Az egyezség rendelkezései, és annak („jog”)következményei magyar vonatkozásban 119

Ferdinánd császár (!) fiága javára szóló lemondását trónigényéről, amit még évtizedekkel korábban (1571) tett, és amire Fülöp király, mint Jagelló Anna magyar hercegnő – II. Miksa császár ágán való egyetlen dédunoka – egyenesági örököse tartott igényt.⁵²¹ Vagyis a szerződésben explicite is kimondatik, hogy a magyar korona örökös jogon illeti a Habsburg-házat. Bár nincs a szövegben megjelölve a jogalap, de az valószínűleg a Jagellókkal kötött öröklési egyezségre alapíttatott. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a Habsburg Anna spanyol királyné által tett lemondás I. Ferdinánd császár egész fiága, azaz nemcsak (stájer) Ferdinánd főherceg, hanem annak öccsei, így Lipót (†1632) és Károly (†1624) főhercegek – Miksa Ernő főherceg még a tárgyalások során (†1616) elhunyt – javára is értelmezendő lett volna. A megkötött egyezség viszont kifejezetten (stájer) Ferdinánd főherceg fiága (!) javára

518 CDTDP. op. cit. (1740)Reynado del Sr. Rey D. Phelipe III. Parte II. 250. „para que todo ello se efectúe con comun, y mayor aplauso de ambas partes, y se una, y estreche siempre más el vinculo de amor, y consanguinidad de toda la Casa de Austria”.

519 LASSO DE LA VEGA Y L^{ÓPEZ DE} TEJADA op. cit. (1929) 11. „la estipulación del matrimonio del Archiduque Juan Carlos con una de las Infantas, lo que se verificaría después de la coronación”.

520 János Károly főherceg neve kiolvasható az egyezségből, de az infánsnő személye nem tűnik ki, „para que se sirva de dar su hija por eposa al Archiduque Juan Carlos, hijo del Serenissimo Archiduque Ferdinando”. U^SUNÁRIZ Margit Franciska infánsnőt jelöli meg, aki 1610-ben született, de a korát illetően tévesen ír, lásd: USUNÁRIZ op.

cit. (2016) 27. „El casamiento que se negociaba era el del archiduque Juan Carlos (1605–1619), hijo del entonces archiduque y después emperador Fernando II con la infanta Margarita Francisca (1600–1617), hija de Felipe III y de Margarita de Austria”. A tervezett házasságra egy évtizeddel később – Ferdinánd főherceg és Mária Anna infánsnő között – került sor. Ennek politikai hátterét lásd: HILLER István: Magyar nádorválasztás és európai politika. Az 1625. évi soproni országgyűlés nemzetközi diplomáciai vonatkozásai. Soproni Szemle 43. (1989) 1:56–65.

521 CDTDP. op. cit. (1740)Reynado del Sr. Rey D. Phelipe III. Parte II. 233. „Su Magestad Catholica se moviesse a ratificar la Renuncia hecha en 29. de Abril de 1571. por la Serenisima Reyna Ana Madre de su Magestad, mi Señora, en favor de los descendientes varones del Emperador Ferdinando, de gloriosa memoria: y assimismo a ceder, y renunciar el derecho, que como a unico bisnieto de Ana Reyna de Ungria, y Bohemia, descendiente por la línea recta de su hijo primogenito el Serenissimo Maximiliano II. Emperador le compete, o puede de qualquier modo competerá dichos Reynos, y Provincias anexas en favor, y beneficio del Serenissimo Archiduque Ferdinando su amantissimo Primo, y Cuñado”.

120

korlátozza azt.⁵²² Vagyis Ferdinánd főherceg fivérei – és azok esetleges fiága(i)⁵²³ – implicite is kizárattak – legalábbis logikusan a „spanyol ágat” megelőzően – az öröklésből.⁵²⁴ II.

Ferdinánd később végrendeletét is ennek szellemében tette. SALAMON hívja fel a figyelmet, hogy „II. Ferdinánd idejében már komoly aggodalom támadt aziránt, hogy a szülöttekben az elött oly gazdag uralkodó család férfi ivadékának magva szakad. Igy II. Ferdinánd jónak látta testvérével, Leopolddal elhagyatni a kolostort és öt megházasitani”.⁵²⁵ Csak zárójelben jegyzem meg, hogy (stájer) Lipót főherceg fiágának örökösödésével/kizárásával 1687-ben a pozsonyi becikkelyezés során már nem kellett foglalkozni, mert az már korábban (†1665) kihalt.

Rögzítik a felek az egyezségben, hogy Ferdinánd főherceg fiága mindenféle időbeli vagy fokbeli (értsd ízközelség) korlátozás nélkül bírhatja a cseh- és a magyar koronákat, azzal a záradékkal, hogy Ferdinánd főherceg fiágának magva szakadása esetén Fülöp fiága – Ferdinánd főherceg lányágát megelőzően⁵²⁶ – következik az öröklésben.⁵²⁷ Ezt a rendelkezést csak részben emelték be később a magyar Corpus Jurisba az 1687–88. évi országgyűlésen, hiszen a magyar törvény szerint a leányág öröklése ekkor még implicite kizárt. E két rendelkezés állítható leginkább szembe egymással, hiszen meglehetősen következetlenül tekinti irányadónak a spanyol jogot a magyar korona tekintetében és érződik az, hogy itt nem is a legpontosabb jogi megoldások megfogalmazása a cél, hanem a stratégiai elképzelések elérése. A szöveg szerint ugyanis Fülöp leányági jogon lenne örököse a magyar trónnak idáig tiszta spanyol jogszemlélet.

Másrészt viszont Ferdinánd fiága primogenitura szerint örökölhet, ha viszont annak mégis magva szakadna, Fülöp fiága következik megelőzve Ferdinánd lányágát. Ebben keveredik a spanyol elsőszülöttségi elv és a germán férfiöröklési elv. Ezek megtartásának biztosítására

522 CDTDP. op. cit. (1740)Reynado del Sr. Rey D. Phelipe III. Parte II. 235. „cedo , y renuncio en dicho nombre todo el derecho, que al dicho Rey mi Señor, o al Serenissimo Principe, e Infantes sus hijos compete, o de qualquier modo puede competer, a dichos Reynos, y Provincias anexas, en favor, y beneficio del Serenissimo Archiduque Ferdinando, y de los varones descendientes de él legitimamente por linea recta masculina, sin interrupcion, y sin limitacion, o prescripcion de grado, y tiempo, con estas condiciones, y pactos”.

523 Lipót főherceg miután a püspöki süveget letette, megnősült és Medici Klaudiától 5 gyermeke – köztük két fia – született. Fiága Zsigmond Ferenc főherceg 1665-ben bekövetkezett halálával magva szakadt.

524 Az igaz, hogy a két főherceg egyházi méltóságot viselt, de ez nem indokolta volna kihagyásukat az öröklésből, hiszen Fülöp király legkisebb fia Ferdinánd infáns 1619-ben toledói érsek lett és hamarosan bíboros kalapot is kapott, az uralkodó 1621-ben kelt végrendeletében szerepel, mint esetleges örökös.

525 SALAMON i. m. (1866) 54.

526 CDTDP. op. cit. (1740)Reynado del Sr. Rey D. Phelipe III. Parte II. 242. „de tal suerte, que caso que en algun tiempo (lo que Dios no permita) todos nuestros varones, descendientes por linea recta masculina, sin interrupcion de varonia, lleguen a faltar; qualesquier hembras, y sus hijos, у descendientes sean excluídos in infinitum de la succesion de dichos Reynos, por los descendientes por linea recta del Rey Catholico Phelipe III”.

527 CDTDP. op. cit. (1740)Reynado del Sr. Rey D. Phelipe III. Parte II. 236. „con la expresa obligacion, y pacto, de que en qualquier tiempo que falte la línea recta masculina de dicho Serenisimo Archiduque Ferdinando, vuelvan a los descendientes legítimos de su Magestad Catholica por línea recta masculina, estos dichos Reynos, juntamente con las Provincias a ellos anexas”.

121

toldották be továbbá azt a rendelkezést, hogy minden, az ezzel ellentétes (vég)intézkedés – spanyol és osztrák részről egyaránt – érvénytelen,⁵²⁸ továbbá elhárítanak minden jogi akadályt, amely a szerződésbe ütközik,⁵²⁹ illetve, hogy a szerződés érvénye Ferdinánd cseh- és magyar királlyá koronázásához van kötve.⁵³⁰ Ennek azért volt jelentősége, mert az „osztrák” ág ebben látta biztosítékát a szerződés rendelkezéseinek.

IV. 5. 1. A főhercegnői lemondó nyilatkozatok (Anna, Margit, Mária Anna, Mária Magdaléna)

A dinasztia mindkét ágának gondolkodását hűen visszatükrözik azok a főhercegnői lemondó nyilatkozatok, amelyek a magyar trón öröklése tárgyában keltek. És ez a jogfelfogás kétségtelenül a spanyol primogenitórius-hitbizományi hatást mutatja. Három főhercegnő kötött házasságot spanyol királlyal, mindhárman adtak ki ilyen lemondó nyilatkozatot. A Cosimo de’

Medici toszkán nagyherceggel a spanyol király közvetítésével tető alá hozott frigyre lépő Mária Magdaléna főhercegnő ugyancsak kötelezve volt a madridi udvarban letárgyalt házassági kontraktusban (1608) kikötött feltételek szerint ilyen vonatkozású nyilatkozat kiadására.⁵³¹ Elképzelhető, hogy más még más főhercegnők is ad(hat)tak ki hasonló nyilatkozatot. Az elsőt az Oñate-szerződésben is hivatkozott Anna főhercegnő tette (1571. ápr. 29.) méghozzá többek között a spanyol uralkodó, az udvarban tartózkodó testvérei, Albert és Vencel főhercegek valamint báró Adam von Dietrichstein madridi császári követ jelenlétében.⁵³² Ebben hivatkozik

528 CDTDP. op. cit. (1740)Reynado del Sr. Rey D. Phelipe III. Parte II. 237. „que el Rey, o el Principe, y los Infantes sus hijos no ordenarán cosa alguna encontrario por Testamento, u otra ultima voluntad, o disposicion inter vivos; y que si se hiziere alguna contra ello, sea nula, y de ningun valor”.

529 CDTDP. op. cit. (1740)Reynado del Sr. Rey D. Phelipe III. Parte II. 245. „renunciando qualesquier Leyes, y Constituciones contrarias a esta obligacion”.

530 CDTDP. op. cit. (1740)Reynado del Sr. Rey D. Phelipe III. Parte II. 244. „Asimimo nos obligamos a confirmar de nuevo solemnemente en una, y otra parte este Instrumento, seis meses despues que ayamos sido Coronados, asi en este Reyno de Bohemia, como en el de Ungria”.

531 CDTDP. op. cit. (1740)Reynado del Sr. Rey D. Phelipe III. Parte I. „para en caso, que pudiere pretender otros algunos derechos por Via de legitima paterna, o materna, o a los Estados, feudos, Ducados, titulos o Reynos, que en qualquiera manera pudiesen pertenecer a la Casa del dicho Señor Archiduque Ferdinando por persona, o como descendiente del dicho Señor Archiduque Carlos su padre, se declara se rattifique esta dicha Capitulacion, por el dicho Señor Archiduque Ferdinando hermano de la dicha Señora Archiduquesa. La dicha Señora, con autoridad, y consentimiento de su Curador, o curadores, y en la forma, que mas legitima, y bastante sea a de se nunciar todas las dichas preteniones por escritura solemne y expresa, con las clausulas, Vinculos, y firmezas, que sea necesario, asi respecto de la dicha succesion y legitima paterna, o materna, como a la succession, o esperanza, derecho, o pretension de poder succcder en los Reynos de Ungria y Bohemia, y de qualesquier dominios, feudos, o titulos tocantes & los Señores Archiduques de la familia, y Casa de Austria, y a sus hijos, y herederos legitimos, y descendientes por linea de Varon”.

532 AGS, PTR, LEG, 57, DOC. 99. „Acta de renuncia de Ana de Austria a su derecho a los bienes paternos y maternos por la dote recibida de su padre, el Emperador Maximiliano II, al casarse con Felipe II”. „D. Anna Hispaniarum Regina Catholica eius uxore, nata Regina Hungariae et Bohemiae, Archiducissa Austriae, Comitissa Tyrolis etc, in praesentia suarum Catolicae Majestatum, domini baro Adam Dietrichstein Serenissimi ac potentissimi principis domini Maximiliani secundi Romanurum Imperatoris, etc. supremus cubicularius ipsiusque apud Catholicam Majestem orator, serenissimum principum Alberti et Wenceslai filiorum suarum Caesareae Majestatum”.

122

a II. Miksa császár és II. Fülöp által kötött házassági szerződésre,⁵³³ amely kimondta, hogy a házasság elhálása után ezt a lemondó nyilatkozatot meg kell tennie („omnibus aliis iuribus successionis et haereditatis cedere et renunciare teneatur”).⁵³⁴ Ebben lemond minden apai és anyai javakban lévő jogáról és igényéről nagybátyjai, Károly és Ferdinánd főhercegek és azok fiági örököseinek javára is.⁵³⁵ Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Mária özvegy császárné a végrendeletében (1581. aug. 20.) a vagyonáról rendelkezvén gyermekei közül kizárólag csak fiait és Margit főhercegnőt részesítette.⁵³⁶ Sem Erzsébet főhercegnő, akkor már övegy francia királyné, sem pedig a már elhunyt Anna spanyol királyné örököseinek nem juttatott semmit, ami összhangban áll Anna lemondó nyilatkozatával. Alig két évtizeddel később Anna unokatestvére, (stájer) Margit főhercegnő a III. Fülöp királlyal való házasságkötését megelőzően (1598. dec. 16.) ugyancsak tett ilyen nyilatkozatot,⁵³⁷ a szövegben egyébként világos utalás történik arra, hogy annak megtételére kötelezve volt.⁵³⁸ Ebben Margit – Albert főherceg jelenlétében⁵³⁹ – a császár és a Ház többi főhercegei javára⁵⁴⁰ lemond minden jogáról, amelyek a magyar- és a cseh korona, valamint a Ház egyéb (örökös) tartományaiban megilletnék,⁵⁴¹ fenntartva viszont az örökösödési jogot arra az esetre, ha azoknak magva

533 AGS, PTR, LEG, 57, DOC. 98. „Capítulos matrimoniales de Felipe II y Ana de Austria”.

534 AGS, PTR, LEG, 57, DOC. 99. „Quod serenissima filia post consummationem matrimonii renunciare debeat ad satisfactionem ex voluntatem nostram ex nostrorum ad id deputatorum, haereditati iurique succedendi in bonis et iuribus paternis et maternis quae quomodo cumque et cualiterouq ipsi serenissimae filiae nostrae competere, aut ad si pertenere possent”.

535 AGS, PTR, LEG, 57, DOC. 99. „ea vero renunciato post consummationem matrimonii ut praedictum est facienda nostris ad hoc specialiter deputatis commissariis recipientibus et stipulantibus nomine et ad partem et favorem nostrum et serenissimo Ferdinandi et Caroli archiducum Austriae et principum et fratrum nostrorum et eorum omnium respective filiorum et liberorum per lineam masculinam legitime descendientium fieri debeat”.

536 CDTDP. op. cit. (1740)Reynado del Sr. Rey D. Phelipe III. Parte I. 114. „Dexo en una Memoria aparte, que de todos mis bienes se ha de sacar lo que fuere menester para pagar mis deudas; y esto, vuelvo a rencomendar, sea con mucha brevedad; y de lo que dello quedare, se hagan dos partes iguales; de la una, instituyo, y ordeno por mis legitimos herederos al Emperador mi Hijo, y a los Archiduques Ernesto, Mathias, Maximiliano, Alberto, si no ha renunciado Margarita. De la otra mitad de mis bienes y hazienda se han de cumplir, y pagar todas las mandas deste mi Testamento, y ultima voluntad”.

537 CDTDP. op. cit. (1740)Reynado del Sr. Rey D. Phelipe III. Parte I. „Renuncia de los Reynos de Ungria, Bohemia, y demás Estados hereditarios de la Casa de Austria por la Señora Reyna Doña Margarita de Austria”

538 CDTDP. op. cit. (1740)Reynado del Sr. Rey D. Phelipe III. Parte I. 5. „quod praefata Serenissima Regina teneretur facere amplam renunciationem”.

539 CDTDP. op. cit. (1740)Reynado del Sr. Rey D. Phelipe III. Parte I. 5.

540 CDTDP. op. cit. (1740)Reynado del Sr. Rey D. Phelipe III. Parte I. 6. „ad partem et utilitatem Sacrae Caesareae Majestatis, omniumque et singulorum Serenissimorum ejus fratrum, ipso etiam Serenissimo Archi-Duce Alberto comprehenso, ac etiam omnium et quorumlibet fratrum predictae Serenissime Reginae, similiter Archi-Ducum Austriae , eorumque omnium et singulorum filiorum, et per lineam masculinam legitime descendentium […] et recipientibus pro praelibata Caesarea Majestate et praedictis aliis omnibus Archi-Ducibus Austriacis, et eorum, et cujuslibet eorum filiis, et descendentibus masculis legitime per lineam masculinam”.

541 CDTDP. op. cit. (1740)Reynado del Sr. Rey D. Phelipe III. Parte I. 6. „ut supra, renunciavit et renunciat omni et cuicunque juri, quod habet, et habere potest, et poterit quomodolibet in futurum, ac ei spectat et spectare posset in et super haereditatibus, tam paterna, quam materna, et etiam super successione Regnorum Hungariae, Bohemiae, aliorumque quorumlibet Dominiorum Serenisimae Domus Austriae, ab eiusque juribus quibuscunque se absentem fecit et facit ad favorem praedictae Caesareae Majestatis, et aliorum Serenissimorum Archi-Ducum et Principum, ut supra, et hoc in quantum juxta eorundem Regnorum, jura, et privilegia, ad hujusinodi renunciationem teneatur”.

123

szakadna.⁵⁴² A 17. század derekán a Mária Anna főhercegnő és IV. Fülöp spanyol király közötti házassági szerződésből (1647. máj. 20.) is világosan kitűnik ez az értelmezés.⁵⁴³ Mária Anna hasonlóan a másik két főhercegnőhöz kötelezve volt arra, hogy kiadjon egy nyilatkozatot, amelyben a Ház főhercegei javára minden jogáról és igényéről lemond.⁵⁴⁴

Mindegyik deklaráció ugyanazt a megfogalmazást tartalmazza, amely a magyar koronát illetően hűen visszaadja a dinasztia azon felfogását, amely Magyarországot családi örökségnek tekintette, öröklési monarchiának a spanyol primogenitórius-hitbizományi szemlélet alapján.

Annak ellenére, hogy az ezekben a deklarációkban foglaltak a magyar koronára vonatkozóan nem voltak a legkisebb mértékben sem összhangban a magyar joggal… Ráadásul a deklarációk közül az Anna és a Mária Anna által kiadott okmányban is szerepel a „nata Regina Hungarie”

szófordulat, amely a magyar közjog szerint értelmezhetetlen. A Mária császárné testamentumának (egyik) végrehajtójaként kijelölt fia, Rudolf császár expressis verbis úgy fogalmaz levelében húgára, Margit főhercegnőre utalva „nacida Reyna de Vngría”, mint korábban Anna saját magára.⁵⁴⁵ Azt, hogy ez nem osztrák (német) jogszemlélet, azt az bizonyítja, hogy a szerint a leányok egyébként is csak az egész fiág magva szakadását követően örökölhettek volna, a nyilatkozat pedig ezt rögzíti, amelynek sok értelme ez esetben nem lenne.

Csak a spanyol jogszemlélet – amelyben az oldalági fiágat megelőzően örökölhetne a leányág – szerint lenne értelme ilyen, a fiág javára szóló lemondó deklarációt kiadni.