ŐSTÖRTÉNET
S O M FA I K A R A D ÁV I D
A B S Z T R A K T : A honfoglaló magyar törzsszövetség kialakulása bonyolult etnikai folyamatok eredménye volt. Ennek számos részlete máig ismeretlen.
Azonban, ha kísérletet teszünk e folyamatok modellezésére, tanulságos azon kipcsak-török népek etnikai története, amelyek a magyarság elvándorlása után népesítették be Kelet-Európát az Uráltól a Kaukázusig (baskurt, tatár, nogaj, kumuk, karacsaj-malkar). Azt is figyelembe kell vennünk, hogy Ottó és Juli-anus barát olyan keleti magyarokról tesz említést, akik Alániában és Baskíriá-ban éltek. Ma ezeket a területeket is többségében kipcsak-török nyelvű népek lakják; ennek oka részben az Arany Horda korában a lingua franca szerepét betöltő kipcsak vagy kun nyelv elterjedése volt.
K U L C S S Z AVA K : etnikus történelem, Kipcsak, lingua franca, nogajok, keleti magyarok
A B S T R A C T : The Role of Ethnology in Study of Hungarian Prehistory Ethnic history of Qipchaq-Turkic peoples and Hungarian ethnogenesis.
The formation of the tribal confederation of the conquering Hungarians was the result of complex ethnic processes, of which many details are still unknown. However, if we attempt to model these processes, the ethnic history of the Qipchaq-Turkic peoples (Bashkirs, Tatars, Nogais, Kumuks, Karachay-Malkars) who populated Central Europe from the Ural to the Caucasus following the emigration of the Hungarians, will help us. We should also take
into consideration that Friar Julian and Friar Otto made mention of Eastern Hungarians who lived in Alania and Bashkiria. These territories are mainly populated by Qipchaq-Turkic-speaking peoples even today, partly due to the spread of the Qipchaq or Cuman language that was used as the lingua franca in the Golden Horde era.
K E Y W O R D S : ethnic history, Qipchaq, lingua franca, Nogays, Easter Hungarians
A 9. századi honfoglaló magyar állam és az így létrejött magyarság etnikai tör-ténete az írásos források hiánya miatt évszázadok óta komoly tudományos vita tárgya. A korábbi szkíta és hun hagyományt a nyelvészet kérdőjelezte meg elő-ször, amikor az uráli nyelvekkel, azon belül az obi-ugor (hanti, manysi) nyel-vekkel sikerült a magyar nyelvet rokonítani. Természetesen ma már pontosan tudjuk, hogy a népek kialakulása, etnikus története sokkal bonyolultabb folya-mat annál, mint hogy azt a nép által jelenleg beszélt nyelv viszonyrendszere vagy feltételezett története modellezni tudná. Két biztos pontja azonban van a magyarok korai történetének:
1. a Kazár Birodalom és a magyar-kabar szövetség (950 Konstantin csá-szár szerint)1
2. Keleten maradt pogány magyarok: Ottó és Julianus barát tudósításai (1231–1236)2
Ezek alapján a magyarság (magyar törzs) kialakulását a Kaukázus és az Urál hegység közötti füves pusztaság területére tudjuk tenni. Ezen a területen a bel-ső-ázsiai törökök megjelenéséig (627 körül)3 kelet-iráni, ugor és ogur népek laktak.
Az Uráltól keletre húzódó prémkereskedelem útvonala az Onok Török Birodalom befolyása alá került a 6. században, minek hatására az itt élő nomád csoportok egy
1 Eredeti görög címe Pros ton idion yion Romanon „saját fiamnak, Romanosznak”, latinul De administrando imperio vált híressé. Magyarul: Moravcsik 2003.
2 Lásd Györffy 1986, 61–82.
3 Nyugati Török vagy Onok/Onogur Birodalom 581-657, lásd Golden 1992, 135–141.
része (bolgár, szabir, magyar stb.) Kelet-Európa síkságaira vándorolt. Talán nem véletlen, hogy ezen népek (ugor-ogur) nevei mind a bolgár nyelvre jellemző –r többes számot4 tartalmazzák (egyéb példák: baskir, kangar, kabar, kazár stb.).
Csakhamar azonban (657) a kínai Tang Birodalom (618–907) Közép-Ázsia elleni hadjárata során az Onok (Onogur) Állam központi területeit (Szujáb, ma Tokmok környéke, Csüj-síkság, Kirgizföld) elfoglalta. Ekkor a kelet-európai térségben két egymással versengő állam jött létre: a Bolgár (632–668) és a Ka-zár (650–969) Birodalom.5
Először Kelet-Európa síkságait a Nagy Bolgár Birodalom (632–668) uralta.
Miután a központi területét a Kazár Birodalom hódította meg, a bolgárok a perifériákra szorultak (Volga-Káma, Dagesztán, illetve Duna), és két új államot is létrehoztak (Dunamenti Bolgárország 681–1018 és Volgamenti Bolgárország 680–1236).6 Egy részük azonban helyben maradt és a Kazárok alattvalói lettek (Batbajan a Kubán vidékén maradt).7
A kazár és az onogur nem etnikai elnevezések, hanem az uralkodó török klánok nevei! A kazárok a nyugati törökök Onogur államának utódainak tar-tották magukat. A magyarok és a kabarok 830 körül fellázadtak,8 és önálló ál-lamot hoztak létre. A Kárpát-medencei Avar Állam (567–822) megszűnésével elindult a küzdelem a területért a Magyar Állam és a Német-római Birodalom között, melynek csupán keleti vazallusa volt a Morva Fejedelemség (833–907).
A korabeli források a magyarokat az onogur (Georgius Monachus 837, 9 St.
Bertin Annales 862, Salzburg Annales 881)10, illetve a török (görögül turkoi, Konstantin 950)11 politikai elnevezésekkel azonosították. Bíborbanszületett Konstantin azonban megjegyzi, hogy a hét magyar nemzetség más nyelvet be-szélt, mint a kabarok!
4 Lásd Doerfer 1973, 44–45.
5 Lásd Golden 1992, 112–113, 236–244.
6 Golden 1992, 247–258.
7 Nagy 1912, 218–219.
8 A kazárok a magyarok és kabarok ellen építették Sarkel várát is. Lásd Golden 1992, 239.
9 Lásd Carl de Boor 1904.
10 Grat–Vielliard–Clémencet 1964.
11 Konstantinnél az is szerepel, hogy a türkök a szavard/szabir nevet is használták. lásd Né-meth 1930, 176.
A Bolgár, illetve Kazár Birodalomban fontos szerep jutott a kaukázusi Alá-niának (alan/iron vagy asz vagy jász). A Kazárok 722-ben kötöttek szövetséget Alániával az Arab Birodalom ellen.12 A magyarok elszakadásával azonban az alánok is függetlenedtek, és Bizánccal kötöttek szövetséget, felvették a keresz-ténységet (Nikolasz Misztikusz 852–925 térítése nyomán).13 A Volga mentén volt egy burtasz törzs is, mely talán szintén alán-jász eredetű lehetett.14
A Kazár Birodalomban maradt magyarok a 9. századi török ajkú nomádok (besenyő, úz, kun) megjelenésével a bolgárokhoz hasonlóan két irányba mo-zoghattak. A kelet-európai pusztaság perifériáira szorultak, vagyis Alánia és Baskiria területére. A besenyőkkel és úzokkal szemben a kunok (1030–1223) egészen a Kárpátokig nyomultak.15 Délen Alániával, északon pedig Baskíriá-val kötöttek szövetséget, de Volgai Bolgárország és Dagesztán vidékén is ke-reskedtek. A kunok a Kipcsák Törzzsel szövetségben a teljes prémkereskede-lem útvonalát lefedték, és elkezdődött a vidék nyelvcseréje (ugor-ogur helyett kun-kipcsak).
Csingisz kán Mongol Birodalma azonban 1218-1220 közt szétzúzta a kipcsak és horezmi türkmen szövetséget. 1222-ben Dzsebe és Szübetej seregei megjelentek az Alán-hágón (Dárial), s a kunok hiába siettek a jászok (alánok) segítségére. A mongolok megverték Kötöny és Köbek hadát, majd a Don (Ten) vidékén 1223-ban (Kalka folyó, Azov-tenger) újabb csapást mértek rájuk.16 Ez a vereség és a kipcsakok behódolása oda vezetett, hogy a kunok és az alánok (jászok) szövetségre léptek a Magyar Királysággal. Ezért hozott létre Kumánia területén a Magyar Királyság Jászvásártól délre kun püspökséget (1226), és Bejbarsz fejedelmük keresztény hitre tért.17 IV. Béla felvette a Kumánia királya (Rex Cumaniae) címet.18 Ezzel magára vonta a mongolok haragját, mert ők a kunokat saját alattvalóiknak tartották.
12 Lásd Alemany 2000.
13 Lásd Rayfield 2012, 63–64.
14 Lásd Afanasiev 1985, № 3.
15 Lásd Györffy 1990 és Vásáry 2005.
16 Lásd Ligeti 1962, 183–184.
17 Lásd Ferenţ 1981.
18 Lásd Gyárfás 1873, 257–258.
A kunok szállásterülete a Kárpátok, a Kaukázus és az Urál között terült el.
Vagyis a kunok ismerték azokat a keleten maradt magyar nemzetségeket (gyar-mat, megyer), akik Alánia és Baskiria területén éltek. Alánia területén pedig ismerték a Magyar nevű kereskedővárost a Kum folyó mentén.19 Ezért indult el Ottó barát Alániába (1231), és hozott hírt az ottani magyarokról. Őt követte Juliánusz, aki Cserkeszföld (egykori Zikia) után nem Alánia, hanem az alánok-kal rokon burtaszok földje felé vette útját. Innen Volgai Bolgárországba utazott (1235), melytől keletre Baskírföldön (Magna Hungaria) talált magyarokat.20 Sokan a mai napig megkérdőjelezik ezeket a történeti adatokat. De a Mongolok Titkos Története (1240) korabeli krónikában szintén felsorolják a Volga (Idzsil/
Edil) és Urál (Dzsajag/Dzsajik) menti népeket.21 Jóreszt azokat a népeket em-lítik, melyek ma is a térség őslakói: baskir-magyar, bolgár, kipcsak-kangli, jász, cserkesz.22 Batu kán 1236-os hadjárata során birtokba vette korábban elhunyt (1226) apja, Dzsocsi uluszát (részbirodalmát). 1237-ben Juliánusz második útja során Volgai Bolgárország határáról vissza is fordult, de a mongol követtől ma-gával hozta Batu kán (1227–1255) fenyegető levelét. A kunok nem tudtak ennek a hatalmas hadjáratnak ellenállni, ezért 1239-ben összeomlott a Magyar-Kun Perszonálunió. Kötöny vezér kun és jász alattvalói nagy számban menekültek Magyarországra.
A keleten maradt kunokat és jászokat Nogaj kán (1262–1300) hatalma alá sorozták be. A Dzsocsi Ulusz hivatalos nyelve is a kun (tatár) lett, a mongol nemesség száz év leforgása alatt szintén teljesen „elkunosodott”. A 14. századra a mongolok török neve, a tatár és a kumán (kun) gyakorlatilag egyenrangú lett.
Mikor Özbek kán (1313–1341) idején újabb keresztény hittérítés indult meg a kunok körében, püspökség alapult Szarajban (Volga menti káni székhely, azaz az orda), és megírták a Codex Cumanicust (1330).23
19 Lásd Bendefy 1941.
20 Lásd Györfy 1986, 28–30.
21 Lásd Ligeti 1962, 126.
22 A cserkeszeket ma adige-kabarda néven ismerik, a bolgárok a volgai tatár és csuvas etniku-mok, a kipcsak-kangli nemzetségek a nogajok, míg a jászok az oszét (iron-digoron) és taulu (karacsaj-malkar) népekként vannak számontartva.
23 Facsimile kiadását lásd Kuun 981.
Tamás szamarkandi püspök (Csagataj Ulusz vagy Mawara-al-nahr) a pápa levelét vitte Alánia keresztény lakóihoz (köztük a magyarokhoz) 1329-ben.24 Özbek kán iszlám hitre térése után végleg megszakadt a keleten maradt magyarokkal a kapcsolat. A birodalmi lingua franca a kun vagy ta-tár nyelv (kipcsak-török) a Dzsocsi Ulusz (Aranyhorda) kereskedelmi köz-pontjaiban és perifériáin is elterjedt, azokban a térségekben, ahol a keleti magyarok is beolvadtak (Alánia, Dagesztán, Baskiria, Volgai Bolgárország, Nyugat-Szibéria). A kunokból létrejött a nogaj nép,25 a bolgárok jórészt bö-szörmények (kazáni tatárok) és csuvasok lettek.26 A baskír és szibériai tatár nép is nyelvet cserélt (a kazakok mai napig esztek azaz osztjak névvel illetik őket).27
Hasonló folyamat zajlott le Alániában, ahol az alánok egyik fele kun nyelvű lett (tawlu, azaz karacsaj-balkar),28 míg az oszétek (iron-digoron) megőrizték ősi szarmata (kelet-iráni) nyelvüket. A Dagesztán partvidékén élő valószínű-leg bolgár és onogur csoportok (kumuklu),29 bár keveredtek a helyi dagesztáni népekkel (lakku, avar, darga, lezgi,), de ők is teljesen tatár (kun-kipcsák) nyel-vűek lettek.
Vagyis a magyarság etnogenezisében részt vett baskír, bolgár, onogur, ka-bar, jász etnikumok jóreszt mind kipcsak, azaz kun nyelvűek lettek, akárcsak a közéjük beolvadt keleti magyar csoportok. Kelet-Európa azon térségében,
24 Lásd Bendefy 1941, 59–63.
25 Erre vonatkozó adatokat a nogaj szájhagyományban találunk, pl. Köten, azaz Kötöny vezér-rel kapcsolatban, vagy a kunok dala (kumanlar jyry), saját gyűjtés (2014 és 2016 Kara-Nogaj és Koban-Nogaj járások, Agócs Gergellyel közösen).
26 A volgai bolgárok egy részéből alakult ki a mai csuvas nép, akik egyedüli csoportként meg-őrizték az egykori bolgár nyelvet is, lásd Golden 1992, 396–397.
27 A baskír és szibériai tatár néprajzi adatok mind arra utalnak, hogy ezek a csoportok is nagy-ban eltérnek a tőlük délre nomadizáló kipcsák törökségtől, lásd Golden 1992, 398–399.
28 A karacsaj-balkarok magukat tawlu „hegyi” szóval nevezik, míg az oszétek asznak (jásznak) nevezik őket. A szomszédos szván-grúzok szaviarnak, míg a mengrél-grúzok alánnak hív-ják őket, melyet önelnevezésként is használnak, lásd Golden 1992, 391.
29 A kumukok nevüket a dagesztáni Kumuk városállam (734–1867) alapján kapták, mely az Arab Birodalom vazallus állama volt (más néven Sauhal Állam), két központtal Gázi-Ku-muk és Káfir-KuGázi-Ku-muk (azaz muszlim és pogány KuGázi-Ku-muk). Később az arab befolyás megszűnt, Sirván és Kumánia harcolt a területért. 1239-ben a mongolok hódították meg, így a Dzsocsi Ulusz része lett. 1395-ben Timúr seregei feldúlták. Lásd Golden 1992, 390.
ahol korábban a Bolgár es Kazár államok, majd a Kun-Kipcsak Törzsszövet-ség létezett, a Dzsocsi Ulusz széthullásával új nomád államalakulatok jöt-tek létre. A Dzsocsi Ulusz széthullásának gazdasági okai voltak, de nagyban hozzájárult Szamarkand emírjének, Temürnek (Timur-lang vagy Tamerlan 1370–1405) két pusztító hadjárata (1391-1395).30 A Terk folyó (Dagesztántól északra) menti csatában (1396) szétzúzta Toktamis kán (1380–1395) seregét, és a csatának a közeli Madzsar (Magyar) város is áldozatul esett.31 A Dcso-csi Ulusztól elszakadtak a kereskedőközpontok (Krím, Kazan, Hadzsitarkan, Szibir).32
A köztes pusztákon a Nogaj (1440–1634), Özbek (1446-1506) és Kazak no-mád hordák (1456–1718) jelentek meg.33 A Nogaj horda nomád lakossága a ku-nokból létrejött úgynevezett nogaj-tatár nemzetségekből állt (kipcsak, kangli, asz, kongrat, najman, madzsar).34 A nogajok ekkor szabadon nomadizáltak az Urál és a Kaukázus közti füves pusztákon.
Az Orosz Birodalom megalakulása (1547) után az oroszok a kereskedő-központokat megszállták (1552 Kazan, 1556 Asztrahan, 1582 Szibir/Tobolsz-k).35 Elkezdődött a Prémút elfoglalása, s ezzel Szibéria orosz gyarmatosítá-sa (kirgiz, burját, szaha/jakut, daur területek 1600-1660).36 1630-ban orosz ösztönzésre a kalmakok (ojrat-mongolok torgaut és dörbet klánjai) a Volga
30 Az első a Volga mentén 1391-ben, a másik a Terek folyó vidékén 1395-ben. Madzsar városa is ekkor pusztult el. Lásd Golden 1992, 301.
31 Madzsar város már a 9. században is létezett, Kirill és Methód is átutaztak rajta, midőn Kazáriában jártak 858-ban. Az Dzsocsi Ulusz (1235-1395) korában is virágzott, Ibn-Battúta 1332-ben járt itt. Végül Timúr pusztította el 1395-ös hadjárata során. Lásd Bendefy 1941, 32 Ezek a mai volgai tatár kereskedőközpontok, ahol a modern kazáni tatár etnosz is kialakult, 93.
lásd Golden 1992, 318–329.
33 Ezekből a mai nogaj, karakalpak, kazak és kipcsák-özbek (Horezm és Szurhán-darjá) et-nikumok jöttek létre. A szárt-özbek etnikum (Taskent, Fergána, Szamarkand) kialakulása nincs kapcsolatban az Özbek Hordával. Lásd Golden 1992, 330–343.
34 Bár nagyon kis számban vannak, de az ismertebb nomád klánok mellett madzsar nemzet-ség is van a nogajok között, saját terepmunkánk során gyűjtött adat (Nogaj Járás, Dagesz-tán, 2018, Agócs Gergellyel).
35 Lásd Golden 1992, 318–322 és Forsythe 1992, 28–38.
36 Lásd Forsythe 1992, 28–47.
(Idzsil)-vidéken új államot alapítottak.37 Ekkor a nogajok a perifériákra szo-rultak akárcsak korábban a bolgárok, onogurok s magyarok a török népek (besenyő, úz, kun-kipcsak) benyomulása miatt. Nem nehéz észrevenni ezt az ezeréves modellt.
A nogájok egy része a Kaukázusba ment (Koban, valamint a Terk és Kum folyó, Madzsar város környéke). Másik része a Krími Kánság (1441-1783) terü-letén telepedett le egészen a Moldváig és az Al-Dunáig (Budzsak, Dobrudzsa).38 Egy harmadik része pedig északra szorult a baskírok és a szibériai tatárok közé.
Vagyis a bolgárok és a magyarok egykori szétvándorlási mintáit követték.
Mindezek figyelembevételével csakis a Kelet-Európa kipcsak-török nyelvű népei (baskír, kazani tatár, nogaj, taulu, kumuklu) körében végzett etnológiai (néprajz, folklór), etnomuzikológiai,39 régészeti40 és archeogenetikai kutatá-sok41 révén lehet tisztázni a magyarok honfoglalás előtti korszakának etnikai történetét.
Ugyanis a mai napig nem ismerjük azokat a kulturális és történelmi fo-lyamatokat, amelyek a magyar nyelv úgynevezett „ugor” alaprétegét kelet-irá-ni (szarmata, alán) és bolgár-onogur szubsztrátummal gazdagították. Bár írott források híján ennek a korai történelemnek számos pontja nem tisztázható, de a kipcsak-török népek etnikai története – mely gyökeresen különbözik a kip-csak nyelv történetétől – sok vitatott kérdésre választ adhat. Ezáltal az ősmagyar etnikus történelem is jobban modellezhetővé válik.
37 A nogajok 1555-ben két részre szakadtak, a Kis Nogaj Horda a Koban vidékére ment, és a Krími Kánsággal volt szövetségben. A Volga menti Nagy Nogaj Horda orosz befolyás alá került. A kalmak támadás után (1634) a nogajok egy része Kabarda (Cserkeszföld) vidékére húzódott (Bes-tau), míg mások a Terk folyóhoz (ma Dagesztán). Egyéb csoportjaik (je-ti-szan, jeti-üskül) a Krími Kánság területén telepedtek le. Lásd Golden 1992, 327.
38 Lásd Golden 1992, 327, 388–389.
39 Agócs Gergely (2000, 2007) külön, majd más szerzővel közösen (2014, 2016, 2018) több al-kalommal is gyűjtött az észak-kaukázusi térség török nyelvű etnikumai között. Lásd Agócs 2016, 128–135.
40 Lásd M. Lezsák 2017a, 64–74 és 2017b, 51–66.
41 Itt elsősorban dr. Török Tibor és Neparáczki Endre munkásságát érdemes megemlíteni.
H I VAT K O Z Á S O K :
Afanasiev 1985: Afanasiev, G. (Афанасьев Г. Е.): Буртасы и лесостепной вариант салтово-маяцкой культуры. Советская этнография. № 3. 1985.
Agócs 2016: Agócs G.: Bijnöger hősének. Magyar művészet, IV. (2016) 2. 128–
135.
Alemany 2000: Alemany A.: Sources on the Alans: a critical compilation. Brill, Leiden. 2000.
Bendefy 1941: Bendefy L.: Kummagyaria. A kaukázusi magyarság története.
Cserépfalvi Kiadó, Budapest, 1941.
de Bor 1904: de Boor C.: Georgius Monachus. Chronicon. 2 Bde. Teubner, Leip-zig, 1904. (reprint Nachdruck, Stuttgart, 1978).
Doerfer 1973: Doerfer G.: Zur Sparche der Hunnen. Cenral Asiatic Journal, XVII. (1973) 44–45.
Ferent 1981: Ferenţ I.: A kunok és püspökségük. (Fordította: Domokos Pál Pé-ter) Szent István Társulat, Budapest, 1981.
Forsythe 1994: Forsythe J.: History of the Peoples of Siberia: Russia’s North Asian Colony 1581-1990. Cambridge University Press, Cambridge, 1994.
Grat–Vielliard–Clémencet 1964: Grat F. – Vielliard J. – Clémencet S.: Annales de Saint-Bertin. (mit Einführung von Léon Levillain), Klincksieck, Paris, 1964.
Golden 1992: Golden P.: An Introduction to the Histoty of the Turkic Peoples.
Ethnogenesis and State-Formation in Medieval and Early Modern Eurasia and the Middle East. Otto Harrassowitz, Wiesbaden, 1992.
Gyárfás 1873: Gyárfás I.: A jász-kunok története, II. kötet. Kecskemét, 1873.
Györffy 1986: Györffy Gy.: Julianus barát és napkelet felfedezése. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1986.
Györffy 1990: Györffy Gy.: A magyarság keleti elemei. Gondolat, Budapest, 1990.
Kuun 1981: Kuun G. (szerk.): Codex Cumanicus. (with a Prolegomena to the Co-dex Cumanicus by Lajos Ligeti) Oriental Reprints, Ser. B 1., Budapest, 1981.
Ligeti 1962: Ligeti L. (ford.): Mongolok Titkos Története. Gondolat, Budapest, 1962.
M. Lezsák 2017a: M. Lezsák G.: A magyar őstörténet észak-kaukázusi vonat-kozásai. Valóság, 60. (2017) 8. 64–74.
M. Lezsák 2017b: M. Lezsák G.: Beszámoló a Kaukázus északi előterébe veze-tett régészeti kutatóutakról (2016–2017). Alba Regia, 45. (2017) 51–66.
Moravcsik 2003: Moravcsik Gy. (ford.): A birodalom kormányzásáról. Lectum Kiadó, Szeged, 2003.
Nagy 1912: Nagy G.: A honfoglalók Zemplénben. Ethnographia, 23. (1912) 213–222.
Németh 1930: Németh Gy.: A honfoglaló magyarság kialakulása. Magyar Tudo-mányos Akadémia, Budapest, 1930.
Rayfield 2012: Rayfield D.: Edge of Empires: A History of Georgia. Reaktion Books, London, 2012.
Vásáry 2005: Vásáry I.: „Cumans and Tatars”. Cambridge University Press, Cambridge, 2005.