. Sérv. 414. I. — Chalkokondylasz szerin e. h. ezen feltétel alatt engedte által országát. — Ilona két hajadon leányával előbb Magyarországba vonta magát, azután leányához Boszniába ment 1462-ben, innen pedig Raguzáha, hol leányait férjhez adta, Ezek közöl Iréné Brankovics szerint Jakchich De­

meter híres szerb vezérhez, mások szerint (Barlettug, Dufresne, Marini Orbini) Castriota Jánoshoz, Skanderbég fiához (Comes Sanctae Galatinae in Regno Neapolí), Milicza pedis; Brankovics szerint Negoja Bassaraba oláh vajdához, Dufresne és Orbini szerint Toccas Leonhard cephaloniai gróf és arsai deapotához ment férj­

hez. 1469-ben Velenczében perelt Ilona, niivrl Corcyrában min­

den kincseitől megfosztatott, végre apácza lett, és november 7-di-kén 1474. holt meg. Engel, Gesch. v- Serv. 415. I

3) Engel e. h.

4) Ugy&n 6 e. h. és magyar történeteiben 236. I.

5) Gebhardi II. d. 134. I.

HUNYADIAK KORA III. KÖT. 1 1

járt meghagyta magyarországi követének, hogy a neki á t ­ küldött 2 0 , 0 0 0 aranyat ne adja át Mátyásnak, hanem t o ­ vábbi rendelésig tartsa magánál ¹) .

Thomassevich István atyjához Boszniába vonta m a g á t^r de nem soká tudott ország nélkül lenni, és azért ezt, é p e n midőn Wukmannal, Pribillának egy bánocskának fiával, a bielai vár miatt kedvetlenségbe jővén, seregeit ez e l l e n vinné, ágyában megfojtotta ²) . Ezen tette után még a z o n

0 A pápának Mantuábdl septembcr 8-dikán írt, és már feljehl>

említett levele Praynál, AnnaL HL d. 242. I. és Kaprinainál e. h. 344. I.

2) Asseman, Calend. Eccl. Slav. V. d. 80. I. utána pedig Gebhardi e. h. III d. 776. I. és Fessler e. h. azt állitják, hogy-Tamás vagy Tamasko István természetes halállal holt meg, és csak a patarenusok, kiket Thomassevich István igen nagyon üldözött, fogták reá az atyagyilkosságot. De ez ellenkezik a többi részint egykorú irók előadásával, kik a szörnyű tett iránt megegyeznek, s csak abban különböznek, hogy némellyek, mint Ritter Pál, Bosna captiva, Luccari HL kóny% 107. I. és Dufresne VIII. fej. 122. I. még Mátyást is vádolják egyetértéssel, sőt a dolognak egyenes előmoz­

dításával , az első azt is mondván, hogy Thomassevich Istvánnak tette jutalmául atyja birtokát igérte volna oda. Ezt elfogadja Pethö is e. h. 80. L, azt hozván fel Mátyás mentségére, hogy őt Tamás-István ellen az ingerelte fel, miszerint Bosznia némelly részeinek különösen pedig Jaiczának kikémielése közben az álruhába burko—

zott Mahomed szultánt elfogatván, szabadon bocsátotta, sőt mi több vele szövetséget is kötött. Azonban valamint a keresztyén ügy elleni ezen árulást, mint mindjárt meglátjuk, maga Thomassevich István vitte véghez, úgy Mátyást a Thomassevich István megöletésébeni részvét iránt támasztott alacsony vád ellen nyomosán védelmezik Asseman e. k..

Kaprinai II. d. 105. I. és Gebhardi e.h. — A történet idejére nézve nem egyeznek meg az irék. Farlat IV. d. 73. I. és utána Katona VII. d. 340. I. azt 1460-ra, Kaprinai e. h. és Pethá e. h. 1461-re teszik; Asseman e. h- 88. I. bizonytalannak mondja hogy 1462-ben vagy 1463-ban történt-e? De Thomassevich Ist­

vánnak egy levele 1459. június 3-dikáről Kaprinainál II. d. 309.

Farlatnál V. d. 73. I. és Kerchelichnél Notit. prael. 279. I.

megczáfolja őket, itt magát már egyenesen bosnya királynak és-Radivojt nem testvérének* hanem nagybátyjának mondja. Schimeck^f Pol. Gesch. v. Bosn. 135. I. és Gebhardi e. A. — Mátyás is egy

s z e m t e l e n s é g r e is vetemedett, hogy Mantnában a római c a t h . hit mellett szerzett érdemei tekintetéből, követei által a b o s n y a királyságban a pápa általi megerősíttetését, s a n ­ n a k paranesa következésében történendő ünnepélyes m e g -koronáztatását sürgette. Ennek azonban a magyar k ö v e ­ t e k királyuk rendeletéből, nem annyira az Újlakinak tett í g é r e t következtében *). mint Magyarország védúri jogainak s é r t e t l e n fentartása tekintetéből ellent mondottak. Mind­

j á r t a fejedelmi szék elfoglalása után a bosnya nemessé­

g e t öszvehivta a Rigőmezejére egész erejökkel ²) . E z a t ö r ö k ö k elleni készületek örve alatt történt; de az itt ösz-v e g y ü l t sereggel, a helyett hogy ezek ellen ment ösz-volna, h i r t e l e n Kossarics István szent-sebőki fejedelemnek fordul, 6 t tartományaiból elkergeti, és Mahomeddel alkudozások­

b a k e z d e ereszkedni *). E z ugyanis *) Jaiczába ⁵) B o s -n y a o r s z á g fővárosába lopódzkodott, morabita öltözetbe-n

1460. elején kelt levelében, mellyetPray, Annál IV. dar. 257. L Mátyás levelei közöl I. rész, 63. I. közöl, azt mondja : Quanto-rum maloQuanto-rum regis Bosnae páter quondam et qui nünc superest filins huic regno Hungáriáé et universo nomini christiano causa exstiterint. Igaz ugyan, hogy ezen levelet Mátyás leveleinek kiadéi 1462-re teszik; azonban erre Praye. h. helyesen jegyzi meg, hogy Phi8 felelete, mellyet erre adott, pápaságának második évében kel­

vén , ezen év hibás, és 1460-nak kell állani. Fessler azt vitatja de minden alap nélkül, hogy Tamás István halála ezen évben de még Szendrő elfoglalása előtt történt volna.

0 Engel, Gesch. d. ungr. Reichs III. d. 236. I. és Gesch.

r . Serv. 418. I.

2) Ez iránti levele kelt Pristinában június 3-dikán, és közlik azt, mint épen most látok, Farlat, Kerchelich, Kaprinai e. h.

és később mások.

3) Engel, Gesch. v. Ung. Reichs 111. d. 236. I

4) Gebhardi III. d. 776. I. a szultánt hibásan Murádnak nevezi.

5) Pethő e. h. mint feljebb látok. — Kaprinai II. d. 104.1.

és utána Gebhardi II. d. 134. I Jaiczának nevezi ezen várost, az utolsó azonban későbben III. d. 776. I. ezen történetre megint visszajővén, Suticskának, Engel, Gesch. v. Ung. e. h. Sutická-n a k , Schimeck e. h. 138. I. SutticskáSutická-nak. EgyébiráSutická-nt eíeSutická-n utolsd

1 1 *

azt kikémlelendő. Egy Goják nevű grőf a dolgot Thomas-sevichnek fölfedező, s a szultánt elfogván, elejébe vivé. A hitetlen fejedelem megfelejtkezve azon haszonról, melly ezen szerencsés eset czélszerű használatából az egész k e -resztyénségre háramolhatott volna, a nagy urat főbőko-lással fogadá, mintha ura lett volna, vele békét, szövet­

séget köte, s fgy biztos őrizet alatt seregéhez visszakül­

dő ¹) . Ezen magaviseletén felindult az egész keresztyén­

ség, felindultak saját alattvalói is ²) .

Mátyás a törökök ellen, kik Szendrő megvétele után Magyarországba is beütöttek, egész Csanád megyéig hatot­

tak , ott több erősségeket megvívtak, sőt magát a püspöki lakot is fenyegették * ) , de csakhamar megint

visszavon-elismeri ^y hogy némellyek szerint Jaiczában barát-, mások szerint Suticskában kereskedőruhában jelent meg a szultán.

1) Luccari 107. 1. Gebhardinál III d. 776. Pethő és Schi-mech e. h.— Némellyek, nevezetesen Pethő e. A., Dufresne 122. I.

és utána Kaprinai e. h. 104. I. ezen egész történetet még T a ­ más Istvánnak tulajdonítják. Azonban mind Schimech e. h. mind Engel, Gesch. von Serv. 417., valamint Gebhardi is e. h. a tett végbevitelével Thomassevichet vádolják; és ha áll Tamás Ist­

vánnak ezen évben , még pedig * mint feljebb megmutatni ügye-keztünk, június 3-dika előtti megölettetésc, azt ő nem is vihet­

te véghez.

2) Gebhardi e. h.

8) E miatt és jövendőre minden veszély elkerülésére Albert püspök Mátyás engedelmével ezt sánczokkal és falakkal kívánta megerősíteni, de a káptalan ebben ellenkezett, úgy hogy a fő­

pap panaszára bullával és egyházi fenyiték terhe alatt kellett azt engedelmességre szorítani. Pius pápa levele e miatt a kalocsai érsekhez, Mantua V. idus Octobris 1459. megvan Battyányinál Series Episc. Chanad. 98. I. E mellett a szent-atya bűnbocsána­

tot adott mind azoknak, kik sz. György és sz. Erzsébet napján a helybeli székes egyházat mellátogatván, a helység és püspöki lak megerősítésére bizonyos adományokkal járulnak, olly formán hogy a begyülendő pénz felét a püspök vegye át a mondott czélra, a másik fele legyen a pápai kamaráé a török háborúra. Ugyan­

ott 100. I

ták magokat, némelly hirtelen készületeket t e t t

) , és több