40
41 108. o.). Igyekszem a sokszínű forrásanyagokból azokat kiemelni, amelyek közkönyvtárakban, gyűjteményekben nem lelhetők fel, és valószínűleg elvesznének a jövő kutatói számára. Rendhagyó módon három írott visszaemlékezést közlök dolgozatom mellékleteként, ebből kettő, Ádám Márta kéziratai, kutatásomtól teljesen függetlenül születettek, Éva nővéré viszont egy kérdésem kapcsán. Az írott visszaemlékezések közlése elsősorban forrásértékük miatt fontos. Ádám Márta írott visszaemlékezése a Sacré Coeurről túl hosszú egy újságcikkhez, de túl rövid egy önálló könyvhöz, ezért maradhatott meg még mindig kéziratnak, viszont most egy disszertáció mellékleteként végre mégis meg fog jelenni. Fontos kérdés, hogy végül is ki a szerzője a jelen beszámolónak. A mellékletben szereplő visszaemlékezések szerzői teljesen egyértelműen a feltüntetett írók, a jelen dolgozatnak viszont számos társszerzője van, hiszen terjedelmileg is jelentős mértékben interjúalanyaim szó szerinti idézeteit írom le.
Alanyaimat résztvevőnek nevezem, de fontosnak tartom megemlíteni a résztvevő vs.
társszerző problematikának a megemlítését, melyre Kvale is felhívja a figyelmet (Kvale, 2005. 182-183. o.). Nemcsak a szószerinti idézetek miatt lehet társszerzőségről beszélni, hanem az interjú közben megjelent új szempontok kapcsán is, hiszen nemcsak a kérdések befolyásolják a megfogalmazódó narratívumokat, de a válaszok is befolyásolják, gazdagítják az interjú menetét olyan szempontok megjelenésével, melyre a kutató nem gondolt, nem kérdezett rá korábban. Azért is döntöttem a visszaemlékezések közlése mellett, mert Ádám Márta néni esetében befolyásomtól teljesen mentes írásról van szó, mely az elbeszélő sajátja, így egyfajta referenciaként szolgálhat, egy ténylegesen szubjektív nézőpont megjelenítésével. Az írott visszaemlékezés az írott forma miatt pontosabb, átgondoltabb, letisztultabb, átszűrt leírás, az élő beszéddel szemben. Az elbeszélő sajátos logikáját tükrözi, nem a kérdezőét. Így a kvalitatív interjú kutatás megbízhatóságának Kvale által is idézett egyik fontos kritikáját is kiküszöböli, mely szerint az interjú nem megbízható módszer, mert csak a kutató rávezető kérdéseinek terméke. (Kvale, 2005. 226. o.). Erre a kritikára később a különböző kérdéstípusok leírásánál visszatérek. A másik pedig az átirat problematikája, melynél ahogy Kvale írja
„az eredetileg megélt élő, szemtől szembe konverzáció vég nélküli átiratokban tűnik el, hogy csak feldarabolt, töredékes idézetekben tűnjön fel ismét. Az interjúk zárttá válnak, soha többé nem lehet őket a lehetséges jelentések felé megnyitni, hogy felkutathatóak és fejleszthetőek legyenek." (Kvale, 2005. 182. o.). Erre megoldás lehet egyebek között a résztvevővel történő utólagos ellenőrzés, ahol a kiragadott idézetekből összeállított írott szövegváltozat lényegének jelentése az adatközlővel is elfogadtatásra kerül, akár utólagos
42 korrekcióval is. Kvale említi, hogy az "átirat fattyú": a jelenlevőnek van címezve, mégis publikus, írott formája lesz. Ezt a mozzanatot is kiküszöböli a mellékletben szereplő írott visszaemlékezés, de az interjú átirata is, amennyiben az utólagos jelentés valódisága leegyeztethető.
Az interjúrésztvevők kijelentéseiből a "valódi jelentés" kialakítása etikai és hatalmi kérdés is. Kinek van joga erre? Új összefüggésbe lehet helyezni a kijelentéseket, saját elméleti sémákba, de megváltoztatni nem szabad. (Kvale, 2005. 223.o.)
Függelékként két visszaemlékezést, önéletírást közlök ugyanazon író tollából és egy harmadik visszaemlékezést, tanulmányt a Sacré Coeur és a tánc kapcsolatáról. Az első két visszaemlékezés közlésével az a célom, hogy egy az iskolára fókuszált, kutatói befolyásomtól teljesen mentes, az író eredeti szándékának teljességgel megfelelő, belső, és a szerző lényegkiemeléseit tartalmazó leírást, is adjak dolgozatom mellé, és egyúttal lehetőséget teremtsek az olvasóknak arra, hogy megismerjenek két életszakaszt egy volt Sacré Coeur növendék életéből, az egyik az iskolai évekre fókuszál, a másik pedig felnőttkorának egy epizódját írja le.
A forrás közlését több szempontból is fontosnak tartom az interjúk kiegészítéseként, mivel az interjúk szóbeli közlésformájától eltérően ezek célzottan írott formában készültek, a szóbeli interjúk írott formára történő átírásának torzító hatásai itt nem zavarják az információ átadását. Szeretném, ha az olvasó maga fedezné fel, hogy a két különböző életszakaszra fókuszált visszaemlékezés hogyan kapcsolódik egymáshoz.
A másik célom pedig átadni egy érzést, amit mindannyian átélünk, amikor egy regény végére érünk, és mindent megtennénk, csak lenne még egy oldal, vajon mi történt egy nap múlva, vagy egy év múlva. Egyúttal bátorításként is szánom a jövő kutatói számára, hogy ők is éljék át, milyen is bepillantani valaki más életébe, érzéseibe, gondolatvilágába.
Hisz, ahogy Seidman írja „az egyének elbeszélései értékesek” (Seidman, 2002. 20 o.) főleg, ha ismerhetjük a szereplőket személyesen...
Korpusznak, nyers adatnak tekintem a résztvevő interjúalanyok interjúkból származó idézeteit, és az általuk írásban megőrzött visszaemlékezésekből vett idézeteket.
Ezeket dőlt betűstílussal jelenítem meg. Egy alanyom esetében az Édesanyja könyv alakban megjelent visszaemlékezéséből is idézem a róla szóló részeket, két okból is. Az egyik, mert az Édesanya is Sacré Coeur növendék volt, a másik ok pedig, mert a szintén érdekes élettörténetben alig vártam, hogy mikor tűnik fel újra interjúalanyom, és Édesanyja mit tart fontosnak megemlíteni róla.
43 A tartalmi redukció, tematikus kódolás egyik része a félig strukturált interjú kérdéseire adott válaszok mentén történt, egy másik része pedig a nyílt végű kérdésekre adott válaszokból származik. A történetekre fókuszál, és azokat tematikusan kategorizálja.
A volt Sacré Coeur növendékekkel, mint résztvevőkkel folyamatosan interjúkat vettünk fel. Elsősorban kiemelt életszakaszt, iskolás kort bemutató félig strukturált interjút, némely kérdés kapcsán narratív interjút készítettünk. A félig strukturált interjúhoz használt kérdéssor a mellékletben található. A narratív interjú keretében kész iskolai történeteket vártunk.
A források (elsődleges források: értesítők, évkönyvek, /szóbeli, írásbeli/
visszaemlékezések, naplók, fényképek, tárgyi emlékek, etc.) felkutatása és kritikája után feltáró módszerek segítségével forráselemzést, képelemzést, az interjúkon alapuló élettörténeti elemzést és az interjúk tematikus elemzését végeztem.
A megfelelő feldolgozáshoz szükséges elméleti háttér, az elmélettel foglalkozó fejezeteken kívül a konkrét alkalmazásnál is kifejtésre kerül.
A növendékek létszámadatait, szüleinek foglalkozási adatait, és a növendékek felekezeti hovatartozásának adatait összegyűjtöttem pl. iskolai értesítőkből, vagy összegyűjtve megkaptam és diagramokkal ábrázoltam.
A növendékek egészének kapcsán gondot jelent az adatok töredékes léte, teljes évkörök adatai hiányoznak, valamint ha fellelhetők is, vagy összesített (azaz nem személyre bontott) adatállománnyal találkoztam, vagy évről évre változó kategóriákkal, melyek az összehasonlítást megnehezítik, de kategóriák egybevonásával egy egységes statisztikát készítettem. Jóval kevesebb adat található az ingyenes elemi iskolákra vonatkozóan.
A források felkutatása magángyűjteményekben és levéltárakban (Piarista Levéltár, Budapesti Fővárosi Levéltár, Society of The Sacred Heart England and Wales Provincial Archives (University of Roehampton, London), Federica Palumbo-n keresztül, Archivi generali Società del Sacro Cuore, Roma), és könyvtárakban (Országos Pedagógiai Könyvtár, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Országgyűlési Könyvtár) zajlott.
A források kutatása kiterjed a tudatos szándékkal létrehozott forrásokra (pl. iskolai tablóképek) és a véletlenül megőrződött forrásokra is. (Szabolcs, 2000. 108. o.) Kéri Katalin Bevezetés a neveléstörténeti kutatások módszertanába c. könyvében leírtak alapján (2001) a prímási levéltárban is érdemes lenne további kutatást végezni, elsősorban
44 a főtanfelügyelőség iskolára vonatkozó irataiban. A Kéri Katalin által említett Visitationes Canonicae főpásztori látogatások jegyzőkönyvét, melyben évenkénti tudósítás található az iskolák állapotáról, a követett tantervekről, tanmenetekről, használt tankönyvekről, a rend esetében nem sikerült fellelni, mivel, ahogy rövid látogatásom során a levéltár vezetője tájékoztatott, a szerzetesrendeket nem látogatta a főpásztor.
Ennek ellentmondanak az iskolai értesítőkben rendszeresen megjelenő főpásztori látogatásokról szóló közlések. Ebben a levéltárban a mutatók még nincsenek digitalizálva, így a kézzel írott mutatókból kellett volna kikeresni a főtanfelügyelőség irataiból, hogy melyik irathalmaz foglalkozik a rend iskoláival, majd a megfelelő jelzet megtalálása után lehetett volna kérni az irat kikészítését, és egy újbóli látogatás során lehetett volna a kért iratot megtekinteni. Erre sajnos most nem volt elegendő idő.
Az interjú résztvevőinek családi hátteréről, legmagasabb iskolai végzettségéről, családtagjainak iskolai kötődéséről a rendelkezésre álló adatokat genogrammal ábrázoltam, hogy megkeressem az iskola esetleges szerepét a résztvevők társadalmi fölemelkedésében, pozíciójának megtartásában. (McGoldrick, Gerson és Petry, 2008)
A rövid bevezető után lényegében az interjúkutatással szemben megfogalmazott kritikák mentén szeretném saját kutatásom lépéseit leírni Steinar Kvale Az interjú.
Bevezetés a kvalitatív kutatás interjútechnikáiba c. műve alapján.
Az interjúkkal kapcsolatban fenomenológiai módszert alkalmazok. A résztvevők által megélt világ minél pontosabb leírására törekszem. Ez azt feltételezi, hogy valójában
„az a valóság a fontos, amelyet az emberek maguk fognak fel." A fenomenológiai módszer Spiegelberg (1960), valamint Giorgi, (1994) szerint, leírás, a lényeg keresése, fenomenológiai redukció alkalmazásával. Metaforákkal "nem gondolkodni, hanem látni", vagy, ahogy Merleau-Ponty (1962) fogalmaz, írjuk le, ne magyarázzuk. A fenomenológiai redukció során saját előítéleteinket kritikai elemzés alá kell vonnunk.
(Kvale, 2005. 61-62. o.)
Bizonyos értelemben ez a képelemzés preikonográfiai elemzésével is párhuzamba hozható. Nem szabad mást belelátni a leírás folyamán, pusztán azt leírni, ami a képen látható. A fenomenológiai módszer használata esetén sem szabad a leírásnál hozzátenni, átértelmezni, hanem az elemzett interjú lényegét átírni.
Ahogy Kvale fogalmaz az életvilág elsőbbségéről "a kvalitatív interjú olyan kutatási módszer, mely kiváltságos bepillantást enged a megélt világról szerzett, alapvető tapasztalatainkba. Az emberi világ megélt interakciónak leíró módon történő
45 középpontba állítása ellensúlyozhatja az életvilág technikai gyarmatosítását, amely annak sokszínűségét elkülönített tényekre és változókra redukálja, s amely az intencionális emberi interakciót erőforrások és kimenetelek racionalitásává változtatja."
(Kvale, 2005. 62-63. o.)
Elfogulatlan módszer az interjú, ha az interjú során keletkező új ismeret mentes a személyes elfogultságtól és előítéletektől. Megbízható akkor, ha ellenőrzés és kontroll alatt volt, azaz szisztematikusan újraegyeztetett és igazolt.
A felvett interjúk átírt és idézett részeit, valamint az élettörténeti epizódokat az alanyokkal, vagy közeli hozzátartozójukkal, ha nem lehetett már személyesen, leegyeztettem, és az általuk jelzett hibát korrigáltam. Így az interjú módszere a keletkező új ismeret kapcsán objektív módszer. Különösen az, a „többszörös nézőpontok”
megjelenítésével, mely az interjúkutatás erőssége. (Kvale, 2005. 209. o.).
Az interjú módszer használatával végzett kutatás lépései: „1. tematizálás, 2.
tervezés, 3. interjúzás, 4. átírás, 5. elemzés, 6. felülvizsgálat, 7. beszámoló". (Kvale, 2005.
91.o.)
1. A tematizálás során az etikai problémák körébe nemcsak az informált konszenzus megszerzése tartozik. Fontos, hogy a kutatás, a tudományos értékén túl, „a kutatott emberi helyzet fejlesztését is kell, hogy szolgálja”. (Kvale, 2005. 117.o.)
Egy terápiás mélyinterjú kapcsán ez a feltétel teljesül, de egy visszaemlékezés kapcsán a „helyzetet fejleszteni” nehezebb. Hasznos következmény lehet, hogy az eddig inkább kronologikusan feldolgozott iskolatörténet helyett, személyes, megélt életvilágokat ismerhet meg az érdeklődő olvasó.
A résztvevők nevének feltüntetése kérdésében többféle változat is szerepel, de elmondható, hogy a résztvevők mindenképp büszkén vállalták „Szent Szív gyermek”
mivoltukat, inkább szelídségből, alázatból nem választották a teljes név szerepeltetését.
2. A tervezés szakaszában témavezetőm segítségén kívül Ádám Márta volt növendékhez fordultam, aki vállalkozott egy próbainterjúra is, mielőtt a kérdéssort véglegesítettem volna. A „végleges” kérdéssor sem végleges, megkérdeztem résztvevőimet, mit tennének hozzá, és előfordult, hogy nagyon értékes dolgokra hívták fel a figyelmemet. A kérdéssort a résztvevőknek az interjú előtt elküldtem, ha kérték, azért, hogy pl. a családi adatokon gondolkodjanak, tárgyi emlékeket elő tudják készíteni.
A kérdéssor utólagos módosítására nem volt lehetőség, de a gazdagító információkat a beszámolóban feltüntettem.
46 3. Az interjú során félig strukturált nyílt és zártvégű kérdéseket is tartalmazó kérdéssort használtam. Minden alanynál ugyanazt, de nem mindig azonos sorrendben. A résztvevők néhány esetben jelzetten kihagytak kérdéseket, pl. családi adatokra vonatkozóan. Ezt tiszteletben tartottam. A Kvale által használt kérdések közül a részletező kérdéstípust kevesebbet használtam eleinte.
4. Adatrögzítés. Az interjúkat több hangfelvevő eszközön is rögzítettem. Az átírás problémájával részletesen foglalkozom. Technikailag a lejátszás után végeztük a gépelést, a három adatrögzítőből ketten a Google dokumentum Hangvezérelt írás funkcióját is használtuk.
5. Elemzés: A tematikus redukcióhoz RQDA25 tartalomelemző szoftvert használtam. A program kétszintű kódolást tesz lehetővé, kódok és a kódokat magába foglaló kategóriák létrehozását. Lehetőség van multi kódolásra, azaz ugyanazon szövegrész több kóddal történő ellátására. Kódolásaim tartalmi redukciónak tekinthetők, a tematikus elemzés megkönnyítésére.
Egy esetben a hangfájlban végeztem kódolást26, mivel a visszaemlékező nemcsak növendékként kötődött az iskolához, hanem tanárként is egy hasonló intézményben, és olyan tartalmak, nézőpontok jelentek meg, amelyek nem fordultak elő korábban.
6. Vizsgálat: Az eredmények érvényességének, megbízhatóságának és általánosíthatóságának vizsgálatát jelenti. A megbízhatóságra utal, ha egybehangzóak az eredmények. Az érvényességet garantálja, ha az interjú válaszai a kutatási kérdésekre választ tudnak adni.
3.3.1 A minta
Az interjúban résztvevők között maximális variációra törekedtem volna (emberek és helyszínek körében). Szerettem volna mind az ingyenes elemi iskolából, mind a félbentlakók, mind a bentlakók köréből résztvevőket toborozni, továbbá szerettem volna mind a két iskola diákjaiból interjúalanyokat találni. Sikerült felvenni a kapcsolatot a Magyar Sacré Coeur Növendékek Egyesületével. Csak a jelentkezőkből tudtunk választani, nincs mód véletlen kiválasztást alkalmazni, valamint a maximális variáció sem biztosítható.
25 Huang Ronggui (2016). RQDA: R-based Qualitative Data Analysis. R package version R-3.5.1 for Windows http://rqda.r-forge.r-project.org/
26 AQUAD 7 szoftver
47 Kvalitatív mintavétel-kiválasztási stratégiák közül a Hólabda mintavételt alkalmaztam. Az ajánlott 6-120 közötti (Sántha, 2006) alanyszámot tekintve, szerettem volna a Magyar Sacré Coeur Növendékek Egyesületének aktuális tagjait alapsokaságként tekintve, (számuk megközelítőleg 290 fő volt 2015 májusában) az interjúkészítést addig folytatni, amíg minden lehetséges mintázat megjelenik. Az egyesület dolgozatom utolsó fejezeteinek írásakor már nem létezik. 13 résztvevő válaszolt az interjú kérdéseire. Az egyesületen kívüli Sacré Coeur növendékek száma nem ismert, nem lehet őket elérni. A 9. ábra szemlélteti, hogy a résztvevők mennyi ideig jártak a rend iskoláiba.
9. ábra A résztvevők Sacré Coeur iskolákban töltött évei27 Sophianum elemi vagy általános iskola; Sophianum gimnázium;
Philippineum elemi vagy általános iskola; Philippineum gimnázium