korúak bíróságával kapcsolatban, részint attól függetlenül, valósággal rohamléptekben iktatják törvénybe az egyes államok. Az 1909. év folyamán 7 állam iktatta törvénybe a felnőttekre, 3 a fiatalokra, 1910-ben újból 2 állam fogadja el, úgy hogy ma összesen 40 államban, illetőleg területen van életben, tehát ép oly elterjedt és népszerű intézmény, mint a juvenile court. 1907-ben megalakították a »pártfogó tisztviselők nemzeti szövetségét« (The National probation officers A ssociation), mellyel kifejeződött az intézmény általános, nemzeti jellege.
A probation tekintetében az egyes államok közt oly lényegesebb eltérések, mint a fiatalkorúak bíróságánál láttuk, nincsenek. A legfőbb eltérés csak az, hogy egyes államok (36) csak fiatalkorúakra, mások (20) fiatalokra és felnőttekre egyaránt alkalmazzák ; továbbá a próbaidő ter
jedelmére és az eljárás részleteire vannak természetesen eltérések, melyek azonban az intézmény lényegét : a fel*
ügyelet alá helyezést, a pártfogó tisztviselő kirendelését és ezek hármas irányú működését nem érintik. Lehet mon
dani, a massachusettsi minta lényegében mindenütt ural
kodó lett, így abban is, hogy a pártfogó tisztviselők szabály szerint rendes fizetéssel (itt-ott napidíjjal) ellátott állandó hivatalnokok.
A többi államok közül csupán New York-ról óhajtok még egyet-mást közelebbről elmondani, amely ez intézményt, mint a már 1893 óta gyakorlatban levő »suspension of the sentence« továbbfejlesztését, 1901 óta teljes odaadással ka
rolta fel és szintén mintaszerűen kifejlesztette. Miként Hemer Folks jellemzően m ondja: New York az önkormányzat hazája (a ))home rule« state), szereti az önállóságot s egyes intézményei kiépítésében az egyes nagy városai (New York, Buffalo, Rochester, Syracuse, Yonkers) nem követnek szol*
gailag valamely általános rendszert, hanem számos helyi eltérést mutatnak. Mint láttuk, a fiatalok bíróságáról is az egyes nagy városok részére külön törvényeket hoztak.
A probation-ról 1901-ben egységes törvényt alkotnak ugyan,
de a pártfogó tisztviselők tekintetében már ekkor tért enged
tek az autonómiának, általános kötelező szabályt nem állí
tottak fel.
Az 1901 április 7-iki általános törvény csak a 16 éves
nél idősebbekre fogadja el a probationt (10 évnél nem maga
sabb szabadságvesztéssel sújtott cselekmény miatt és ha az illető felőny miatt még nem volt büntetve). E tör
vény szerint minden bíróság mindenik városban maga alkalmaz pártfogó tisztviselőket. A pártfogó tisztviselők vehetők a polgárok közül, a bírósági, a rendőrségi vagy az ügyészségi tisztviselők közül. A próba idejének és felté
teleinek megállapítása is az egyes bíróságok jogául ismer
tetett el. Egy 1903-iki törvény terjeszti ki az intézményt a fiatalkorúakra is s előírja, hog}^ ezek pártfogó tisztviselői lehetőleg a gyermekvédő egyesületek tisztviselői közül veendők. A próbaidőt ez a törvény egy-egy alkalomra 3 hóban, összevéve legfeljebb 1 évben állapítja meg. 1904-ben, majd 1905-ben külön törvények megengedik a városoknak, hogy a pártfogó tisztviselőket fizetéssel lássák el (az 1904-iki törvény New York városban előbb csak a nőkre), 1908-ban a kerületek is felhatalmaztatnak pártfogó tisztviselőik díjazására.
A probation szabályainak összefoglalására és az eljárás egyöntetűvé tételére 1907-ben az »állami Probation-bizott- ság« (State Probation Commission) felállítása adta meg a döntő lökést. E bizottság sürgetésére és javaslatára 1909- ben, majd 1910-ben összefoglaló törvények hozattak, melyek nagy részletességgel szabályozzák a pártfogó tisztviselők alkalmazását, kötelességeit, hatáskörét és az eljárást. (Bár a fiatalkorúak bíróságairól szóló külön törvényekkel együtt jelenleg is 16 törvény rendelkezik a probation-ról.) A párt
fogó tisztviselők ezek szerint elsősorban a jótékony egye
sületek (society fór the prevention of cruelty to children, or of any charitable, or benevolent institutions, society or association) tisztviselői közül, vagy a tisztességes polgá
rok (reputable priváté citizens) sorából választandók. New York városban a közbiztonsági bizottság (Board of estimate
and apportion ment), másutt a községi vagy kerületi tanács (Municipal Board, Board of supervisors of any countv) állapítja meg, hány pártfogó tisztviselő és mennyi fizetést élvez. A probation officer itt is nyomozó, felügyelő hatóság, vagy a parole officer, illetőleg a »peace officer« szerepét tölti be ; havonként írásbeli jelentést kötelesek tenni a bíró
ságnak, illetőleg az állami Prob. hatóságnak a felügyele
tükre bízott ú. n. probationer-ekről. Legújabb fejlemény, hogy 1910-ben a State Prob. Commission javaslatára egy törvény megengedi a pártfogó tisztviselőknek bizonyos ese
tekben egyenesen parole officer-ek (elbocsátott foglyok fel
ügyelői) gyanánt igénybevételét. A . W. Towne kimutatása szerint 1910-ben az állami börtönökből feltételesen szabadon bocsátott 890 egyén felügyeletére mindössze 3 parole officer volt. E baj orvoslására szolgál az említett rendelkezés, vala
mint a speciális parole officerek szaporítása (1911-re már 16 állás szerveztetett).
Az 1907-ben felállított State Probation Commission (újabb törvény 1910. jún. 23.) feladata általános felügyeletet gyakorolni az államban működő összes pártfogó tisztviselők felett, statisztikai adatokat és információkat gyűjteni a probation-rendszerről, ellenőrizni és előmozdítani a pártfogó tisztviselők működését, biztosítani a probation-rendszer és az arról szóló törvények hatályos alkalmazását az egész államban, végül a törvényhozás részére évenként jelentést (annual report) készíteni. 1910-ben a büntetési és javítóinté
zetekből feltételesen szabadonbocsátottak (paroled) feletti felügyelet vagyis a parole officerek ellenőrzése és támogatása is a bizottságra ruháztatott. A bizottság 7 tagból áll, elnökét és 4 tagját a kormányzó nevezi ki, 1— 1 tagot küld a State Commission of Prisons, a State Board of Charities és a State Commissioner of Education. A bizottság székhelye, titkári hivatala Albanyban (New York állam fővárosában) van.
A bizottság működésének legnagyobb jelentőségű része annak jelenlegi elnöke : Homer Folks szerint is a bírákkal és a pártfogó tisztviselőkkel tartott értekezletek (informál conferences). A bizottság titkára (Arthur W. Towne) sorra
látó-gat ja az összes városok bíráit és pártfogó tisztviselőit, valamint a kerületi bíróságok nagy részét és így közvetlenül tájéko
zódik a Probation körüli gyakorlatról, a hiányokról vagy óha
jokról ; az évi közös konferenciában pedig az összes pártfogó tisztviselők kicserélik tapasztalataikat, javaslataikat, mód
szereiket. 1910-ben az állami Probation-bizottság a városi hatóságokat is konferenciára gyűjtötte össze (Conference of City Magistrates), amelyen a Probation egyöntetű kezelésé
nek módjait beszélték meg.
Az állami Probation-bizottság a törvényhozás elé ter
jesztett évi jelentésein kívül népszerű, gyakorlati irányú, ingyenes füzetekben ismerteti és terjeszti a probation eszmé
jét, előnyeit, igyekszik tájékoztatni és tanítani a pártfogó tisztviselőket feladatukról és kötelességeikről. így érdemes
nek tartom közölni az 1910-iki jelentésből az »Advantages on Probation« című összeállítást, mely kissé kibővítve és esetekkel illusztrálva külön füzet alakjában is megjelent :
»A Probation főbb előnyei :
1. A pártfogó tisztviselő kinyomozván a vádlottak élettörténetét, jellemét, körülményeit és észleleteit az ítélet- hozatal előtt közölvén a bírósággal, képessé teszi a bíróságot, hogy minden bűnelkövetővel egyéniségének megfelelően bánhasson el.
2. A még meg nem rögzött bűnelkövetőket barátságos, azonban szilárd ellenőrzés és gyámolító befolyás alá helyezve, a probation hatályos eszköz azok rossz szokásainak és vesze
delmes hajlamainak megjavítására.
3. Az intézetekbe elhelyezés elkerülésével a probation meggátolja a családok felbomlását ; a munkabérből élők
nek a fogháztól megmentése által meggátolja azok munka
bérének elvesztését.
4. A fiatal és első ízben bűnözőket megmenti a börtö
nökben és hasonló intézetekben levő degeneráltak és bűn
tettesek társaságától s ezzel megakasztja azok további
^lsülyedését és demoralizációját.
5. A feltételes szabadságra bocsátottak magaviseletéről és helyzetéről informálván a bíróságot és megmentvén
159