Az „Egyház" lényeges tulajdonságai

Ahogy fentebb említettem, disszerrációm nem teológiai, hanem nyelvészeti dolgo­

zat. Ezért nehéz választás elé kerültem, amikor a tematikát állítottam össze. Tisztában va­

gyok azzal, hogy sem Homjakov ekkléziológiája, sem az ortodox egyházian nem szorítható ilyen osztályozás keretei közé. De én most nem pravoszláv hittant készítek, hanem szeman­

tikai elemzéshez egy szöveg hátterét vizsgálom. Ennek értelmében egy magyar katolikus be­

fogadó összes asszociációja egy ma mát talán nem is divatos, hagyományos szemléletre épül:

az apostoli hitvallásban rögzített négy ismérvre, az egyházhierarchiára, valamint a kegyelmi rendre. Ezért erre kell épírenem, nem pedig az oly szép, de sokszor idegennek tűnő ortodox kánonokra, lirurgiára. Tudom, hogy megközelítésem nem szokványos, de a közös pontok így érződnek leginkább. Tisztában vagyok azzal, hogy ennyi erővel akár sintoista szemmel is tárgyalhatnám Homjakov életművét (számos közös vonást fel is tudnék mutatni) - csak éppen a magyar megértés szempontjából semmi értelme nem lenne.

Ezért ragaszkodom a hagyományos katolikus felosztáshoz, ismerve több jeles kortárs római teológus azon munkáit, ahol már nem választják külön az Egyház ismertetőjegyeit és tulajdonságait, hanem együtt tárgyalják fíket, arra hivatkozva, hogy a vándor Egyház ft)gal-ma és az Egyház eszkatológiai vonatkozása, valamint a rriumfalizmus veszélye megkívánja, sőt megköveteli az ismertetőjegyek nem tényszerű, hanem dmamiku^ (azaz feladatközpon­

tú) szemleletet is.

^'•C>cI2,lt);2.42i í.li

\ll

л írVOvbO НЛ Г1 HRI-: Az „Hgvliáz" isiniTlctfíjcí^ci t'»- Hil!iÍ.Ions,-ÍRni a? or<is2 tirioilííxiíhuii

Oss^ege^ve; az Egyházat nemcsak kegyelmi rend jellemzi, hanem bizonyos külsőleg észlelhető, megtapasztalható, kegydmel eszközlo ткщЬтсщок is. ezek azonban nem azono­

sak az Egyházzal — ezért teltem azt a címben idézőjelbe. Ezeket u megtapaszJtaUiató, ÖsszC' füfígo egyházi sajátossságokat én „isnnertetőjegyekként és tulajdonságokként" vizsgálom, Homjakov jxdig (résé»en) „szobomoszty'ként" tárgyalja. Az Egyház észlelhető arcának fontos eleme még a hierarchikus megszervezettség, amit azonban, annak közismertsége mi' alt külön nem részletezek, csak ha a kontextus megköveteli.

2.3.2.l.Visibilitas - a z Egyház láthatósága (és Szvctlov láthatatlan szcrctct-or);anizmusa) Krisztus Isten országát (ami szűkebb értelemben az Egyházra is vonatkozik) mindig látható dolgt^khoz hasonlította: tempk>m, hegyre épült város, háló, nyáj. szántóföld. Ezek mind környezetüktől konkrétan megkülönlx)ztethető dolgok, ugyanúgy, mint az ószövetsé­

gi választott nép, liturgiája és körülmetélése révén. Minden ember igényel valamilyen közös­

séget, amelyhez a tartozását bizonyít külső jelekkel is kifejezésre óhajtja juttatni. „Ti tanúi vagytok ennek, és Isten is, hog>' milyen szent, igaz és feddhetetlen módon éltünk értetek, a-kik hívők lettetek"" - írja levelében Szent Pál. De ugyanakkor fig>'elmeztet: „Ha valaki a hitetlenek közül meghív titeket és el akartok menni, mimlent egyelek meg, amit elétek tesz-nek, anélkül, hogy lelkiismereti okból bármit kérdeznétek. De ha valaki azt mondja nektek:

*Ez a bálványok áldi>zatából való', ne egyétek meg amiatt, aki szóvá tette, és a lelkiismeret miatt.

Az Újszövetség Máté evangéliumával. Jézus családfájával kezdődik, kiemelve ezzel, hogy Isten Krisztusban látható, hallható, tapintható formában testesült meg. Az Egyház u-gyanígy érzékszerveinkkel érzékelhető, mivel Krisztus Teste; azaz lényegéből következik, hogy külső vonásokat (az emberi együttélésből következően törvényeket, jogot, függő vi­

szonyt, tekintélyt stb.) is tartalmazzon.

Mégis, miért lehet kérdés a látható, illetve a láthatatlan Egyház viszonya.' Mert egyik részét sem lehet egyoldalúan hangsúlyozni. Nem lehel a hierarchia szerint osztályozni tag­

jait, mert nem tudhatjuk, éppen milyen fokban engedik működni saját magukban az isteni keg^'elmet. A „láthatóság"tehát a szakramentalitásból fakad,' s ha az egységes Egyház nem volna szent, nem tudná Isten szentségre hívó, egyházéltető akaratát tükrözni - akár homá­

lyosan is.

A prostestáns teológia (természetéből adódóan) eredetileg tagadja az Egyház látha­

tóságának kérdéskörét. Azonban saját felekezetük definiálására s védelmére, az ún. valt'hlt Efryház szektáktól, torzulásoktól való megkülönbi^ztetésére kísérletet tettek bizi>ny<ís külső, megtapasztalható jelek, jegyek alapján. Igy alakult ki jelen témánkban a protestáns egyház­

tan bizonyos fokú ambiguitása.

'' ircNS2 2.lű

Лх bgvliAz lAihiiiósíiRát аг 1. VatikíSni zsinat nyilatkozatai alapján kaioliltus dtígniínak ickinljuk.

л SZOvno HÁTTERE /\z „Kgybái" ismcrtcifljcgv*^'íf» niIiijib>i»sARai 112 ortwz oruxloxiíbiin

A pravoszlávia a kétezer éve hagyományos irányzatot követi. Idézem Berki Ferizt:

„az Egyház látható és láthatatlan, emberi és isteni. Látlmtó, mert konkrét emberi közössé' gek alkotják; látliaiatUm pedig, mert magában foglalja az elhunytakat, szenteket és angyalo­

kat is. Hiriheri, mert földi tagjai tévedhetnek és bűnösök; isteiii, mert feje a Krisztus, és a Szentlélek élteti irányítja. Nincs elkülönülés a látható ccclesia miiitaivi és a láthatatlan ccde-sin íWump/uias között, mert a kettő egyetlen, osztatlan valóság. Az Egyház a földön is т е п у ' nyci dolog, az örökkévalóság élő képe az időn belül."""

Az ortodoxia autokefál vonása azonban az egyes nemzeti Egyházak együttes kor­

mányzásának látható egysége nélküli „visibilitas" t elhomályosítani képes. Erre mutatott rá Homjakov ekkléziológiájában, teológus előliéinél jobban hangsúlyozva az Egyház spirituális jellegét. Ezen elképzelése Lev Tolsztoj 1901-es kiközösítése után szélsőséges k<")vctőkre ta­

lált - a „látható Egyház lelkiséget elnyomó"fogalmának nyílt ellenzői lettek a nyugati ter*

minológiában adoi^iaiikiisoknnk nevezett „б()т1к:католи" mint pl. Vaszilij Rozanov, vagy a „Pétervári Vallásfilozófiai Ülések" résztvevői.

Ixskovec professzor úr könyvében felhívja a figyelmet Pavel Szvetlovra, aki a lati-tudínarista irányzat' képviselőjeként azt vallotta, hogy az Egyház tárgyalt tulajdonsága nem ien;ycgí. Szerintük a Krisztus Misztikus Testében egyesült keresztény egyházak nem képez­

hetnek látható valóságot; a kialakult hierarchikus struktúra nem a tulajdonság része, mivel az Egyház lényegét tekintve kizárólag a szentség és a szeretet lelki szervezete - e b b ő l követ­

kezően láthatatlan.

Megjegyzésre méltónak tartom a témánkhoz áttételesen kapcsolódó, az egyetemes zsinat természetére, összetételére vonatkozó pravoszláv teológiai vitát, amely az Orosz Or­

todox Eg>'ház 1917-1918-as helyi zsinatán kezdődött, majd felerősíxlött a II. Vatikáni Zsi­

nat után, s napjainkig az ortodox hittudósok kutatásaínak egyik fő iránya lett.

2.3.2.2. IndefcctibíUtaii — az Egyház fogyatkozhatatlansága (főleg Szolovjov írásaiban) Különös fontosságot nyer a probléma a fogyatkazl^tatlamáf^ római katolikus dogmája szemszögcbc5l, „Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta."' Vagyis az Egyház létét nem lehet megrontani, sem a vissza-iordíthatatlan elmúlással, sem gonosz, ártó lélekkel. Folytonossága és fennmaradása Isten í-géretc alapján biztosított, amely a katolikus hit alapján a római pápa egyházi tanítóhivata­

lában konkretizálódik. De vajon hogyan viszonyult mindehhez a XIX. századi pravoszláv szellemi élet.'

*• In: m-RKl: Aroriluxlox kcTcsztényséRp.249 '' Bövcbixrn: ONASC:iI CIPIN pp.146-148

**" LüSKOVFX): Notc p.39 (Л szöveg nehéz nyelvi togikájánnk infgériísél47n Ar. TnkAcs JózscícKvetcini ví[)i:cn!> v^Ii Mígíisígcmrc. íiniclyci ezúton is köszönök.)

^ M l 1Ö.18

124

л SZöVno МЛТТПКЕ Л: „Bgyhár" ismcrictfíjcgyci és tulajdonságai az orosz ortcxbxiában

Vlagyimir Szolovjov az orosz társadalomban egyre erŐsödŐ (posztumusz) homjakovi hatásra, de fííleg belscí indíttatásból azt vallotta, hogy a keresztény egyházak misztikus ei^ysé' ge töretlen, jó alapot szolgáltatva a megszületendő valóságos, egy, szent keresztény kultúrá­

hoz. Ehhez először a bens6 életet kell egyesíteni (vagyis a Keleti Egyházakat a nemzetek fe­

letti spirituális hatalommal rendelkező Nyugattal), hogy aztán közc')sen vehessék át az ural­

mat a politikában, teokráciában megteremtve azt a lálliató E^liázat^ amely Isten Országámik ténylet^es és objektív fomuíja.

Elete vége felé azonban Szolovjov ezt a nézetét is finomította, felvetve a „Jánosi E^-ház" (vagyis a kegyelemmel teljes lelki átrendeződés) gondolatát. Szimbolizmusának is a íe-HTgui vált céljává, vagyis az isteni akarat jegyében hálás munkatársként „együtl-teremtett"

szellemi univerzumra eszmélés, amelyben megtestesül az abszolút jó, igaz és szép. Ezen gon-d<ílat és az egyházi imlefektibilitás meglátásom szerint tökéletes illusztrálására a talán „iro-dalomteológiának" nevezhető műfajt hívom segítségül.

A „Három beszélgetésekbe, szolovjovi mű (1899-1900) befejezésében a főként zsi­

dók által lakott és konnányzott, egyébként autonóm Palesztina császárvárosává lett Jeruzsá­

lemében az egységes emberiség császára klerikusok és az igen megfogyatkozott világi hívek részvételével egyetemes zsinatot hív össze szeptember tizennegyedikére. Beszétlében a kato­

likusoknak visszaadja a Vatikánt összes világi privilégiumával, az ortodoxoknak konstanti­

nápolyi régészeti világmúzeumot, a tudósoknak bizottságokat és szabad Szentíráskutató vi­

lágintézetet ígér. Ezt nem fogadja el Péter pápa („non praevalebunt purtae inferni - suttog­

ta'), János sztarec („hangosan sóhajtott*) és Pauli pn->fesszor („felemelte a fejét, bizonyta­

lan mozdulattal felállt, megmaradt hitsorsosai követték, s velük együtt odaült János sztarec és Péter pápa, meg köreik közelébe') '. A császár és tanácsadója, a nagy mágus dühe a ben­

nük Antikrisztust felismerő pápa és sztarec ellen fordul. Mindketten meghalnak, romtilha-tatlan holttestükért később Pauli professzor megy titokban, éjszaka szamárháton Jeruzsá­

lembe. „Amint letették a földre a hordágyakat, az élet lehelete Ideköltözött a holtakba...

Megszólalt az életre kelt János sztarec: 'Nos hát fiacskáim, nem is váltunk el. Mt>st pedig azt mondom nektek: itt az ideje, hogy teljesítsük Krisztusnak a tanítványaiért mondott u-tolsó imáját, hogy egyek legyenek, mint ahogy О maga egy az Atyával. így с krisztusi egye­

sülés érdekében tisztelettel adózunk, fiacskáim, szeretett testvérünknek, Péternek. Utoljára hadd legeltesse Krisztus juhait. Úgy bizony, testvér!' És megölelte Pétert. Akkor odalépett Pauli professzor: T u es Petrus!', s a pápához fordult: 'jetzt ist es ja gründlich erwiesen und auBer jedem Zweifcl gesetzt' '. És erősen megszorította jobbjával a kezét, balját pedig e sza­

vakkal nyújtotta János sztarccnek: *So alsó, Váterchen, nun sind wir ja Eíns in Christo'. így valósult meg az egyházak egyesülése a sötét éjszakában, egy magas és elhagyatott helyen.

Az éjszakai sötétséget azonban hirtelen fényes ragyogás világosította meg, és megjelent az égen a nagy jel: a napba öltözött asszony, lába alatt a hold, fején pedig a tizenkét csillagból

* 111: SZOIXWJCW: Az AiiiikrisEiu* pp.139-140 ' Mosi 02 flUpoüAn bebizonyosodott és kétségen tclül áll,

л ?7ЛУП0 IIÁITERE Лг „Egyház" ismertetőjegyei cs iiilajdons%ii az иЮл; (>n(>il<>xiiíli;iii

álló kongna... Péter pápa felvette pásztorbotját, és örömmel kiáltott fel: 'íme a zászlónk!

Menjünk utána!'"

Nem szokásos egy hittudományi áttekintésben irodalmi idézetet hozni. Mégis meg­

tettem, mivel az napjaink egyik jelentós nemzetközi teológiai irányzatát támasztja alá, ame­

lyet főleg a nemrég elhunyt „cukarisztikus ekkléziológiis" Alexander Schmemann, a crest-wüodi Szent Vlagyimir Ortodox Teológiai Kar dékánja képviselt. Schmemann (aki kitunö tanulmányt írt Homjakovról ) társaival, Nyikolaj Afanaszjevvel, Koulomzine-nel és Jo-hann Meyendorffal az a „La primauté de Pierre dans l'Eglise Orthüdoxc"c. tanulmánykö­

tetben^ azt a tételt állította fel, hogy a jelenlegi (általuk „konfesszionálisnak" nevezel t) Hgyház nem lehet azonos a kezdeti, krisztusi Egyházzal, mivel az mentes volt a később kiala­

kított igazságszolgáltatási, kánonjogi struktúráktól. Más, ma élő kottárs szerzőkkel egyc' temben ők is azon az állásponton vannak, hogy a jogi jellegzetességek az Egyházban profán elemek, s az egyházi szervezetbe indokolatlanul épültek be - m i n t e g y megkérdőjelezve an­

nak Isten által megígért fogyatkozhatatlanságát.

2.3.2.3. Infallibilítas - az Egyház tévcdhctctlcnsiSgc (AfanaKzjev műveiben)

Gál Ferenc a Katolikus Lexikonban az E^ház íévedl\cteticiisé}^ét tömören így foglalta össze: „az egész Egyház különleges karizma alapján a kinyilatkoztatí)tt igazságokat a hitében és a tanításában romlás és hamisítás nélkül megőrzi." Tehát az infallibilitás nem más, mint az Egyház fogyatkozhatatlanságának egyik jellegzetes megnyilatkozási formája. Nec falli, nec fallete potest: sem megtévesztésnek, sem tévedésnek nem lehel kitéve - d e csak a krisztusi kinyilatkoztatás megőrzésében és tolmácsolásában. Azaz nem hibáktól mentes, ha^

nem mmdörükké d lényedhez hiísé^cs. Homjakov korában a katolikus Eg^'ház még kétféle té­

vedhetetlenséget fogadott el: az ok-okozat mintájára a tanítóhivatal aktív és a hívek pasz-szív (rossz kifejezéssel) csalatkozhatatlanságát. A II. Vatikáni zsinat az aktív formát aztán az egész Egyházra kiterjesztette; hangsúlyozva, hogy „az Egyház a тгич^а cfiészéí^n tévedhetet' len, a tanítóhivatal l)edig csak szócsöve a tévcdhetetlemégiick" .

Ennek a dogmának csak az első felét fogadja el a pravoszláv teológia. „A keleti orto-doxtík szerint a krisztusi igazságot az Egyház egésze őrzi. Tévedhetetlensége az Istennel való egységből adóilik. Az Egyetemes Egyházat a Szentlélek tanítja, ezért az Egyetemes Egyház nem tévedhet, nem választhat hazugságot az igazság helyett, és nem vezethető félre. 'Az

"^ In; SZOLOVJOV: Az AniikriwniM'pHí)- И7 Lsd. Bibliogrília

**' In: Ar.'\NAS7J[*:V, N . : L'Hglisc qui préside dans l'amour. (In: APANAS/JI-V. M. KCMlLOMZINr. N. MI>

YI-NI.X)RI-I-, J. SCI IMfiMANN. A.: [л primautí de Picrrc dans l"íiglise ОпЬЫохс. Ncuchaiel. 1У60. pi'.7-64)

„in crcdciuloct diKiendo"

' In: OAI. Percnc: Ar iig>'hAr iiíved he tétlensége (In: Katolikus Lexikon. Szcrk. Oiós Utván. П. köi. Rudapcst, 1991.

t4..HS0.«SI)

Mn:hI.Öt^ Vallás p.^27

Ш

А r/íVí'Xí нЛ niíRl: - Аг „ng>*Iiíí:'* iMiifrififfjcgyci és tulajdonságai AZ orosz ortodoxiAbiin

Egyház tévedhetetlenségének hordozója nem egy személy, nem is az egyetemes zsinat, ha­

nem az Egyház egészének, plérómájának a köztudata, lelkiismerete.'

Ezzel a felfogással szemben a római Egyház szükségesnek tartja, hogy legyen olyan tanító testület, amely hitelesen tolmácsolja a kinyilatkoztatást, mert a papság és a hívek e-gyeremes köztudata téves, babonás, illuzórikus nézeteket is igaznak tarthat - mint a törté­

nelemben nemegyszer előfordult -, továbbá egyes tételekre vonatkozólag egymástól lénye­

gesen eltérő, sőt egymással ellenkező álláspontokat is képviselhet."

Témánk, a homjakovi ekkléziológia szempontjából a tévedhetetlenség érdekes meg-világítást nyer. Az orosz ortodox Egyház főleg dogmatikai kérdéseket vizsgáló, utcai harcok és ágyúdörgés k<)zepette különleges felelősségtudattal megtartott 1917-18. évi helyi „re-lormzsinatán"sor került a szobomoszty-tan vizíigálatára is. Amikor Összeomlott minden po­

litikai struktúra s a szinodális rendszert megszüntették, a püspökök a hívek számára valami

„megfogharó" lelki tájékozódási pontot, támaszt kerestek. Oeldemann rámutat tanulmányá­

ban, hogy „die im Laufe der Reformdiskussion erfolgle Akzentverschiebung kann als die idea-Ustische Kt)nzeption Chomjakovs in reale Strukturen der Kirche umrusetzen versuchre" .

A zsinat, majd az azt követő veres évtizedek a XIX. századitól eltérő szemléletet kény-szerítertek a pasztotáción keresztül az ortodox hittudományra. Néhány tet^lógus a problé­

ma mélyebb vizsgálata után egészen új szemszögből kezdte megközelíteni a kérdést: a filozó­

fia oldaláról. Az új ismeretelméleti viszonyulás lényege az volt, hogy a gondolati tartalmak ábrázolt tárggyal való kapcsolatát keresték, „larinosan"az ohiectum v\aierialc (az emberi is­

meret), az ohiectum fcnmale (jiiod (az ismeret értéke) és az ohiectum formaié quo (a reflexió) tárgyán keresztül. A haladó pravoszláv teológiai irányzat ennek megfelelően - tudatosan törekedve arra, nehogy Krisztus tévetlhetctlenségének karízmájár intézményesítsék - az a-lábbi megállapításokat tette: '

a) az Egyház karizmatikus teljességének tárgya: csak szabad akarattal válhatnak az emberek az Egyház tagjaivá, az isteni kegyelemből és a kölcsönös szeretetből fakatló hitet megvallva.

b) Ennek oka maga az Egyházban misztikusan jelenlévő Krisztus, aki a hitét Péterként vall­

ja meg a Szentlélekben, megvédve azt minden tévedéstől.

Ezekkel az elvekkel összhangban Nyikolaj Afanaszjev egyrészt azon ortodox teológu­

sok véleményét bírálta, akik a pápai infallibilitást támadva a tévedhetetlenséget kizárólag az egyetemes zsinatnak tulajdtmítják; másrészt azokét, akik az egyetemes zsinat rendeletei­

nek tévedhetetlenséget nem tartják teljesnek, amíg azt a hívek el nem fogadták. Szergij Bvil-gakovval egyetértve Afanaszjev szerint az infalUhilitásr nem az Egyház személyes (római egy­

házfő), vagy kollektív (egyetemes zsinat) szervezetében kell kerestii, hanem magában az Egyház belsejében - a szohonwsztyhan.

"Ч^.си.р.гзо

" In. OULDEMANN p.278

** B6vclil4.-ii: ROI.RHRIT/ H\: 1ипсгс1<:1текч. Л megismerés Hlozóliája. I3udapcsr. 19» 1. pp.59-1 S1 ''Mn;I.IÜSKOVi;c:.Nt.rcp.41

^ .'\ш1 oroszul nemcsak kaiolicitási (Kafholizicát). Iiancin zsiniiti szcilcmcl (KunzitiarítSt) isjciciu.

л SZÖVEG Е11:М7Е?П Л rcológiiii bzakkiícjczések nyelvészeti slruklurAja

A SZÖVEG ELEMZÉSE

3.1. A teológiai szakkifejezések nyelvészeti struktúrája

In document ELTE ВТК DOKTORI DISSZERTÁCIÓ BUDAPEST, 2002 Virághalmy Lea A hoxnjakovi ekkléziológia szókincsének szemantikai elemzése (Pldal 124-130)