MÁTÉ Jakab:
A SZÖVEG HÁTTERE
2.3. Piz „Egyház" ismertetőjegyei és tulajdonságai ar orosz ortodoxiában
2.3.1. A aicca'kuastantinápolyi hitvalbis alapján az Egyház négy ismérve .S8
2.3.1.2. Sanctitas - az Egyház szentsége (Malinovszkij megközelítésében)
Hogyan lehet egészében szent, ha „bűnös tagjai is lehetnek Krisztus Egyházának"" .' Erről a II. Vatikáni Zsinat így nyilatkozott: „bűnösöket is foglal magában, ct^szcrre szi'ní LS, és /obrrmos megtisztulásra szond, a bűnbánatnak és a megtisztulásnak útját járja szüntelen"' . Berki Feriz a II. Vaticanum „Lumen gentium" és „Unitatis redintegratio" határozatairól így írt: ez „a konstitúció - teljesen orthodox módon - szoros egységbe hozza a láthatatlan és látható Egyházai, s ezzel véget vet a korábbi római tendenciának, amely túlságosan éles vá
laszvonalat rajzolt a tliadalmas Egyház (Ecclesia triumphans) és a harctjló Egyház (Ecclesia militans) közé. Szintén közel áll az orthodox felfogáshoz az Egyházról, mint Misztikus Test
ről szóló zsinati tanítás. (Mi orthodoxok ugyan inkább Krisztus Testéről beszélünk, mert a
„Misztikus Test" fogalma sem a Szentírásban, sem az egyházatyáknál nem fordul elő.) Ezek után derült égből lecsapó villámként hat az a zsinati állásfoglalás, amely az Vg>, szánt, egye-temes és apostoli Egyházat* azzal az Egyházzal azonosítja, amelyet 'Péter utódja kormányoz, valamint a vele közösségben lévő püspökök*... Igaz ugyan, hogy ezt az általánosítást némi
képpen enyhíti a konstitúciónak az a kitétele, mely szerint a 'a me^szentclés és az ii^azsán sok eleme fennmatadt a Katholikus Egyház struktúráján kívül is'... Az egyébként valóban öku
menikus szellemben megszerkesztett konstitúció helyenként szinte vállveregeto nagylelkű
séggel állapítja meg pl. rólunk, orthodoxokról is, hogy a Szentlélek köztünk is munkálko
dik, és hogy közülünk is eljutottak némelyek odáig, hogy vérüket adják Krisztusért. A do-k)g azért bántó, mert éppen az Orthodox E^ház Őrizte me^ ciz Ef^etemes Keresztény Egyház hillanitásái annak kitelességél)en, változatlanságában és teljességében, ami pedig a vértanúk és hitvallók sokaságát illeti, történetének húsz évszázada alatt több olyat tud felmutatni, mim az egyetemes kereszténység összes többi részei együttvéve."
Ismerve Homjakov XIX. századi nézeteit, majd az ortodoxia II. Vaticanum utáni re
akciót és II. János Pál pápa azon törekvését, hogy Oroszország területén még egy római ka' tolikus egyházmegyét hozzon létre, valamint, hogy a keleti jezsuiták 2001 telén tervbe ve
szik egy „Orosz Katolikus Lexikon" szerkesztését - igen nehéz az Egyház szentségéről orto
dox szövegkörnyezetben úgy írni, hogy az mentes legyen az asszociációktól. Előd István
„Vallás és Egyház katolikus szemmel" с munkájában a magyar értelmiség számára ismeret
terjesztő szinten részletesen feldolgozta a kérdést, képzettársításunkat évtizedekre megala
pozva. Teljes dogmatikai rendszerére azonban most nem támaszkodhatom, csak egy szele
tére, hogy azon keresztül világítsam meg Nyikolaj Malinovszkij a „ílpafUxi.iaitHor логмати-'i*!(:Kot; öoriiciOBne" III. kötetében (1909) írott tételeit.
Az Egyház szentségét két komplementáris, mégis különböző jelentésben valljuk: első az tmíológiai szentség, amely a Szentháromság műveként az Egyház elveszíthetetlen sajátsá
ga, a Krisztus Testébe való beavatottság záloga. Minden körülmények között birtokolja a
" DS l^n (OHNZINOÍiR. H. - SCHÖNMhTZI-R. Л.: l-ncliiridlon Symblorum. Heulcr. I97i.) I.iímcn gcntíuin 8.
** In: BHRKI: Ismerjük 1969/2. p.3
118
л SZÖVEG liÁTTERE - Az „Egyház" ismcrtetfljcgyci és Ititajdoiiságai az orosz ortoHoxiíSKm
Lélek erejét: „[Jézus a tanítványokra] lehelt, és így szólt hozzájuk: 'Vegyétek a Szentlelket!
Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak."" EbbÖl, az Isten hozzánk való töretlen hűségéből eredő tényből, maradandó állapotból következik az állandó felszólítás: az eredet szentségének szabad tet
tekben, emberi erőfeszítésekben történő megvalósítása - az etikai szentség.
Emberi szinten megfogalmazva: az Egyház szentsége nem más, mint az igaz és hiteles erkölcsiség, amelyet azonban az egyén saját keretei között soha nem képes megvalósítani, mivel természetfeletti. Az Egyház közvetíti ehhez az ajándékul kapott erőt, amely kegyelem formájában mintául szolgál a nehéz döntésekben.
Malinovszkij, habár nem sorolható a homjakovi iskola tagjai közé, átvette a Homja-kov által felfrissített gondolatot: az Egyház, amelyei Fejének Testeként a Szentlélek éltet, a földi életben az istenemberben, a бо1Ч)'1елонек-Ьап valósul meg. (Az ortodox teológia szív
ügyeként egyébként már korán ráérzett arra a titokra, hogy az erkölcsiség tökéletes megva-lósítása emberi szituációban lehetetlen.) A teremtéskor a világ a teremtett lét realitásába bocsáttatott - azaz szabaddá lett - a kozmosz égi Szófiájában lévő isteni Ősképből, amely azonban nem az isteni Bölcsesség, hanem maga a minden egyes képmására rány4)matolt Is
ten. О az a bizonyos „ősképmás", vagy inkább „őskép-képmás", amely a pravoszláv istenem
berség alapja; eszerint az emberiség, mint számtalan hüposztászisz, mind egy emberi termé
szetben részesül. Ez az első párnál megromlott, így a közös természer révén mindegyikünk romlott lett - azonban az emberi természet (istenemberi megújításban) Krisztus által min
den egyes ember megváltását kieszközölte és meghozta.
Ezáltal válhatott a földi Egyház is Krisztus jegyeseként tanításában tisztává, szeplőte
lenné és tévedhetetlenné. Az islenemberi megújulásban elnyert tisztaságban rejlik az infaU libilitás: „az Egyház tévedlietetlen (mondja Malinovszkij a „homjakovisták" nyomán), mert
S^Éfnt .
2.3.1.3. Catholicitas - az Egyház egyetemessége (és a homjakovi соборность)
Katolicitás, egyetemesség, „szobomoszty" - a jelen kontextusban igen hasonló fogal-mak ezek. Ugyanis, eltekintve attól, hogy az orosz nyelvben a „католическиГГ' csak a Ró-mai Katolikus Egyházra, s annak papjaira, híveire vonatkozhat, magyarul a „katolikus" kife-jezés másik, „egyetemes" érteimmel is bír, az orosz „отборная" viszont a görög „KaGoXiicn"
SKIIOVJOV világnézetének koronája a szoíÍa-t<in, amclylvn a; ^skreatúrn mindenegységét (hcn k.-)i yim) tvlülrt^i kt-indulva szemléli, Л Bölcsesség; (S26lia) teremreSzcrciellcénl valóságosan nyilatkozik tncf^, s lálltatóan manltcsziáló-(.lik szellemi Szépségként (liarmónía). Lényegében Szolovjov mcgküKhil^öztcti az isteni, a leremlctlcn Bölcsességei (Szoiia In i'lieii) a lcrcmtcit6l. Л tercnitetJen, tehát az abszult'ii (ercml6 mindé négy séget magáiban a: Istenben, a Ui-goszban és a: örök Istenemberben, Krisztusban tátja. lizzel szemt-cn a icrenilcll Bölcsesség a szellemi őskieaiúra iiiin-dene|,'ysé},4.-. Л Szóda iitkotja a szellemi princípiumnak, mamiim az égi Istenembemek si lelki (writériáját. mintegy Krisztus Misztikus Tcstckénl. Bzt az égi Szóíiát nevezi Szolovjov Í4tetietnbenégi\c\í, vagyis KriszOissal icljescn eQtesiilt emberségnek - ami nem más, mint az ideális emberség, vagy az emberi lét egyetemes mindennel való egysége.
*•"* In: МЛ, 1И110ВСКИЙ. l i : Праюславное догматичискос бопилопис- 1909, i ЛИ. pp.506.
А SV.ÖVliC; lIÁrrERH - Л : „HfffhÁz" lMncrici6jcgyci és lulajdonságni uz оплг огг*к1с>х1ЛЬ:1т>
szláv megfelelője. A görög ajkú ortodoxi>k pedig a „KaGoA-iKTi £1СкХ.Г|спа" kitételt mondják a hitvallásban, hasonlóan a magyar katolikusokhoz, az orosz ortodoxok pedig a magyar pro
testánsokhoz hasonlóan „egyetemesnek" nevezik az Egyházat.
A „szobornoszty" - azaz közösség - kifejezés az orosz ortodox teológiában arra utal, hogy az evangélium hirdetése és a hitről való tanúságtétel nemcsak a hierarchiának, hanem ennek az egész keresztény, imában egyesült közösségnek a feladata. Az Egyház valójában Is
ten aktív népe, amelynek egyetemesnek kell lennie térben, időben és mélysé^l?ei\. „Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet""" - sajnos nem teljes a fordítás: eis (on koS' топ hapania (az egész világra menjetek). Krisztus Egyházának emellett bármely kor s kultú
ra számára van üzenete: ,Azt tartsuk meg, amit mindenhol, mindig, mindenki hittel elfoga
dott"' - vallotta Lerinumi Szent Vince az ágostoni kegyelemtan elleni V. századi művé
ben. Georgij Florovszkij (Berki Feriz fordításában) így nyilatkozott: „A Hagyomány a Lélek bizonyságtétele, szüntelen kinyilatkoztatása és örömhirdetése... A Hagyomány nemcsak megőrző, konzervatív, hanem elsősorban erősítő és megújító... A Haj^^yományhoz való hű
ség nemcsak összhangot jelent a múlttal, hanem egy bizonyos függetlenséget is a múlttól...
A Hagyomány a Lélek állandó jelenléte, s nem csupán bizonyos szavak állandó ismétlése.
A Hagyomány charizmarikus, nem pedig történelmi jelentőségű."'^ Az Egyház katolicizmus-л azonban nemcsak az egész földet, nemcsak a történelmet, hanem magát az embert is teljes mélységében áthatja: nincs olyan tudományos, kulturális érték, amely közömbös maradna előtte.
A mai hivatak)s egyházi álláspontot a „S2obomoszty"-ról Pimen pátriárka így foglalta össze: „a Szentlélek kegyelmi működésének az eredménye, a Lélek pecsétje, amelyet az A-postt)lok Egyháza az első pünkösdön kapott; következésképp a szohomoszty az Egyház alap' vető, állandó vonása... Munkánk egyik lényeges eleme, hogy tisztázzuk a karolicitás fogal
mának igazi tartalmát."
A „szobornoszty" nícea-konstantinápolyi hitvallásban gyökerező fogalma Homja-kovnál újul meg; „hiszek az egy, szent, egyetemes Ikatolikus-szolx^rnaja] és aposroli Egy
házban". Az egyetemesség Homjakov szerint - a meglévő, élŐ hagyományra alapozva - egy
részt földrajzi, másrészt kegyelemtani értelemben valósulhat meg, mivel minden ember üd
vösségre vonatkozó igényére választ ad az Egyház. Ezért szükségtelen, hogy az egységnek külső vonatkoztatási pontja legyen (a római pápát, de burkoltan a moszkvai pátriárkát is érti ezalatt), hanem elegendő egy belső egység.
A homjakovi „szobornoszty"-ról disszertációm 111-112. oldalán már részletesebben írtam, nem említve egy érdekes momentumot, főként Johann Adam Möhler és Homjakov teológiai kapcsolatát. Möhler az egyházatyák szellemében 29 évesen 1825-ben összeállított
'*'Ml 28.19
In: VINCn, 1д:пт11П1 Szcni: Conímcmtloríum 3,11
" In: hl-RKI: /\2 ortlioilux kereszténység p.l 19
" In: SANIINI p.Sö.
L»d. a Í.2..1. A szócikkek kiválasztásának módszere c. részi, ят 46. Jábjcgyzcitft
UO
л f=?ö\"l:>:i IlArn-RF. Л : „1:к>'Ьа2" ismcni'iíTjcgv'oi еь uiU\)Aon>i\i^.ú iizorositjriculoxi^biin
„Die Einheit in der Kirche, oder das Prinzip des Katholizismiis" c. munkájában több rt)kon vonást fedezhetünk fel a homjakovi egységen alapuló cí(yi'.tcmesség kérdésében. Erről Nyiko-laj Szergejevics Arszenyev, Szergej Bolüakov, Kari Eschweiler, valamint Bernhanl Schultzc és Sianislaw Tyszkíewicz munkáiban bővebben olvashatunk. Mivel disszertációm előszóban lefektetett pontos célja az, hogy ho^an, milyen luiuérreí és коп\уегеич)1 születeti Homjakov .dlephooh ü(jH(i' chnü értekezése, hogyan (eltek meg, h'kiiltek újahh és újabb tanabmimal az irö szavai 150 év alatt, és milyen nehézséggel találja magát szembe a XXI század elejei katolikus magyar fordító - le kelleti mondanom a két mű teológiai összevetéséről. Külön fejezetet, külön disszertációt érdemelne a téma. De Homjakov olvasottsága oly nagy volt, hog>' szi
gorúnak kellett lennem önmagamhoz is.
Ugyanez a problémám valójában magával a szobornoszty-tannal is. Számos lanuU mányban dolgozzák fel kitűnően a kérdést (a fentebb említetteken kívül kiemelten Eiede-rick C. Copleston S.J„ Jatoslav Pelikán és Antonella Cavazza, aki a témát a II. Vatikáni Zsinat szellemében vizsgálta) - mégis valami megmagyarázhatatlan zavart engem mindig Homjakovnál. Egészen addig, amíg el nem készítettem disszertációm tematikáját. Ekkor de^
riilt ki, hogy ebben a felosztásban nincsen iielye a homjakovi szohmioszty-tannak. Megtalálhat
juk az „Egyház" minden (valójában nem megfoghatóan létező) ismertetőjegyét és tulajdon
ságát műveiben, kisebb-nagyobb ellentmondásokkal. lehetne meg ern'íl írni, ha nem a klasz-szikus katolikus dogmatika terminológiájában fejezném ki magamat, amelylxin már minden tulajdonságát, jellemzőjét alfejezetekben kimerítettem.
Ezért megkockáztatom azt a tézist, hogy a „homjakovi szobornoszty" mag\'ar megfe
lelője nem más, mint „az Egyház ísmertetőjeg>'ei és tulajtlonságai". N e m azonos tehát a k/i-tolicitás, egyetemesség jegyével, ezért a téma feldolgozásául ne csak az egyes pontokat, ha
nem a teljes 2.3'as fejezetet tekintsék.
2.3.1.4. Apostolitas - az Egyház apostolisága
Az előző részben a Florovszkij-idézetben felvillantott hagyomány fogalmál>)l követ
kezik jelen témánk: az Egyház apostolisága, amely a folytonosságra utal; vagyis a Jézus Krisztustól az ap(.ístolok révén átörökített tanítás, éleifomia és magatartás küldetésnek te
kintett megőrzésére.
De kiket tekinthetünk apostoloknak? jézus földi életében még nem született meg az Egyház. A Szentlélek indítására pünkösdkor (a hián>'zó 12. „mandátum" betöltésére taitou szavazás után) ,r4olgáimra és szolgálóimra"' árasztotta ki Lelkét az Úr. „Mert az ígéret nek' tek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak, de akik közül min
denkit meghív magához a mi Urunk, Istenünk... Ok fa megkeresztelkedettek] pedig állha
tatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségében és az imádságok
ban... Amikor látták Péter és János állhatatosságát, és megtudták, hogy írástudatlan és
ta-'Ч:м:1Л18
л í7(>Vi;c 11Л ITERf: Лг «Hgyhá:" ismcrici6jcg>'ci <5s lulajdonságal ar orosz ortodoxiAban
nulailan emberek, elcsodálkoztak, és rájuk ismertek, hog>'Jtízussal i'oltak.^''' Л Tizenkettő különleges megbízatására, meghatalmazására csak az ún. „galileai krízis" után kezdte íelké' szíteni jézus őket, az oldás és kötés, a bíínbocsátás, a keresztelés, valamint az eukarisztikus átváltoztatás hatalmának odaadásával. IdÖvel (már az újszövetségi szentírásban is) az após*
toli név mási>kat is megilletett, pl. Szent Fáit.
Ebbííl következően nem lehet a kérdést mereven szemlélni. Az „apostoliság" életfor
ma, amely három mozzanatból épül fel: ezek az eredet al)ostülisága - azaz a krisztusi elgondo-láb alapján eredetileg alapított és szervezett Egyház szellemisége; a tanítás almstolisái^a — az idük végéig megörökített kezdeti magatartást minden megváltozott körülmény köztUt élte-tíí és ismerd kegyelmi tudás; és az a\iono\i iiiódlás, vagyis a teljes egyházi hatalmat magában egyesítfí püspökök testülete (ez Oroszországban nem minciig azonos a Szent Szinódussal).
Az ortodoxia hagyományról alkotott felfogása testesíti meg leginkább az apostolisá-gol. A hagyománytisztelet diktálta többek közöttt a máig is háromszoros alámeríréses ke-resztelést, a negyvennapos csecsemők templomi bemutatását és „az ajtókat! az ajtókat!" li
turgiái jelentt'íségét. A pravoszlávia hűséges a múlthoz, mérlegre téve örökségéi, különbsé
get téve hag>'omány és hagyományok között.