A spanyol örökség…

A fejezet címében hangsúlyozott tény vázolásához először azt kell megérteni, hogyan került a dinasztia Hispániába továbbá, hogy mi alapján állíthatjuk azt, hogy a Magyar Királyság élén a Monarquía Católica-hoz sok szállal kötődő uralkodócsalád állott a vonatkozó időszakban. A Habsburg-politika a 15. század első feléhez képest a század második felére – részben a magyar és cseh koronától való „elesésük” (1457) következtében, részben a nyugati érdekeltségeik;

Habsburg László és Valois Magdolna jegyessége (1457) továbbá Habsburg Frigyes császár és Portugáliai Eleonóra (1452) valamint fiuk Miksa főherceg és Burgundi Mária (1477) révén,

156 Franciaországban Valois (III.) Henrik meggyilkolásával (1589) kihalt a Valois-ház, és az oldalági rokonság a Bourbon-ház jelentkezett a trónért, amelyet II. Fülöp – Valois Izabellától származó – leányának, Izabella Klára Eugénia infánsnőnek kívánt megszerezni, de a Bourbonokkal szemben nem járt sikerrel, lásd: José Javier RUIZ

IBÁÑEZ: Esperanzas y fracasos de la política de Felipe II en Francia (1595–1598): la historia entre la fe y las armas jornaleras. Murcia, Conferencia pronunciada con motivo de la concesión a José Javier Ruiz Ibáñez del Premio Jóvenes Investigadores de la Región de Murcia 2003, convocado por la Fundación Séneca, 17. „Realmente esta guerra se puede contar en pocas frases: Felipe II había apoyado al partido católico (la Liga católica) en la guerra civil en Francia. Tras la conversión al catolicismo del líder del partido hugonote, y heredero legítimo al trono Enrique IV, la Liga se desmoronó. Seguro de su triunfo y para terminar de desnaturalizar a sus enemigos como franceses, acusándoles de ser meros factores del enemigo exterior, el flamante rey de Francia declaró la guerra al rey católico apoyado por sus aliados, la reina de Inglaterra y las Provincias Unidas”.

157 P^ÁLFFY i. m. (2004) 1013.

45

ugyanakkor nem feledve/feladva a közép-európai érdeklődésüket (!) – részben nyugati irányba fordult. Az Itáliába irányuló francia invázió a Habsburgok érdeklődését is az ibériai félsziget felé fordította, amelynek fontossága a reconquista beteljesülésével csak még inkább felértékelődött. Mindez találkozott a Katolikus Királyok (Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd) érdekével, akik az 1490-es évek elejére expanzívvá váló francia politikával szemben szintén szövetségeseket kerestek – házasságpolitikájuk centrumában is ez a franciaellenesség érhető tetten –, amelybe a Habsburgok teljességgel beleillettek.¹⁵⁸ A két fél tehát szükségszerűen egymásra talált,¹⁵⁹ Habsburg Miksa római király gyermekei a Katolikus Királyok gyermekeivel – János infáns Habsburg Margit főhercegnővel, Johanna infánsnő pedig Habsburg Fülöp főherceggel – hamarosan (1495) házasságot is kötöttek.¹⁶⁰ Ilyen kettős frigyet a későbbiekben is előszeretettel kötött a dinasztia, Habsburg-Jagelló (1515), Habsburg-Avis (1522), Habsburg-Habsburg (1599), Habsburg-Bourbon (1612) dupla menyegzők is ebbe a sorba illenek bele.

A spanyol (kasztíliai) trónbetöltés szabályára itt csak utalok, annak részletesebb kifejtésére a trónbetöltés kérdésének tárgyalásánál a következő fejezetben kerül sor. Mindennek nem önmagában van jelentősége, hanem az egész Ház jogfelfogása felől közelítve, mert amint arról majd később szó lesz a Magyar Királyságot is jelentősen érintette. A századforduló ismert és kiváló jogtörténésze, CSEKEY István kimerítő elméleti leírását adja a különböző trónbetöltési rendeknek, és bár nem említi, de a Ley de las Siete Partidas¹⁶¹ alapján successio linealis volt érvényben spanyol (kasztíliai) földön, azon belül is annak egyik altípusa, a successio cognatica (férfiak és nők is örökölhetnek). A Habsburgokat (azaz Johanna infánsnő és Fülöp főherceg házasságából leszármazókat!) tehát spanyol (kasztíliai) földön a Katolikus Királyok után való öröklésben ennek a jogrendnek az értelmében megelőzték (volna) előbb János infáns (†1497) mint fiúörökös, majd Izabella infánsnő (†1498) mint az uralkodópár legidősebb lánya, illetve annak fia Miguel de la Paz (†1500) infánsok. Mivel azonban a századfordulóra gyakorlatilag kihalt a Trastámara-család Johanna infánsnőt elsőszülöttségi rendben megelőző része, Izabella királynő (†1504) után az elsőszülöttségi rendben lánya, Johanna infánsnő következett a

158 Enrique CANTERA MONTENEGRO: La política de alianzas matrimoniales de los Reyes Catolicos. Los reinos hispánicos ante la Edad Moderna 1. (1995) 465–502.

159 Friedrich EDELMAYER: ¿Descubrimiento o encuentro? Maximiliano I y los Reyes Católicos. In: Luis Antonio RIBOT GARCÍA – Adolfo CARRASCO MARTÍNEZ – Luis ADAO DA FONSECA (ed.): El Tratado de Tordesillas y su época 1. (1995) 217–226.

160 Hermann WIESFLECKER: Maximilian I. und die habsburgisch-spanischen Heirats- und Bündnisverträge von 1495/96. Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 67. (1959) 1–52.

161 Az 1807-es kiadás elektorinukus változatát lásd: http://fama2.us.es/fde/lasSietePartidasEd1807T2.pdf (2019.

05. 29.).

46

kasztíliai trónon, bár helyette ténylegesen apja és férje, majd fia kormányoztak.¹⁶² Nincs helye annak, hogy a politikatörténetet érdemben tárgyaljuk, a lényeg, hogy az öröklési rend és a Katolikus Királyok testamentuma értelmében végül a Habsburgok (Károly főherceg-infáns) jutottak (1516) a kasztíliai és az aragóniai korona kormányzásához és később trónjához.¹⁶³ A két főherceg-infáns unoka közül – némi ellenállás mellett a fiatalabb, de spanyol földön született és nevelkedett Ferdinánddal szemben – a Németalföldön született és ott is nevelkedett idősebb Károly¹⁶⁴ egyedül kapta a Katolikus Királyságokat.¹⁶⁵

162 Vidal GONZÁLEZ SÁNCHEZ: El testamento de Isabel la Católica y otros consideraciones en torno a su muerte.

Madrid, Instituto de Historia Eclesiástica "Isabel la Católica", 2001. „dejo ordenado y mandado que en cualquier de los dichos casos, el dicho Rey mi señor rija y gobierne y administre los dichos mis reinos y tierras y señoríos, y tenga la gobernación y administración de ellos por la dicha Princesa nuestra hija, en su nombre, hasta tanto que el infante don Carlos, hijo primogénito heredero de la dicha Princesa y del príncipe don Felipe su marido, mi nieto, sea de edad legítima, a lo menos de veinte años cumplidos, para los regir y gobernar, estando en estos reinos a la sazón y viniendo a ellos para los regir, rija y gobierne en cualquier de los casos”.

163 A spanyolhonban nevelkedett unokáját, Ferdinándot akarta utódjául (1515) majd nem sokkal később megváltoztatva végrendeletét, Károlyt jelölte örökösének (1516) lásd: Alfredo FLORISTÁN IMÍZCOZ: Fernando de Austria y la problemática herencia de los reinos hispánicos (1503–1518). In: Alfredo ALVAR: Socialización, vida privada y actividad pública de un Emperador del Renacimiento. Fernando I 1503–1564. Madrid, Sociedad Estatal de Conmemoraciones Culturales (SECC), 2004. 183–204., Külső hatalmak, mint a pápa, vagy a császár gyakoroltak nyomás a Cortesre, hogy Károlyt ismerjék el uralkodónak, lásd: Bethany ARAM: La reina Juana entre Trastámaras y Austrias. In: José Manuel Nieto Soria y María Victoria López-Cordón Cortezo (ed.): Gobernar en tiempos de crisis: las quiebras dinásticas en el ámbito hispánico 1250–1808. Madrid, Sílex, 2008. 31–44. 41.

„enviaron cartas a los nobles, las ciudades y los pueblos de Castilla que hicieron eco de las afirmaciones de Carlos de que el papa (ya había solicitado la bula „Pacificus et aeternus Rex), el emperador y otros potentados cristianos habían insistido en que Carlos tomara el título real él solo”.

164 Miksa római király még a kormányzóságot is kénytelen volt újfent átvenni Németalföldön Fülöp főherceg korai halála miatt unokája nevében, lásd: Juan Antonio VILAR SÁNCHEZ: Los primeros años del gobierno de Carlos de Habsburgo en los Países Bajos. In: Juan Luis CASTELLANO CASTELLANO y Francisco SÁNCHEZ-MONTES

GONZÁLEZ:Carlos V. Europeísmo y Universalidad, Madrid, 2001. 567–583. 567. „Maximiliano I, tal como había ocurrido a la muerte de María de Borgoña y durante la minoría de edad de su hijo Felipe, se volvía a convertir en adalid de los derechos borgoñones y en tutor y regente del heredero, su nieto Carlos, un niño de seis años incapaz aún de tomar las riendas del gobierno”.

165 José Manuel CALDERÓN ORTEGA: El proceso de redacción del último testamento de Fernando el Católico el 22 de enero de 1516. In: IX Encuentros de estudios comarcales. V Centenario de la muerte del Rey Fernando El Católico (1516–2016). Madrigalejo, 7 y 8 de octubre de 2016. 29–52. 49. „Después de realizadas las pertinentes modificaciones en el texto de Aranda, se procedió a la redacción de un nuevo testamento cerrado en la villa de Madrigalejo y sujeto a las formalidades establecidas en el Derecho sucesorio castellano, conteniendo la institución de heredero”, „designando a su hija Juana como heredera universal, al mismo tiempo que disponía la sucesión testamentaria en caso de desaparición de la línea anterior en favor de las posteriores encabezadas por sus hermanas María y Catalina, reinas de Portugal y de Inglaterra respectivamente. Así, Juana se convertía en heredera de ambas coronas, pero considerando su estado de salud, que le imposibilitaba para el ejercicio de las arduas tareas de gobierno, Carlos era nombrado gobernador general como hijo primogénito”.

47

Károly főherceg-infáns apai nagyszülője, Habsburg Miksa római császár (†1519) osztrák örökös tartományait akadály nélkül vette át, azonban nem sokkal később, a Worms-i birodalmi gyűlésen (1521) átengedte¹⁶⁶ azt Ferdinánd főherceg-infánsnak – ennek a Jagelló Anna hercegnővel kötendő házasság¹⁶⁷ és a birodalmi helytartóság miatt volt jelentősége –, aki Mohácsot követően érvényesítette a Ház cseh- és magyar koronára vonatkozó régi igényét is.

Így alakult ki Ferdinánd jogara alatt a dunai Habsburg Monarchia, amelyet a későbbiekben is a tőle leszármazó ún. „osztrák ág” birtokolt. Az irodalom egy része úgy értelmezi ezt a felosztást, mint a Ház „spanyol” és „osztrák” ágra való szétválását, CSEKEY István szerint:

„Károly a spanyol és a burgundi majorátusoknak lett a feje, az osztrák birtokok tekintetében pedig lemondott öccsének, Ferdinándnak javára, de fenntartva ennek ága magszakadása esetére az öröklés jogát. Az ausztriai ház ezáltal két külön, egymástól teljesen független, önálló ausztriai és spanyol ágra vált szét”.¹⁶⁸

Bár ehhez hasonló álláspontot képvisel MONOSTORI Tibor is:

„A világbirodalom, a „Habsburg világbirodalom” szó használata és két évszázadra való kiterjesztése ellen több érv is szól. Az Ausztriai Ház két ága már 1521–1522-ben elszakadt egymástól, majd az osztrák vonal „emancipációjának” felgyorsulásával a dinasztia egysége 1558-ban megszűnt, ezt az 1617. évi családi szerződés gyakorlatilag véglegesítette. 1648-ban nemzetközi szerződésben tiltották meg a német-római császárnak, hogy segítse Spanyolországot a francia király ellen”,¹⁶⁹

166 Fridrich EDELMAYER – Peter RAUSCHER:La frontera oriental del Sacro Imperio en la época de Carlos V.

Hispania, LX/3, num. 206. (2000) 853–880. 873. „En 1516 Fernando I se había obligado a casarse con Ana, la hermana de Luis II. Con esta obligación entraban en vigencia las disposiciones de los contratos familiares entre los Austrias y los Jagellones de 1507 y 1515 que nombraban al esposo de Ana señor de los territorios austríacos limítrofes a Bohemia y Hungría, siendo claro que debería llegarse a un acuerdo entre Fernando y Carlos V sobre la partición de la herencia de Maximiliano I. En los tratados familiares de Worms (1521) y Bruselas (1522) Carlos V cumplió, no sin un cierto retraso, los contratos con la Casa de los Jagellones, dejando al infante Fernando toda la herencia de Maximiliano I”., E.KOVÁCS Péter: Ferdinánd főherceg és Magyarország (1521–1526). Történelmi Szemle XLV (2003) 1-2:25–44. 26. „Amikor Miksa császár birodalmát felosztották, a magyar politika irányítói megkönnyebbülhettek, mert amire már régóta vártak, bekövetkezett. V. Károly császár azzal, hogy öccsének átengedte az Alsó- és Felső-Ausztria, Stájerország, Karintia és Krajna feletti hatalmat, már nemcsak írásban, hanem tettekkel is deklarálta: az osztrák ügyekben Ferdinánd szava lesz a döntő. V. Károly, mivel megválasztásához szüksége volt az örökös tartományokra is, már a választást megelőzően kijelentette, hogy abban az esetben, ha ő lesz a császár, akkor Ferdinánd Ausztriából megkapja az örökségét. A császár a következő év augusztusában azt közölte a magyar követekkel, hogy az öccsének fogja átengedni az ausztriai ügyeket. A wormsi birodalmi gyűlés határozatai (1521. április 23.) közül Magyarországot elsősorban az 1515-ös „kettős házasság”

Ferdinándot és Jagelló Annát érintő passzusainak a végrehajtása érdekelte. Az esküvőre 1521. május 26-án sor is került, ezután Ferdinánd nemcsak az osztrák ügyek, hanem a rokoni kapcsolatok miatt is kénytelen volt Magyarországgal foglalkozni”.

167 Miksa és Ulászló között már 1506-ban felmerült Ferdinánd főherceg-infáns és Anna hercegnő valamint Lajos herceg és Mária főherceg-infánsnő közötti házasság terve. Miután a házassági szerződést 1515-ben megkötötték, Ferdinánd főherceg-infáns 1516. márc. 24. napján kelt nyilatkozatában arra hajlandónak is mutatta magát., a szerződés teljes szövegét közli C. Ursinus VELIUS: De bello Pannonico libri decem. Bécs, 1762. 292–300.

168 CSEKEY István: A magyar trónöröklési jog. Budapest, Athenaeum, 1917. 108.

169 MONOSTORI i. m. (2009) 1051.

48

későbbi gondolatmenete mégis arra utal, hogy ezt a felosztást maga is csak technikai felosztásnak tekinti csupán, mert a „két ág” közötti kapcsolatok mélysége ezt lényegében zárójelbe teszi.

„E tanulmány szerzője mégis indokoltnak tartja az „Ausztriai Ház országai” kifejezés használatát. A vérrokonság és a dinasztikus házasságok, a közös tradíciók és vallás, az ideológiai és külpolitikai érdekek gyakori egybeesése (az egy uralkodóházhoz való tartozás tudatos vállalásán túl) egy közepesen szoros és legtöbbször informális jellegű, de megbonthatatlan politikai szövetséget eredményeztek a két Habsburg-ág között. Ez, valamint a magyar historiográfia számára jobbára ismeretlen, rendkívül intenzív politikai, pénzügyi, gazdasági, hadügyi és művelődéstörténeti kapcsolatrendszer indokolja az Ausztriai Ház egységként való kezelését”.¹⁷⁰

A dolgozatban az egységes vagy egybetartozó, vagy együttműködő Habsburg-ház eszméjét vallom. Ez utóbbi alatt nem azt értem, hogy a Habsburg Monarchia ne lett volna szuverén államegyüttes, vagy a Monarquía Católica-tól nemzetközi jogi értelemben független entitás.

Hanem azt a szoros politikai-, vérségi-, kulturális-, (magán)jogi viszonyt értem, amely a „két ág” között a 16–17. század folyamán fennállott, és amely elmélet mellett a következőkben részletesen, számos megközelítésből (szövetségesi-, házassági-, és öröklési szerződések, lemondó nyilatkozatok valamint a spanyol uralkodók végrendelete mentén) fogok érveket felsorakoztatni. Itt csak utalok rá, hogy a „két ág” szoros családi- és vérségi kapcsolatrendszere mellett a kulturális-, vallási- és politikai összeköttetésen túl a jogi szimbolikában is megjelenő spanyolos identitása, gondolkodása, cím- és címerhasználata alapján magabiztosabban állíthatjuk, hogy az uralkodóház önmagát is egységesnek tekintette. Mária özvegy császárné végrendeletében (1589) a spanyol királyt és a főhercegeket is arra hívta fel, hogy azt a szoros összetartozást, amely a Házban addig megvolt, továbbra is tartsák meg, és erősítsék,¹⁷¹ és később Margit spanyol királyné testamentumában (1611) is erre intette urát, és a Ház főhercegeit.¹⁷² Az 1617-es egyezségben olvasható „toda nuestra Casa de Austria” fordulat is erre utal, és III. Fülöp is kihangsúlyozza végrendeletében, hogy ő a Habsburg-ház feje „la Casa de Austria, de quien Yo tengo la primogenitura, y mayoría, como es notorio” ami szintén az

170 MONOSTORI i. m. (2009) 1052.

171 CDTDP. op. cit. (1740) Reynado del Sr. Rey D. Phelipe III. Parte I. 114. „ultimamente les suplico, y encomiendo, que la amistad, que hasta ahora ha habido en Nuestra Casa, vaya siempre creziendo, y nunca disminuyendo”.

172 CDTDP. op. cit. (1740) Reynado del Sr. Rey D. Phelipe III. Parte II. 16. „Asimismo, aunque no es necesario;

todavia por lo mucho que debo al Rey mi Señor y a la Serenisima Archiduquesa mi Madre, y a mis hermanos, y a toda la Casa de Austria, encomiendo muy entrañablemente al Rey mi Señor la caridad y amistad comenzada, y continuada hasta hoy dia con la dicha mi Madre, y hermanos, que son tan siervos de su Magestad, y con todos los demás de la Casa de Austria, para que por medio de esta union y amistad, se continue tambien para siempre la gran bendicion, que Dios nuestro Señor para bien de la Christiandad, ante todas, a esta bendita Casa ha dado; y esperamos, que de aqui adelante le dará”.

49

egységes dinasztikus szemlélet felé mutat. Igaz, hogy a császár államközi kapcsolatokban és közjogi értelemben, mint a keresztény világ fele, felette állott a spanyol uralkodónak, de magánjogilag a senior ág mindenkori feje volt az egész dinasztia feje is egyben.¹⁷³ I. Lipót császár a értesülve a spanyol örökség franciák által felvázolt felosztási tervéről von Harrach gróf madridi császári követ útján tiltakozásának és felháborodásának adva hangot (1700), arra emlékeztette II. Károly spanyol királyt, hogy őseik mindig együtt harcoltak a közös ellenséggel szemben és hogy mindent megtettek azért, hogy az Istentől rendelt királyságokat mindig a Házon belül tartsák.¹⁷⁴ Ez az összetartozás még abban is kimutatkozik, hogy az Aranygyapjas rend nagymesteri tisztét („soberano de la orden caballeresca”) is a senior ág mindenkori feje, azaz a spanyol király viselte.

V. Károly császár alatt a „Monarquía Universal”, majd később a „Monarquía Católica” vagy

„Monarquía Hispánica” fogalom az, amely lefedi azt az államegyüttest, amely a senior ág uralma alatt állott a tárgyalt időszakban. Fontos hangsúlyozni, hogy nem tárgya a dolgozatnak sem a Monarquía Católica sem a Habsburg Monarchia kormányzati rendszerének vizsgálata, de szükséges utalni az összefüggésre, amely e vonatkozásban is fennállott, hiszen a dolgozat a rendi dualizmus biztosítékainak jelentőségével foglalkozik, és a központosító kísérletek éppen ezt a kényes/billegő egyensúlyt akarták a király felé húzni. Mindkettőre igaz, hogy egy összetett, nemzetek feletti birodalom volt, „monarquía compuesta” vagy „monarquía supranacional” ahol a különböző királyságokat, fejedelemségeket és hercegségeket az uralkodó személye mellett ugyan birodalmi (kormányzati) szervek kötötték össze,¹⁷⁵ de azok alkotmányos identitásukat megtartották.¹⁷⁶ Már csak a birodalom diverzitása sem tette lehetővé,

173 Bár anélkül, hogy explicite megtenné a jogi distinkciót, kiválóan mondja ezt Rubén GONZÁLEZ CUERVA: La mediación entre las dos cortes de la Casa de Austria. Baltasar de Zúñiga. In: José MARTÍNEZ MILLÁN – Rubén GONZÁLEZ CUERVA (ed.): La Dinastía de los Austria. Las relaciones entre la Monarquía Católica y el Imperio.

Madrid, Polifemo, Vol. 1. (2011) 479–506. 484. „A pesar de que el Emperador era el título jerárquico más alto de la Cristiandad, la jefatura de la Casa de Austria era ostentada por el monarca español. Él encabezaba la rama principal de la dinastía y, además, contaba con los recursos económicos, diplomáticos y militares para mantener dicho liderazgo”.

174 CDTDP. op. cit. (1752) Reynado de Carlos II. Parte III. 679. „V. M. sabrá assimismo con quanta aplicacion trabajaron en los tiempos passados los Gloriosos Progenitores Emperadores, y Reyes de la Augustisima Casa por conservar en su entero dominio los vastos Reynos, y Provincias, que por particular providencia de Dios han entrado, y se han incorporado en ella, y con quanto valor los han defendido contra todos los enemigos, que los han querido inquietar, poniendo su principal conato en perpetuar en su descendencia la succession”.

175 Manuel FERNÁNDEZ ÁLVAREZ: Los Austrias mayores, ¿Monarquía autoritaria o absoluta? Studia historica.

Historia moderna 3. (1985) 7–10. „No estamos ante el germen de un Estado uniforme, sino ante un sistema supranacional en el que la Corona gobernará sobre pueblos muy distintos y muy distantes. […] Ninguna institución es común a todos estos dominios, salvo la Corona y su órgano consultivo para la política exterior, el Consejo de Estado; un órgano donde tienen cabida personajes de los distintos pueblos gobernados, si bien a partir de Felipe II tiende a castellanizarse”.

176 F^ERNÁNDEZ ÁLVAREZ op. cit. (1985) 8. „Los Austrias mayores heredan – y respetan – una estructura política formada, en sus rasgos generales, por los Reyes Católicos. Es una estructura política supranacional, con un núcleo

50

hogy abszolutista uralmat valósítsanak meg.¹⁷⁷ Habsburg-abszolutizmusról beszélni a „spanyol ág” vonatkozásában sem lehet, a korszak kiváló spanyol történész kutatója, Manuel FERNÁNDEZ

ÁLVAREZ is a „monarquía autoritaria” meghatározást használja. A korábbi marxista-leninista történetírásban – anélkül, hogy bármi kutatást végeztek volna a spanyol források területén vagy némi ismeretet szereztek volna a spanyol nyelvű hatalmas mennyiségű nemzetközi (jog)történeti irodalomban –, ugyan még meghatározó álláspont volt, hogy:

„egy vakbuzgó király, aki az eretnekeket akarja irtani, és ebbeli igyekezetében mindent ennek rendel alá, s aztán a többiek gyenge korcsok, akik már tehetetlenek. Spanyolország már Károly alatt kezd átalakulni abszolút monarchiává, de ezt az átalakulást a további Habsburgok nem tudják megvalósítani. Persze mert tehetségtelenek”.¹⁷⁸

Az abszolutizmus kifejezés használatával szemben az irodalomban az utóbbi években a

Az abszolutizmus kifejezés használatával szemben az irodalomban az utóbbi években a