A résztvevő életútja (élet)feladata

Ádám Márta az érettségi után gyors és gépíró iskolába járt, majd kétéves francia nyelvű irodalmi tanfolyamra az Alliance Frances-nál. Francia nyelvet taníthatott volna, de nem tette. Beiratkozott a Ward Mária Kollégiumba a Hitoktatónő képzőbe, lehetséges, hogy a szülei nem is tudtak róla.

Ádám Márta S fb „Mielőtt elvitték volna a szerzeteseket, közöltem apuval, hogy én apáca akarok lenni. Na hát aztán a világháború az sikuriku ahhoz képest, amit rendezett szegénykém. Persze szó se lehet róla, és ugye kiskorú voltam, mert húszéves korban volt akkor a nagykorúság a lányoknak és én még csak tizennyolc voltam. Tehát a szüleim engedélye nélkül semmit nem lehetett csinálnom. Volt egy szép nagy öblös fotel, abba én belevágtam magam és toporzékoltam és ordítottam. Szörnyű mit rendeztem.

Apukám meg látta, hogy milyen hisztériás rohamba keveredtem, és átrohant a mère-ekhez

65 a Sophiba, akik akkor már a nagyépületből ki lettek telepítve, csak a Múzeum utca felöli traktusban laktak. Hogy Ő ott mit csinált, én nem tudom. De iszonyatos botrányt rendezhetett... Mikor ezután először átmentem a mère-ekhez, a mère Jármai, aki akkor volt ott az elöljáró, a tisztelendő Anya, nem állt velem szóba. Hogy e mögött mi volt? Nem hiszem, hogy azért mert engem okolt volna. Így maradtam én itthon a szerzetességből. És hogy elfelejtsem az egészet, anyukám fölpakolt és elvitt engem Tabra, ahol a sógorom nővéréék tanítók voltak az iskolában. De jó helyre vittek, mert az ő fia meg jezsuita lett.”

Ismert jelenség, hogy némely családban a szülők megriadnak attól, ha gyermekük szerzetes szeretne lenni. Hiszen ilyenkor a szülőnek le kell mondania a gyermek földi közelségéről, találkozásról, lényegében teljesen le vagy el kell válnia tőle, valamint le kell mondani az unokákról is. Más családok viszont várják, és nagy örömmel élik meg, ha valamely gyermek elhívást érez, és végül hivatásának szenteli az életét.

Márta első állása titkárnő a Műegyetemen, a munkát egyik volt osztálytársa szerezte számára. Közben többek között Süle Gézától tanul „emberkezelést”. Népleány szeretne lenni.

A Képek a börtönéletből II. c. visszaemlékezése szerint a börtönbüntetést államellenes szervezkedés (később izgatásra módosított) vádja miatt kapta. Elzárva 1955.

szept. 28-tól 1956. nov. 2-ig, majd 1957. márc. 1-től 1958. szept. 26-ig volt. Ceruza és az írás lehetőségének hiányában gyakorta végzett memoritereket, saját megőrzésre szánt gondolatai, versei felidézésével, mígnem nagy sokára sikerült egy ceruzára szert tennie, és gondolatait ez egyetlen elérhető papírra, wc papírra feljegyeznie, majd kalandos úton kijuttatnia. (Ádám, 2003)

Egy börtönben írt verse, 1955-ből:

Alázat Néha szó, néha tett,

Néha hallgatás, Néha védelem, Néha támadás.

Néha mosolygás, Néha néma könny, Befelé folyik vagy napvilágra jön, Néha lángolás, Soha nem közöny.

Néha magasság, mennyekig hatol, Néha olyan mély, azt hiszed pokol.

Néha látható, Néha rejtve van Kinek birtoka, nem boldogtalan.

(Ádám, 2003. 12.o.)

66 Egy képeslap 1955. szeptember 28-ból

Ádám Márta S fb „Visszamentem a Műegyetemre dolgozni, és ott az orrom elé bukott, a Gellért téri villamosmegállóban a Radányi Rókus atya, aki akkor Pakson volt kisegítő lelkész. Őt is be akarták gyűjteni, de szerencséjére lakodalomban volt és mielőtt befordult volna a saját utcájába, a plébániához, meglátta az utca végén a fekete kocsikat, meg a nagy kivilágítást. Úgy ahogy volt, szerencsére civilben, sarkon pöndörült és Paksról elindult gyalog Budapestre. És pont akkor lépett le a villamosról a Gellért téren, amikor én föl akartam volna szállni. Hát majdnem egymás nyakába borultunk, hogy jaj de jó hogy megvan. És akkor őt kezdtük pátyolgatni a Kontra Évával. Megállapodtunk abban, hogy ő megpróbál disszidálni, és hogyha megérkezik, akkor nekem a műegyetemre fog küldeni egy képeslapot, amin csak az fog állni, hogy "Kezedet csókolom!". Csodálatos a gondviselés. Egyszerűen csodálatos, most is szaladgál rajtam a hideg. Kérlek szépen, jöttek értem, szeptember 26-án vagy 28-án, valamelyiken, a műegyetemre, hogy menjek föl a személyzetire. Tudtam, hogy miért. Úgyhogy fogtam a táskámat, belerámoltam a tízóraimat, hogy éhen ne haljak adott esetben, és azt megelőzően, hogy elindultam, a Posta meghozta a képeslapot, hogy "Kezedet csókolom!". És ez valami csodálatos volt, mert mikor engem elkezdtek nyaggatni a Radányi Rókussal kapcsolatban, amit csak lehetett azt rákentem. Amit csak lehetett azt rákentem. Szóval ezek hihetetlen dolgok.

Hihetetlen, illetve nagyon is hihetőek, mert megtörténtek. És akkor jött az ÁVO. Akkor már csak pszichikai pressziót alkalmaztak, semmi verekedés, vagy ilyesmi, nem engedte Nagy Imre. N. J. a főelőadóm behívott és elkezdett kérdezősködni a Népleányokról, akik szintén ott voltak. És én hát tudtam valamit, ugyan, azt nem tagadhattam le, hogy ismerem őket, azt nem lehetett letagadni. De hát egyfolytában az volt, hogy ő is tudta, hogy én tudom, én is tudtam, hogy ő tudja, hogy én tudom. És ott bájcsevegtünk egymással, vagy egy óra hosszat. Hihetetlenül segít, szó szerint a szentlélek, ez van, nem kell gondolkozni, semmin sem kell gondolkozni, a szádba adja, amit mondani kell. A szádba. Van nekem egy olyan [visszaemlékezésem] is, hogy Képek a börtön évekről, vagy börtön időről, van egy olyanom. És ezt azért jegyeztem fel, mert annyi kapcsolódása van a Sacré Coeurrel, illetve a Sophianummal, hogy a gyűjtőben találkoztam a Mère Valérral. Ugyanis közben ők megpróbáltak volna disszidálni, de nem sikerült és elkapták őket. És őket is begyűjtötték. És valahogy odakeveredett ő is a kisfogházba, a földszintre. És nekünk nekem akkor már volt oltári szentségem. ”

67 A börtön után Édesapja, aki szerint „itt élni, halni kell”, mégis azt tanácsolja lányának, hagyja el az országot a további kilenc év nem jogerős börtönbüntetés miatt.

Nem teszi, és ez nagyon jólesik az Édesapjának. Nem veszik fel sehova sem. Kitart az apácaság mellett, elköltözik otthonról. A börtönben megtanult varrni, de azzal sem tud elhelyezkedni. Nagykőrösön kántor lesz, közben kijárja a kántorképzőt is. Itt ismerkedik meg Vass Tamás és Barotai Imre Atyákkal, és szakítva a Népleányokkal, de továbbra is szerzeteshez közeli életet élve saját közösséget alapítanak öten. Erről nem beszélt a riport során, csak adott az általa szerkesztett négy kötetből egy-egy példányt. (Vass Tamás (2002): Várnak rám- A mikrokozmosztól az abszolútumig; Vass Tamás (2005): Várnak rám; Vass Tamás (2005a): Personal Patronalis; Vass Tamás (2007): Induktív rendszerelméletű teológia). A könyvek magánkiadásban jelentek meg Vácon a Kucsek Könyvkötészet és Nyomda nyomtatásában. Vass Tamás váci egyházmegyés áldozópap lélekgyógyászati feladatokat is ellátó közösségének tagjaként, Ádám Márta is Vass Tamáshoz hasonló különleges hivatást, életfeladatot teljesített. Vass Tamásról így ír: „A

„kereten kívül”⁴¹ gondoskodnia kellett létfenntartásáról. Állandó éjszakai munkát vállalt, hogy nappal végezhesse papi, lélekgyógyászi feladatait. Mindenkivel egyénileg beszélgetett. Összességében nézte a teljes embert, fizikai, szellemi, lelki egészében és eszerint szólt hozzá. Ugyanakkor csoportoknak tartott pszichológiai kozmológiai, teológiai tanfolyamokat. Éjszakai műszakja idején készítette el írásait, jegyzeteit, fogalmazta meg később leírt teológiai rendszerét (Personal Patronalis, „Mini”

lélekgyógyászat, Karakterológia, Egyén-pár-csoport, Bevezetés az induktív rendszerelméletű teológiához)” (Vass, 2005)

Márta néni a család és életútra vonatkozó kérdésben beszélt több Sacré Coeurből való barátságról, közöttük Baternay Ágotával való barátságáról is, és az első találkozásukról 30 év után, amikor már a közben Sacré Coeur szerzetessé vált Ágota ismét hazajöhetett Magyarországra.

Márta néni 2015-ben elhunyt, testvérét Ádám Éva nénit kértem meg, hogy ezt a részt, illetve a későbbi riport idézeteket és a mellékletben szereplő két visszaemlékezést nézze át és esetleges tévedéseimet javítsa ki.

A narratíva során előfordultak pontatlanságok, erre láthattunk példát Márta néni elbeszélésében is például a szülők születési helyét illetően. Márta néni említi, hogy szülei

41 Papi működése bevonásra került 1962-ben (Vass, 2005)

68 Jászapáti születésűek, majd máshol azt mondja, Anyukája Pesten született. Erre a nyilvánvaló tévesztésből származó információra először fel sem figyeltem. A tévesztés okát megértem, hiszen Jászapáti mindkét szülő gyermekkorához köthető. Ezért is volt jelentősége, hogy a 40 oldalas interjúból kiragadott töredékeket leellenőrizzük, és az előforduló pontatlanságokat, ellentmondásokat felfedezzük, és ha szükséges feloldjuk.

Sajnos a végső kutatási beszámolót nem tudtam vele egyeztetni. Korábban, minden tanulmányomban hivatkoztam rá, és ahol az interjúból idéztem, mondatait mindig leegyeztettük, illetve, ha szükséges volt kiegészítette azokat, hogy jobban megértsem az adott információt. Nővére, Éva néni viszont a végső beszámoló elkészítésekor volt a segítségemre. Ahogy látható, elsősorban a családra vonatkozó információkat egészítette ki, vagy pontosította olyan információkkal, amelyek számára fontosak. Azokba a részekbe viszont, melyeket, ahogy Ő fogalmazott „átélt” a testvére, már nem javított bele.

Mivel Ő is Sacré Coeur növendék volt az iskolára vonatkozó részek ellenőrzésében is tudott segíteni. Az interjúkból utólagosan készült, kiragadott idézethalmaz és az általam hozzáfűzött magyarázat helytállóságának ellenőrzése fontos a kutatás érvényessége szempontjából. Hiszen ahogy azt Kvale is írja (Kvale, 2015. 238. o.), idézve Glaser és Strauss (Glaser ás Strauss, 1967. 263. old.) ún. "megalapozott elméletét” és benne a

"vizsgálati érvényesség fogalmát”, mely szerint a kvalitatív kutatás eredményei egyebek között az adatközlőktől való visszaigazolások beszerzésével is megerősíthetők.

1. kép Mária Jézussal. Viaszfüggő. Készítette: M.

Sommer a Sacré Coeurben (Ádám Márta Gyűjteményéből)

2. kép „Ádám Mártuska 1941. 7.15 Úrnapi körmenet” (Ádám Márta Gyűjteményéből)

69 A 2. képet két okból közöltem. Egyrészt, mert a résztvevő fontosnak tartotta, jelezve ezzel az elsőáldozás feledhetetlen élményét, másrészt, mert látható rajta az ünnepi egyenruha, a rakott szoknyával, a fehér fátyollal, annak hófehér egyszerűségében és szépségében.

70