Stjepan Kotromanić hatalomra kerüléséig
6. Kapcsolatuk a Magyar Királysággal
Stjepan Kotromanić és I. Károly között nagyon szoros együttműködés volt.
Stjepan mivel sokszor támogatta Károlyt az ellenfeleivel szemben, megkapta a magyar király áldását ahhoz, hogy szabadon intézhessen mindent Boszniában.
Egyes magyar és pápai levelek említenek magyar befolyást, de ez nem any-nyira valószínű; ez csak névleges lehetett.68 Ez az együttműködés kettejük között akkor kezdődött, amikor a Šubić családon belül viszályok alakultak ki, amit egyfajta polgárháborúként emlegetnek; illetve ekkor a horvát ne-mesekkel is gondjai adódtak Mladen Šubićnak. Stjepan Kotromanić a király támogatójaként beavatkozott a harcokba a horvát tartományúrral szemben.
1322-ben Kninben Károly a bliskai csata után egy csellel végül elfogta Mladent, és Magyarországra vitette. Majd 1324-ben a Nelipićek és a Šubićok között tört
64 Érdújhelyi M.: Tvrtkó bán és János kanonok cselszövénye. i. m. 511–512.
65 Thallóczy L.: Tanulmányok a bosnyák bánság i. m. 442.
66 Fine, J. V. A.: The Bosnian Church i. m. 173.
67 Érdújhelyi M.: Tvrtkó bán és János kanonok cselszövénye i. m. 511.
68 Fine, J. V. A.: The Late Medieval Balkans i. m. 276.
ki viszály a térségben. 1322-ben ők még közösen foglalták el Knin várát, és Jovan Nelipićet tették meg itt vezetőnek, akinek óriási mértékben megnőtt a hatalma. Đorđe Šubić, aki Klisszában volt és félt a Nelipićek túlzott hatalmától, segítséget kért Stjepántól, aki viszont 1324 júniusában és júliusában is veresé-get szenvedett tőlük, ugyanis közben Trau is támogatni kezdte a Nelipićeket.
Károly megelégelte ezt a helyzetet, így Mikić szlavón bánt a Nelipićek ellen küldte. Stjepan csatlakozott hozzá, azonban nem sikerült elfoglalniuk Knin várát.69 A közös együttműködés a horvát harcokban még a vereségek ellenére is mind a két fél számára jövedelmező volt, ugyanis Károly remélte, hogy Stjepan segítségével megtörheti a horvát nemesek uralmát, míg Stjepan számára nagy előrelépés volt, hogy beavatkozhatott a horvát–dalmát ügyekbe.70 Közben 1323-ban, hogy megerősítsék a kettejük közötti szövetséget, Károly össze-házasította Stjepánt felesége, Erzsébet egyik rokonának, Kázmér kujáviai vaj-dának a lányával. 1340-ben Stjepan Károly mellett harcolt Horvátországban Károly hűtlen alattvalói ellen. Károly a köztük lévő szövetség és a segítsé-gek miatt a pápával szemben is megvédte Stjepánt, például akkor, amikor XII. Benedek 1337-ben keresztes hadjáratot akart indítani ellene. Azt mondta, hogy aki megtámadja a bosnyák bánt, az vele, a magyar királlyal szemben követ el tiszteletlenséget, ugyanis neki kellene a keresztes hadakat vezetnie, ha sor kerülne valamilyen hasonló eseményre.71
Stjepan Károly halála után fiának, Nagy Lajosnak is segített a Dalmácia és Horvátország területén folytatott hadjárataiban. Amikor azonban Lajos Záráért harcolt, mind Velencét, mind Lajost támogatta érdekeinek megfelelően.
1345-ben először Lajosnak segített, hogy megmentse a várost a velencei betola-kodóktól. Lajos őt és Miklós horvát bánt bízta meg a záraiak megsegítésével.
A velenceiek viszont alkudozni kezdtek velük, és a bánok ennek hatására távoz-tak Zára alól november 13. és 20. között. Lajos 1346 márciusában további segít-séget szeretett volna küldeni a záraiaknak, hogy támogassa őket a harcokban;
viszont Stjepan mesterkedései miatt ez már szinte felesleges volt. Az árulás már 1346 februárjában megtörtént, amikor is velencei követek jártak Stjepánnál, és köszönetet mondtak neki, majd később Stjepan követeit Velencében meg is ajándékozták. Stjepan értesítette a velenceieket Lajos minden szándékáról, így 1346. július 1-jén Velence végül győzelmet arathatott.72 Ezután nem sokkal Stjepánnak szembe kellett néznie egy másik nagy veszéllyel, ugyanis Stefan
69 Bojničić I.: Bosznia története i. m. 124–125.
70 Bojničić I.: Bosznia története i. m. 122.
71 Fine, J. V. A.: The Bosnian Church i. m. 150.
72 Bojničić I.: Bosznia története i. m. 146.
Dušan, szerb fejedelem megtámadta Bobovac várát a bogumilok segítségével.
Amikor a harcok itt lecsillapodtak, akkor 1353-ban Nagy Lajos feleségül vette Stjepan lányát, Erzsébetet és ezzel megerősítették szövetségüket.73 Bár ő maga ortodox volt, Nagy Lajos hatására elkezdte támogatni a katolikus vallást.
Az újonnan megerősített szövetség azonban nem volt hosszú életű, ugyanis 1353-ban Stjepan meghalt, és Visokóban örök nyugalomra helyezték.74
Tvrtko és az Anjouk kapcsolata nem indult ennyire szerencsésen. A belső problémák a nemesekkel óriási gondokat okoztak, ugyanis fellázadtak hatalma ellen. Ez Lajosnak lehetőséget teremtett arra, hogy visszaszerezze a Magyar Királyság számára Bosznia nagy részét. Voltak olyan családok, mint a Hrvatić család, amelynek egyik fele Tvrtkót, míg a másik fele a magyarokat támogatta a konfliktus során. Tvrtkónak ahhoz, hogy megakadályozza Lajos tervét, arra lett volna szüksége, hogy elnyerje a bárók támogatását. Nagyon gyakran próbál-ta lefizetni őket, és többet ígérni nekik, mint Lajos. Tvrtko azonban nem kapott elegendő támogatást; közben pedig Lajos mindent megtett annak érdekében, hogy fellázítsa a nemeseket ellene. Lajos felesége, Erzsébet hozományaként követelte Humot és a Zavrsje, a Cetina és Neretve közötti területeket. Az átadás nem ment zökkenőmentesen, ugyanis Tvrtko bogumil országnagy-jaival több támadást is intézett Lajos területeire, hogy megakadályozza ezt.75 1357-ben Tvrtkónak végül Magyarországra kellett utaznia, ahol kénytelen volt beleegyezni az említett területek átadásába. Emellett azt is meg kellett ígérnie, hogy leszámol a patarénusokkal, és hogy a magyar királyt minden hadjá-ratban támogatni fogja.76 Míg Károly kezdetektől fogva támogatta Boszniát, és Stjepánnal nem voltak gondok, addig Lajos káoszt okozott az országban, melyet így elleptek az eretnekek, ennek hatására a pápa pedig keresztes had-járatot akart indítani. Lajos magyar vazallusként kinevezte később Tvrtkót Ozora és Bosznia vezetőjévé; Humot és Dolnji Krajit viszont kivette a címei közül. Nem akarta, hogy egy olyan területhez, amelynek a nagy része az övé, Tvrtkónak köze legyen, akárcsak névlegesen is.77
Lajos kezdetben a bán valláspolitikájába nem akart beleszólni. Mint ko-rábban említettem, a djakovói püspök kiadott egy iratot Tvrtkóról, amelyben azt mondta, hogy Tvrtko Lajos ellenfele volt, és szervezkedni akar a bosnyák püspök ellen. Testvére, Vuk pedig írt V. Orbán pápának, hogy ő támogatja
73 Miller, W.: Bosnia before the Turkish i. m. 661.
74 Miller, W.: Bosnia before the Turkish i. m. 658.
75 Thallóczy L.: Tanulmányok a bosnyák bánság i. m. 439.
76 Bojničić I.: Bosznia története i. m. 158.
77 Fine, J. V. A.: The Late Medieval Balkans i. m. 368–369.
a pápa hatalmának visszaállítását. Orbán ezért azt mondta Lajosnak, hogy Vukot hatalomra kell juttatni, mert ő igazi katolikus, míg Tvrtko az eretnekeket támogatja. Lajos a pápai utasítás ellenére nem avatkozott be.78
Tvrtko azonban továbbra is félt Lajostól, rettegett, hogy Lajos mégis szól a pápának, és keresztes hadjáratot indítanak Bosznia ellen. Bármennyire is vigyázott, 1363-ban mégis kitört a háború a magyarokkal, amelynek indoka elvileg az volt, hogy Tvrtko – bár megígérte – nem lépett fel a bogumilokkal szemben.79 Az egyik támadási irány Dolnji Kraji volt, ahol a nemesek megosz-lottak, ki Lajost, ki Tvrtkót támogatta. Ez egyfajta tesztje volt a nemesi hűségnek is. Az első szakasz a magyarok vereségével végződött, ugyanis Vlkac Hrvatinić, a bosnyák sereg vezetője megvédte Sokosgrad várát, emiatt a magyaroknak vissza kellett fordulniuk. A második támadás Ozora felől érkezett, de ez a sza- kasz is hasonlóan végződött, mint az előző, ugyanis Sreberniknél vereséget szenvedtek Lajos csapatai.80 1358 és 1363 között tehát annyira megerősödött Tvrtko hatalma, hogy ellen tudott állni a támadásoknak; azonban nincsenek arról források, hogy ezt hogyan tette.
1366-ban egy újabb lázadással kellett megküzdenie, mint ahogy korábban is írtam, ugyanis a nemesek egy része fellázadt ellene, és a testvérét, Vukot he-lyezték hatalomra. Ez azért volt fontos, mert ekkor Lajoshoz menekült, aki már nem kezelte őt ellenségesen. Segített neki, valószínűleg úgy, hogy csapatokat küldött támogatására, és így márciusban visszatérhetett, megfosztva Vukot a hatalmától.81 Ezt a szövetséget pedig szintén házassággal erősítették meg.
Tvrtko feleségül vette Lajos támogatásával Jovan Stracimir82 lányát, Doroteát.83 Lajos halála után Tvrtko rendkívül aktívvá vált, ugyanis visszaszerezte az 1357-ben elveszett területek egy részét. Azonban 1385. március 28-án Szutiszkában kiállított egy oklevelet, amelyben „a méltóságos asszonyoknak, szeretett nővéreinek, magyarországi Erzsébetnek, Máriának és lengyelorszá-gi Hedvignek” hűséget fogadott.84 Durazzói (Kis) Károly halála után mégis a horvátokat támogatta velük szemben, ugyanis célja volt, hogy Horvátországot,
78 Fine, J. V. A.: The Bosnian Church i. m. 162.
79 Thallóczy L.: Tanulmányok a bosnyák bánság i. m. 440.
80 Fine, J. V. A.: The Late Medieval Balkans i. m. 369.
81 Fine, J. V. A.: The Late Medieval Balkans i. m. 370.
82 Jovan Stracimir bolgár cár volt, aki többször harcolt I. Lajos magyar király ellen. Lajos király a székhelyét, Vidint is elfoglalta. Később hűbérként visszaadta ezt a területet neki, de a cár lányait Erzsébet anyakirályné felügyelete alá helyezte. A házasság segíthette volna a terület pacifikálását, azonban János cár többször indított támadást később Tvrtko bán ellen is.
83 Fine, J. V. A.: The Late Medieval Balkans i. m. 370.
84 Asbóth J.: Bosnyák bánok és királyok i. m. 354.
Dalmáciát és Szlavóniát egyesítse a birodalmával.85 Mária kiszabadulása után pedig oltalmába fogadta Klissza városát, ami azt jelentette, hogy megszerezte az egyik legfontosabb horvát várost. Spalatót, amelyet Luxemburgi Zsigmond és Mária is támogatott, szintén ostrom alá vette.86 Zsigmond politikája ellen-tétes volt Lajoséval, ugyanis nem segített az itteni városoknak, így a dalmát városok behódoltak Tvrtkónak. Zsigmond a hadjáratok közben (a vereségek után) végül kinevezett egy új hadvezért, Losonczy Lászlót, aki szintén vereséget szenvedett.87 1389-ben a rigómezei csata után azonban Zsigmond csapatai győzelmet tudtak aratni, de utána mégis szégyenteljesen kellett elvonulniuk, így végül Tvrtko megszerezte Spalatót is.88 Részt vett Zsigmond és Nápolyi László küzdelmeiben is. Bár úgy tűnt, hogy ezt az egészet azért tette, mert Nápolyt akarta segíteni, valójában végig a saját érdekeit tartotta szem előtt.
Zára és Dubrovnik közé beküldte csapatait és elfoglalta a terület nagy részét.89
7. Összegzés
A Kotromanić család e két tagja jelentős szerepet töltött be Bosznia középkori történelmében, melynek hatására az ország sokat tudott fejlődni gazdaságilag és a politikai függetlenedés terén is. Egyikőjük uralkodása sem indult zökkenő-mentesen, azonban később sikerült hatalmukat katonai és politikai módszerek-kel megszilárdítaniuk. Az állam képessé vált arra, hogy a zűrzavaros Balkánon megvédje magát, sőt akár új területeket hódítson meg. A vallási helyzetet is a türelmi politikájukkal sikerült pacifikálni, ezáltal elkerülték a rettegett keresztes hadjáratokat. Bár adódtak a boszniai püspökökkel problémák, Tvrtko uralkodásának végére megoldódott a helyzet velük kapcsolatban is, holott korábban gyakran vádolták őket azzal, hogy támogatják az eretnekeket.
A keresztény hit megerősödésében nagy szerepet játszottak az ekkor létrejött ferences és bencés kolostorok. A Magyar Királysággal való kapcsolatukról elmondhatjuk, hogy a velük való jó viszony felértékelődött a Kotromanićok szemében, mert a magyarok megvédhették őket az előbb említett keresztes háborúktól. Stjepan bán kezdettől fogva támogatta Károlyt, aki Dušan ellen is
85 Bojničić I.: Bosznia története i. m. 179.
86 Bojničić I.: Bosznia története i. m. 182.
87 Azelőtt a hadsereg vezetője Lackovics Albert volt, aki Záránál egy hadicsel áldozata lett, így vissza kellett vonulnia a csapataival.
88 Bojničić I.: Bosznia története i. m. 201.
89 Fine, J. V. A.: The Late Medieval Balkans i. m. 393.
megvédhette, illetve ő adományozta neki a báni címet is. Lajossal bár adódtak problémák, végül mindkettőjük elnyerte a bizalmát, és számos hadjáratban megsegítette őket. Lajos halála után azonban már nem volt meg ez a fajta támo-gatás a bosnyák bán részéről. Tvrtko sok várat megostromolt, amelyek Mária tulajdonában voltak. Tvrtko végül úgy halt meg, hogy kinevezte magát szerb és bosnyák királyon kívül horvát és dalmát királlyá is, amivel felvirágoztatta a Kotromanić nevet. Másik érdeme, hogy az ő ideje alatt vált Bosznia önálló, független királysággá.