RÖVID ÖSSZEFOGLALÁS
4. Az avar kor
Az avarok és az avar kor bonyolult heterogenitása jól ismert a történeti ember-tanban. Egyik – főleg a mongolid jellegű – komponensük belső-ázsiai eredetű lehetett, azonban a Kárpát-medence területére érkező avarság ázsiai őshazájuk-ból, a dél-orosz sztyeppe övezetéből számos etnikailag nem avar törzset vagy néptöredéket hozott magával. Etnogenezisük kialakulásában minden bizony-nyal a helyi őslakosságnak is szerepe lehetett.35
Az Alföld avar korával foglalkozó széles körű szakirodalom jelentős részét teszik ki az ún. klasszikus vizsgálatok eredményeit bemutató közlések egy-egy
32 A Tisza jobb partján vannak olyan lelőhelyek, ahol keverten fordultak elő szarmata és gepi-da leletek, tehát ezeken a területeken szarmaták élhettek gepigepi-da fennhatóság alatt (Vörös 1998, 54.).
33 Nagy 2004, 174.; Nagy 2005, 197.
34 A jelenlegi adatokból körvonalazott, kis esetszámú szarmata kori mongolid komponens nem valószínű, hogy hatást gyakorolt a gepida népességre. Ebből kiindulva inkább feltéte-lezhető a hun, esetleg a kora avar kori mongolid hatás.
35 Marcsik–Molnár 2019, 421.
sorozatra vonatkozóan, de szerepelnek kisebb-nagyobb populációkra támasz-kodó, az egész korszakot átfogó elemzések is.
A taxonómiai módszerek alapján az avar kori populáció etnogenetikai kiértékelésével elsősorban Lipták Pál foglalkozott.36 Három fő csoportot ál-lapított meg az egyes változatok túlsúlya alapján: europidok, mongolidok és europo-mongolidok. Munkássága alapján az avar kor népességének 17%-át a mongolid komponens határozza meg, s a komponensek elsősorban a Du-na-Tisza közében lokalizálódnak. Az új szériák bevonása, valamint utólago-san néhány korábbi széria egyénszám növelése megerősítette, illetve bővítette a taxonómiai analízis eredményét. Az eddigi irodalmi adatokból kitűnik, hogy a mongolid komponens 38%-ot ad (ebbe a csoportba azonban az europo-mon-golid és a közelebbről meghatározhatatlan moneuropo-mon-golidok is beletartoznak), s a fennmaradó 62%-ot az europid csoport képviseli.37
Az europid változaton belül a rövid (brachykran) koponya az uralkodó, ezen belül a cromagnoid-B, az elő-ázsiai és a pamiri ad nagyobb esetszámot, kisebb gyakoriságú a dolichokrania (mediterrán formák), a robusztus cromag-noid-A, illetve a nordoid komplex.
Ha a mongolidokon belül az europo-mongolid és a meghatározhatatlan mongolidokat leszámítjuk, a kifejezetten mongolid csoport 18%-ot ad, s ezek típusösszetételében domináns a szinid, a szajáni és valamivel kisebb esetszámot képvisel a bajkáli és a belső-ázsiai típus.38
Mivel az avar kor történeti embertani anyagában a mongolid komponensek nagy szerepet játszanak, ezért az alábbiakban röviden jellemezzük a legfonto-sabb típusokat Lipták Pál munkássága alapján.39
A bajkáli (b) vagy paleoszibériai típus jellemzője, hogy a férfiak agykopo-nyája a közepesnél hosszabb, középszéles (dolicho-mesokran), továbbá alacsony (chamaekran, tapeinokran), a homlok régió keskeny/közepes (stenometop-met-riometop), hátrahajló, a median-sagittalis körvonal laposan ívelt, gyakori a
36 Lipták 1959b; 1965; 1980; 1983.
37 Marcsik–Molnár 2019, 421.
38 Marcsik–Molnár 2019, 428–429.
39 Lipták 1959b; 1965; 1980; 1983.
lambdatáji lapultság és a kúpos nyakszirt. Az arckoponya a közepesnél szé-lesebb, mindamellett magas (leptoprosop, lepten). A szemüreg szögletes (me-so-hypsikonch), és az orr néha kissé kiálló (lepto-mesorrhin). Az arcprofil ort-ho-mesognath, a mandibula általában magas és gyakran robusztus. A termet alacsony vagy kisközepes. A nők hasonló jellegűek, inkább mesokranok. A sze-müreg hypsikonch, az orr szélesebb és meso-chamaerrhin.
A szinid (s) vagy távolkeleti–északkínai típusnál a férfiak koponyája kö-zepesen hosszú, illetve széles, mérsékelten alacsony (mesokran, orthokran és metriokran), a homlok keskeny–középszéles (metrio-eurymetop), az arc a köze-pesnél keskenyebb, mindamellett magas, (leproprosop, lepten). Az arcprofilszög szerint orthognathok. A szemüreg nagy, lekerekített, (meso-hypsikonch) az orr kevéssé vagy közepesen kiálló (meso-chamaerrhin), az állkapocs középmagas.
Teremtük nagyközepes.
A szajáni (sa) vagy szélesarcú–tungid esetében a férfiak agykoponyája kö-zéphosszú, közepesnél szélesebb, brachykran, alacsony vagy középmagas, cha-maekran-orthokran, tapeinokran, a homlok keskeny, stenometop. Az arc nagyon széles, illetve széles (vagy közepes), alacsony, jelzője szerint euryprosop, mesen, a szemüreg mesokonch, kissé alacsony és kissé szögletes. Az orr meso-chama-errhin. A mandibula közepesen magas vagy alacsony. A termet kisközepes. A nők határozottan brachykranok, az arckoponya szélesebb (eury-mesoporsop), a szemüreg hypsikonch, az orr kissé széles.
A belső-ázsiaira (ca) vagy északmongolidra jellemző (elsősorban a férfiakra) metrikusan a középhosszú, széles, magas agykoponya, a rövidfejűség (brachykra-nia), a nagy abszolút méretek, a keskeny homlok (stenometop), az arckoponya pe-dig (egész arc, felső arc) igen magas, keskeny (leptoprosop, lepten). Az arcprofilszög orthognath, az állkapocs általában magas. A szemüreg lekerekített (mesokonch), az orr kevéssé kiálló (mesorrhin). Termetük közepes. A nők koponyája közepe-sen hosszú, széles, alacsony (brachykran, chamaekran és tapeinokran). Homlokuk közepesen széles (stenometop). Az arckoponya széles és magas (leptoprosop), a fel-sőarc magas (lepten). A szemüreg nagy, lekerekített (hypsikonch), az orr kevéssé kiálló (chamaerrhin). Az arcprofil orthognath. Termetük nagyközepes.
A fent ismertetett mongoloid változatok jellegzetesen a Duna-Tisza kö-zének területén fordulnak elő. Erről a területről, tágabban a Kiskunságból
ki-emelkedik az ún. „vezéri sírok” köre, amelyek alapján a térségben sejthető a kora és közép avar kori hatalmi központ.40 A területről megmaradt csontváza-nyag azonban általánosan nagyon kevés, és a „vezéri” sírok köréből is csupán három egyén csontváza ismert (Petőfiszállás, Kunbábony, Kecskemét-Sallai út). Ezeket egészíti ki a nemrégiben napvilágra került szalkszentmártoni lovas sír is, amely a mellékletek alapján feltehetőleg szintén a „vezéri” sírokhoz kap-csolható.41 A leletegyüttesek jelentősége ellenére sajnos az embertani leletek értékelésre alig alkalmasak, így az avar kor biológiai rekonstrukciójának be-mutatását nem segítik elő.42
A Tiszántúl területén jelentős a két nagy kora avar kori lelőhely, Makó-Mi-kócsa és Szegvár-Oromdűlő leletanyaga.43 Mindkettőben az europid domi-nancia az uralkodó, azonban mintegy 20–30%-ban a mongolid komponens is jelentős. A mongolid típusösszetétel azonban kissé különbözik a Duna-Tisza közének mongolid összetevőitől. Jellegzetes a koponyatorzítás szokása mind-két temető anyagában, egyúttal feltűnő, hogy szinte valamennyi vizsgálható női koponya kisebb-nagyobb arányban torzított. A késő avar korban a Tiszántúl területén a nagyobb létszámú temetők europid túlsúllyal jellemezhetők, és a mongolidok részaránya kisebb a kora avar koriakhoz képest.
A fentiek alapján is kitűnik az avar kor nagyfokú heterogenitása. A mon-golidok gyakorisága nagyobb a Duna-Tisza közén a Tiszántúlhoz képest, tí-pusösszetételük a heterogenitás mellett regionális különbségeket is mutat.
Patológiai szempontból elemezve az alföldi szériákat, kimutatható szinte vala-mennyi megbetegedés, melyek a csontokon manifesztálódnak. Nagy gyakoriságot adnak az ízületi elváltozások különböző típusai, kisebbet a traumás elváltozások, valamint az anyagcsere csonttani jellegzetességei. Igen jelentősek a csonttubercu-losis esetei, illetve a lepra elterjedése, elsősorban a Duna-Tisza közén.44
40 Összefoglalóan: Balogh 2019.
41 Kovacsóczy 2019.
42 További irodalommal: Marcsik–Molnár 2019.
43 Marcsik feldolgozás alatt.
44 A fertőző megbetegedések és egyéb patológiás elváltozások széleskörű és nagyarányú jelen-léte nem feltétlenül jelent gyenge, rossz életkörülmények között élő populációt, hiszen az ún. oszteológiai paradoxon értelmében (Wood et al. 1992) a legyengült immunrendszerű
A paleosztomatológiai kép alapján elmondható, hogy elég nagy gyakoriság-ban megfigyelhető a mongolid dentál-komplex (lapát alakúság, az M3 congeni-talis hiánya), de gyakoriak a rendellenes zománcképződmények és több esetben látható a torus mandibularis is. Tehát a népesség struktúrájának alakulásában a mongolid dentál-komplexum jelentős szereppel bírt.45
Több régészeti és embertani tanulmány is foglalkozik az avar kori populáci-ók továbbélésével.46 A kérdés ennek ellenére antropológiailag koránt sem tisz-tázott, és az előrelépéshez további mikro- és makroregionális temetőelemzések, valamint összehasonlító genetikai vizsgálatok szükségesek.