A szótár megbízhatósága

Ezzel a célkitőzéssel két kérdést kívántunk tisztázni:

1) menyire bizonyult használhatónak a szótár a kortársak és késıbbi korok felhasználói számára;

2) milyen mértékben szolgál megbízható forrásul a szótörténet, jelentéstörténet és szótártörténet kutatóinak.

A célkitőzések megvalósítása érdekében a szótár szókincsét átvizsgálva tisztázni kellett, hogy

1) a latin szavaknak milyen megfelelıi léteztek a négy nyelven a 16. sz.

végén;

2) kimutatható-e a megfelelıknek az a jelentése, amelyben szerepelnek;

3) a többjelentéső latin szavak melyik jelentésének felelnek meg az egyes nyelvek ekvivalensei.

A használhatósági célkitőzés kiválasztását számos körülmény indokolja, amelyek közül csak a három legfontosabbat említjük meg.

Az egyedi szóalkotások és hibás/egyedi jelentésmegfeleltetések lehetısége.

Közismert, hogy az elsı egynyelvő értelmezı szótárak megjelenése jelentıs szerepet töltött be az egyes irodalmi nyelvek szókincsének további alakulásában.

Fontos volt az is, hogy ezek a mővek a szójelentések pontos meghatározása révén nagy segítséget jelentettek minden felhasználó számára. A Dictionarium megírásának idején csak az olasz nyelvnek létezett (1543 óta) modern értelemben vett egynyelvő szótára (Tancke 1984: 26 skk). Ezt ugyan 1616-ban követte Georg Hennisch be nem fejezett német szótára, és hetvenöt évvel késıbb, 1691-ben, látott napvilágot Caspar Stieler elsı teljes német szótára (Kühn-Püschel 1990: 2052, 2069). 1862 és 1874 között jelent meg Czuczor János és Fogarasi Miklós magyar nyelvő munkája (CzF), és még késıbb a horvát akadémiai szótár (AR) elsı kötete (1880). Ennek a nyelvtörténeti jellegő kiadványnak már négy kötete napvilágot látott, amikor megjelent az elsı horvát értelmezı szótár (Iveković, Franjo / Broz, Ivan: Rječnik hrvatskoga jezika. I-II. Zagreb 1901).

Nyilvánvaló tehát, hogy a korábbi korok szótárszerkesztıinek saját idegennyelv-ismeretükre, esetleges jegyzeteikre, továbbá a már létezı, nyomtatott vagy kéziratos két- és többnyelvő szótárakra és glosszáriumokra, illetve anyanyelvi adatközlık segítségére kellett hagyatkozniuk. Ez egyúttal szubjektív megoldások és így hibák elıfordulását is magával hozhatta. Figyelembe kell vennünk még azt is, hogy a szótárírók nem tudtak egykönnyen szótárakhoz jutni.

Az eddig elmondottakból következik, hogy az olyan, egyszerzıjő többnyelvő szótárak esetében, mint amilyen Verancsicsé is, számolhatunk hibás szó- és jelentés-megfeleltetésekkel, körülírásokkal, olyan, a szerzı által alkotott egyedi szavakkal, egyedi tükörjelentésekkel, amelyek az illetı nyelvekbıl nem mutathatók ki

A kutatók figyelmetlensége.

Számtalan esetben bizonyítható, hogy a modern kor kutatói túlzott jóhiszemőséggel kezelik a korábbi évszázadokban megjelent szótárak adatait, ill.

helytelenül értelmezik ıket. Gyakran kellı kritika nélkül sok, nyilvánvalóan hibás szót és szójelentést létezettnek tartanak. Eme véleményünk alátámasztására nagyon alkalmasnak látszik a magyar palota szó.

A szó negyedik jelentése ’nyári lak; Sommerhaus’ a TESz-ben (3: 75), szerepel, forrásaként Verancsics szótára van megadva. Az alábbi fejtegetésbıl majd kiderül, hogy a szót rosszul értelmezték, ami komoly módszertani baklövés következménye. A palota Verancsics szótárában a lat. coenaculum megfelelıje, többi ekvivalense: ol. loggia, ném. Sommerhaus, hrv. polača (a szavakat mai helyesírással közöljük – V.I.). A latin szó elsı, eredeti jelentésében a római lakóház emeletén található ebédlıt jelenti, amelyet a modern olasz, német, latin-horvát, latin-magyar szótárak egyöntetően így adnak meg (DILL: 210; LGSWLD:

169; DLHR: 177; FLNySz: 395). Azt is tudni kell még, hogy a helyiségnek a belsı udvarra nézı oldala nem falazott, hanem nyitott volt, tetejét oszlopok tartották, és mellvéddel volt ellátva. A szó további, az elsıbıl kialakult jelentései ’emeleti szoba’,

’emelet’. Eredeti jelentésében a szó tehát olyan speciális szónak (reáliának) tekinthetı, amely a római civilizáció egyik jellegzetességére utalt, amelynek egyszavas megfelelıjét a modern nyelveken nehéz megadni. Azok a módszertani hibák, amelyek a téves értelmezéshez vezettek, a következık:

1) A TESz szócikkírója nem vette figyelembe, hogy Verancsics palota szava egy speciális jelentéső latin szó megfelelıje.

2) Nem vette azt sem tekintetbe, hogy a latin szó többjelentéső.

3) A palota értelmezéséhez a németen kívül legalább az olasz megfelelıt is meg kellett volna vizsgálni. És még ekkor sem garantált a teljesen megnyugtató eredmény, mert – szövegkörnyezet és egyéb fogódzók híján – a többjelentéső szó különbözı jelentéseinek idegen nyelvi megfelelıi is eltérhetnek. Elképzelhetı, hogy

egy vagy két ekvivalens a latin szó egyik, a többi pedig egy másik jelentésével egyezhet.

Az ol. loggia tárgyunkhoz tartozó legfontosabb jelentései a következık: ’1.

Boltíves, oszlopokra támaszkodó, egyik oldalán nyitott épület (üvegezett is lehet). 2.

Az arisztokrata családok palotáihoz épített, földszinti, nyitott homlokzatú, oszlopokon nyugvó helyiség, amelyet nappaliként, társalgóként vagy ebédlıként használtak. 3. Többnyire üvegezett emeleti folyosó’ (GDLI 9: 191).

A szócikkírónak az olasz jelentések ismeretében bizonyára kételyei támadtak volna a Sommerhaus modern ’nyári lak’-ként való értelmezését illetıen. Ugyanis a szó ma használatos jelentésébıl indult ki, és elmulasztotta ellenırizni a német nyelvtörténeti szótárban a kifejezés esetleges egyéb jelentéseit. A mai német nyelvhasználatban a szó jelentése valóban ’nyaraló, víkendház’ (Duden 5: 2421), a régi németben azonban a Sommerhaus nem ’nyári lak’, hanem olyan, teremformára épített helyiség egy házban, amelyet nyáron lakószobaként, de fıleg ebédlıként használtak. Tehát nyáron használt, főtetlen helyiségrıl, és nem különálló, nyáron használt épületrıl van szó. A kifejezésnek idıvel bıvült a jelentése: ’emeleti elıtér, elıszoba’ (19.sz.), ’emeleti szoba’. A 19. sz-ban egyes nyelvjárásokban még ’szoba mögötti helyiség’ (Hinterstube) jelentése is adatolt. A coenaculum-Sommerhaus szópárt egyébként Petrus Dasypodius 1536-ban, Josua Maaler pedig 1561-ben megjelent szótárában már szerepelteti (DLG: s.v. coena; DWB 10/1: 1532-1533).

A palota helytelen értelmezését a TESz újabb kiadásának elıkészületei során sem javították ki. Az EWUng-ban magától értetıdıen csak német nyelvő jelentés-meghatározások találhatók, köztük a Sommerhausszal.

Még meglepıbb viszont az, hogy a szócikk írója nem vette kellıképpen figyelembe Melich János megállapításait. A TESz szócikkének bibliográfiájában számos cikkre és mőre hivatkoznak. Közülük egyedül Meliché foglalkozik alaposan a palota jelentéstörténetével. Az EWUng-szócikk bibliográfiájában pedig csak ezt és Kniezsa monográfiáját említik. Melich a régi szótárak és glosszáriumok alapján a fınév jelentéseit két nagy csoportba, azokon belül pedig alcsoportokba osztja: ’1.a) királyi, hercegi, fıúri nagyszabású épület; b) kastély, várkastély; c) bármely nagy szabású épület, amely valamilyen közcélt szolgál. 2 terem a palotában a) fogadóterem; b) a pannonhalmi fıapatsági monostor „palotának” nevezett

vendégfogadó terme; c) refektórium; d) táncterem; e) elıterem a nagy palotákban’

(Melich 1958: 424). Az összegyőjtött jelentések közül hiányzik a ’nyári lak’ jelentés.

Melich szemantikai meghatározásai több ponton egyeznek a TESz és az EWUng meghatározásaival, amelyeket a szótárak cikkírói valószínőleg tıle vettek át. De a két etimológiai szótár egyike sem vette figyelembe a ’nagyszabású épület’, ’ebédlı’, ill.

’elıterem’, ’táncterem’ jelentéseket, beemelték viszont a ’nyári lakot’.

A TESz-ben szereplı jelentések az elsı kivételével nem szövegekbıl, hanem szójegyzékekbıl, szótárakból származnak, mint ahogy a Melich által közöltek is. A szótárak és szójegyzékek megbízhatóságával kapcsolatban esetenként felmerülı kételyeket szövegekbıl vett példákkal lehetne megerısíteni vagy cáfolni. A palota már most rendelkezésre álló szövegekbıl kimutatható jelentései megerısítik, ill.

pontosítják az eddig csak szótári megfeleltetéseken alapuló ’terem’ jelentést: a palota az Erdélyi magyar szótörténeti tár 1584.évi adata szerint ’díszes termet’ (SzT. 10:

420), Bethlen Mihály útinaplójában ’díszes szobát, szalont’, Szepsi Csombor Mártonnál pedig ’emeletet’ jelent (Szepsi Csombor 2003: 53).

A kutatók jóhiszemősége.

Számtalan esetben bizonyítható, hogy a modern kor kutatói túlzott jóhiszemőséggel kezelik a korábbi évszázadokban megjelent szótárak adatait, és sok, nyilvánvalóan hibás szót és szójelentést valóságosnak tartanak, pedig a mai kutatókat az is egészséges szkepticizmusra kellene, hogy késztesse, hogy még a modern, 20.

századi szótárakban is találhatók hibás megfelelések, annak ellenére, hogy a fıszerkesztıket számos munkatárs is segítette. Ennek bizonyítására álljon itt néhány példa a Verancsics szótárában szereplı nyelvek némelyikét feldolgozó modern szótárakból. Halász Elıd magyar-német kéziszótárában az ezüstöz német megfelelıi versilbern, silbern, annak ellenére, hogy az utóbbi szót nem szótárazták a németben.⁴ Koltay-Kastner Jenı magyar-olasz szótárában az emeletes ágy ekvivalensei a nem létezı letto a un piano⁵, amely Koltay-Kastner fordítása a magyarból, továbbá a letti gemelli, amelynek a jelentése ’kettıs v. dupla ágy’.⁶ Herczeg Gyula olasz-magyar

4 Halász Elıd: Magyar-német kéziszótár. Tizenharmadik kiad. Budapest 1990, 273.

5 Koltay-Kastner Jenı: Magyar-olasz szótár. Budapest 1963, 330.

6 Herczeg Gyula / Juhász Zsuzsanna: Olasz-magyar szótár. Budapest 2000, 390.

szótárában a cane alano mellett tévesen a bulldog meghatározás szerepel⁷ a helyes német dog helyett⁸, stb.