Az 1989-es rendszerváltást követően a romániai magyar-, és a magyarországi közszolgálati televíziózás köré olyan tudósítói hálózat szerveződött, amely egész Erdély területét lefedi, és kiszolgálja a közszolgálati televíziókat. Olyan kis létszámú (leggyakrabban 2-3 személyes) csapatokról van szó, amelyek javarészt közszolgálati feladatokat látnak el piaci körülmények
között. Szerződéses viszonyban állnak az egyik vagy a másik közszolgálati televízióval, meg-történik az is, hogy mindkettővel és beszállítóként tudósításokkal, híranyagokkal, kis ripor-tokkal látják el a megrendelő televíziókat, némelyikük dokumentumfi lmek gyártásával is foglalkozik. Fő kenyéradójuk és a rendszer lélegeztetője azonban elsődlegesen mindenkor a magyarországi közmédia, illetve a határon túli magyarságot támogató alapítványok voltak.
Megkeresett produkciós irodák száma Erdélyben (2016)
A legtöbb produkciós iroda épp azzal a céllal alakult a kilencvenes évek elején, hogy munkájuk által Erdély is beköttessen a magyar közszolgálati televíziózásba, az itteni események, kultú-ra, politika, gazdasági élet, az erdélyiség, a transzilván szellemiség szerves eleme legyen a ma-gyarországi közmédia kínálatának. Ezen munkacsoportok integrálása volt annak a záloga, hogy a magyarországi közszolgálati médiában megjelenjenek azok a műsorok, amelyek nem csak a határon túli magyarokról szólnak, hanem nekik is. Az erdélyi produkciós irodahálózat részét képezi a Kárpát-medencei stúdióhálózatnak, amely kiépítésén a Duna Televízió kezdett el dol-gozni. Az érem másik oldala, hogy a megszülető Duna TV, amely egy egységes határokon átívelő magyarságimázs megjelenítését tűzte ki célul, 1993–94-ben már volt akiket megszólított Erdély-ben. Már akkor is léteztek kamerák és gyermekcipőben járó produkciós irodák ErdélyErdély-ben. A ’90-es évek közepén a Duna TV kezdeti sikereiből inspirálódva a Magyar Televízióban is nyitottak a határon túli területek felé. Az MTV-ben is beindultak a határon túli műsorok, és a Kárpát-me-dencei tudósítók már oda is bedolgozhattak. Akkor úgy érzékeltük, hogy egy viszonylag egész-séges versengés volt a tudósítói posztokért, de ma visszatekintve egyértelműen megállapítható, hogy káros konkurencia alakult ki a két közszolgálati csatorna között, amelynek a vesztese éppen a tévénéző volt. Káros volt ez a kettősség abban a vonatkozásban, hogy mindkét tévé ugyanabból
a forrásból kapta a pénzeket, és ahelyett, hogy ezeket minél ésszerűbben kihasználták volna, gyakran ugyanazok az anyagok ismétlődtek, ugyanazok a stábok fecsérelték az energiájukat arra, hogy kis különbséggel kétszer mondják el ugyanazt, sőt, harmadjára megjelentek a romániai közszolgálati televíziók magyar nyelvű műsoraiban is. Ez nyilván a műsorkészítés rovására ment és egymás hatékonyságát oltották ki a televíziók. A Duna TV mégis előnyben volt és maradt, mert alapító okiratában szerepelt a határokon átnyúló televíziózás. Ennek érdekében Sára Sándor tévéelnök belátva a tudósítói hálózat elengedhetetlenül szükséges voltát, megvalósította a háló-zat technikai egységesítésének első lépését: részletfi zetésre (le lehetett dolgozni) 1998–1999-ben már tíz digitális kamerát osztottak szét a Kárpát-medencei tudósítók között, hogy a határon túli anyagok valamelyest technikailag kompatibilisek legyenek a belső gyártásúakkal.
Ezekben az években egyre határozottabban fogalmazódott meg a határon túli alkotók részéről, hogy szeretnének partnerségi viszonyba kerülni a Duna Televízióval. Önálló mű-sorkészítési igényekkel léptek fel a kis produkciós irodák, azt szorgalmazták, hogy szervesen kapcsolják be a határon túliság megjelenítését a Duna TV műsoraiba, oly módon, hogy az ott élő szerkesztők dönthessenek arról, mi a fontos, melyek a prioritások.
1998-ban jómagam (mint a kolozsvári stúdió egyik alapítója) tanulmánnyal fordultam a HTMH-hoz, amelyben vázoltuk a hálózat fontosságát, és kezdeményeztük a rendszerré szerve-ződés technikai feltételeinek megteremtését. 1999-ben a Fidesz-kormányzat végül úgy döntött, áldoz a határon túli stúdióhálózat kiépítésére: az Illyés Alapítványon keresztül közel 2 milliárd forintot (kb. 8 millió eurót) juttatott a stúdiók fejlesztésére, tévés műhelyek támogatására és műso-rok készítésére. A Parlament épületében ünnepélyes keretek között alá is írtak a kedvezményezett stúdiók, műhelyek képviselői egy megállapodást a Duna TV és a MTV elnökeivel. A vállalt köte-lezettség, hogy a kedvezményezettek munkájukkal elsősorban a magyarországi közszolgálati csa-tornákat: az MTV-t és a Dun TV-t szolgálják, míg a két intézmény vezetői vállalták, hogy mun-kalehetőséget és műsoridőt biztosítanak. Több mint húsz határon túli stúdió és kisebb produkciós műhely részesült 5–60 millió forint közötti támogatásban (technikát helyeztek ki), ezzel egy idő-ben a két televízió is részesült a juttatásokból éppen azért, hogy határon túli tematikájú műsorokat gyártasson. Önálló műsorkészítésre képes, technikailag jól felszerelt stúdiók jöttek létre szerte a Kárpát-medencében. Ezzel párhuzamosan kiépült az üvegszálas kapcsolatrendszer Kolozsvár, Ma-rosvásárhely, Székelyudvarhely és Budapest között. Egy évtizedes tervezgetés után ezáltal valósult meg az élő kapcsolások lehetősége akár napi 24 órán át is az erdélyi stúdiókból. 2001. március 15-én első alkalommal a magyar média történetében, élőben kapcsolhatták az MTV és a Duna TV műsoraiban a kolozsvári, a székelyudvarhelyi és a pozsonyi regionális stúdiókat, ahonnan a kollégák beszámolhattak arról, hogyan ünnepel az anyaországgal egy időben Erdély és a Felvidék.
2001-től számítva 4–5 esztendő ígéretes kezdet, műsorkészítési lehetőségek után minden rohamosan beszűkült. 2007-ig tartott, hogy a Duna TV-ben lehetőség nyílt pályázni a belső gyártású műsorokra is: Talentum – amelyben portréfi lmek készültek, egy-egy dokumentum-fi lm elkészítését, nagyobb lélegzetű riport elkészítését is dokumentum-fi nanszírozta a DTV a határon túli műhelyek számára, de érkeztek állandó megrendelések az egyházi, a gazdasági , a térségfej-lesztési műsoroktól egyaránt. A legnagyobb vívmánynak a Napóra majd a Világunk című műsorok számítottak, amelyek minden délután közel egy órás terjedelemben jelentkeztek a Duna TV-ben a határon túli stúdiókból. Több órás élő közvetítések valósultak meg például 2006. augusztus 20-án Hunyadi János halálának 55. évfordulóján, vagy 2006. október 7-én Kolozsvárról egy tematikus nap kapcsán. De egy egységes Kárpát-medencei magyar mé-diastratégia hiányában az ígéretes integrációs kísérlet ismét hanyatlásnak indult, és 2010-re
megrendelések hiányában, anyagi nehézségekkel küzdve a hálózat szétesett, mindenekelőtt technikailag, de szellemileg is amortizálódott.
Erdély területén 21 ma is létező produkciós irodáról, stúdióról tudunk. Jelen felmérés során 14-en töltötték ki a kérdőívet, szolgáltattak adatokat magukról, munkájukról. Kolozs-váron és Székelyudvarhelyen működött, illetve működik a két legnagyobb csapat. Mindkét helyen stúdióval is rendelkeznek, optikai összeköttetésben állnak az MTVA Kunigunda utcai székházával, a nap 24 órájában bármikor élőben kapcsolhatók.
Valamennyi többi produkciós irodát tudósítói pontként szokták emlegetni, ugyanis többnyire 2-4 tagú csapatokról van szó, egy-két operatőrrel, illetve szerkesztővel. A 2010-re szétesett, technikailag legyengült hálózat újjászervezése 2011-ben kezdődött el. Az elv az volt, hogy a határon túli tematika a maga természetességével kerüljön be a közmédia kínálta tartalomba. A magyar közmédiában marginalizálódott helyzetbe került, külhoni hálózatok egyre kevesebb tartalmat állítottak elő Magyarország számára, így természetszerűen az egy-re csökkenő forrásból műszaki fejlesztésük is elmaradt. Akkor fogalmazódott meg, hogy a közmédia reformjának szerves részét kell képezze a külhoni médiaműhelyek és a tudósítói hálózat egységesítése és fejlesztése. Az MTVA a négy közszolgálati médium egyesítése után egy kézbe vette a korábban párhuzamosan működő tudósítói hálózatokat, és ezt egységes, ha-sonló szempontok alapján felépített szerződéses rendszerré alakította át. A párhuzamosságok felszámolásával felszabadított összegeket technikai fejlesztésekre fordította.
Böröcz István, az MTVA akkori vezérigazgatója 2012-ben Tusnádfürdőn meghirdette a Kós Károly Kollégium létrehozását. Az alapító célja a nemzetpolitika és a közszolgálati mű-sorpolitika összehangolása, a Kárpát-medencei magyar médiatevékenység sokoldalú segítése volt. A 2012 nyarán létrejött kollégium – amelyben televíziós-rádiós szakemberek szintjén valamennyi elcsatolt országrész képviseltette magát – folyamatos kapcsolatot tartott a külhoni partnerekkel, és fórumot teremtett a határon túli magyar sajtó véleményének meghallgatására.
Egy év alatt másfélszeresére (a korábbi 48-ról csaknem 70-re) gyarapodott a közmédia kül-honi partnereinek száma. A jövőt megalapozó lépésnek tekintették a Kárpát-medencei magyar médiaműhelyek műszaki állapotának felmérését, hogy a fejlesztések nyomán a korszerű technika felhasználásával e központok hatékonyabban vehessenek részt az összmagyarság hiteles tájékoz-tatásában. 2013-ban Erdélyben két korszerű stúdió működött Székelyudvarhelyen és Kolozsvá-ron, amelyek élő összeköttetésben vannak a magyar közszolgálati média budapesti központjával, ugyanakkor itt működik a teljes Kárpát-medencei tudósítói hálózat közel egyharmada.
Ettől az esztendőtől az erdélyi oktatást segíti az MTVA, a Sapientia Erdélyi Magyar Tu-dományegyetem és a kolozsvári Video-Pontes stúdió háromoldalú együttműködése. A meg-állapodás értelmében Kolozsváron az egyetem új épületében – az MTVA tervei alapján és segítségével – kétszáz négyzetméteres stúdiót alakítottak ki. A tervezett létesítmény a három szerződő intézmény munkatársainak szakmai gyakorlatát, továbbképzését is szolgálja.
Szabó László Zsolt a rendszer fejlesztését kezdetekben mint gyártási igazgató segítette, vé-gül az ő MTVA elnöksége alatt fejlődött tovább a tudósítói hálózat, de az egységes technikai felújítására még nem került sor.
A szerződések folyamatos átalakításával ma már kiszámítható gazdasági környezetben működ-hetnek a határon túli, így az erdélyi–magyar médiaműhelyek/produkciós irodák is. A 2012-ben létrehozott Kós Károly Kollégium küldetése 2016 áprilisában befejeződött, amikor is a testület átalakult. Az MTVA kötelékéből átkerült a Duna Médiaszolgáltató Zrt.-be, az új testület a Duna Médiaszolgáltató Zrt. tanácsadó testületeként működik. Elnöke a DMSZ mindenkori
vezérigaz-gatója, alelnöke az általa kijelölt személy, aki a DMSZ belső alkalmazottja. Továbbá a külhoni magyarságot hét határon túli közéleti személyiség képviseli, akiket az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövet-ség, a Vajdasági Magyarok Szövetsége, a Kárpátaljai Magyar Kulturális SzövetSzövet-ség, a Magyar Di-aszpóra tanács és a Romániai Magyar Újságírók Szövetsége delegál. Az új testület legfontosabb feladatai: a külhoni és az anyaországi magyarság kapcsolatának erősítésére vonatkozó javaslatok megfogalmazása; a magyar közmédia és azon országok közszolgálati médiaszolgáltatói közötti együttműködés előmozdítása, ahol jelentős létszámú magyar kisebbség él; a külhoni magyarság médiafogyasztói szokásainak felmérése, különös tekintettel a magyar közszolgálati média külhoni jelenlétének vizsgálatára és a külhoni magyar médiaműhelyek munkájának fi gyelemmel kísérése.