A bukaresti béke a magyar sajtó tükrében*
5. Budapesti Hírlap
A Budapesti Hírlap véleménycikkeiben Bulgária egyértelműen pozitív színben tűnik fel, az országot a „Balkán erkölcsileg, anyagilag, területileg legerősebb államának, az európai török uralom megsemmisítőjének” nevezik.28 Nemcsak direkt módon értékelik fel a második Balkán-háború vesztes országát, hanem például leközlik a bulgáriai magyarok szimpátianyilatkozatát is. A Bulgária iránti rokonszenv miatt a béketárgyalások végső szakaszát úgy ítélik meg, hogy a győztes balkáni államok már a saját érdekeik érvényesítésén túl is követelnek Bulgáriától („nem a balkáni erők egyensúlya a fődolog, nem Szerbia közgazda-sági önállóságának érdeke, hanem Bulgária teljes megalázása és fölosztása”).29 A napilap álláspontja szerint ez nem elfogadható, hiszen a balkáni erőviszo-nyok egyensúlyának kellene megvalósulnia, hogy a béke tartós legyen. Emiatt nem tartják kívánatosnak, ha a békekötés következtében Bulgária túlságosan meggyengülne. A Budapesti Hírlap részletesen ecseteli a béketárgyalások el-húzódása miatti nehézségeket (aratás elmaradása, kalózkodás megjelenése).30 Azt tartja az egyik legnagyobb veszélynek, hogy az igazságtalan béke miatt állandóvá fog válni a győztes államok hatóságai és a legyőzött polgáraik közötti konfliktus pl. bandaháborúk révén.31
A győztes balkáni államokról némileg különböző a Hírlap véleménye.
Amilyen egyoldalúan pozitívan ábrázolja Bulgáriát, annyira negatív a győz-tesek megítélése. A konferenciáról maró gúnnyal nyilatkoznak: „[n]em valami épületes dolog lehet az a bukaresti tanácskozás. Az ottani nagy hőségben, a bel- ső és külső tűztől égő fejű, izzadt urak ülnek, ugrálnak, szónokolnak, kiabál-nak egymásra, fülledt levegőjű szobában. Mindenik nagyobb legény akar lenni a másiknál, mindenikből ősi gyűlölet agyarkodik a másikra.”32 A részletből is kitűnik, hogy az újság szerint a béketárgyalásokon az államokat az egymás iránti ellenszenv motiválja, és mindegyikük csak a saját érdekeit kívánja ér-vényesíteni, nem törődve a Balkán egészére vonatkozó következményekkel.
Különös ellenérzéssel viseltetnek Szerbiával szemben, ami a napilap megítélése szerint propagandahadjáratot folytat Magyarország ellen és újonnan szer-zett vasútvonalaival a magyar gazdaság számára károkat okozhat.33 Az újság
28 Budapesti Hírlap, 1913. augusztus 8. 1.
29 Budapesti Hírlap, 1913. augusztus 6. 1.
30 Budapesti Hírlap, 1913. augusztus 6. 2.
31 Budapesti Hírlap, 1913. augusztus 8. 1–2.
32 Budapesti Hírlap, 1913. augusztus 6. 1.
33 Budapesti Hírlap, 1913. augusztus 12. 2.
véleménye szerint azonban Románia nem tartozik e „nekihevült agyú balkáni politikusok” közé, hanem a feltételezett indulatokat csillapítani igyekszik,34 a béke minél előbbi megkötését kívánja elérni.35
Ahogy a béketárgyalás folyamata a bolgárok számára kevéssé kedvező vég-kimenetel felé közeledett, felmerült a gondolat, hogy a végső döntést az euró-pai nagyhatalmak közbeavatkozásával tegyék előnyösebbé Bulgária számára.
A Budapesti Hírlap hasábjain is megjelenik ez a lehetőség, még azelőtt, hogy a bolgár diplomácia kudarca biztossá válna.36 Az újság ettől a ponttól kezdve valószínűnek tartja, hogy a béke revideálására sor fog kerülni. Ennek az az oka, hogy nem tartják hosszútávon fenntarthatónak Bulgária kialakult, meg-alázónak ítélt helyzetét,37 és az ország „[m]inden reménye abban van, hogy a hatalmak revíziója hozzájuttatja jogos kívánságainak teljesüléséhez.”38 A napi- lap úgy véli, hogy a balkáni vezetők képtelenek a saját helyzetük megol-dására (ahogy a fenti, a béketárgyalásról szóló idézet is illusztrálja), és így elkerülhetetlennek tartja az európai nagyhatalmak közbeavatkozását a meg-nyugtató rendezés érdekében. A béke megkötése után megjelent értékelő vezércikk „A bukaresti béke és revíziója” címet viseli, és ebben tényként kezelik, hogy a felülvizsgálatra előbb-utóbb sor fog kerülni. A cikkben egyenlő esélyű-nek tűnik a nagyhatalmak diplomáciai közbelépése és a konfliktus Bulgária általi fegyveres megoldása. A helyzetet a többi laphoz képest borúlátóan ítélik meg, mivel úgy gondolják, hogy revízió nélkül „a bukaresti békének sem lesz hosszabb az élete annál a néhány hónapnál, a mely a londoninak jutott”.39 Az európai nagyhatalmaknak emiatt minden erejükkel véghez kell vinniük a revíziót – a felügyeletük nélkül a Budapesti Hírlap nem tudja elképzelni a bal-káni egyensúlynak nemcsak a megteremtését, hanem a fennmaradását sem.40
6. Az Ujság
Az Ujságban Bulgária megítélése ambivalens. Már augusztus 1-jén ezt jósol-ják a béketárgyalásokról: „Annyi bizonyos, hogy Bulgária most fogja igazában
34 Budapesti Hírlap, 1913. augusztus 6. 2.
35 Budapesti Hírlap, 1913. augusztus 7. 3.
36 Budapesti Hírlap, 1913. augusztus 5. 5.
37 Budapesti Hírlap, 1913. augusztus 8. 6.
38 Budapesti Hírlap, 1913. augusztus 8. 6.
39 Budapesti Hírlap, 1913. augusztus 12. 1.
40 Budapesti Hírlap, 1913. augusztus 12. 1–2.
megjárni a maga kálváriáját. A nagy reménység s a romantikus lendület, a mellyel a »keresztes« háborúba indult, megtörtek a vakságon és makacsságon, a mellyel
»nagyokra vágyott«, s a hiszékenységen, a mely a vezető embereket a pánszláv intrika pókhálójába fogta.”41 Bulgária ez alapján tehát egy nemes célért indította el a második Balkán-háborút, a háború folyamán azonban a saját becsvágyát igyekezett kielégíteni. Fontos az is, hogy Az Ujság szerint nem a saját meggyő-ződése, hanem a pánszláv befolyás hatására cselekedett. Bulgária idealistaként való jellemzése a későbbi vezércikkekben nem jelenik meg, ehelyett úgy vélik, hogy az ország által hangoztatott elvek csak ürügyként szolgáltak a még nagyobb hatalom megszerzéséhez. Úgy gondolják, hogy fordított helyzetben Bulgária ugyanilyen kegyetlenül járt volna el a győztes balkáni hatalmakkal szemben.42 Ennek ellenére később is bizonyos mértékű rokonszenvvel fordulnak a vesztes ország felé az első Balkán-háborúban szerzett érdemei miatt (a „legtöbb vért vesz-tett”, „a közös ellenség főerejével küzdött”).43 Emiatt tartják elfogadhatatlannak a véleményük szerint Bulgária fejlődését gátló békét.44 Úgy vélik, hogy Bulgária revansvágya miatt a balkáni konfliktus lezárása nem lesz tartós.45
A balkáni béketárgyalásról Az Ujság a Budapesti Hírlaphoz hasonlóan gú-nyos hangnemben nyilatkozik, az eseményeket egyfajta tragikomédiaként festve le. A balkáni államok egyetlen motivációjaként a még nagyobb hatalom megszerzését jelöli meg.46 Drámai hangnemben ábrázolja azt, hogy a balkáni népek számára semmi sem szent: „[ö]sszevissza gyermekek és asszonyok, bete-gek és aggastyánok vére kiált ég felé, s az összes balkáni népek öltek és raboltak, valláskülönbség nélkül, s az összes balkáni népek összecsapták a kezüket a ke-gyetlenségeken, ha ezt a másikra kellett bélyegül ráolvasni”.47 Az egymás ellen forduló balkáni népek közé Az Ujság Bulgáriát is besorolja, nem tesz különb-séget győztesek és vesztesek között. A napilap kiemeli Romániát, mely katonai veszteségek nélkül fejezte be a második Balkán-háborút, és mely véleményük szerint ebből a kedvező pozícióból a béketárgyalások menetét irányítani kívánja anélkül, hogy erre joga lenne.48
41 Az Ujság, 1913. augusztus 1. 1.
42 Az Ujság, 1913. augusztus 8. 2.
43 Az Ujság, 1913. augusztus 8. 5.
44 Az Ujság, 1913. augusztus 8. 5.
45 Az Ujság, 1913. augusztus 8. 5.
46 Az Ujság, 1913. augusztus 5. 1.
47 Az Ujság, 1913. augusztus 8. 2.
48 Az Ujság, 1913. augusztus 7. 1.
A nagyhatalmak között különösen érdekes Oroszország megítélése.
Korábban láthattuk, hogy Az Ujság felrótta Bulgáriának, hogy „pánszláv Macchiavellik ejtették tőrbe őket”.49 Oroszország szerepe még kétszer jelenik meg az ezt követő cikkekben. Augusztus 8-án felvetik azt a lehetőséget, hogy Oroszország a londoni egyezményt kívánja majd érvényesíteni, és Kis-Ázsiában vagy Trákiában közbe fog avatkozni.50 Ezzel összefüggésben a napilap ki-jelenti, hogy a Monarchiának meg kell őriznie a jó viszont Oroszországgal, és nem szabad, hogy a béke revíziója során e két nagyhatalom ellentétbe kerüljön.51 (Az Ujság itt helyesen reflektál a Monarchiának arra a külpolitikai felismerésére, hogy az orosz diplomáciai célokat legalább részben támogatnia kell a dualista állam saját erőtlensége miatt.) A napilap feloldja az ellenté-tet a cikkekben egyszerre megjelenő, a Monarchiával egyetértésben lévő és Monarchia-ellenes Oroszország között. A szláv állam képét két részre választja:
a hivatalos nyilatkozatokból kirajzolódó országra és az e mögött munkálkodó pánszláv „néphangulatra”, amelyet „hatalmas pártfogók” szítanak, és így ma-gyarázza a látszólagos ellentmondást.52
Az Ujság sokkal hangsúlyosabban jeleníti meg a háború lezárásának és a békeidőszak bekövetkeztének fontosságát, mint a Budapesti Hírlap. Ennek ellenére elismerik, hogy lehetséges a béke revíziója, ami véleményük szerint Kavala kérdése miatt fog megtörténni.53 Később saját értesüléseikre hivat-kozva szintén úgy nyilatkoznak, hogy a béke revíziója elkerülhetetlen.54 Az események végső értékelésekor hangsúlyozzák, hogy mind gazdasági, mind politikai szempontból mennyire fontos lenne a tartós béke, viszont úgy ítélik meg, hogy a jelenlegi feltételek nem fogják ezt garantálni. Felülemelkednek azon a nézőponton, hogy egyes balkáni nemzetek előnyös helyzetbe való juttatása a Monarchia számára is kedvező volna, sokkal inkább a balkáni erőegyensúly megteremtését tartják fontosnak minden körülmény között.55
49 Az Ujság, 1913. augusztus 1. 2.
50 Az Ujság, 1913. augusztus 8. 1.
51 Az Ujság, 1913. augusztus 9. 5.
52 Az Ujság, 1913. augusztus 9. 4.
53 Az Ujság, 1913. augusztus 7. 4.
54 Az Ujság, 1913. augusztus 8. 5.
55 Az Ujság, 1913. augusztus 9. 5.