A szólások helytelen használata

Pléh Csaba szerint a stigmatizáció és ellenpárja, a hiperkorrekció olyan helyeken jelenik meg, ahol valamilyen inherens bizonytalanság van magában a nyelvi rendszerben. A bizonytalanság az oka a keveredésnek is, így a szóláskeveredésnek, amikor két hasonló elemekből álló vagy rokon jelentésű szólás egyszerre bukkan fel a beszélő tudatában, s a szóvegyüléshez, kontaminációhoz hasonlóan egybeolvad egymással. Ez rendszerint értelmi bicsaklást vagy képzavart okoz, megtöri a kifejezés megszokott hangulati színét és egységét. Éppen ezért a szándékos szóláskeveredés gyakran a tréfának, a nyelvi humornak az eszköze (NyKk. II. 872). A Parti Nagy-műben ez gyakran társul a szerkezetkeveredéssel, és az eufémia, „a nagyon szépen mondani akarás” következménye. A benne rejlő stílustörés jellemzője, hogy leggyakrabban a hivatalos és fennkölt elegyedik egymással. Például:

„…(számítottam rá), hogy keserű kosár nem ér” (nem kapok kosarat X nem lesz keserű a szám íze)

„…a józan észt sutba se véve…” (sutba vet X figyelembe vesz vmit) Ebben az esetben a keveredés értelmi zavarral is jár, hiszen a kontaminált frazémák ellentétes értelműek.

„Két kézzel »kapkodott« a levegő után” (kapkodta a levegőt X két kézzel kapott vmi után) Bár ebben az esetben az idézőjelezés utal a szó átvitt értelmére (l. fentebb), azonban a szó konkrét értelme ebben a szövegkörnyezetben nem homályosul el.

„Edina rendben van végre a kerékvágásával.” (Edinának rendben van a dolga X minden megy a maga kerékvágásában;?)

„…az erős kacagás kétséget nem fért hagyni” (nem hagyott kétséget afelől X kétség nem fér hozzá)

„…hiba csúszott a krétája köré…” (hiba van a kréta körül X hiba csúszott vmibe)

„Ezzel elárultad a fogad fehérjét most és mindörökké.” (elárulta magát X kimutatta a foga fehérét)

„Pirult lángba Margittay Edina…” (pirult el X borult lángba)

A kötött frazéma pontatlan használata időnként olyan fokú, hogy csak a kulcsszavakból következtethetünk az eredeti változatra. Ugyanakkor tömörít is ez a megfogalmazásmód. Magyarázat, illetve szövegkörnyezet szükséges az értelmezéshez.

„…a Vadász-terem (sic!) olyan kapú (sic!), ahonnan csak ásó, kapa, nagyharang által bírunk majd kijönni. (Ásó, kapa, nagyharang válasszon el! A vadászterem házasságkötő terem.)

„…öröm és üröm turmixából mégis az előbbi került ki győztesen.” (Üröm az örömben.)

„…jó emlékek gyűltek szájába összefutva a múltról.” (Összefutott a nyál a szájában, amikor a múltra gondolt.

Ebben a formában is képzavargyanús a mondat.)

„A megsemmisült Nőbeteg (sic!), mint az ujja, egyedül botorkált nem múló szárnyaszegettségében a Lift (sic!) felé.” (Egyedül van, mint az ujja.)

„Ti, Hamlett-típusú fiatalok jól tudjátok, hogy modern korunk ambivalenciája, mint réten a csillag…” (…mint égen a csillag)

„Nadrágbani térdei egymáshoz koccantak, mint a kocsonya.” (Remeg, mint a kocsonya.)

Ez utóbbi példa is jól mutatja, nem egyszerű hibás használattal találkozhatunk. Annál bonyolultabbak az így megalkotott mondatok, asszociációs módon lehet megtalálni az odaillő szóláshasonlatot. Még inkább így van ez a következő példákban.

„Étvágya, mint a szög, visszatért.” (Olyan éhes volt/ olyan volt az étvágya, hogy a vasszöget is megette volna.)

110

„…így becsületes gerinccel állhat édesanyja tekintete elé…” (egyenes gerinccel, becsületesen)

„…olthatatlan mozdulattal magához rántotta a Test Angyalát.” (olthatatlan vággyal)

„A filozofálás Edinának is kenyere volt.” (kedvenc elfoglaltsága volt) A szerkezet csak tagadó formában használatos: nem kenyere vmi.

„Dénes arca alól kiszaladt a »talaj«. Fehér lett, mint a fal. (Dénes lába alól kiszaladt a talaj. Kiszaladt arcából a vér.)

„Az eltelt események jellege szinte szárnyat adott golyós tollának (sic!).” (szárnyat adott gondolatainak) 4. Képzavar

A képes kifejezések a stílus szemléletességét hivatottak szolgálni, viszont a komikum forrásává válnak, ha kapcsolatuk megszakad a valósággal, és zavaros, össze nem illő, elvont és konkrét elemekből állnak össze. A Test angyalában elsősorban úgy jön létre, hogy a szerző elkezd egy képet kibontani, majd egy oda nem illő másik képpel vagy fordulattal fejezi be. Ez különösen jó eszköze a hiperkorrekciónak, hiszen a dilettáns lányregényszerző az érzelmek magas fokára kíván hágni (stílusosan szólva), s ennek legjobb eszköze a képet képre halmozó, látszólag szenvedélyes, álszentimentális fogalmazásmód.

„Révbe ért az életem, melynek folyója oly medrére talált, ami házassággal fog végződni. ”

„..kedv- s étvágytalanság fogta el vasmarokkal…”

„…miközben fel-feltörő halk sírása gejzírként övezte orcáját…” (Ebben a mondatban még az érzékek is keverednek: a hanghatás (halk sírás) a látvánnyal (a gejzírként feltörő könny).

„…ezerszer hagyta el ajkát, sírással áztatva a nappali látszat csalóka kérge alatt…”

„Az igaztalan felvetések ekkor felkeltették a lobbanékonyság fáklyáját…”

„Egész testében érezte a látogatási idő mézét.”

„…szemek játékával telt meg a levegő.”

A képzavart a mondathoz fölöslegesen hozzátoldott szó okozza az alábbi két példában.

„Éppen idáig jutott gondolatai láncszemében…”

„…egy fényképre esett tekintete árja.”

A képzavart hasonlattal fokozza a szerző az alábbi két példában.

„Kusza gondolatai egymás sarkát taposták, mint az őszi fellegek…”

„Edina úgy hánykódott zavaros álmai tengerén, mint egy törékeny sajka, melynek pizsamája hol hideg, hol meleg volt számára…”

Az alábbi két mondatban pedig éppen ellenkezőleg, hiányzó szavak (is) a képzavar forrásai.

„…»hányaveti« modora mögött nagyon melegszívű barátnő lobogott…” (barátnő szíve)

„…a festészetre terelte a fonalat.” (a beszélgetés fonalát) S végül egy példa a szócserére.

– Jó reggelt, Tamás! Dobta vissza a találkozás fonalát a lány.” (a beszélgetés fonalát) 5. Stílustörés

Az előző csoport hangulatával ellentétben éppen a túlzottan tárgyilagos hivatalos stílus okozza a műben a stílustörést, s lesz ellentéte az érzelgős előadásmódnak. (l. szóláskeveredés) A kettő kontrasztja nagyobb hatást ér el, ugyanakkor ez a tudálékos, pontosnak, precíznek tűnő, nehézkes, bonyolult és nyakatekert hivatali zsargon a szándékoltság jegyében eltorzulva, mesterkélten utánozva jelentkezik a műben valódi hiperkorrekciós formában.

„…egyéb teendője mellett nem tudott fokozottan helytállni a háztartás terén…”

„…nem engedett szabad folyást emlékei megrohanásának munkaidőben.”

„…»kis« és »nagy« metró, továbbá »troli« érintésével kellett utaznia…”

„Sajnos további személyes megkeresésedre nem volt módom.”

„Köszönöm, anyukám, szíves hozzáállásod, még ha tanácsod nem is érint.”

„…hisz a körülmények, fel nem vettségem Külkerre … határt is szab.”

„Csak Edina dobogó szíve és a szagelszívó berendezés behallatszása a konyhából verte fel a szanatórium csendjét…”

„…Tévéjátékát az elmúlt napokban mutatta be a Magyar Televízió nagy közönségsikertől csüngve.”

111

„…megbántottságára sem tapadt gyógyír…”

Helyenként a stílustörést az oda nem illő szak- és tudományos szavak okozzák.

„…vélünk konvergáló tiszta szándékod…”

„A gondolatok vadul cikázni kezdtek elméjében, mint molekulák az atommag körül.”

„December hónap elején például kis kacsintás égisze alatt így szólt…”

Bizalmas stílushatású kifejezés kerül a fennkölten megfogalmazott mondatba:

„…csókok garmadája hagyta el ajkukat…”

„Te is csak hitegetést halmozol hitegetés hátára velem szemben!”

III. Intertextualitás

A szövegköziség ismert fogása a szépirodalmi műveknek, azaz valamely költő, író gondolatainak beépítése a saját műbe. A Parti Nagy-műben közismert, időnként szállóigeszerű idézetek fordulnak elő meglehetősen eltorzítva vagy csak allúziószerű utalás formájában. A műveltség látszatát és az álfennköltséget árasztó mondatok ugyancsak a beszélő (író) hiperkorrekciós magatartásáról árulkodnak. (Időnként idézőjelezéssel ki is emeli ezt a részt az író.) A szereplők, elsősorban Margittay Edina az idézetek gyakori alkalmazásával megpróbálnak változatosan, tartalmasan beszélgetni, a triviális társalgást akarják elkerülni, de nevetségessé válnak.

„…(a hegedűs Bácsi) ma oly’ szokatlanul korán kezdte szép zeneszámait s a »nyűtt vonót«…” (Vörösmarty Mihály)

Olyan pontosak vagyunk, ahogy a Csillag ragyog az égen. Persze csak úgy érdemes!” (József Attila)

„Valamint papi kackiás bajúsza (sic!) midőn kapáját megpedrése közben a küszöbre teszi.” (Arany János)

„Ugyan, Én nem lógok a mesék tetején, Macikám!” (József Attila)

„Ne csalfa vak reménykedj!” (Csokonai Vitéz Mihály)

„…úgy vártam reád a rendkívül hűvös teraszon, mint testnek a kenyér!” (Shakespeare)

„Szeretlek … mint a vérpadig.” (Jókai)

„Nem szeretnék »bunkó«, illetve porcelánbolt lenni. »Vagy nem lenni«.” (Shakespeare)

„…de a tett »halála« a tétlenség.” (Madách Imre)

„…de a szó már elszállt, és nem lehetett semmissé tenni röptét a nehéz kőnek.”

Ebben a mondatban két szállóige vegyülése található: A szó elszáll, az írás megmarad és Arany Toldijának egy ismert mondata: Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg…

„Hittem szép szavadnak, mégis megcsaltál ezzel a durvasággal.” (Csokonai Vitéz Mihály)

„De »nédd« csak a lent, hol a völgyben a hó hullása tisztára olyan, mintha a Nagy Természetfelelős ebédezne.”

(Petőfi Sándor)

„Még sokáig birkózott hasadt lelkének két fele egymással…” (Arany János)

Talán senki sem gondolta volna, hogy a helyesírási és nyelvhelyességi hibák teljes tárháza a képzavartól az intertextualitásig szépírói stílusérték szolgálatába állítható. Aki elolvassa ezt a művet, olyan csemegére lel, amelyet csak csipegetni, hosszan tartóan ízlelgetve majszolni kell, s nem egyszerre behabzsolni, még ha habszódia is a műfaja…

Irodalom

Jenei Teréz 1999. „A nyelv mint szellemi és gazdasági tőke.” A VIII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia előadásainak gyűjteményes kiadása. II. kötet. Szombathely. 451–457.

Wiliam Labov 1975. (Ford.: Pap Mária) A hangváltozás mechanizmusa. In: Társadalom és nyelv. Szociolingvisztikai írások.

Gondolat Kiadó. Budapest.

Nyelvművelő kézikönyv II. Főszerk. Grétsy László–Kovalovszky Miklós. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1985.

Pléh Csaba 1990. A stigmatizáció és hiperkorrekció dinamikájáról. In: Élőnyelvi tanulmányok. MTA Nyelvtudományi Intézet.

Budapest.

Tolcsvai Nagy Gábor 1996. A magyar nyelv stilisztikája. Nemzetei Tankönyvkiadó. Budapest.

A felhasznált szépirodalmi mű

Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán: A test angyala. Jelenkor Kiadó. Pécs, 1997.

112

113 NAGY L.JÁNOS

In document A retorikai-stilisztikai alakzatok világa (Pldal 109-113)