6. tribunal ’törvényszék, bíróság’: bíró széke
2.3.2. Melléknevek megfelelıi 1. Melléknévi igenév
2.3.2.1.1. Horvát melléknévi igenév
Querulus ’1. panaszos, panaszkodó. 2. panaszos hangú (hangszer): tužeći, vö. 1. koji se rado tuži. 2. tužan, žalovit (DLHR: 878). A megfeleltetés a tužiti ’szomorkodik, sirat’ ige jelen idejő cselekvı melléknévi igeneve. Ez a szófaj a régi horvátban melléknévként is használatos volt (Barić et al. 1997: 633).
2.3.2.2. Melléknévi (jelzıi) szerepő elöljárószós szintagmák 2.3.2.2.1. Olasz megfelelık
1. aquaticus ’vizi’: d’acqua, vö. acquatico (DILL: 104).
2. bellicus ’háborúhoz tartozó, hadi’: da guerra, vö. bellico, guerresco, di guerra, militare (DILL: 159).
3. cinereus ’hamuszínő, szürke’: di cenere, vö. cinereo (DILL:223).
4. equestris ’1. lovas, lovassági, 2. lovagi’: da cavallo, vö. 1. a cavallo, equestre 2.
di cavalleria, equestre (DILL: 553-554).
5. lacteus ’ tejes, tejtıl duzzadó, tej-’: di latte, vö. latteo, pieno di latte (DILL: 917).
6. matutinus ’reggeli’: di mattina, vö. mattutino, della mattina (DILL: 987).
7. militaris ’katonai, hadi’: de soldato, vö. militare, di/da guerra, dei soldati (DILL:
1004).
8. montanus ’hegyi, hegyvidéki’: di monte, vö. montano, montuoso (DILL: 1020).
9. palustris ’mocsaras, posványos’: di palude, vö. palustre, paludoso (DILL: 1122).
10. quaestuosus ’jövedelmezı, kifizetıdı, elınyös’: di guadagno, vö. lucroso, vantaggioso, redditizio, produttivo (DILL: 1301).
11. quotidianus ’naponkénti, mindennapi’: d’ogni dì, vö. quotidiano, giornaliero (DILL: 365).
2.3.2.2.2. Horvát megfelelık
1. aquaticus ’vízi’: od vode, vö. vodeni (LHR: 27), és még voden (AR 21: 219-22).
2. laneus ’gyapjú-, gyapjúból való’: od vune, vö. vunen, mek kao vuna (LHR: 144).
3. linteus ’lenbıl, vászonból való’: od lana, vö. lanen, platnen (LHR: 148).
4. nuptialis ’menyegzıi, lakodalmi’: od pira, vö. svadben (LHR: 171).
5. osseus ’csontos’: od kosti, vö. koštan, R. kosten (AR 5: 374).
6. plumbeus ’ólomból való, ólom-’: od olova, vö. olovan (LHR: 197).
7. sylvestris ’1. erdıs. 2. erdei’: od luga, vö. šumski, gorski, šumovit (LHR: 243).
2.3.2.2.3. Magyar megfelelık
1. argentatus: ezösttel borétott, vö. ezüstözött, ezüstös, ezüstveretes, ezüstpajzsos (GYLM: 52).
2. cereus: viaszból csinált, vö. viasz-, viaszsárga, viaszos (GYLM:97).
3. columbinus: gala[m]bhoz való, vö. galamb-, galambtól való (GYLM: 112).
4. cinereus: hamuval hintett, vö. hamuszerő, hamuhoz hasonló, hamuszínő (FLNySz:
363).
5. equestris: lóhoz való, vö. lovas, lovassági (GYLM: 198).
6. ingeniosus: jó elméjő, vö. tehetséges, találékony, szellemes (GYLM: 283).
7. pudicus: tiszta élető, vö. szégyenlıs, szemérmes, erkölcsös (GYLM: 456)
2.3.2.2.4. Német megfelelık
1. melleus ’mézbıl való, méz-’: von Honig, vö. aus Honig (LGSWLD 2: 267).
2. pluvialis ’esıs’: von Regen, vö. Regen..., Regen bringend (LGSWLD: 868).
2.3.2.3. Körülírások
2.3.2.3.1. Német megfelelık
1. avitus ’nagyapai, örökölt, ısrégi’: Großvaters, vö. großväterlich; uralt; ererbt, angestammt (LGSWLD: 126).
2. bellicus ’háborúhoz tartozó, hadi’: das zu dem Krieg gehört, vö. im Kriege (erworben od. erlitten), Kriegs..., Schlacht..., (LGSWLD:130).
3. capitatus ’fejes, aminek feje, gombja van’: der ein Haupt hat, vö. mit einem Kopf versehen (GLDW 1: 721).
4. cinereus ’hamuszínő, szürke’: das aus Aschen ist, vö. aschenartig, aschfarbig, aschgrau (GDLW 1: 840).
5. columbinus ’galamb-, galambtól való’: das von Tauben ist, vö. Tauben...
(LGSWLD: 204).
6. dentatus ’fogas’: wohl zanet, vö. gezähnt (LGSWLD: 312).
7. edentulus ’fogatlan’: das kein[e] Zähne hat, vö. zahnlos (LGSWLD: 366).
8. lacteus ’tejes, tejtıl duzzadó, tej-’: was von Milch ist, vö. 1. (dicht.) milchig. 2a.
voller Milch 2b. saugend, Milch trinkend, stb (LGSWLD:636).
9. luteus ’aranysárga, vörösessárga’: bleich, gal [gelb], vö. ’goldgelb, rötlich gelb, übh. Gelb’ (LGSWLD: 676).
10. pannosus ’rongyos’: übel bekleidet, vö. zerlumpt, zerrissen, welk (LGSWLD:
813).
11. pastoralis ’pásztori, pásztor-’: eines Hirten, vö. Hirten… (LGSWLD: 821).
12. pusillus ’kicsiny, parányi’: fast klein, vö. winzig, lächerlich klein (LGSWLD:
937).
13. rubicundus ’veres, piros’: fast rot, vö. (hoch)rot, rötlich (LGSWLD:1009).
14. sanguineus ’véres, vér-’: voll Bluts, vö. blutig, Blut..., Bluts... (LGSWLD: 1021).
15. spatiosus ’tágas, terjedelmes, nagy’: fast weit, vö. 1. geräumig, weit(läufig) 2.
lang, langwierig (LGSWLD: 1072).
16. surdaster ’nagyothalló’: übel hörend, vö. halbtaub, schwerhörig (LGSWLD:
1115).
17. vinolentus ’boros, ittas, részeg’: voll Wein (másik megfelelı a truncken mellett), vö. 1a. (be)trunken 1b. trunksüchtig 2. m. Wein zubereitet od. versetzt (LGSWLD:
1217).
18. viscosus ’1. lépes, ragadós. 2. nyúlós, ragadós’: fast leimig, vö. voll Vogelleim, klebrig (GLDW 2: 2258).
2.3.2.3.2. Olasz megfelelık
1. edentulus ’fogatlan’: senza denti, vö. sdentato (DILL: 519).
2. odorus ’illatos’: che ha odore, vö. odoroso (DILL: 1090).
3. sucidus ’leves, friss’: pien di sugo, vö. umido (DILL: 1519).
4. vinolentus ’boros, ittas, részeg’: pien di vino, vö. 1. dedito al bere, ubriaco 2. da ubriaco stb. (DILL: 1699).
5. volucris 1. röpülı; szárnyas. 2. gyors, sebes, röpke’: ciò che vola, vö. 1. alato. 2.
volante, veloce, rapido, leggero (DILL: 1713).
2.3.2.3.3. Horvát megfelelık
1. ingeniosus ’tehetséges, találékony, szellemes’: dobre pameti, vö. darovit, duhovit, oštrouman, dosjetljiv (DLHR: 528).
2. naturalis ’természetes’: po naravi, vö. prirodan, naravan (DLHR: 683).
3. particeps ’vmiben résztvevı, részes’: od dila, vö. koji ima dijela u čemu, dionik, učesnik, drug (DLHR: 755). A lat. melléknévnek a mai horvátban sincs melléknévi megfelelıje: a meghatározásban teljes mondatos körülírást, illetve fıneveket találunk.
4. procax ’szemérmetlen, buja’: prez srama, vö. drzak, nametan, bezočan, bestidan (DLHR: 839).
2.3.2.3.4. Magyar megfelelık
Avitus ’nagyatyai; öröklött, ısi, ısrégi’: ısömé.’
2.3.3. Elemzés
A fınevek horvát és olasz melléknévi megfelelıi csak a mai nyelvhasználattól való részleges eltérésük és a pontosság kedvéért szerepelnek ebben az alfejezetben, mivel használatuk nem hibás. Noha a mai horvát irodalmi és köznyelvben nem szokás semleges nemő melléknévi alakot fınévként használni, a régi csa-horvátban lehetséges volt a melléknevek fınevesítése. Egyes számban nı-
vagy semleges nemő alakjuk volt használatos, pl. brza ’gyorsaság’, tajna ’titok’, zlo
’bőn’, dobro ’jóság’, stb., többes szám hímnemben pedig emberekre vonatkoztatva – pl. verni ’hívek’, grišni ’bőnösök’, stb. – használták ıket (Malić 2002: 623). A semleges nemő melléknevek fınévi használata arra enged következtetni, hogy Verancsics nem ismerte a latin fınevek horvát megfelelıit. A semleges nemő alakok következetes elıfordulása ugyanakor tudatosságot és jó nyelvtani ismereteket sejtet.
Az olasz melléknevek szerepeltetése is indokoltnak tőnik. Az olaszban ui. a melléknevek és melléknévi igenevek határozott névelıvel ellátva alkamilag fınévként is használhatók. Nem egy esetben fınevesülnek is, mint pl. a fuggitivo, amelyet melléknévként és fınévként is szótáraznak. Verancsics megfelıit így további jelzések híján – a névelı hiánya, ill. a szófaj jelölése (amire a szótárban egyáltalán nincs példa) – melléknévnek vagyunk kénytelenek tartani. Szerzınk eljárása az olaszul nem tudó számára megtévesztı, ugyanakkor nyelvi leleményre vall: a veterator mai megfeleltetései között is található melléknév. A szófaj jelzésének elmaradása ellenben a szótár olvasójától már némi olasz nyelvismeretet igényel.
A fınevekkel kapcsolatban meg kell említeni, hogy nincs olyan latin fınév, amelynek eltérı szófaji megfeleltetése a szótárban egyszerre több nyelvben kimutatható lenne.
A körülírások megalkotására a szótárban található többi megfelelı is hatást gyakorolt: ezt láthattuk a hv. misto od oružja (s.v. armamentarium), ill. az ol. camera del tesoro (s.v. aerarius) esetében.
Azok a latin melléknevek, amelyeknek megfeleltetései az egyes nyelveken nem melléknevek, a fınevekhez képest nagyobb számban fordulnak elı, 53:31 arányban. Ez egészen biztosan összefüggésben van azzal a ténnyel, hogy fınevekbıl képzett melléknevekrıl van szó, amelyeknek az egyes nyelvekben nem mindig vannak melléknévi megfelelıi.
Másik említésre méltó jelenség, hogy - a fınevekkel ellentétben - nem egy olyan melléknév akad, amelynek a megfelelıi egyszerre két nyelven eltérı szófajúak.
Összesen kilenc olyan latin melléknév fordul elı, amelyeknek az ekvivalensei két-két nyelven melléknévi (jelzıi) szerepő szintagmák vagy körülírások: aquaticus, avitus, bellicus, cinereus, edentulus, equestris, ingeniosus, lacteus, vinolentus.
Ennél is érdekesebb az a sorrend, amely a latin fınevek és melléknevek eltérı szófajú megfeleltetéseinek összesített számát mutatja be nyelvek szerint (az összesítésben nem szerepelnek a fınevek melléknévi megfelelıi): 1. német (29), 2.
olasz (21), 3. horvát (19), 4. magyar (14). Ez a sorrend nemcsak azt láttatja, hogy melyik nyelven hány megfelelıt nem ismert Verancsics, hanem azt is, hogy jól ismerte az egyes nyelvek szó-és kifejezésalkoási szabályait. Melléknévi (jelzıi) szerepő szintagmái és körülírásai megfelelnek a latin fınevek jelentésének.
Szótárhasználói szempontból ezen utóbbi megoldások másként nyomnak a latban, mivel az a szótárhasználó, aki nem tud, vagy csak egy kicsit tud a szótár egyik vagy másik nyelvén, de érdeklıdik a latin szócikkek megfelelıi iránt, éppen ezen a nyelven vagy nyelveken nem kap szófaji információkat. Éppen ezért célszerőnek látszik az ilyen típusú megfeltetések és a többi megfelelı viszonyát pontosítani. Nemcsak Verancsics Dictionariuma, hanem a két- és többnyelvő szótárak elemzése során is indokolt a megfeleltetéseket két csoportba sorolni. Az elsıbe a teljes megfeleltetések tartoznak. Esetükben a kiindulási nyelv és a megfeleltetett nyelv szavai mind szófajukban, mind pedig jelentésükben egymás megfelelıi. A második csoportba azok az ekvivalensek tartoznak, amelyekben a kiindulási nyelv szavainak a megfeleltetett nyelv kifejezései jelentésükben igen, de szófajukat tekintve nem megfelelıi. Ezeket hívjuk részleges megfeleltetéseknek, amelyekhez a fentebb bemutatott melléknévi (jelzıi) szerepő szintagmák és körülírások is tartoznak.
Amennyiben a már ismertetett sorrendet megfordítjuk, megkapjuk a részleges megfeleltetések megbízhatósági sorrendjét az egyes nyelveken, amely a következı:
1. magyar, 2. horvát, 3. olasz, 4. német. Más szóval ez azt jelenti, hogy szófajukat tekintve a magyar ekvivalensek térnek el legkisebb mértékben a latin címszavakétól, míg a legnagyobb eltérést a német megfelelık mutatják.