hasontárgyú művek, másfelől előnyük és érdemük a gyakor
lati élet igényeinek, a társadalmi bajok és azok orvoslási módjainak élénkebb és közvetlenebb megfigyelése, illetőleg felismerése és átérzése, aminek folyománya, hogy a gyakor
lati emberek (börtönügyi hivatalnokok, jótékonysági intéze
tek, vagy egyletek tagjai, tisztviselői) nagyobb figyelemre méltatják, jobban olvassák azokat s igy a tudomány taní
tásai, tételei jobban átmennek az életbe, mint nálunk.
Viszont a gyakorlati emberek, hogj- úgy mondjam, nagyobb bátorsággal lépnek a nyilvánosság elé gyakorlati megfigye
léseikkel, tapasztalataikkal, javaslataikkal, ami voltaképpen hivatali kötelességük is (nyomtatott évi jelentések). Baern- reither úgy fejezi ezt ki, hogj^ Amerikában »a tudomány demokratizálódott, a gyakorlat feljebb emelkedett«, amit részemről azzal toldanék meg : ott a tudomány is hétköz
napi ruhában és a földön jár, a tudomány emberei nem nézik le a gyakorlat munkásait s nem restellenek kölcsönö
sen tanulni egymástól és közös erővel kezet fogva segíteni elő a társadalom védelmét.
Ép úgy a gyakorlatias érzéküket mutatja a természet
tudományok s különösen a lélektan iránti vonzalmuk. Való
ban meglepett és nem kis bámulatba ejtett, midőn először a concordi (Massachusetts) Reformatory-ban a lélektan tanárával találkoztam, aki bemutatta részletes programmját, mely szerint a lélektant előadja s a beutaltakon végzett lélektani megfigyeléseit ismertette. Ügy az iskolákban, mint a büntetési és jótékonysági intézetekben a lélektan tanítá
sára kiváló gondot fordítanak, ép úgy a tudományos iroda
lomnak kedvenc tárgya a bűntettesek, főleg a fiatalkorúak lélektanának tanulmányozása.
Mindezek a szembeötlő közös jellemvonások, melyek az Unió összes államainak társadalmi életében feltalálhatok, eléggé megmagyarázzák a 47 állam és 3 terület büntető
jogának hasonlóságát, sőt fő vonásokban, az alapelvek és vezéreszmék tekintetében egységességét is. Igaz, hogy nincs két állam se, amelynek a büntetőtörvényei és büntető vagy
2*
20
megelőzési intézményei teljesen azonosak volnának, az összehasonlítást és a közös vonások bemutatását mégis megkönnyíti egyrészt az a körülmény, hogy az egyes álla
mok geografiailag is csoportosíthatók, amennyiben a keleti, a déli, az északi középső és a nyugati államok körülbelül hasonló kultúrával és joggal biró csoportokat *) képeznek, másrészt az, hogy az összes államok közül egynéhány mint vezérállam emelkedik ki, melyeket a többiek önként és szívesen követnek.
Az Unió államai közül csak 13 dicsekedhetik azzal, hogy már az államszövetség megalkotásakor (1776) azonnal államnak nevezhette magát. A legtöbb új állam a X I X . század folyamán, némelyik csak alig 1— 2 évtized vagy egypár év óta érte el az államiság színvonalát s vétetett fel a mind hatalmasabbá vált szövetség kötelékébe. (Üj-Mexikó éppen csak 1911 végén). Érthető tehát, ha a régibb törzs- államok, melyek Észak-Amerika keleti és északkeleti részét foglalják el (New York, Massachusetts, Connecticut, Penn
sylvania) mintegy vezető szerepet nyertek az újabb államok
kal szemben. A keleti államoknak ez a vezérszerepe a X I X . század folyamán az egyre növekvő bevándorlások révén is folyton nőtt. Itt, ezekben nőttek egyes városok világváro
sokká, a modern technika, a tudomány, a műipar, a nemzet
közi kereskedelmi emporiumaivá. Méltán tekinthették s tekintik azért ma is mintákul a nehány keleti vezérállamot az Unió összes többi fiatalabb, kevésbbé fejlett államai.
Egyrészt csodálattal, másrészt büszkeséggel és vágyódással
*) A z Unió állam ainak csoportosításában az am erikai írók sem járn ak el teljesen egyöntetűen. íg y B ryce öt csop ortot k ü lön böztet m eg : Ű j-A n gliát, >>a pu ritán ok h a zá já t«, a k özépső v ezető állam okat (N ew Y o rk és a m ellette levők ), a déli egyk ori rabszolga- állam ok at, az északnyugati, m ost fe jlő d ő s ép azért merészen k ezde
m én yező állam okat, végül a Csendes-óceán felé g ravitáló állam okat (The A m erican C om m onw elth). A hivatalos kim utatások, így a B ep ort-of the Gommissioner of Education (közoktatási jelentés) északi atlanti, déli atlanti, északi közép, déli közép és n yu ga ti részt (N orth A tlan tic, South A tlan tic, N orth Central, South Central, Western.
D ivision ) k ü lönböztetnek meg.
21 néznek ma is a nyugati és déli államok New Yorkra, Bostonra, Chicagóra s azok intézményeit, alkotásait szégyenkezé nél
kül veszik át és utánozzák. így vették és veszik át az Unió összes államai a keleti vezető államok büntetőjogi intézményeit is s innen van, hogy a formailag 50-féle büntető
jog lényegében, fő vonásokban, az alapelvek és vezéreszmék tekintetében összeolvad s ha betű szerint egységesnek nem mondható is, de a közös jellemvonásokat, a közös intézmé
nyeket a legkönnyebben ki lehet benne mutatni.
A keleti vezérállamok, különösen az »Üj-Angliádnak nevezett északkeleti 6 állam (Massachusetts, Connecticut, Bkodé Istand, New Hampshire, Vermont, Maine), sőt más keleti és középső állam (így Pennsylvania, New Jersey, Delaware, Ohio) joga ma is erősen magán viseli az angol eredet bélyegét. Hiszen Anglia volt az anyaországuk, lehe
tetlenség lett volna hát az angol jellemvonásokat teljesen levetkőzniök. Amint a gyakorlatiasságot, az üzleti szel
lemet, az anyagi érdekek előtérbe tolását, a test gondozását az angol vérből örökölték, úgy Angliából hozták magukkal a büntetőjogi alapeszméket, a nagy bűntettesek iránti szi
gorú, szinte kegyetlen felfogást, az elrettentés gondolatát, viszont a megelőzés, a bűntettek meggátlása iránti élénk érdeklődést. Ez magyarázza meg, hogy Észak-Amerika büntetőjoga, különösen annak leggyakorlatiasabb ága, a büntetéstan (poenologia), illetőleg a börtönügy fejlődése tekintetében jó ideig teljesen lépést tart az angol jogfejlődés
sel. Hasonló eszmemozgalom, a X V I I I . század második felé
nek fel világosodott gondolkodása, egyes magasabb röptű lelkes emberbarátok irányító fellépése, kezdeményezése, úgyszólván eg}7szerre teremti meg a börtönök javítása s egészen új börtönrendszerek iránti fellángolást az anya
országban és a nagyratörő ifjú óriásban. Angliában Howard és Bentham, Észak-Amerikában Franklin B. és Eddy T.
indítják meg csaknem egy időben a modern javító-börtönök építése iránti mozgalmat s teszik népszerűvé, általános tár
sadalmi kérdéssé a börtönrendszerek vitáját. Eleinte éppen Amerika produkálja a »helyes« börtönrendszereket s a
phila-22
delphiai (magánzárka) és az auburni (»hallgató«) rendszerek felett a X I X . század 30— 40-es éveiben Európa összes kultúr- államaiban nagy viták folynak ; a szakemberek Észak- Amerikába mennek tanulmányozni a mintabörtönöket.
A X I X . század ötvenes éveiben Anglia veszi át a vezető szerepet, az itt kialakult fokozatos rendszer, majd ennek töké
letesített kiadása az úr-rendszere lesz egyszerre uralkodóvá világszerte s maguk az amerikai szakemberek azt veszik mintául mint a legtökéletesebb« rendszert.
Az Unió megerősödése, a X I X . század derekán megin
dult óriás arányú fejlődés minden téren, a gazdasági és politikai nagyhatalommá kialakulás azonban a jogfejlődés tekintetében is önállósítja, sőt vezető szerephez juttatja Amerikát. A bátran kezdeményező, alkotásra vágyó yankee szellem a büntetőjog terén is megelőzi az anyaországot s az egész Európát. Az 1870-ben megalakult ^Nemzeti börtönügyi társasága s annak Cincinnati-bán tartott első kongresszusa (National Prison Congress) megteremti az ir rendszer ügyes továbbfejlesztésével a legmodernebb bör
tönrendszert, az igazi javító, illetőleg átalakító rendszert (reformatory system) s az új »rendszer« egyik leglelkesebb előharcosa, Brockway Z. mesterileg meg is alkotja annak első mintáját, az Elmira Eeformatoryt, mely ma is méltó büszkesége az amerikaiak alkotási képességének.
A reformátor}7 vagy ú. n. Elmira-rendszer mellett azonban az északamerikai jogfejlődés az utolsó évtizedekben a büntetőjog terén még eredetibb és hatásukban még nagyobb- szerű új intézményeket létesít : a próbára bocsátás, a pártfogó tisztviselői állás és a fiatalkorúak bírósága intézményeit, melyekkel a gyermek- és fiatalkorú bűntettesekre vonat
kozólag egy egészen új rendszernek az úttörője lesz. A fiatal
korúak új büntetőjoga, helyesebben a gyermek- és fiatal
korúak védelme és a kriminalitástól való rendszeres meg
mentése az északamerikai jogfejlődés legnagyobb s általá
nosan elismert diadala. A vezéreszmét, az impulzust erre nézve is nyerhették ugyan Angliából, mely a X I X . század derekától állandó rendszeres társadalmi és állami akciót fejt
23