Egy Érigónéhoz kötődő rítus megjelent az athéni Anthestérián is. Az Anthestéria egy Dionüszoszi termékenységi ünnep, a bor ünnepe, illetve a következő évi termékenységet biztosító ünnep. Thuküdidész állítása szerint „Anthesztérion ti-zenkettedikén szokták megrendezni a régebbi Dionüszia ünnepét, melyet az athé-ni eredetű iónok mai napig megülnek.”56 Az ünnep57 a legnépszerűbb Athénban volt, de az ión világban szerte megtartották, még a kis-ázsiai ión városokban is.58 Az Anthestéria alapvetően Dionüszoszhoz kötődő termékenységünnep volt, amelynek csak az utolsó két napja kapcsolódott a halottakhoz, illetve valamennyire az elhunyt rokonokról való megemlékezéshez. Az ünnep neve is a termékenységre utal, az Anthestériát ugyanis valamikor február végén, március elején ünnepelték, a tavasz kezdetén és maga az ünnep neve is a virág szóból származik, mely nyilvánvalóan a tél után beköszöntő termékenységet szimbolizálja.59 Az ünnep utolsó napja kifejezetten a halottak tiszteletéhez kötődött, mert görögök hittek abban, hogy az elhunytak szellemei ekkor va-lóban a földön járnak, bár az utolsó két nap célja kevéssé az emlékezés volt
53 Pauszaniasz: Görögország leírása i. m. II. VII. 19. 1–5.; Pausanias’s Description i. m. IV. VII.
19. 15.; Gábor S.: Rítus múlt időben i. m. 235–248.
54 Cole, S. G.: Landscapes i. m. 207.
55 Lásd: 3. kép.
56 Thuküdidész: A Peloponészoszi háború. Ford. Muraközy Gyula. Bp. 2006. 2. 15.
57 Az Anthestériát tudományos és tudományos ismeretterjesztő művekben egyaránt úgy aposzt-rofálják, mint görög „Halloween”, vagy görög „Thanskgiving day”. Felton, D.: The Dead i. m.
86–100.
58 Burkert, W.: Homo Necans i. m. 213.
59 Felton, D.: The Dead i. m. 89.
mint más halotti kultuszokban, hanem az elhunytak szellemeinek kiengesz-telése.60 Az Anthesthéria különböző ünnepeinek, rítusainak napról-napra történő leírása nem releváns az én témámmal kapcsolatban, így csak egy rövid összefoglalásra vállalkozom. Az Anthestéria első napja a Pithoigia volt, vagyis a kancsónyitás napja, amikor is szimbolikusan megnyitották az év első szőlőjéből termelt bort és azt felajánlották Dionüszosznak. Az ünnep második napja volt a Khoész, amikor ünnepi menetben Athénon végigvonulva áldozatot mutattak be Dionüszosznak, melyet általában nagy mulatság zárt le. Ezek után következtek az Anthestéria halottkultuszhoz köthető részei. A Küthrai-on az elhunyt emlékére a család áldozatot mutatott be és azt Hermésznek ajánlotta fel, egyes vélemények szerint ekkor tartották meg az Aiórához kötődő hintázást is.61 Érigóné szellemének az ünnep utolsó napján engesztelésképpen ételt ado-mányoztak. Ha ezt a kiengeszteléshez kapcsolódó áldozatbemutatást nézzük, illetve az Aióra fesztivál hintázási gyakorlatát, akkor valószínűnek tartom, hogy Érigóné egy női démon.62 A kiengesztelői áldozat, az étel felajánlása mindenképpen egy termékenységhez kötődő démonhoz kapcsolódik, akinek hatalma van megvonni akár az emberi közösség életének oly fontos terméke-nyeket. Viszont, ha Érigónét egy női démonnak tekintjük, akkor felmerül an- nak a kérdése, hogy vajon Érigónénak volt-e egyáltalán köze Ikarioszhoz, és ha igen, akkor milyen. Álláspontom szerint Érigóné mítosza régebbi, mint Ikarioszé. A lány egy régi démonnak a megtestesítője, az őáltala okozott bajok elhárítására valószínűleg több kiengesztelői és purifikációs rítust alapítottak, Ikariában és később az ő kultusza került fel Athénba.63 Ugyanakkor később a démon eredeti funkciója elhalványulhatott így jöhetett létre Ikariosz lánya, Érigóné. Elképzelhetőnek tartom, hogy Érigóné kultusza már Ikariosz be-emelése előtt is, mint önálló kultusz létezett, ezt bizonyítja, hogy Attikán belül legalább két olyan településről tudunk, ahol ismerték Érigóné mítoszát, ezért léphetett ki Ikaria démosz kereteiből és kerülhetett fel Athénba. Ikariosz meg-jelenése a kultusz egy későbbi fázisára utalhat, hiszen Ikariosz inkább egy helyi héroszként van jelen, az ő személye valóban inkább Ikaria démoszához köthető.
Ezt bizonyítja az is, hogy Ikariosz csakis a Mezei Dionüsziához kötődött, hiszen a hérosz csak az Aióra mítosz eredetmondáiban jelenik meg, viszont jelenlegi
60 Felton, D.: The Dead i. m. 89.
61 Burkert, W.: Homo Necans i. m. 241.
62 A női démontípusokhoz lásd: Tóth Anna Judit: Body, Soul, Spirits and Supernatural Communication. In: Vengeful Demons in Ancient Greek Religion. Szerk. Pócs Éva. H.n.
2019. 161–175.
63 Ehhez hasonló interpretációhoz lásd: Ludwig Deubner: Attische Feste. Berlin 1966. 118–120.
ismereteim alapján nem tudok arról, hogy Anthestérián Ikariosz bármelyik rítusban jelen lett volna. Ez azért különös, mert az Anthestéria két napja többnyire a borhoz kötődik, Ikariosz mégsem jelenik meg. Azt is lehetségesnek tartom, hogy kezdetben Ikariosz és Érigóné nem kötődtek egymáshoz, a csa-ládi kapcsolat két mítosz összeolvadásából is létrejöhetett.64 Különös ugyanis, hogy Érigóné a mítoszban nagyon sokáig meg sem jelenik, csak Ikarioszról van szó, szinte olyan mintha a hérosznak nem lenne lánya, mégis az ő halála eredményezi a kultusz létrejöttét.
8. Összefoglalás
Tanulmányom végén szeretném összegezni, hogy a mítoszértelmezések és a különböző kultuszok vizsgálata során milyen új lehetséges interpretációkat vázoltam fel. Érigóné és Ikariosz mítoszának és az abból kialakuló különböző ünnepeknek, kultuszoknak a következő értelmezési lehetőségeit tartom elkép-zelhetőnek. Érigóné feltehetőleg egy ősi démon, vagy termékenységistennő, akinek fakultusza lehetett, de aki nem azonos Ikariosz lányával. Érigóné Ikaria községben és az athéni Anthestérián nem ugyanaz a mitológiai alak, az athéni Érigóné más mítoszvariánsból keletkezett. Harmadik lehetséges interpretáció, hogy Ikariosz és Érigóné mítoszai a vidéki, attikai népszokásból kerültek fel Athénba. Az is elképzelhető, hogy Ikariosz nem Érigóné apja, hanem egy lokális hérosz, akit később kapcsoltak a lányhoz. Az utolsó értelmezés pedig, hogy Ikariosz maga Dionüszosz, Érigóné pedig egy hozzá szorosan kötődő nő és Dionüszosz ezen alteregójáról kapta Ikaria község az elnevezését.
64 Ehhez hozzájárulhat még Érigóné egyik mellékneve, a „vándorló”. Van ugyanis egy olyan mítosz-variáns, mely szerint Érigóné nem Ikariosz lánya, hanem Aigioszthosz és Klütaiminésztra közös gyermeke. Állítólag Érigóné, mikor értesült apja haláláról, szégyenében felakasztotta magát.
Pauszaniasz szerint ugyanakkor Oresztész házasságon kívül született fiának, Penthliusnak volt anyja Érigóné. Más források szerint ez az Érigóné, mivel házasságon kívül szülte fiát, szégyené-ben felakasztotta magát, vagy egyes források szerint Artemisz Attikába vitte és ott papnőjévé tette. Megint más források szerint Érigóné Athénba ment, hogy Oresztész „tárgyalásán” részt vegyen és ezért terjedhetett el kultusza Attikában. Burkert szerint e sok mítoszvariáns közül azért lett ismert Érigónénak, mint Ikariosz lányának kultusza, mert Eratoszthenész ezt a mí-toszvariánst dolgozta fel. Burkert, W.: Homo Necans i. m. 242–243.; Pauszaniasz: Görögország leírása i. m. I. II. 18. 6.; Pausanias’s Description i. m. III. II. 18. 6.
Mellékletek
1. kép: Dionüszosz megtanítja Ikarioszt a szőlőkészítésre.
Attikai fekete alakos amphora, Kr. e. 540–520 k., lelőhelye: Vulci, őrzési helye: British Museum, London.
2. kép: Kirké átadja a varázsitalt tartalmazó kyliyxet Odüsszeusz társainak, akik disznóvá változnak.
Feketealakos kylix, Kr. e. 560–550, őrzési helye: Fine Arts Museum, Boston.
3. kép: Szatír hintáztatja az athéni leánykát az Aióra fesztiválon.
A képen látható szatír is bizonyítja az Aióra emberi termékenységhez kapcsolódó szerepét.
Őrzési helye: Antikensammlung, Berlin.