46.691 egyénnek (legnagyobbrészt gyermeknek) szerzett foglalkozást a nyugati államokban (farmokon), 8308 meg
szökött gyermeket juttatott vissza szüleihez, tehát összesen 109.104 egyént mentett meg az elzülléstől és tett legnagyobb
részt (a Ch. L. Brace számítása szerint 87% -ot) becsületes polgárokká. »Ki becsülheti meg a szenvedések és a nyomor értékét, amelytől az emberszeretet ezeket a gyermekeket megmentette«, de ki számíthatja ki a több mint százezer tisztességes munkás polgár kinevelése által nyert nemzeti munkaerő értékét ? Ha már most tudjuk, hogy összesen 107 hasonló egylet működik az Unió különböző államai
ban. ha ma még nem is mind ily fényes eredménnyel, de nem kevesebb buzgalommal és lelkesedéssel, könnyen el
képzelhetjük a gyermekvédelmi mozgalom szociális jelentő
ségét és értékét s megérthetjük, miért karolta fel a számító és pénzkereső amerikai társadalom oly intenzíve a gyer
mekek ügj^ét. »Az Egyesült-Államokban — mondja Baern- reither — a gyermekvédelem és a büntetőjog nagy feladatát elsősorban nevelési és gazdaságpolitikai szempontból tekin
tik. Az ifjúság gyenge, beteg, degenerált részét, ametynek lehető kifejlesztéséről és szunnyadó erőiről a társadalom nem akar lemondani, gyógyítani, erősíteni kell s besorozni a köztársaság nagy munkáshadseregébe ; a társadalom ezen elmaradt részének is meg kell nyitni a kaput, hogy a nagy társadalmi versenyben részt vehessen, hogy élvezze és védje az életet és szabadságot (to enjoy and defend life and liberty), amint ezt több amerikai állam alkotmánya a nemzet feladata gyanánt állítja fel.« (Id. m. 19— 20.).
A másik körülmény, ami érthetővé teszi az északamerikai társadalomnak és államoknak a gyermekvédelem iránti rokonszenvét és igazi amerikai arányokban mozgó tevéken}r- ségét : a gyermek szeretete, a családi élet, a nő és a gyer
mek utáni vágy s ezek őszinte tisztelete és megbecsülése, ami az amerikai férfinem egyik legszebb jellemvonása s jólesően enyhíti az üzleti szellem ridegségét. A szaka
datlan lázas tevékenység, a nehéz, fárasztó testi és szel-4*
52
lemi munka, melyet a »pénzkeresés«, a megélhetés végett az amerikai férfinak ki kell fejtenie, az európai kivándorlás ama régi aránya, hogy rendszerint jóval több férfi vándorol ki, mint nő, eléggé megmagyarázzák, hogy az amerikai férfi vágyódik a családi tűzhely, a nő és a gyermekek után, anyagi törekvése, munkája koronájául, jutalmául tekinti a kényel
mes családi otthon alapítását, hódoló tisztelettel övezi körül a nőt, az anyát s örül a sok gyermeknek, akikben új gazdasági segítőtársakat lát. Az amerikai nő bátrabb fellépésű, szaba
dabb szellemű, hogy úgy mondjam, emancipáltabb (tisztes- séges értelemben), mint az európai, amit részben az fejt meg, hogy biztosabban számíthat a férfiak udvariasságára, figyel
mességére és tisztességtelen utógondolat nélküli támogatá
sára. A mi nagyvárosainkban egy fiatal leány egyedül vagy éppen idegen fiatalemberrel végig nem merne menni az utcán, rögtön kész lenne a megszólás, a gyanú, az amerikai na a legnyugodtabban megy egyedül vagy barátnőivel vagy férfi-ismerőseivel, barátaival bárhova, utcára, társaságba, színházba. A washingtoni kongresszust megelőző tanulmány - körutunk alatt a mi vasúti hálókocsinkban 10— 12 férfi közt az egyik fülkében nyugodtan aludt egy amerikai hölgy.
Az egyszerűbb, vagy a magasabb társadalmi erkölcs folyo- mánya-e ez, azon lehet vitatkozni, de az bizonyos, hogy a női tisztesség ott valóban szent és sérthetetlen.
Viszont a nők Amerikában tehetségük szerint tevékeny részt vesznek a társadalmi életben. Főleg a jótékonysági intézmények létesítésében, ezek körüli munkában veszik ki elismerésre méltó buzgalommal és sikerrel részüket.
A különböző Board-okban, konferenciákon, a probation officerek közt, rendesen ott vannak a nőtagok. Philadel
phiában jó ideig kizárólag nők végezték a pártfogó tisztet (több helyen néger hölgyet is találtam e nemes munkában).
A női klubbok, az »anyák« kongresszusai a gyermekvédelem sok kérdését juttatták diadalra. A washingtoni kongresszus is a nők egyenjogúságát s a férfiak loyalitását fejezte ki azzal is, hogy éppen a fiatalkorúak ügyeivel foglalkozó IV. osztály elnökévé egy amerikai hölgyet, Mrs K . B. Davis-1„
a bedfordi női reformatory superintendensét választotta, ki pompásan vezette a tárgyalásokat.
A nő-tiszteletnek természetes kísérő jelensége a gyer
mek szeretete és becsülése az amerikai társadalomban.
Baernreither emeli ki azt is, hogy az elhagyatott gyermekek elhelyezésére sehol sincs több alkalom, mint Amerikában, itt sokkal könnyebben és sokkal több családot lehet találni, amelyek hajlandók idegen gyermekeket elfogadni és fel
nevelni. Különösen a ritka népességű nyugati államokban fogadják szívesen a keleti államok gyermekvédő egyesületei által elhelyezés végett odaküldött gyermekeket. Igaz, hogy ennek, mint fentebb említettem, gazdasági oldala is van, az idegen gyermeket sokan csak »gazdasági segítőtársának fogadják fel s nem ritkán vissza is élnek munkaerejük ki
zsákmányolásával, azonban a szórván}' os visszaélések da
cára, -— a mik mindenütt előfordulnak —- az amerikai tár
sadalmat csak dicséret és elismerés illeti az elhagyatott vagy elhanyagolt gyermekek ügyének oly széleskörű felkarolásáért, aminőt a gyermekvédelem jelen állapota felmutat.
A gyermekvédelem jelen állapotát, kitűzött célomhoz képest, nem kívánom egész terjedelmében és részletesen bemutatni — ez egy önálló munkát igényelne — csak mint a fiatalkorúak büntetőjogával kapcsolatos s annak termé
szetes bevezetését képező társadalomvédelmi, illetőleg krimi- nálpolitikai akciónak vázlatát s főleg azokat a részeit említem meg, amelyek a fiatalkorúak hasonló természetű gondozási akciójának s egyes intézményeinek megértéséhez szükségesek.
Egyébként is az amerikai jog nem ismeri a gyermek- és fiatalkor közti azt a szabatos, pedáns megkülönböztetést, amit a középeurópai törvények, így a mi BTK-ünk, sőt leg
újabban a Büntető Novella is megtesznek, illetőleg fenn
tartanak (gyermekkor = a 12-ik életéven aluli, fiatalkor = a 12— 18. évek közötti kor), hanem ép úgy mint az angol és francia jog, rendszerint csupán egy korhatárt, a fiatalkor felső határát ismeri, amely általában (a variációktól elte
kintve) a 16-ik év. A gyermekvédelem azért, így a gyermek
védő egyesületek és hatóságok működése, nem szorítkozik
csupán a szorosan jogi értelemben gyermekeknek nevezhető serdületlenekre, a 10 vagy 12 évesnél nem idősebbekre, hanem a gondozás, ápolás, nevelés, amit már a csecsemőkorban levő gyermekkel elkezdenek, a szükséghez és a körülmé
nyekhez képest tart a 16, néhol a 18. életév betöltéséig ; vagyis mindaddig, míg a gyermeket nyugodtan saját szár
nyára nem lehet bocsátani. A gyermekvédelem tehát, mint Európában is ma már uralkodó felfogás, nem csupán a betű szerinti értelemben ú. n. gyermekek, hanem a testileg és erkölcsileg veszélyeztetett gyermekek és ifjak, egyszóval a serdületlenek (fel nem nőttek) gyámolítását, gondozását jelenti Amerikában is. Ép úgy a »fiatalkorúak büntetőjoga«
nem csupán a technikai értelemben vett fiatalkorúak (12— 18 évesek), hanem általában a 16— 18 évesnél fiatalabbak javító nevelését, illetőleg gondozását, esetleg büntetését jelenti. Legszembeötlőbben bizonyítja ezt, hogy a fiatal
korúak büntetőjogának egyik legjelentősebb intézményét felváltva most gyermekbíróságnak (children’s court). majd fiatalkorúak bíróságának (juvenile court) nevezik.
A gyermekvédelem és a fiatalkorúak büntetőjoga tehát mindjárt a korhatár kérdésében is elválaszthatatlanul össze
fonódnak s egyik a másik nélkül alig tárgyalható. De ép így összeszövődik a két terület a tárgyát képező gyermekek és ifjak minőségére, különböző csoportjaira nézve. Az ameri
kai szakirodalom, a nyelvszokás, sőt egyes törvények is meg
különböztetik ugyan az elhagyatott« (dependent, vagy neg- lected children) és a »bűntettes« (delinquent children) gyer
mekeket, illetőleg fiatalokat, a munkamező ilyetén megosztása azonban, hogy a gyermekvédelem csak az elhagyatott (árva, gondozó nélküli, mártír, koldus, csavargó, iskolakerülő stb.) ifjakkal, a fiatalok büntetőjoga, vagyis az idetartozó intéz
mények (pl. a fiatalkorúak bírósága, a próbárabocsátás) pedig csak bűntettet elkövetett fiatalkorúakkal foglalkoznék, a valóságban, a gyakorlatban szintén nincs kereszt ül vi ve.
A szorosan ú. n. gyermekvédő intézetekben (pl. az industrial-, training- vagy truant school-okban) akárhányszor »bűntettes«
gyermekkel is találkozunk, viszont a fiatalkorúak bírósága
55