Bosznia okkupációja a korabeli sajtó szemszögéből
3. A válság egy ellenzéki (baloldali) lap nézőpontjából
Választott újságunk, a Munkás–Heti–Krónika első száma, melyet vizsgáló-dásunk középpontjába állítunk, az 1878. augusztus 11-i lapszám. A Munkás–
Heti–Krónika nevezetű újság négyoldalas heti kiadvány volt, amely a címlapon
11 Csorba L.: A tizenkilencedik század i. m. 205.
12 Kozári Monika: A keleti válság és a nagyhatalmak balkáni célkitűzései (1875–77). Történelmi Szemle 30. (1987–1988) 3. sz. 321.
13 Csorba L.: A tizenkilencedik század i. m. 205.
14 Ian D. Armour: Apple of Discord: Austria–Hungary, Serbia and the Bosnian Question 1867–71.
The Slavonic and East European Review 87. (2009) 4. sz. 629.
15 Csorba L.: A tizenkilencedik század i. m. 205.
16 Bencze László: Bosznia és Herczegovina okkupációja 1878-ban. Bp. 1987. 93.
általában egy erőteljes, propagandától mentesnek nem mondható cikkel in-dult, majd a következőkben olyan politikai és apolitikus témákat jelentetett meg, amelyek valamilyen módon összefüggésbe voltak hozhatók a munkások aktuális helyzetével és általában rossz fényben tüntették fel a kormányzatot.
Az 1878. augusztus 11-i számban is a Politikai törekvéseink című írás került a címlapra, de az ennek a számnak harmadik oldalán lévő írás már az okkupáció kérdését tárgyalta, amely cikk – hosszabb terjedelméből ítélve – meglehetős jelentőséggel bírt az újság szerkesztőinek szemében is.
Hogy milyen volt a Munkás–Heti–Krónika megközelítése az okkupációt illetően, azt a Társadalmi szemle című rovaton belül megjelenő, Osztrák–
Magyar hadsereg című írás plasztikusan mutatja be. Ezen cikk erősen bírálja az okkupációs folyamatot és ezzel együtt azokat, akiket felelősnek tart a kialakult helyzetért. Így rögtön a cikk elején Andrássy külügyminiszter neve is feltűnik, méghozzá elég gúnyos kontextusban. Az írás szerint az okkupáció nehezebben megy, mint arra számíthatott a közös külügyminiszter.17 A cikkíró a két általa valószínűsített okot is felsorolja: egyrészt a magyar hadseregnek semmi kedve a „testvér török tartományait elfoglalni”, másrészről pedig a helyi ellenállást említi meg. Az okkupációnak tehát, ebben az interpretációban, egyik oldalról sincs értelme.
A továbbiakban két távirat alapján beszámol két, a magyar hadsereggel kap-csolatos jelenségről. Az egyik parancsmegtagadás miatti főbelövésekről szól, míg a másikból az derül ki, hogy a magyar csapatok élére állítólag rendkívül ügyetlen tábornokokat állítottak, akik 1866 óta a káromkodáson kívül semmit nem tanultak. Az első táviratnál lényeges kiemelni, hogy magántávirat volt, míg a második az Abendpost hivatalos jelentése a tábornokok alkalmatlan-ságáról. Az ehhez hasonló problémák hangsúlyozása is valószínűleg egyfajta értelmetlenséget hivatott mutatni, a célt értelmetlennek kívánta beállítani, ami az okkupációról alkotott vélemény tulajdonképpeni explicit kinyilvánítása.
A cikk zárása sem mentes az ironikus, gúnyosnak mondható hangnemtől, sőt, igen baljós jövőt sejtet: „Továbbá még az a remény van kilátásban, hogy nemcsak a volt török szuverén államocskák fognak fellázadni, hanem még orosz–török szövetség is fog köttetni Ausztria–Magyarország ellen.”18
Már a fentebb hozott példák révén is érezhető, hogy a lap egyértelműen kriti-kával illeti a bécsi vezetést és a kormányt – akár közvetlen véleményformálással,
17 „Az osztrák–magyar hadsereg okkupálni küldetett Boszniát és Herczegovinát, csakhogy nem megy ám az olyan könnyen, mint azt Andrássy külügyér Berlinben kigondolta.” [Kiemelés tőlem. – H. L.] Munkás–Heti–Krónika, 1878. augusztus 11. 1.
18 Munkás–Heti–Krónika, 1878. augusztus 11. 3.
akár táviratok és más ellenzéki lapok kritikus cikkeinek idézésével. Ez hat-ványozottan igaz a szeptember 1-i számra, ahol már a cikk elején a hadjárat elhúzódását emelik ki, majd újfent felmerül Andrássy neve egy félreérthetetle-nül ironikus és ezzel együtt kritikus szövegkörnyezetben: „[…] most láthatja, miként lehet egy országot tönkre tenni.”19
Gróf Andrássy Gyula nevét többször is összefüggésbe hozza a lap az okku-pációs válsággal, a legtöbb esetben egyértelműen őt szemeli ki bűnbaknak, de talán ez az egyik legerősebb jelző, mellyel a minisztert és munkáját illetik.
A cikkekből nyilvánvalóvá válik, hogy a Munkás–Heti–Krónika nem tekinti diplomáciai bravúrnak a berlini konferencián kapott okkupációs lehetőséget (Csorba László és más a témában jártas kutatók véleményével ellentétben).20 A helyzetnek ebből a perspektívából való megítélése és láttatása ugyanakkor nyilvánvalóan az olvasó befolyásolását is célozza. Így Andrássy, mint a jelenlegi külpolitika képviselője, ebben a kontextusban majdhogynem „főbűnösként”
tűnik fel.
A lapszámokat áttekintve az tűnik ki, hogy az újság, amely elméletben a munkás rétegnek fóruma kíván lenni, kritikusan szemléli a politikai helyzetet és pesszimistán festi le azt. Ezt a képet pedig folyamatosan igyekszik megerősíteni és kiterjeszteni a „hátországra” is, egyszer azzal, hogy az ország tönkretételéről beszél, máskor pedig a háborús sérültekkel kapcsolatos, kevéssé tényszerű, ám annál inkább emócióktól telített beszámolók által, amelyek rendszerint bővelkednek az erőteljes retorikai fordulatokban és kifejezésekben.21
A fentebb jellemzettekhez hasonló cikkek jelképes példái lehetnek az újság
19 „Andrássy gróf büszke lehet Berlinben kapott mandátumára; most láthatja, miként lehet egy országot tönkre tenni. Nemcsak hogy kiküldik hazánk fiait, gazdászati erejét idegen földre egy oly nemzet ellen harczolni, mely bennünket meg nem sértett, de a legszemtelenebb módon zsarolják az itthon maradottakat is.” [Kiemelés tőlem. – H. L.] Munkás–Heti–Krónika 1878.
szeptember 1. 2.
20 Csorba L.: A tizenkilencedik század i. m. 205.
21 Erre jó példa lehet a következő idézet: „Lehangoltság, szomorúság uralkodik most a magyar közönség körében. Ezernyi ezerre megy már azon családok száma, a melyek a boszniai harczok által súlyosan vannak érdekelve. Budapesten, ugy mint a vidéken, lázas izgatottsággal várják az érkező hirlapokat, remegve és keresve a közlött veszteségi kimutatásokban egyik fiát, másik férjét, harmadik édes apját stb. S ha ott nem találta nevét az „elesettek” és „megsebesültek”
között, forró könyek zápora közt imaszerű fohász kél ajkairól, és könnyebbülve ad hálát az egeknek, hogy mepszabaditotta őt a legszomorubbtól, vagy ha pedig megtalálta, miként ha tőrt döfnének szivébe: feljajdul szive szerettének elvesztése fölötti fájdalmában.” [Kiemelés tőlem. – H. L.] Munkás-Heti-Krónika, 1878. szeptember 1. 3. Értelmezésünk ezen pontján lényeges megjegyeznünk, hogy nem arra utalunk, hogy az idézetben bemutatott jelenetek ne történhettek volna meg. Célunk az, hogy bemutassuk a lap ezen jelenetekről és az egész okkupációjáról alkotott interpretációját.
írói, retorikai eszköztárának bemutatására is, amely jórészt kimerül a „költői túlzás” alakzatában. Ennek ismeretében érdemes megnézni ezekben a cikkek-ben előforduló jelzőket (például „forró könnyek zápora”), illetve azon kifejezé-sek használatát, melyek inkább a szépirodalmi regiszterre jellemzők (például
„imaszerű fohász kél ajkairól”). A példákon keresztül érzékelhető, hogy a cél az intenzívebb, erőteljesebb kép alkotása. Mindezek egyértelműen a hatás- keltés, s azon keresztül a meggyőzés eszközei. Ebben az esetben az olvasónak arra a véleményre, szemléletre való „eljuttatása” lehet a cél, miszerint a had-járat értelmetlen veszteségekkel jár, és hogy az egész okkupáció „úgy rossz, ahogy van”, csak nagyhatalmi, politikusok és irányító államférfiak érdekét, nem a munkásokét szolgálja és mindezen problémának megvannak a felelősei is.