• Nem Talált Eredményt

Ezekben bízva, meg lehetnek győződve, hogy ő mindenben egyedül a haza javát tartván szemei előtt, azt szenvedélye

In document .HUNYADIAK KORA (Pldal 46-51)

inek feláldozni, családja megsértéseinek alacsony

meg-bosszulása által az országot gyászba borítani, annak belső

csendjét veszélyezni nem fogja; de azoknak bővebb

megnyugtatására, kik ettől talán még is tartanának, az

iránt a kezességet ünnepélyesen magára vállalni kész,

hogy minden eddigi bántalmak, még a testvéri ártatlan

vér kiöntése is, örökre el lesznek felejtve, és e miatt sen­

kinek sem lesz bántódása. Egyébiránt beszéde végével ujabban is erésité, hogy neki épen nem szándoka a hős Hunyadi legszebb reményű fiának választását erőltetni, vá~

lasztási szabadságukat távolról sem kivánja megszorítani, és h a indítványával nincsenek megelégedve, válaszszák azt, kit érdemesebbnek találnak 1) .

E z e n és hasonlő okoskodások a hallgatóság nagyobb részére olly mély behatást tőnek, hogy magát az öreg szénokot is készek lettek volna a királyi székbe ültetni, ha az ezt elfogadja. Mind e mellett, és bár a tanácskozás helye Szilágyi fegyveres népével körül volt fogva * ) , a

O Ezen beszédet bóven előadja Bonfin e. h. de történeti hibák­

kal rakva, mint megjegyzi Kaprinai I. d. 391. I. Rövidebben em­

lítik azt Aeneas Sylvius, Európa 1. fej. 390. I. és Ranzan, Ind.

XXIX. Schwandtnernél I. d. 393. /. Mí a három némileg egy­

mástól különböző, de egymással épen nem ellenkező, sőt fő v o -náaaiban tökéletesen megegyező, előadásból az okoskodások fona­

lát öszvehúzva adjuk azt elő, Fesslernek remek tollal írt beszédét tartván szem előtt, de annak az egykorú Írókkal ellenkező piperéit elhagyván.

a) Bonfin e. h., ki még tovább megy és azt állítja, hogy ezen felül a mezőn több akasztófák és vesztőhelyek voltak feláUítva, a gyengébb elmékre a félelem által is hatandők. In medio deinde campo, igy szól ő, quando plures in comitiis dies acti sunt, furcas laniariamque mensam proposuit (Szilágyiról van sző), gravi edicto quicumque Mathiae suffragia reddere recusarent, praesentaneam mortera interminatus est. — Dlugoss XIII. könyv, 220. I. hason­

lót mond, azoknak felállítását a Duna mellé tévén: Ad fluenta quoque Danubii patibuli terror, funem et asciam continens, ere-ctus, eos qui Mathiae in regem et Michaelis Zaladin in Gubernáto­

réin electioni contravenirent puniturus. — Heltai szerint Krón.

II. d. 5. I. még a gyűlés helyén is volt illy ijesztő j e l felállítva. — Ebendorfer, fez Jeromosnál II. d. 889.1. közönséges kifejezé­

sekben Budára teszi felállíttatásukat: Interea dum haec scriberem Mathiaa captus olim de Hunyad nominatur in regem Hungáriáé per popularea et eos, qui Michaéli dicto Sillagi (proprie Sillada M i -chel) de quo supra adhaerebaiit, qní et in magna pompa de Prága adductus est Budám, ubi ad terrorem tria ereeta sunt patibula ad

választás akadályai még nem voltak elhárítva. A nádor és pártja abban megegyezni nem akara; nyilván ugyan azt gátolni nem meré *), hanem időnyerés végett a dolog fon­

tosságának örve alatt gondolkodásra haladékot kére, a z ülés felbontását, a választás elhalasztását sürgető és végre meg is nyeré 2) ; miután Szilágyi fő törekvése oda ment, hogy a pártokat előbb egyesítve, öcscsének a trónon á l ­ landóságot szerezzen, és azért a hatalommal, melly kezé­

ben volt és mellyel egy csapással a dolgot annyival köny-nyebben bevégezhette volna, mivel a választók kitűnő többsége úgy is mellette állott, visszaélni nem akart.

Azonban a Hunyadi-család elleni párt minden

ügyeke-puniendum eos, qui suae adversarentur electioni antefatae. — Ezen körülményeket Kaprinai is el látszik fogadni e. h. 392.

oda módosítván a dolgot, hogy már ekkor a többség Mátyás mel­

lett nyilatkozván, ez a kisebbség elijesztésére történt, nehogy az a csendet zavarni merészelje jogtalan ellenzése által. íróink közöl többen, mint Pray, Annál. 111. d. 214. I., főként pedig Hist.

Reg. II. d. 383. /., Engel e. h. 219. I. minden módosítás nélkül valóság gyanánt veszik fel előadásukba ezen ijesztő látványok fel­

állítását. Mind e mellett szabadjon nekünk az iránt kételkednünk.

Heltai Bonfinból, ez pedig hihetőleg vagy Dlugossből vagy Eben-dorferből vette előadását, ezen két irő pedig, mint Mátyásnak és a magyaroknak" ellensége, nem nagy hitelt érdemel. Helyesen jegyzi meg Katona e. h. VII. d. 42. hogy ezen körülményt a

többi egykorú irók egészen hallgatással mellőzik el. Követi őt gróf Cziráky, De tnodo consequendi summ. Imp. 67. I.; Fessler pedig V. d. 16. I. az egész dolgot a Kázmér elmellőztetésén felin­

dult Dlugoss találmányának tartja, mivel arról az egykorú Aeneas Sylvius nem emlékezik, a Garai-párt nem volt olly gyenge, hogy az effélével arra hatni fel bosszantása nélkül lehetett volna, Kázmér pedig és Fridrik az illy rettegtető módokról bizonyosan említést tesznek a választás törvénytelenségének bebizonyítására,, ha azt ala­

posan tenni lehet vala.

0 Turóczi e.h.

2) Bonfin e. h. Fessler szerint V. d. 15. /. a tárgy neveze­

tességének színe alatt Garai több napokig halogatta a rendek ösz~

vehivását.

zetei mellett sem ért czélt J) , sót halogatása által csak Mátyás pártja erősödését öregbedését eszközölte. Szilágyi az í g y nyert időt használva, maga részéről mindent elkö-vete, hogy az ellenkező rendeket öcscsének pártjára hajt­

sa 2) . A z ékes szavú Vitéz János nyilván értésökre adá, hogy Podiebrád, a vitézségéről ismeretes cseh kormányzó és mint gyanítani lehet jövendő király, Mátyást óhajtja királyi székben látni 8) . A Hunyadi-család több barátai sem mulasztottak el semmit i s , mi hatalmukban állott;

ezek közt megkülönböztette magát Rozgonyi Sebestyén *).

Azonban legnagyobb, legsikeresebb szolgálatokat tett a pápa követje, a szent-angyal bíboraoka, ki előre sejdít­

vén azon különös tulajdonokat, mellyek később

Mátyás-O Pray ugyan Bist. Reg. II. d. 383. I. azt véli, hogy, ha Garai pártja elejétől fogva a lengyel királyt, a szász herczeget, a megholt király sógorait, vagy az osztrák herczegek egyikét a Lajos alatt kötött kölcsönös öröködési szerződés következtében hozta volna indítványba, Szilágyi (igyekezeteit nem csak meghiúsítja, hanem Lengyel- vagy Csehországot vagy Oszirákhont Csehország­

gal megint a honhoz csatolja. Mennyiben van a tudós historio-graphnak igaza, elhatározni nem merjük; de annyi bizonyos, hogy ez csekély kárpótlás lett volna azon dicsőségnek elvesztéseért, mely-lyet Mátyás fényes uralkodása honi történeteinkre árasztott, és melly-nek emlékezete nemzetünkmelly-nek önérzetét a sors minden csapásai közt fen tartani képes.

2) Gebhardi szerint e. h. II d. 115. I. Szilágyi igen sok pénzt is szőrt ki az országgyűlésen megjelent főrendek kj5zt.

3) Pessina, Mars Morav. 690. I. Hogy Podiebrád is előmoz­

dította királylyá választatását, maga is elismeri Mátyás Strazsni-czon kötött egye88égének e szavaiban: Immo etiam in quantum in eo exstitit, fautor noster fűit, et adiutor, ut ad dignitatem regiam eligeremur. Oklevéltár CCLXXIX. sz. A mit Podiebrád tett, mind azért tette, mivel hasonlót várt magára nézve mind Mátyástól mind a magyaroktól. Pubitschka, Gesch. v. Bőhm. IX. d. 4. I — Bonfin e. h. helytelenül állítja, hogy Podiebrád már ekkor cseh király volt.

4) Rozgonyi Sebestyénnek ez alkalommal szerzett érdemeit maga Mátyás elismeri két oklevélben 1458. és 1466-ról, mellyeket k i ­ vonatban közöl Kaprinai I. d. 342. I.

ban kifejlődtek ')? mindent elkövetett, hogy a főrendeket Mátyásban egyeztethesse 2) , és valósággal a nádor pártjá­

tól sokat is áthozott a Mátyáséhoz *), kivált miután az egész számosan öszvegyült népség nagy zajgassál H u ­ nyadi fia mellett jelenté ki magát. Számos csoportokban vonult ez a két testvér város utczáin végig, nagy robaj­

jal kiáltá ki Mátyást királynak. Hozzája csatolták ma­

gokat a katonaság, sőt még a gyermekek is. Minden felé csak ezen szavak hallatszottak: Mátyás legyen királyunk, őt az isten jelelte ki védelmünkre, nekünk illendő őt e l ­ választani

*) Et iile cardinalis, titulo Sancti Angeli, jurisconsultus lega-tusque pontificÍ8, hispanus, cum plurimo rerum usu et sapientia polleret, palám dictitabit, in puero Mathia animoi et virtutes r e -gias jam dudum conjectasse. Galeotus XII. fej. Schwandtnernél II. d. 543. I. Has. Aeneas Sylvius Frehernél II. d. 41. I. — Kaprinai mind azokat, kik Mátyás választását előmozdították, egyenként és hosszasan előadván / . d. 342—354. I., hogy itt is CBudának híjával ne legyünk, utolsó helyen nevezi Capistranoit, ki, mint feljebb Bon fin után elmondok, Mátyásról előre megjöven­

dölte volt királyi székbe emeltetését. Mátyás fogságában ezen szenthez fohászkodott, és ezen imádságának köszönte és tulajdoní­

totta maga is kiszabadulását, mint mondja Újlaki Miklós Capi-stranoi szentté-tétele iránt az olasz fejedelmekhez írt levelében, Hermann, Capistr. triumph. 697. I. — Az Újlaki-családnak egyébiránt ezen szentté tétel igen szjvén feküdt; azért Lőrincz 630 forintot rendelt ezen czélra, mellyet I I . Lajos a törökök ellen foly­

tatott szerencsétlen háborúzására vett fel a budai Keresztelő Sz.

Jánosnak szentelt egyháztól.

2) Aeneas Sylvius, Európa I. fej. 390. I. Hasonl. Fessler V.

d. 15. I.

3) Fessler e. h., ki azt veti még utána, hogy az idegen köve­

tekre senki többé nem hallgatott, Albert leányának alkotmányos öröködési jogai tekintetbe többé nem vétettek; a tiszamelléki és az erdélyi nemesség, az egész egyházi rend és a szabad királyi városok követei egyet értve kívánták már most Hunyadi fiát k i ­ rályuknak.

4) Turóczi e. h. Hasonl. Bon fin és Fessler e. A., az utolsó azt is állitván, hogy még a választás előtt Pestnek minden egyházában

Illy előkészületek közt viradt meg Januarius 24-dike

!

)i

In document .HUNYADIAK KORA (Pldal 46-51)