Az életvitelszerűen és egzisztenciálisan is tartalomgyártónak tekinthető magyar újságírók szá-ma – megbízható adatok híján, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE), illetve a Romániai magyar ki kicsoda adatait összevetve – 2016-ban ezer körülire tehető. Ha több-kevesebb rendszerességgel „külsőzők” számát is megpróbáljuk felbecsülni, a végösszeg jóval ezer fölé kúszhat. Régiók szerinti megoszlás tekintetében nagyságrendileg az újságírók 18–20 százaléka él és alkot a Partiumban, Kolozsváron és Közép Erdélyben 38–40 százalékuk, Szé-kelyföldön 40 százalékuk és Bukarestben 2-3 százalék. Az újságírók 60 százaléka nő, a tévé-operatőri munka az egyedüli szakterület, ahol a férfi munkaerő a domináns (82 százalék).
Az erdélyi magyar nyomtatott sajtótermékek munkatársainak megoszlása munkavállalási státusuk szerint (átlagok)
Jelmagyarázat
1 – belső munkatársak száma
2 – rendszeresen foglalkoztatott külső munkatársak száma
A romániai magyar újságíró „robotképe” egyaránt tartalmaz román, magyarországi ma-gyar, az európai újságírókkal egyező jellemvonásokat, de a kisebbségi helyzetből adódó sajá-tosságokat is. „A romániai magyar újságíró a legtöbb szempontból hasonlít a »mindenkori«
újságíróhoz, azaz vallja az objektivitás szükségességét, ragaszkodik a politikai függetlenség-hez és a sajtószabadság érvényesüléséfüggetlenség-hez.”3 Nemcsak hagyományápoló, identitásőrző szerepet vállal, hanem mivel az erdélyi magyarság gazdaságilag és kulturálisan rétegzett önálló tár-sadalomként létezik, az újságíró szerepe sem alkalomszerű, mint más kisebbségek esetében (nyugati magyar emigráció). Az erdélyi magyar sajtó intézményrendszerében, piaci viszo-nyaiban is sok tekintetben hasonlít a „nem kisebbségi” sajtókhoz. A különbözőségeket az aprofesszionalizmusban, a literaturizáltságban és az akommercializmusban látják a médiaku-tatók.4 Az erdélyi magyar újságírásban állandóan tetten érhető a szakmaiság és a kisebbségi lét, életérzés dichotómiája. Az újságíró kisebbségi öntudata lépten-nyomon kibújik az írásai-ból. Ez az állapot elsősorban az erőteljes kisebbségi újságírói hagyományokat továbbvivő, 45 év fölötti generációkra vonatkoztatható. Ők még éltek, esetenként már dolgoztak a kommu-nista diktatúrában, a kisebbségi összekacsintások világában, a sorok közötti olvasáson szoci-alizálódtak. Jóval kevésbé jellemző ez a fi atal generációra, azokra akik a kilencvenes években vagy azt követően jártak iskolába, egyetemre, akik már a „demokráciában” szocializálódtak.
Váltás közben van a domináns újságírói mentalitás, a médiadiskurzus, hiszen az erdélyi ma-gyar újságírók korfája megfi atalodott. Míg egy 2007-ben készült felmérés szerint látható volt, hogy a romániai magyar újságírók közel fele 50 évesnél idősebb volt, 2010-ben már a belső munkatársként foglalkoztatott újságírói gárda 37,7 százaléka 35 év alatti volt, 42 százaléka 35–55 éves, és mindössze 20,34 százaléka lépte túl az 55. életévet. A fi atalodási folyamat az elmúlt öt esztendőben lassult, prognózisok szerint újabb öt év múlva lehetünk tanúi mérete-sebb őrségváltásnak.
A jelen társadalmi-politikai helyzetben azonban a kisebbségi ethosz nem vész el, csak át-alakul. A sorok között olvasás (és az ehhez kapcsolódó kettős beszéd) hagyománya ugyan mára már alig létezik, a közösségszolgálat nem szorul a háttérbe. Az újságírók a magyar társadalom olyan szegmensét jelentik, amely számára létkérdés a magyar nyelvűség és a kö-zösségként való fennmaradás.
Ami különösen sajátossá teszi az erdélyi magyar újságírást, az ma is a hír- és a témaválasz-tás rendhagyó mechanizmusa. Itt ugyanis nemcsak az hír, téma, ami fontos és új információ-értékkel rendelkezik, hanem az is, ami egyébként „mindennapi”, viszont a kisebbségben élő ember mindennapjait írja le. Erdélyben hír, hogy tanévkezdéskor 30 ötödik osztályos diák lépte át a válaszúti általános iskola küszöbét. Hogy mi ebben a hír? Az, hogy mindez Válasz-úton történik, ahol például évekkel korábban még úgy tűnt, hogy bezár az iskola magyar tagozata. Az érzelmi túlfűtöttség írásokban való hangsúlyos jelenléte, akárcsak a korábban említett témaválasztási mechanizmusok az aprofesszionalizmusra utaló jelek – ugyanakkor tudni kell, hogy befogadói elvárásnak tesznek eleget.
Ma is gyakran elhangzik a politikusi fordulat: ezt nem azért mondom, hogy megírják, de arról van szó, hogy… Ilyenkor leállnak a kamerák, a hangrögzítők, a jegyzetelés. És itt már öncenzúrával van dolgunk. Az erdélyi magyar politikum közelmúltbeli pluralizálódásával valamennyit javult ugyan a helyzet, de a bizalmaskodó hang minden szereplőre érvényes.
3 Magyari Tivadar A romániai magyar média. Médiakutató, 2000/ősz, 95–107.
4 Uo.
Mindezt a kisebbségi státus magyarázza részben, a „nagy közös célok” érdekében ugyanis politikus, közéleti személyiség, újságíró egyaránt hajlamos cinkostárssá válni. A bizalmas-kodás hátterében az anyagi kiszolgáltatottság is meghúzódik. Az erdélyi magyar újságírók a kisebbségi közösség szolgálataként tekintik munkájukat, ezért tulajdonképpen normatív támogatást várnak mind az anyaországtól, mind pedig a romániai kisebbségeknek szánt, RMDSZ-hez közeli alapítványok által kezelt pénzalapokból. Nem ajánlatos tehát ujjat húzni senkivel. Ritka az olyan kivétel, ahol piacorientált, tőkeerős tulajdonos áll a tartalomszol-gáltató mögött, ilyenkor nem játszik szerepet az anyagi kiszolgáltatottság és a kisebbségi lét generálta okok miatt az aprofesszionalizmus elemei ilyen esetekben is fellelhetők. Néha keveredik az újságírói és közéleti szerep is: hol újságíróként, hol pedig közéleti szereplőként mond véleményt az újságíró.
Az aprofesszionalizmus esetenként nonprofesszionalizmusba is áthajlik. Elsősorban a ki-sebb közösségek szolgálatában álló helyi lapokra, egyéb magyar tartalomszolgáltatókra érvé-nyes ez a megállapítás (Létezik például egy olyan magyar nyelven is sugárzó kereskedelmi televízió, amely heti néhány órás magyar műsorát évek óta egy nyugdíjas férfi állítja elő).
Az erdélyi magyar sajtó literaturizáltsága ugyan kihalóban, de azért a két világháború közötti időszak „literaturizáló” öröksége ma is fel-felbukkan (Kuncz Aladár, Tamási Áron, Reményik Sándor, Kós Károly, Grandpiérre Emil). E kor újságtörténeti ismerete a mai új-ságíróképzésben is jelentős helyet kap. Ma már azonban a „copy paste” újságírás, a köz-szolgálati jelmezbe öltözött bulvárosodás kezd teret hódítani, úgyhogy lassan visszasírjuk az irodalomcentrikusságot. A professzionalizmus kapcsán fontos beszélni a szakosodás körüli áldatlan állapotról is, amely továbbra is jellemzi a romániai magyar újságírást. A pénzügyi eszköztelenség nem teszi lehetővé a szerkesztőségek számára, hogy különböző területekre sza-kosodott munkatársakat alkalmazzon – ritka kivételekkel. Ilyen körülmények között nagyon szűk emberállomány kénytelen előállítani a médiatartalmakat. A legjellemzőbb állapot, hogy mindenkinek mindenhez kell értenie, egy újságíró repertoárjába éppúgy bele kellene férnie a színház, irodalom, oktatás, szociális kérdésekben való otthonosságnak, mint a gazdasági, politikai elemzésekben való jártasságnak. Szakmai továbbképzés gyakorlatilag nem létezik.
Ugyanakkor az erdélyi magyar sajtóban szembetűnő a „tömegempátia” hiánya. A média-fogyasztót gyakran úgy kezelik, mint kizárólag magas kultúrára vevő olvasót–nézőt–hallga-tót, akinek nincs szüksége tömegkultúrára, szórakozásra. Az erdélyi magyar média elitista, ez világosan kiolvasható a mostani kutatási eredményekből. Ennek következményeként a szórakoztatás – mint műfaj – csak nagyon kis mértékben van jelen az erdélyi magyar médiá-ban. A szórakoztatás szegmense méltatlanul háttérbe szorul. A tájékoztatást, az identitástudat őrzését, a tudomány, a kultúra terjesztését célzó rovatok/műsorok mellett lenézett, és ekként kezelt rovattá/műsorrá silányult a szórakoztatás. Ezért is válhattak annyira népszerűvé a mű-fajt előnyben részesítő magyarországi lapok, televíziók.
Felmérésünk is igazolja, hogy az erdélyi magyar sajtóban továbbra is érvényes egyfajta akommercializmus. Sokan a mindenáron való közszolgálati szerep csapdahelyzetébe kénysze-rülve igyekeznek talpon maradni a médiapiaci viszonyok között. Kevés a tőkeerős befektető, majd mindenki állami és alapítványi támogatásoknak kiszolgáltatva végzi a munkáját. Nehéz helyzetben a romániai magyar média, hiszen a profi t lehetőségét mindenek felettinek tartó reklámpiac számára nem fontos a romániai viszonylatban csekély olvasószámot jelentő erdélyi magyar olvasó. A helyi média jobban boldogul, mert a lokális hírek iránt nagyobb a kereslet,
itt magasabb a bevételt hozó reklámok jelenléte. Be kell látni, hogy a piaci korlátok miatt so-hasem lesz nagy üzlet a romániai magyar médiába fektetni, ezért soso-hasem lesz profi torientált.
A versenyképességet az is csökkenti, hogy jóval a szakmai átlag alatti az erdélyi magyar újságírók bérezése. Az átlagfi zetés alig-alig haladja meg az 1300 lejt, azaz a 300 eurót. Mi-közben az Országos Statisztikai Intézet adatai szerint 2016 végén a romániai bruttó átlagbér 2681 lejt (550 euró).