Az első alfejezetben a résztvevő családjáról, a szülők, nagyszülők szakmai életútjaira, iskolai végzettségére, vallására kérdező kérdések kapcsán, a benne felidéződött emlékek, általam legfontosabbnak vélt részét idéztem. A résztvevők a családtagok tanulmányi és szakmai életútján kívül a családot sújtó tragédiákat, korai haláleseteket, államosítással, háborúval kapcsolatos történeteiket is felidézték, valamint a szüleikről is adtak jellemzést. A család vallásossága, egyúttal ideológiai háttere is a legtöbb résztvevőnél említésre került (Erikson 1993). Ezen történetekből a családra jellemző vezérelveket (Boreczky és mtsai, 2007), a család megküzdési stratégiáit (Duke, 2005), valamint genogramokon is ábrázolható, generációkon átívelő értékátadás
119 (McGoldrick, Gerson és Petry, 2008) különböző eseteit és néhány esetben a szimbolikus család hatásrendszerét (Boreczky, 2004) próbáltam felvázolni. Jelen összegzésben a kiemelt résztvevőkön kívül a többi résztvevő adatait is bemutatom, de már nem névhez kötötten.
Iparos család, valamint egy katona/csendőr a férfiak között. A nők középfokú végzettségűek, munkát vállalnak, továbbtanulási szándék is megjelenik, de beteljesületlen terv marad ismétlődően. A család nő tagjai több esetben is átveszik a korai özvegységben a családfenntartó szerepét munkavállalóként, és helyettük a nagymamák gondoskodnak a kisgyermekekről. A genogramon egyebek között a generációkon átívelő nagyszülői gondoskodás ismétlődő példái is leolvashatók. „Szabványvallásosság”, vagy hétköznapi vallásosság, melyet aztán a Sacré Coeur változtat meg a résztvevőnél, hivatást adóan, és a távolabbi családban is lesz jezsuita szerzetes az egyik unokatestvér esetében.
A férfiakat tekintve értelmiségi család, nők középfokú végzettségűek, de önkéntes feladatokat látnak el a háztartási teendők mellett. Sok gyermek generációkon át. Tanári pálya ismétlődően, szerzetesi hivatás a Sacré Coeur után jelenik meg a családban.
Beteljesületlen orvosi és humán továbbtanulási szándék, reál szakos tanári végzettség lesz helyette.
Többgenerációs zenei pálya a férfiaknál, nőknél középfokú végzettség ismétlődően. A résztvevőnél meg nem valósult továbbtanulási terv, helyette felsőfokú szakmai végzettség, középvezető rangig.
Jómódú, nyomdász család, a legfontosabb katolikus nyomda vezetői. Újító találékonyság generációkon át, a résztvevőben és párjában is. A nők önkéntes munkát vállalnak, az első női munkavállaló a résztvevő generációjából. A résztvevő számára a vágyott orvosi pálya helyett csak a műszaki felsőoktatás választható.
A feltehetően jobb módban élő család értelmiségi felmenőkkel, tragikus hirtelenséggel eltűnik a résztvevő életéből, helyét a Sacré Coeur rend tölti be.
Földbirtokos család, gazdasági képzettséggel, sikeres vállalkozók generációkon át. Doktori végzettségű édesanya, korábbi Sacré Coeur növendék, maga is apácának készül. Végül férjhez megy, tíz gyermeket nevel fel, szakmai hivatását az újvilágban gyakorolja. A résztvevő előtt bezáródnak a továbbtanulási lehetőségek itthon, de 45 évesen Ő is a szülők, testvérek után megy Amerikába, és ott beteljesedik a pályája. Az apácahivatás a résztvevőnél és Édesanyjánál is komoly szándék, de mind a két esetben beteljesületlen maradt.
120 Mindegyik résztvevő családjában a külső kontrollra, Istenre hagyatkozás megjelenik, segítve ezzel a család megváltozhatatlan eseményekre adott válaszreakcióit.
Leghangsúlyosabban az egykori Sacré Coeur növendék, Jálics Kálmánné Frickle Izabellánál a résztvevők szülei közül.
Veszteségeiket tekintve az összes résztvevő családját illetően az amúgy is nagy károkat okozó háború után a családok különböző mértékű deklasszálódása a nyugdíjmegvonástól a kitelepítésig, bebörtönzésig megjelent a narratívumokban.
A második alfejezetben a résztvevőt, mint gyermeket leíró narratívumot emeltem ki, a családi miliő bemutatására. Mivel erre irányuló kérdés nem szerepelt a kérdéssorban, nagyon óvatosan merek a résztvevők gyermekkoráról beszélni. Visszatérő elemként talán a szigorúságot emelném ki, melyet a résztvevők pozitív jelzőként emlegettek családjuk kapcsán.
A harmadik alfejezetet átugorva most a negyedik alfejezettel, a résztvevők életútjával folytatom az összegzést. A résztvevők szakmai életútjaiban a beteljesületlen tervek jellemzően visszatérnek a felsőoktatásból történő részleges kirekesztések, korlátozások kapcsán. Befejezett felsőfokú tanulmányokat csupán öt főnél találunk: a műszaki felsőoktatásban vegyészmérnök és építészmérnök, két esetben gyógyszerész és egy matematika-fizika szakos tanár. A disszidálás egy lehetséges válaszlépés a kilátástalannak tűnő helyzetre. Ennek ellenére a résztvevő nők minden esetben emelkedő életpályát futottak be, többnyire középvezetők lettek. Ez alól Ádám Márta néni az egyetlen kivétel, aki „a kereten kívül” végezte társaival lélekgyógyászi feladatait.
A résztvevők között családi állapotukat tekintve 7 családos és 6 hajadon volt. Az önálló családdal nem rendelkezők között a rendbe való belépés szándéka a legtöbb esetben jelen volt, hárman közülük tagjai is lettek átmenetileg vagy örökre, vagy a Sacré Coeur, vagy annak magyarországi megszüntetése után a Népleányok rendjének. Ketten közülük hitükhöz kapcsolódóan börtönbüntetést szenvedtek el.
A harmadik alfejezetben szereplő, Sacré Coeurhöz kötődő, legfontosabb történetek: a gyönyörű ünnepek, a beszédről való sokszori lemondás, az elcsendesedés, elmélyülés, a nővérek egyéni törődése, az elhívás (egy szerzetes, egy szerzeteshez közeli életet élő) mind ugyanezt erősíti, akárcsak az alábbi idézetek, az istenkapcsolat elmélyüléséről, elmélyítéséről szólnak. Lényegében minden ezt a célt szolgálja, vagy erre vezethető vissza.
121 Judit néni P b [ 52817: 53570] „A hitben fejlődtem. Mint gyermeket elvittek a szüleim templomba vasárnaponként, voltunk elsőáldozók, de már bérmálkozni Mindszenty bíboros bérmált engem a Domonkos templomban, mert az volt közel a Sacré Coeurhöz, akkor voltam 16 éves. Valahogy úgy megerősödtünk hitben is, meg erkölcsben is, hogy eszünkbe se jutott volna másképp élni, csak becsületesen és a meggyőződésünk szerint, amit onnan kaptunk, és ezt vittük az életünkön keresztül. És ez lehet, hogy több mintha egyetemet végeztem volna, vagy mit tudom én hány diplomám lenne. Mikor később, többször találkoztunk egymással, mindenki elmesélte, hogy férjhez ment, gyermekeik lettek, aztán unokák, de mindenütt megállták a helyüket.”
Rochlitzné dr. Salacz Edina b [ 24873: 25240] „Munkában. a tanulásban, a kosztban, az önmegtagadásban... ugye a pénteki böjt. Akkor már kicsi korból az, hogy most Jézusért lemondunk valamiről... tehát nem eszünk ebéd után kompótot, vagy csokoládét. Szóval ilyen apró dolgok.”62
Rochlitzné dr. Salacz Edina b [ 25251: 25756] „Az életre nevelés... Annak ellenére, hogy kicsi voltam azért vissza-visszacsengenek a dolgok. Mondjuk a hitemet, azt végig megtartottam. Úgyhogy ahogy nőttem ugye, úgy jártam, az Irányi utcába az egyetemi templom előtt elmentem, akkor napi áldozó voltam. Amikor jöttek a gyerekek, ez megszakadt. És akkor, ahogy nagyobbak lettek, akkor ez megint... Úgyhogy ez tulajdonképpen mai napig, mindennapi szentmise, szentáldozás, ez benne van. Meg az ima.”
Pretsch Mária S bl „Miután én a háború miatt elég sok iskolába jártam, össze tudom hasonlítani. A rendszer, tulajdonképpen, az biztos, hogy sokat számított, hogy egy ilyen fix időpont rendszer volt mindenben, amit be kellett tartani. Az biztos, hogy ez a
62 Rochlitzné dr. Salacz Edina néni utólagos kiegészítése az interjúból kiemelt rövid idézethez a könnyebb érthetőség miatt: „Tulajdonképpen a háborús időszakban kerültem a Sophianumba, állandóan légiriadók, bombatámadások voltak, a tanítás megszakadt olyankor. A mère-ek kérték, hogy minden szülő, aki hazaviszi a gyerekét, vigyen még egy gyereket, hogyha bombatalálat éri az iskolát, minél kevesebb gyerek legyen ott. Hat hétig voltunk a pincében. Régen volt, hogy, mint kisgyerek gyűjtöttük a jócselekedetek pontjait. Mikor fölkerültünk a pincéből, élelem nem volt. Bab volt meg kukoricamálé. Egyik nap egyiket ettük, másik nap a másikat. Később volt az, hogy pénteki napon nem kaptunk kompótot, vagy valamilyen kiegészítést, ami tulajdonképpen otthon megmaradt. Az oroszok az italokat itták meg. A böjt sokkal szigorúbb volt, mint manapság. Szentáldozáshoz is csak úgy lehetett járulni, hogy maximum egy korty vizet ihattál éjféltől.”
122 pontosság, az is fontos volt. … Nekem sokat jelentett. Én nagyon szerettem odajárni, éppen ezek miatt. Végeredményben ez az egész életemre kihatott, hogy mindig pontos legyek, minden meglegyen időben tervezve, minden menjen a maga útján.”
Bajor Ervinné Legeza Mária S bl [6470: 6537] „Érték a leseperhetetlen viselkedés, gerinc, hit, pozitív életvitel… értékes barátokat kaptam többletként… Talpon maradtam a történelem viharaiban.”
A második közös jellemző az előző következménye, az állandó erőfeszítés, akarat, talpon maradni, értelmes tartalommal, céllal megtölteni a mindennapokat. A célt adó életfeladatok közül közös jellemzőként a közösségért való odaadást emelem ki. Ez egyrészt a későbbiekben még részletesen tárgyalandó egyesületi szinten történik, a Sacré Coeur közösségeihez kapcsolódóan, vagy egyénileg, katolikus mozgalmakhoz kötődően ragadható meg az egyes élettörténetekben. (Néha nem is a résztvevőtől, hanem valamely másik résztvevő róla mondott történeteiből derül csak ki.)
Az ember „egyéni” (agency) és „közösségi” (communion) léttel bír. Az „egyéni”
az önvédelemben, az önbizalomban és az önbővítésben nyilvánul meg, a közösségi az együttműködésben. (Bakan, 1966. 14-15. o.) A McAdams-féle „egyéni” és a „közösségi”
típusokra alkalmazható kódrendszert (McAdams, 2002) a kiválasztott résztvevők egy-egy történetére alkalmazva végeztem el. A kódolásnál a neveket nem töltöttem ki, és a kiválasztott történeteket sem tárom a nyilvánosság elé. Mindösszesen annyit közlök, hogy minden kiválasztott résztvevőtől egy számukra közel azonosan hangsúlyos történetet választottam ki, és kódoltam.63
Témák:
„Egyéni” jelleg:
SELF MASTER, öntökéletesítés, az önmegértés ugrása új életcélok által, drámai rálátás az életre, irányítás átvétele az élet fölött. pl. Apáca leszek, akármit is mondanak
STATUS/VICTORY (SV). különleges presztízsnövekedés a társak körében, pl. önképzőkörben előadni
63 A kódolást a következőképpen kell elvégezni: Amennyiben előfordul az élettörténeti epizódban az alábbi 8 téma valamelyike, akkor 1 pontot írok a megfelelő típushoz, ha nem fordul elő, akkor 0 pontot.
Minden epizódban összegezhetjük az „egyéni” és a „közösségi” pontokat, így egy epizód, maximum 4 pontot kaphat.
123
ACHIEVEMENT/RESPONSIBILITY (AR). Sikeres megküzdés valamilyen feladattal, felelősségvállalás, pl. lefutni 61 évesen a maratont.
EMPOWERMENT (EM). Isten megnyilatkozik
„Közösségi” jelleg:
LOVE/FRIENDSHIP (LF). Barátság. szerelem
DIALOGUE (DG). Beszélgetés, nem veszekedés
CARING/HELP (CH). Segítséget adni, gondozást nyújtani
UNITY/TOGETHERNESS (UT). Közösség, összetartozás
Egyéni Közösségi Egyéni:
Közösségi pontok SM SV AR EM LF DG CH UT
0 0 0 1 1 1 1 0 1:3
0 0 1 0 0 1 0 1 1:2
0 0 0 0 1 1 1 0 0:3
0 0 1 1 0 1 0 1 2:2
0 0 0 1 1 1 0 0 1:2
1 0 0 0 0 1 1 0 1:2
1. táblázat A McAdams-féle „egyéni” és a „közösségi” típusokra alkalmazható kódolás a kiválasztott résztvevők egy-egy történetére alkalmazva
A vizsgált történeteknél a „közösségi” jelleg dominanciája egyértelmű.
A Sacré Coeurhöz csatlakozó emlékek pozitív túlsúlya nemcsak az intézmény különleges légkörének köszönhető, hanem a Merkel-féle retrospektív idealizációs keretnek, nosztalgiának is, mely az egyén védelmét szolgálja, amennyiben főértékei általa nem megváltoztatható módon külsőleg leértékelődnek. (Merkel, 2000., idézi Kovács, 2008. 22. o.))
4.9 Az iskoláról: a résztvevők iskolaválasztása, az iskolában töltött évek