Szülők jellemzése, szakmai előbbre jutásuk, szakmai és tanulmányi terveik,

70

71 ... Ha azt mondom, hogy otthon, akkor nekem mindig az a kép jelenik meg. Hozzátéve még hogy utánam majdnem öt évvel született a kishúgocskám és rettentő boldog és büszke voltam, hogy most már nem én vagyok a legkisebb, hanem most már van egy húgom is.

Csak azt nagyon sajnáltam, hogy öcsém nem lett. Aztán meglett a vigasztalásom, amikor a húgom férjhez ment, akkor kineveztem a férjét öcsémnek, mert ténylegesen fiatalabb is volt nálam. Ezek voltak a kezdetek, úgyhogy így indult.”

11. ábra Bartha Genovéva genogram⁴⁴

A genogramról leolvasható, hogy a gyermekek számát illetően Éva néni szülei Éva néni anyai ágának mintázatát követték. Két tragédiát jelöltem a genogramon, a korai gyermekhalálokon kívül. Az anyai nagymama balesetét, valamint Éva néni Édesanyjának korai halálát. Ezzel kapcsolatban idézem, Éva néni hogyan meséli el a két életeseményt a nagyszülők és szülők bemutatásakor, és a család hogyan küzd meg velük. A Sacré Coeur kötődés egyértelmű, hiszen mind a négy leánygyermek Sacré Coeur növendék volt. A foglalkozásokat tekintve látható, hogy Éva néni pályaválasztásának, a tanári hivatásnak voltak előzményei Éva néni apai nagyszüleinél.

Sorsfordító események a családban, és a család megküzdési stratégiái:

44 A genogramhoz felhasznált gyászjelentések az OSZK gyászjelentés gyűjteményéből: Özv. Dr.

Andor Endréné szül. Nagy Ilona, Andor Annuska, Dr. Bartha Béla

72 Bartha Genovéva S bl [16307:22709] „…Az Andor nagyszülők: dr. Andor Endre és Káposztás-szentmiklósi Nagy Ilona. A nagyapám, nem doktornak született és nem is orvos volt, hanem nagyon szociális beállítottságú ember... Egerben végzett, ott ciszterek voltak, vagy nem tudom. Aztán próbált ezzel-azzal foglalkozni, tanulni ezt-azt, amazt, aztán jogi dolgokat is. Nagyon emberbarát beállítottságú volt, hogy lehetne segíteni ezen, azon, amazon. Aztán a parlamentnek is tagja volt-e vagy nem, azt már nem tudom, lényeg, hogy helyettes államtitkár lett a munkaügynél. Rengeteget tett annak érdekében, hogy a munkások megfelelő ellátást kapjanak. Hogy milyen ember volt, arra a legjellemzőbb, hogy mikor jött a rendszerváltozás, akkor se szó, se beszéd elvették a nyugdíját, lévén, hogy helyettes államtitkár volt, és Ő erre se szólt egy árva szót sem, nem örült neki, de végülis azt sikerült megúszni, hogy le nem csukták. Akkor miből éltek egyáltalán... Az volt a helyzet, hogy nagyanyám, nekik csekély, ha jól tudom, tíz gyermekük volt, akikből hét nőtt föl és alapított családot. Az első világháború után Pestre átjöttek... a villamos akkoriban kezdett járni, de azért gyalogolva is bevásárolt, mert itt olcsóbban lehetett kapni dolgokat. Aztán haza a Mészáros utcába, akkor megfőzött, gondolhatod, ennyi éhes szájnak. Tulajdonképpen ő a családról gondoskodott... Azért időnként lementek a Balatonhoz egy kicsit levegőzni. Egy szép napon, a taxi, amivel mentek, ráment a sínre, jött a vonat és elütötte. Akkor a legfiatalabb leányuk volt velük, és nagyapám, nagyanyám.

A nagyanyámnak fél oldala sérüléseket kapott, többek közt az egyik szemét elvesztette.

Akkor mondták, hogy kárpótlást fog kapni és meg is szavazták a hivatalos helyen, mert nem működött ott a jelzőlámpa a sorompónál. Attól kezdve, arra járva, mindig háromszor nézek körül. Na és akkor, azt a pénzt nem költötték el, hanem abból vettek egy nyaralót Lellén. Méghozzá úgy, ahonnan közvetlenül nem kellett hegyet mászni, közvetlenül ki lehetett, nyolc-tízperc alatt, a Balatonra jutni. Attól kezdve aztán, ahogy a családok nőttek, gyerekek, mi is ott voltunk. Gondolhatod, milyen óriási különbség, hogy egy szállodában, vagy a nagyszülőknél, még hogyha saját maga főz is az ember.”

A tragikus eseményekben a jót megtalálni jellemző stratégia ebben a családi narratívában. A nagyapának idős korban, már munkaképtelen létben, nyugdíjtól megfosztva, örülni annak, hogy elkerül valami még rosszabbat. Természetesen ez végtelenül leegyszerűsített, de mégis ismétlődő séma az elbeszélésben. Valószínűsíthető, hogy nem csupán a takarékos életmód segített a nagyszülőknek átvészelni ezt az állapotot, feltételezhető, hogy a korábbi évekből sikerült némi tartalékot képezni, ingatlan(ok) megmaradhattak, illetve feltételezhető, hogy a feleségtől nem vették el a baleset miatt

73 szerzett járadékot, vagy nyugdíjat⁴⁵, vagy a már felnőtt gyermekek tudtak anyagi segítséget nyújtani szüleiknek. Valóban reális esély volt akár rosszabb körülményekre is az államosítások, kitelepítések, bebörtönzések miatt. A deklasszálás különböző módjaira sokkal keserűbb válaszreakciók is léteztek, a disszidálástól kezdve a megaláztatást elviselni nem tudó lelki és testi összetörésen át. A másik példa is erősíti a család pozitív, kompenzáló stratégiáját. Súlyos baleset következményeként egy meleg, családi pihenőhely, több generációnak nyújtva egészségesebb környezetet.

Bartha Genovéva S bl [16307:22709] ”Anyukám tulajdonképpen kereskedelmi iskolát végzett. És amíg nem ment férjhez, addig kereskedelem szervezésben dolgozott.

Viszont amiben szívvel-lélekkel segítette apámat, az az volt, hogy látta, hogy ott milyen helyzetbe vannak a kismamák. Meg egyáltalán. akik gyereket várnak. Mert abszolút tájékozatlanok voltak. Tehát amit az ő anyjuk, vagy a szomszédasszony, vagy valaki mondott, hogy ezt így kell csinálni, azt úgy csinálták. Ezt később apám mesélte, hogy egyszer csak, hoznak be egy csecsemőt, a rendelőbe bebugyolálva. - Jaj, doktor úr! Már mindent csináltunk és semmit se használ. Jaj, valószínű nagy láza van a gyereknek! Apám az nem egy lágy ember volt: - Bontsák ki! Erre kezdik kibontani. Tudod mibe volt bepólyálva? Túróba! Hogy az kiszívja belőle… Szóval, ilyen és ehhez hasonló helyzetek.

Nem beszélve róla, hogy pelenka jóformán nem volt. Ha egy kicsit kakiban van, kakiban van a gyerek, hát aztán. Satöbbi. Akkor már az anya és csecsemővédő intézet, a Stefánia, már létezett. És akkor elhatározták, hogy ott a Stefániának egy kis rendelőt létesítenek.

És nagyon okosan kitalálták, mert az volt, aki kétszer vagy háromszor eljön a terhessége alatt, oda a rendelésre, az kap kölcsön babakelengyét. És akkor, hát gondolhatod, ebbe se anyós, se mama, se senki kifogásolnivalót nem találhatott. Mert hát abban a csomagban aztán volt pelenka, púder, egyéb. És akkor ez tényleg sikerült is, úgyhogy a különböző községekbe, ugye először Mérán, azután a többi községekbe is apám hetente ment át rendelést tartani. Azon kívül, aki sürgős beteg volt, azt hozták vagy őt vitték hozzá.

De mindenesetre ezzel óriási mértékben csökkent is a gyermekhalandóság, mert az akkoriban elég sűrűn volt. És a másik, hogy egészségesen indultak az életbe a gyerekek.

Anyám ilyen téren, ahol tudott, mindenütt segített. ”

Bartha Genovéva S bl [ 2155: 3050] „Ami viszont elég váratlanul jött közbe, hogy anyám megbetegedett. Különböző bajai voltak, végülis föl kellett hozni Budapestre,

45 Amennyiben a baleset korábban volt, mint a nyugdíjtól történő megfosztás.

74 és itt tüdőgyulladásban meghalt. Apám telefonon kapta az értesítést, hogy a felesége meghalt. A legidősebb gyermek akkor tizenkét éves volt a legkisebb gyakorlatilag másfél, én magam pedig hatodik, hetedik életévemben jártam. Ami szintén egész életre szólóan kihatott, hogy apám szájából, se akkor, se egész élete folyamán, egész idős korában sem, sose hallottam, hogy miért csinálta ezt az Isten. Miért vette el? Soha! Tudod mi volt neki a mondása? Hogy ezt akkoriban is így mondta-e, vagy nem… de öregkorában bármi probléma volt, „majd a Jóisten elrendezi”. Ez százszázalékosan beigazolódott az életében.

Ez egy olyan életpélda előttem...”

A kétségbeesés helyett az élet nem várt tragédiáin a hit vezet át, a remény a túlélésre, a folytatásra a reménytelennek látszó helyzetben is ebben a vallásos családban.

Marshall P. Duke (2005)⁴⁶ amerikai családok multidiszciplináris (pszichológia, szociológia, antropológia, vallás és környezetpszichológia) megközelítésű vizsgálata kapcsán, melyet MARIAL (Myth and Ritual in American Life) perspektívának nevez, új családelemzési rendszert alkot, mely egyebek közt a családok megküzdési stratégiáival is foglalkozik. A család egészére, mint individuumra alkalmazhatók a személyiségpszichológia eredményei. A család a modell szerint folyamatos szituációk, helyzetek, külső és belső ingerek áramlatában van, ezekre válaszolva „viselkedik” és ezen helyzetekből és viselkedésekből építi fel a családi narratívumait. A szituációk forrása lehet családon belüli és kívüli, illetve ezen szituációk megélése is kétféle lehet, pl. külső helyzet belső megélése, amikor egy rossz bizonyítvány családi veszekedést idéz elő. A reflexivitás és a belső vagy külső kontrollba vetett hit is jellemzi a családok megküzdési stratégiáit. A reflexivitás a család adaptív válaszadási képességét jelenti, a kontrollhit pedig a belső vagy külső erőforrásokra történő hagyatkozásra utal. A Bartha család a fiatal Édesanya halálával történő megküzdéshez adaptívan válaszol, külső kontrollra, Istenre hagyatkozva, elfogadva a megváltozhatatlant, ezzel elkerülve az összeomlást.