A Solti Református Egyházközség 1755 és 1797 között
2. Solt mezőváros története
A település a Duna középső szakaszának bal partján, az egykori ártéren fekszik, az Alföld nyugati peremén. Solt reliktum jellegű kis mezőváros az egykori Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye solti felső járásában, ma Bács-Kiskun megyében.12 A város területe már az őskortól lakott volt. A régészek a réz- és bronzkor fo-lyamán az itt élt népek kultúrájának emlékét is felfedezték a település területén.
10 Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára (a továbbiakban: DRERL), D/224. a.
Solti református egyházközség iratai, Anyakönyvek (a továbbiakban: D/224. a.) 1. kötet
Az idézett szövegekben a ma már nem használt diakritikus jeleket elhagytam, megtartottam azon-ban az egybeírás és különírás jellegzetességeit. A kis és nagybetűk használatát is meghagytam.
A magánhangzók esetében megőriztem az eredeti rövid vagy hosszú változatot. Az olvashatatlan, tintafoltos hiányzó részeket kúpos zárójelben <…> kipontozással jelöltem.
11 DRERL D/224. b. Solti református egyházközség iratai, Presbiteri jegyzőkönyvek (a további-akban: D/224. b.), 1–2.
12 Bárth János: Népcsoportok, néprajzi csoportok és történeti-néprajzi tájak a Duna–Tisza közén.
In: Kétvízközi népismeret. Tanulmányok a Duna–Tisza közéről. Kalocsai Múzeumbarátok Köre.
Szerk. Romsics Imre. Kalocsa 2005. 74.
Megtalálták a rómaiak pénzét, fegyvereit és sírjait. Itt vezetett a Pannóniából Dáciába vezető kereskedelmi út, a rómaiak a katonailag legfontosabb pontokat szállták meg, így a solti szakaszt és a Tételhegyet is. A Duna menti sáv egykor bi-zonyos kutatók szerint Árpádnak és leszármazottjainak volt a szállásterülete,13 a város neve a Zoltán, Zsolt, illetve Solt személynévből származik,14 Györffy György pedig lehetségesnek tartja, hogy Árpád vezér legkisebb fiának ne-véből ered.15 Írásban Solt település nevével először egy 1145-ben keltezett oklevélben találkozunk, amikor a Soltról Dunapatajra vezető utat említik.
A 11–13. században Solt a kalocsai érsekséghez és a királyi birtokhoz tartozott.
Soltot mezővárosnak, azaz oppidumnak 1384-től említik legelőször.16
Solt mezőváros gyarapodását és fejlődését segítette, hogy járási székhely volt.17 Fontos közlekedési csomópont és közigazgatási központ volt a 14. század elejétől a 16. század első feléig. Jelentős összeget adózott, mely Solt gazdasági potenciálját jelzi. A török hódítás azonban véget vetett a virágzó mezővárosi életnek. Bár a település nem pusztult el, az összeírásokban már csak falunak nevezik. A török által megszállt Solt szék helységeinek nagy része a kalocsai náhijéhez tartozott.18 Az új adóztatás folyamatosságát a kalocsai vár helyőrsége biztosította. A község lakói nem csak a törököknek, hanem egyben a magyar földesuraknak is és a vármegyének is adóztak.19 Ezen a vidéken a reformáció a mohácsi vész után terjedt el. A település neve gyakran előkerül a Rákóczi-szabadságharc históriájában. A fejedelem itt táborozott és itt fogadta I. Lipót császár követét, majd innen indult a bácskai hadjáratra. Vak Bottyán János és a császáriak között folyó harcok emlékét őrzi a Sákor-dűlő. A török kiűzése, a Rákóczi-szabadságharc csapatmozgásai és a rácok pusztítása után az 1710-es években már kezdetét vette a fejlődés, amely növelte a település lakosságá-nak a számát. A dunai átkelőhely fontossága miatt visszanyerte jelentősé-gét, és 1715-ben már ismét mezővárosként jelenik meg az adóösszeírásban.
A 18. század első felében módos jobbágyok, szántóterülettel rendelke-ző gazdálkodók, igásállattal és kisebb méretű szántóval rendelkerendelke-ző házas
13 Lásd: Veres Kristóf György: Elméletek a magyarság megtelepedésére a Kárpád-medencében a honfoglalás után. In: Opuscula historica II. Szerk. Kósa-Grimm András Kristóf – Veres Kristóf György. Bp. 2018. 11–38.
14 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp. 1980. 575.
15 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I–IV. Bp. 1966–1998. II. 325.
16 Nagy Béla: Solt nagyközség monográfiája. Solt 1990. 136.
17 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I–V. Bp. 1890–1913. III. 345.
18 Vass Előd: A kalocsai náhije 1548. évi adóösszeírása. Cumania 6. (1979) 7–62.
19 Nagy B.: Solt nagyközség i. m. 151–152.
zsellérek, számadó juhászok, pásztorok, bojtár gyerekek, görög boltosok, bor- és pálinkamérést bérlő zsidó vállalkozók, nyáron szántó-vető emberek, vándor szőlőkapások éltek a településen.20
A török uralom miatt elnéptelenedett nagy kiterjedésű pusztai területek adomány, vétel, házasság révén kerültek az északi vármegyék nemességé- hez a 18. század második felében. Így jutott birtokhoz Solton és környékén a báró Révay, a gróf Berchtold, a gróf Nemes, a gróf Vécsey, a gróf Benyovszky, a gróf Czebrián, a gróf Pongrácz és a gróf Teleki család. A birtokok eleinte kevés jövedelemmel rendelkeztek, de a 18. századra a folyamatos fejlődésnek köszönhetően a város már jelentős jövedelmet termelt. Kastélyaik a 19–20.
században épültek. 1737-ben a Bosnyák család volt a település földesura, és az 1784-es első magyarországi népszámláláson is ők szerepelnek birtokosként.21
Solt széke kezdetben Fejér vármegyéhez tartozott, majd a török megszállás idején már Pest vármegyéhez kapcsolták,22 így 1655-ben az ekkor létrejövő Pest-Pilis-Solt vármegye része lett.23 A következő fontosabb változás 1876-ban történt, amikor az önálló Kiskunságot hozzá csatolták és a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye nevet kapta. 1949-ben újabb rendezés következett, amikor a vármegye déli részéből Kecskemét székhellyel létrejött a mai Bács-Kiskun megye.24
Fényes Elek azt írta, hogy Solton a 19. században főként búzát, árpát, za-bot, kukoricát, szénát termeltek. A vidéken szőlőhegy található, amelyet Meleghegynek neveznek, tengerszint feletti magassága 136 méter. A gyakori árvizek miatt a település lakói ide menekültek, és várták meg amíg a víz vissza-vonul. A szőlő és a nád mellet nagy kiterjedésű erdőterülete is volt. Marhákat és lovakat neveltek, a gyümölcs is bőségesen megtermett, a lakosok a házaikat dombokra építették az áradások ellen; kiváló pincékkel rendelkeztek. Határa 20 811 hold, melyből 4000 hold szántóföld, 6000 hold kaszáló, 5554 hold le-gelő, 1471 hold szőlőhegy, 3487 hold nádas rétség és mocsár. Ebből majorság 4010 hold 1/3 részben szántó, 2/3 kaszáló; a többi úrbéri telek volt. A földje feketeföld, homok, és sok helyen futóhomok. Soltnak országos vásártartási joga
20 Nagy B.: Solt nagyközség i. m. 191–192.
21 Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye. I–II.
Bp. 1910–1911. I. 128.
22 Magyar Törvénytár 1000–1895. 1657–1740. évi törvényczikkek (Corpus Juris Hungarici.
Millenniumi emlékkiadás 4.) Szerk. Márkus Dezső. Bp. 1900. 610–611.
23 Bél Mátyás: Pesti-Pilis-Solt vármegye. In: Bács-Kiskun megye múltjából 6. Helytörténeti források és szemelvények a XVIII–XIX. századból. Ford. Szőts Rudolf. Bp. 1982. 17–18.
24 Nagy B.: Solt nagyközség i. m. 142.
volt. A vásárokat Sára-napon, áldozócsütörtökön, Rókus-napon és Márton-napon tartották.25
Az 1784–1787. évi népszámlálás idején a lakosságszám 2697 fő volt. 1825-ben a lakosság száma 6911 főre emelkedett, melyből 6815 református, 82 katolikus, 7 görögkeleti, 4 evangélikus és 3 zsidó volt. Pest-Pilis-Solt megye schema- tismusai alapján Nagykőrös, Kecskemét, Cegléd és Dunavecse után itt volt a legnagyobb lélekszámú református gyülekezet, de itt a volt a legmaga- sabb a reformátusok aránya a teljes lakosságon belül a többi négy településhez képest.26 A reformátusok nagy száma is mutatja a solti felekezet jelentőségét.