A magyar honfoglalás után
10. század Moesek Szkíták
Hunok (magyarok) 1. ábra a szkíták viszonya a bolgárokhoz a 9. században,
valamint a bolgárokhoz és a magyarokhoz a 10. században
Szöllősy Kálmán ír le egy abszolút hasonló esetet, az úgynevezett Dzsaj-háni-hagyomány kapcsán: „Ibn Ruszta egyidejűleg nevezi ugyanazt a népet [az eszkileket, székelyeket] bolgárok közé tartozónak és – határukra utalván – magyarnak, ebben semmi ellentmondást nem lát, miközben szerintünk valaki vagy bolgár, vagy magyar, a két állítás összeegyeztethetetlen. A népnévi kategó-riákat hol etnikai, hol politikai értelemben használja.”32
„A skythák, akiket besenyőknek hívnak”
Az 1000. év után újra nagy változások vannak, az egymással folyton háborúzó bolgár állam és Bizánc között felborul az egyensúly, 1014-ben Baszileiosz csá-szár a kleidioni csatában legyőzi Sámuel csapatait, több ezer embert legyilkol, s így kiérdemli a Bolgárölő előnevet. 1018-ra az országot lényegében a bizánciak ellenőrizték.
Nézzük, hogyan jönnek elő ebben a korban a szkíták!
A táblázatból azt látjuk, a bizánci szerzőknél 1075 előtt semmi nyoma nincs a szkíta és besenyő azonosításnak. Akkor mégis honnan jön a törté-netírás azon közhelye, hogy márpedig itt mindig besenyőkről van szó? A válasz eléggé egyszerű: a későbbi íróktól. Ők ugyanis nemcsak archaizálnak (mint fennebb Leon Diakonos), hanem a hatalmi viszonyokat is érzékeltetik a népnévhasználattal. A bizánci írásokban számtalanszor előfordul az „x-ek, akiket y-nak neveznek” formula. Hogy itt pontosan miről van szó, azt Mi-hail Attaliatestől tudjuk meg. A mesterségére nézve jogász Attaliates abszo-lút kortárs, hisz művét 1079-1080-ban írja, és nagyjából azt mondja, hogy a szkíta nem a besenyők egyik archaizáló neve ebben a korban, hanem azoktól egy különálló népet jelöl, amelyik a bizáncival szemben a besenyő ernyőt választotta:
„1078. És az Ister melletti szkíták és ők [a besenyők], hallván a császár ne-mességéről és vitézségéről, és arról, hogy az ő jobb keze kész arra, hogy
32 Szöllősy 2003, 31.
Szerző A nép neve olyan esemény kapcsán, amelyet utólag a besenyőkkel hoznak összefüggésbe
Mikor írta Idézet helye
Ioannes Mauropus szkíták 1050 FHDR III. 5, 7.
Mihail Psellos szkíták 1059 FHDR IV. 35.
Mihail Psellos mysek, akik később arra változ-tatták nevüket, ahogy ma nevezik őket (szkíták – lásd a fentit)
1077 után FHDR III. 49.
Kekaumenos besenyők 1075–1078 FHDR III. 23.
Mihail Attaliates szkíták, akiket a tömeg besenyők-nek nevez
A szkíták VIII. Mihail Ducas Parapi-nakes császár ideje alatt (1071–
1078) egyesültek a besenyőkkel, írja
1079–1080 FHDR III. 67-77.
Theophylactus
Achridensis szkíták 1092-ben FHDR III. 18.
Ioan Oxites szkíták 1091 FHDR III. 55.
Ioan Skylitzes besenyők 1000-es
évek vége FHDR III. 61.
Nichifor Bryennios szkíták 1100
körül-után
FHDR III. 79.
Anna Komnena szkíták, 83 alkalommal említve (egy alkalommal szerepel a be-senyő név, 1090-es eseményben
1148-ban
befejezve FHDR III. 81-119.
Georgios Kedrenos besenyők 11. század
vége, 12.
Ioannes Zonaras szkíták, akiket besenyőknek hívnak 1118 után Moravcsik 1984, 101.
Macarios Calorites szkíta hunok (1068–1071 közti eseményről, ám feltehetően a szer-ző korának viszonyait tükrözve:
magyarokhoz tartozó szkíták)
1231 körül FHDR IV. 101.
1. táblázat A szkítáknak a 11. század második felére vonatkozó említései
egy időben legyen bőkezű az ő szolgálóival és fenyegető a vele ellenálló el-lenségeivel, becsületes gondolatokban találkozván követséget küldtek arról, hogy ők is biztosítsák (a császárt) engedelmességükről. A követek pedig biztosították a bizánciakat engedelmességükről és arról, hogy szigorúan megbüntették azokat, akik fellázadtak és egyesültek a besenyőkkel a koráb-bi császár idejében [VII. Mihail Ducas Parapinakes, 1071–1078], és bemu-tatták, hogy teljességgel szakítottak ezekkel.”33
Az 1048-as év eseményeinél ezt írja „1048: A szkíták pedig, akiket a nép-nyelv besenyőknek nevez, teljes nemzetségükkel átkeltek a Dunán, nem sok-kal utána leverték sátraikat a rómaiak területén.”34 A „besenyőknek nevezett szkítákat” a népnyelv nevezi így, mondja Attaliates, és azt sugallja, hogy ezzel ellentétben a művelt, a dolgokat tisztábban látó, pedáns ember nem. Azaz a szkíta a besenyőkkel valamilyen nagyon szoros kapcsolatban álló nép, de nem az. Hogy pontosan miről is van szó, arra kisebbségiként (Romániában élő, magyar nemzetiségű személyként) nagyon hamar rájövünk: például a székely Szabó Katalin tornász román színekben lett többszörös olimpiai bajnok, így az összes kimutatásban, mint román szerepel, a teniszező Simona Halep pedig – annak ellenére, hogy büszke aromán, azaz makedón nemzetiségére – szintén románként marad fenn.
A kutatók jó része ma is evidenciának veszi a szkíta–besenyő azonosságot, fittyet hányva Attaliatesra (talán amiatt, mert nem kisebbségiként nem is tudja felfogni, miről van szó). Ezzel a gyakorlattal szemben mindig is megfogalma-zódtak kritikák, íme egy csokor közülük:
33 Saját fordítás innen: FHDR III, Mihail Attaliates, 75: „1078. Iar sciții de lîngă Istru și dânșii [pecenegii], auzind de noblețea și de vitejia împăratului [Nichifor al III-lea] și că dreapta sa e gata să fie în același timp darnică cu slujitorii săi și amenințătoare pentru vrăjmașii care-i stau împotrivă, întâlnindu-se în gânduri cinstite, trimiseră solia cu gândul ca să ofere și ei garanții de supunere. Si solii, dând asigurări de supunere, i-au pedepsit aspru înaintea lui pe cei dovediți că se răzvătiseră și se uniseră cu pecenegii în vremea precedentului împărat [Mihail al VII-lea Ducas Parapinakes, 1071–1078], arătând că s-au despărți în totul și s-au îndepărtat în chipul cel mai lămurit de acesta.”
34 Saját fordítás innen: FHDR III: Mihail Attaliates, 67: „1048: Iar sciții, pe care limba popu-lară îi numește pecenegi, trecând Istrul cu tot neamul lor, nu după multă vreme și-au așezat corturile pe teritoriul romeilor.”
Attaliates alapján már Nicolae Bănescu megállapította volt 1921-ben, hogy a szkíták semmiképpen sem besenyők.35 Ő a románokat (vlachokat) sejti ben-nük,36 ami amúgy eléggé logikus hipotézis, ha azt nézzük, hogy semmilyen más, a térségben ismert népre nem illenek az itten leírtak. Ugyanakkor Bănescu el-mélete sem állta ki az idő próbáját.37
Antonios Vratimos megállapítja – mint a fenti táblázatból is kiderül –, hogy Psellos a szkítákat korábban a bolgárokkal tartotta azonosnak38 (szkíta = koráb-ban moes = korábkoráb-ban bolgár).
Ugyanakkor Victor Spinei hívja fel a figyelmet arra, hogy Anna Komnena szkítái sem lehetnek besenyők, mivel a besenyőkről nehezen hihető, hogy a föl-det túrták volna. Márpedig az idézett helyen jó mezőgazdászokról van szó, és így a bennszülötteknek kell lenniük39 (akikről nem tudjuk, hogy kik).
A 11. századi szkíta = besenyő kijelentésnek tehát abszolút semmi alap-ja, a legtöbb szerző a szkíta és besenyő szövetségen belül nagyon is elkülöní-ti, mikor van szó szkítákról, és mikor besenyőkről. Mindössze négy szerző akad: Kekaumenos, Ioan Skylitzes, Georgios Kedrenos, Manuel Straboro-manos, aki a szkítákat besenyő néven illeti; az ő logikájukban, ha valaki más nép fennhatósága alá kerül, akkor azt a „fenti nemzet” nevén kell szólítani.
Olyan ez, mintha azt mondanák, hogy 1918. december 1-jétől a székelyek románok.
35 Bănescu 1921, 148–151.
36 Bănescu 1921, 151–152.
37 Madgearu 2002, 34.
38 Vratimos 2009, 196.
39 Spinei 2009, 227: „Speaking about the sowing of millet and wheat by the “Scythian people”
who attacked the Byzantine Empirein 1086 and concluded an alliance with the rulers of the Paristrian towns, those people cannot be considered to have been Pechenegs, as some spe-cialists believe. By the above-mentioned designation, Anna Comnena must have meant the natives, who had joined the nomads, because it is not conceivable that the latter practised tillage themselves during a plunder expedition.”