A rendi alkotmány, rendi alkotmányosság, sarkalatos jogok rendszere

A Magyar Királyságban az alkotmányos berendezkedés a Szent Korona-tan eszmeiségében fejlődött – amint azt a dolgozat elején már bővebben előadtam –, amely szerint a királyt a nemzet vonja be a koronázással a közhatalomba, aki így osztozik is azon a nemzettel. Ennek a felfogásnak alapvető tétele volt a jogállamiság, a korlátozott hatalom, az erős önkormányzatiság, különösen a nemesi vármegyék valamint az államalkotó tényezők közötti vertikális és horizontális hatalommegosztás. A hatalommegosztás legfőbb terepe az országgyűlés mellett egyértelműen a 15. században kiteljesedő nemesi vármegye volt. Bár eltérőek az álláspontok a vármegye – mint önkormányzat szerepének – megítélésénél e körben, az önkormányzat fontosságára és a hatalommegosztásban való önálló részvételére és az alkotmányosság fenntartásában betöltött elvitathatatlan szerepére a jogalkotási-jogalkalmazási gyakorlati példák sorával kívánok rámutatni.⁷⁹²

788 ZLINSZKY i. m. (2015) 14.

789 2014-ben az Akadémián került sor a nagyszabású rendezvény megtartására, amelynek témája kifejezetten a Hármaskönyv volt.

790 http://www.kormany.hu/hu/igazsagugyi-miniszterium/hirek/trocsanyi-a-nemzeti-jogalkotas-resze-a-vedendo-nemzeti-identitasnak (2017. 10. 01.)

791 lásd: 43/2012 AB hat. 49. „Magyarország magánjogi hagyományait vizsgálva megállapítható, hogy már a középkori országos szokásjogot összefoglaló Tripartitum tartalmazta az örökléssel kapcsolatos – a maga idejében természetesen rendi jellegű – szabályokat”.

792 A korábbiak (MIHÁLYI János: Máramarosi diplomák a XIV–XV. századból. Máramarossziget, 1900.

[továbbiakban: Máramaros] mellett KUBINYI által idézett – addig megjelent – vármegyei hatósági oklevéltárak (Tolna, Szabolcs, Győr) továbbiakkal bővültek, lásd: NEUMANN Tibor: Bereg megye hatóságának oklevelei (1299–

174

A mai jogi értelemben vett alkotmány fogalmunk csak a 18. században keletkezett, és már a

„constitutio” szót használta a törvény.⁷⁹³ A constitutio a vizsgált korszakban (16–17. sz.) még rendelkezés értelemben volt ismeretes, következésképp azt kell mondanunk, hogy a rendi alkotmány az egy visszavetítés, mint fogalom, de csak, mint fogalom, mert a valóságban, a gyakorlatban természetesen létezett. E kifejezést megelőzően, ugyanis sarkalatos jogainkról, régi szabadságainkról, kiváltságainkról, szokásainkról, mentességeinkről szóló fordulatok jelentek meg a korabeli kútfőkben, amint azt például a Mohács előtti legfontosabb választási egyezség a rendek és a király között, a farkashidai oklevél (1490) is tartalmazza.⁷⁹⁴

Az ország szabadságát az alkotmány magjának nevezi BÓNIS György, aki szerint „az ország szabadsága a magyar alkotmány magja. Ennek a kifejezésnek több értelme van. Jelenti mindenekelőtt a nemesek kiváltságait: az úri joghatóságot, a szolgáltatásoktól való mentességet, a vámmentességet, a jobbágyok költöztetésére való jogot stb”.⁷⁹⁵ A Hármaskönyv elején szereplő, „a mi hű alattvalóinkat békés nyugalomban, jó törvények alatt, a karok és rendek mindenikét régi szabadságában megtarthassuk” fordulatú királyi óhaj sem más tehát, mint az alkotmány megtartására, és a másokkal is való megtartatására irányuló törekvés ékes bizonyítéka. Ezek értelmezésének és használatának megállapítását a törvény a rendek és a király közös megegyezésére bízta, amint arra az előző fejezetben a koronázási eskünél már utaltam. Azt, hogy ennek a kikötésnek az 1723. évi országgyűlésen⁷⁹⁶ eleget tettek a rendek, világosan bizonyítja, hogy már Mária Terézia koronázási esküjének szövegében sem szerepel ez a kikötés.⁷⁹⁷ Kifejezetten kivették azonban annak hatálya alól a sarkalatos jogok körét, amely fogalom alatt a törvény szövege szerint Werbőczy Hármaskönyvének primae nonusában felsorolt négy legfőbb nemesi szabadságot – azaz a királyi bíráskodás alá tartozást, a letartóztatás tilalmát, az adómentességet, és (1687-ig) az ellenállási jogot – értették.⁷⁹⁸ Azt a

1526). Nyíregyháza, 2006. [a továbbiakban: Bereg], C.TÓTH Norbert: Ugocsa megye hatóságának oklevelei (1290–1526). Budapest, 2006. [a továbbiakban: Ugocsa], PITI Ferenc – NEUMANN Tibor – C.T^ÓTH Norbert:

Szatmár megye hatóságának oklevelei (1284–1526). Nyíregyháza, 2010. [a továbbiakban: Szatmár]., A Jagelló-korszak meghatározó családjaival kapcsolatos (új) forráskiadások és tanulmányok között elsősorban lásd: C.TÓTH

Norbert (szerk.): Documenta ad historiam familiae Bátori de Ecsed spectancia I. Diplomata 1393–1540.

Nyíregyháza, Jósa András Múzeum Kiadványai 67. (2011). [a továbbiakban Báthory oklt.], TRINGLI István: A Perényi család levéltára (1222–1526). Budapest, MOL, MTA TTI, 2008. [a továbbiakban: Perényi oklt.], NEUMANN Tibor: A Szapolyai család oklevéltára I. Levelek és oklevelek (1458–1526). Budapest, MTA, BTK TTI, 2012. [a továbbiakban: Szapolyai oklt.], HEGYI Géza –W.KOVÁCS András (szerk.): A Szilágyság és a Wesselényi család (14–17. század). Kolozsvár, Erdélyi Tudományos Füzetek 277. (2012).

793 CJH. 1791. évi X. tc.

794 CJH. (1490) 2§ „conservabimus in antiquis juribus, privilegiis, immunitatibus, libertatibus, et consuetudinibus approbatis, in quibus scilicet per divos quondam reges conservati, quibusque gavisi, et usi fuerunt”.

795 B^ÓNIS i. m. (2003) 381.

796 CJH. 1723. évi III., V., VI. tc.

797 CJH. 1741. évi II. tc.

798 CJH. 1741. évi VIII. tc. „Erga benignam sacrae regiae majestatis declarationem sancitum est; fundamentalia jura, libertates, immunitates, et praerogativas statuum, et ordinum regni Hungariae, partirumque ediem annexaru,

175

négy legfőbb szabadságot, amelyre lényegében – erős tartóoszlopait képezve annak – felépült az egész alkotmány. Következésképpen így lehet összefűzni a sarkalatos jogok és rendi alkotmány fogalomrendszerét. ILLÉS József helyesen mutatott rá, hogy

„II. Ferdinánd 1618-ban hitlevelében hivatkozik a Hármaskönyvben lefektetett sarkalatos nemesi jogokra és ígéri azoknak megtartását: igy kerül a Tripartitum az alkotmánybiztositó hitlevélbe; majd 1628-ban a magyar törvények gyűjteményébe, a Corpus Juris Hungaricibe is felveszik és pedig azok élére helyezve”.⁷⁹⁹

A rendi alkotmány egyik legsajátosabb elemének és a központosító, később abszolutista kísérletekkel (I. Lipót, Mária Terézia, II. József) szembeni védekezés egyik legfontosabb eszközének többek között éppen a Werbőczy által írásba foglalt szokásjog, és közjogi tantétel bizonyult. Mivel – mondja Werbőczy – „a szokás az erkölcsökből származott az a jog, amely törvény hiányában törvény gyanánt szolgál”⁸⁰⁰ illetve, hogy „a szokás az a jog, amelyet erkölcseivel hoz be az, aki közhatalmával törvényt alkothat”.⁸⁰¹ A szokásjog kezdetben a jogéletnek meghatározó eleme volt, hiszen az írásbeliség széles körben történő elterjedése előtt ez volt az irányadó jogi norma, amely a jogalkalmazást és jogkövetést is egyaránt dominálta.

Ahogyan az írott jogforrások (törvény) jelentősége megnőtt, úgy szorult háttérbe az íratlan vagy írott szokásszerűség. A szokásjog jellege az írásba foglalás következtében nem változott meg, az továbbra is szokásjog maradt.⁸⁰² Az írott és a nem írott jog évszázados küzdelme volt ez a harc, amely csak jóval később (1848) hozta meg az írott jog, azaz a törvény diadalát a szokásjoggal szemben.⁸⁰³ Ez utóbbi homlokegyenest szembehelyezkedett azzal a jogfelfogással, amelyet még Werbőczy úgy határozott meg, hogy a szokásjog hármas erővel rendelkezik: „interpretativam, est enim legum interpres optima”, „imitativam, quia imitatur legem, ubi deficit lex”, „obrogatoriam, quia derogat legi, quando est contra legem”.⁸⁰⁴ Azaz törvényt magyaráz, törvényt pótol, és törvényt ront, amely tehát egyértelműen meghatározta a törvény helyét, annak ugyanis csak a szokás értelmezésével volt szerepe a régi jogéletben.

signanter in tit. 9. part. 1. operis decr. tripart. et artic. 6. anni 1723. velut in perpetuum ab anni contributione ipsos eximentibus adeoque eatenus etiam; ne onus publicum fundo quoquo modo inhaereat eosdem immunitatibus, ac avito quoque usu firmatis, expressas (cum alioquin etiam per art. 3. anni 1715. super eo, quod ad normam aliarum provinciarum non gubernabuntur, praecauti et assecurati existant) sub sensum diplomati insertae, de usu et intellectu legum sonantis clausulae nullatenus posse”.

799 I^LLÉS i. m. (1910) 192.

800 HK. Prol.10. „consuetudo est ius quoddam moribus insitutum, qoud pro lege suscipitur, cum deficit lex”.

801 HK. Prol.10. 1§. „consuetudo […] est jus quoddam, moribus illius introductum, qui authoritate publica legem condere potest”.

802 RADY: i. m. (2015) 20.

803 Íratlan jogforráson a szokásjogot érti a jogtörténettudomány, amely lehetett írásba foglalva is, de nem volt olyan módon kihirdetve, mint a törvények, amelyeket az országgyűlés és a király együtt megalkotott, majd a király szentesített, és megküldött a vármegyéknek. Ez utóbbit szokás írásba foglalt jognak tekinteni.

804 HK. Prol.11. 3–5§.

176

Ennek ellenére a szokásjog úgy a közjogban, mint a magánjogban egészen a II. világháború végéig jelentős szerepet töltött be.