"Miniszter Úr!
Budapestről indulva helyettesemmel együtt, [1946.] október 6-án reggel érkeztem Rómába. Még aznap délután tüzetesen megvizsgáltam a Római Magyar Akadémiát, és a következőket találtam.
Az Intézet a földszinttől a padlásig idegen emberektől volt megszállva. A földszinti kapu alatt segélyezőhely volt elhelyezve és plébánia, a menza volt helyiségeiben Hegedűs altiszt gépész lakott, a konyhában egy másik házaspár, Apor volt egykori követ személyzete. A földszinti WC leírhatatlan állapotban. A volt titkársági helyiségben magazin, piszok és por. Az innen nyíló egykori előadóteremben magazin, a vele szemben lévő félemeleti részben egy renitens pilóta, akinek szobája éjjelente a legkétesebb elemekkel volt tele. Az ún. Palazzina földszintjén Hadnagy Domokos és Tsa autójavító műhelye két műteremben,207 a továbbiakban egy volt ösztöndíjas és egy lengyel művész. Az első emeleten Conte Nasali Rocca, a máltai lovagrend jelenlegi nagymestere lakott,208 a díszteremben a Laureati Cattolici Italiani tanyázott. A könyvtár a rendezés, illetve a teljes rendezetlenség állapotában. A második emeleten Veronese ügyvéd,209 aki a monsignor Luttorral kötött megállapodás értelmében egyezer és néhányszáz lírát fizet havonta hatszobás lakásáért (kb. 40 forint). A volt papi részben olasz egyetemi hallgatók (Azione Cattolica ifjúsági tagozata),210 néhány más család. Sajnos ezen felül töméntelen piszok és férgek is. A harmadik emeleten középen, a volt Történeti Intézet részében a Centro Italiano Feminile vezetősége, a jobboldali részben egy Tőke nevezetű szélhámos és zugújságíró (engedély nélküli lakos),211 egyetemi hallgatók és családok vegyesen. [...] A falak leírhatatlan állapotban, férgek nemcsak a második emeleten, de végig csaknem valamennyi helyiségben. [...] A lift el volt romolva, fedőüvege betörve. Üvegkárok mindenütt, azonfelül bútordarabok és roncsok csaknem minden helyiségben és a folyosón. [...] Mindenki sok ezer lírával tartozott és a fizetés szokását egynémelyik olasz bérlő kivételével senki nem ismerte."212
Új idők új embere, Kardos Tibor213 professzor összegezte a fenti sorokban friss benyomásait, amikor az akkoriban tizenkilenc (Fraknói Vilmos alapítványát is számítva: ötvenkét) esztendős Római Magyar Intézet (Római Magyar Akadémia, RMA)214 újonnan kinevezett igazgatójaként először mérte fel, mit művelt a háború a Via Giulia magyar szigetén. E kaotikus állapotok kezdetei 1943-ra nyúltak vissza, amikor a fasiszta rendszer bukását követő politikai zűrzavarban a magyar állam illetékesei úgy látták jónak, hogy egyelőre teljesen szüneteltessék a kulturális külképviselet tevékenységét. A május 31-én kelt hazarendelő felszólítás arra hivatkozott, hogy a római ösztöndíjasok "hazai kultúrmunkájára a mai rendkívüli időkben otthon fokozott szükség van".215 A
207 Hadnagy Domokos hadmérnökkari alezredes részt vett a Náday István vezérezredes casertai repülőútjának előkészítésében, majd utóbb szintén Olaszországba került, ld. Bokor 1982. 320. – A Náday-féle akcióról ld. alább.
208 Ez túlzás. Angelo Maria Nasalli Rocca di Corneilano gróf, az ismert újságíró valóban máltai lovag volt, de nem a rend nagymestere, ld. WHO 1958. 673.
209 Vittorio Veronese az olasz Actio Cattolica egyik, komoly nemzetközi karriert befutó vezetője volt, ld. Lui... 1969.
777-778.
210 Beköltözésüket 1945 februárjában – kellő bérleti díj fejében – Luttor engedélyezte, arra hivatkozva, hogy "semmi oldalról nem folyik be már 9 hónapja a fenntartáshoz szükséges összeg, s én sem vagyok abban a helyzetben, hogy azt továbba is hitelezzem a m[agyar] Akadémiának", ld. PMI 35/1945. Luttor Ferenc (Città del Vaticano, 1945. február 15.) – a Svéd Királyi Követségnek.
211 Tőke László később református papként szerepelt, és a menekülttáborokba került magyarokkal foglalkozott.
212 MOL XXVI-J-l-b.-106/1946. Jelentés a Római Magyar Intézet 1946. évi október havi működéséről. Közölve:
DMNKKT 1988 i.m 372-376.
213 Kardos Tibor pályájára ld. ÚMIL 2000. 1049., Fejtő 1986. 83-84.
214 Az intézet alapítására és első évtizedeire ld. Csorba 1998/I.
215 MOL XXVI-J-l-b.-94/1943. Nyilt távirat valamenyi olaszországi külképviseletnek.
Palazzo Falconieriben csak a második emeleten elhelyezett Pápai Magyar Egyházi Intézet (PMI)216 maradt, és a legszükségesebb személyzet vigyázott a külső és belső rendre. Ennek fenntartása szempontjából döntőnek bizonyult, hogy a PMI vezetője, Luttor Ferenc – 1944. január l-től az egész Római Magyar Akadémia ideiglenes irányitója – kérésére a Città del Vaticano Governatore papíron a Szemináriumok Szent Kongregációja rendelkezése alá vonta a palotát, mert ez a hatékony védelem még az olasz főváros német megszállása idején is megmentette az átkutatástól és a lefoglalástól az épületet. Gondot okozott viszont, hogy – miként már említettük – maga Luttor ugyanez év június 6., Róma felszabadítása után a szövetséges hatóságok nyomására kénytelen volt átköltözni a Vatikánba, mert a fasiszta hatalmakkal való kollaborálással vádolták amiatt, hogy Apor Gábor lemondása után is vállalta a szentszéki magyar követség ügyvivői tisztét. Szorosan a Palazzo Falconieri sorsának szempontjából ez azért volt baj, mert éppen ekkoriban kezdődött meg az idegenek mind ellenőrizetlenebb beáramlása a palotába. Magyarországról ugyanis nem érkezett pénz a fenntartásra, így az üres helyiségeket egy esztendőre ideiglenesen bérbe kellett adni. A pápai protonotárius a római Azione Cattolicát választotta, de mivel személyesen már nem volt jelen, így nem ellenőrizhette, az albérlők miféle légiói szállták meg a háborús idők súlyos lakásínségével gyötört olasz főváros egyik tágas ingatlanát.
1945 márciusában Debrecenben kérte meg Magyary Gyula pápai kamarás, a Santa Rota ügyvédje és a "Propaganda Fide" egyetemének tanára217 az ideiglenes kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterét, Teleki Géza grófot,218 "hogy gondoskodjék az elhagyott Római Magyar Akadémiáról".
Júliusban a miniszter megbízást adott számára az intézmény felügyeletének átmeneti átvételére.219 Az ideiglenes igazgató nem mindennapi körülmények között jutott abba a helyzetbe, hogy megkapja ezt a megbízatást. 1944 szeptember végén, a hadműveleti vonalakon át egészen Foggiáig repülve,220 Casertába érkezett Náday István vezérezredes,221 Horthy Miklós kormányzó különmegbízottja, hogy tárgyalásokat kezdjen az angolszász szövetségesekkel a magyar fegyverszüneti feltételekről. Kiderült azonban, hogy a kezdődő megbeszélésekről leadott rádiótáviratot otthon nem tudják megfejteni, vagyis új rejtjelkulcsot kellene eljuttatni Budapestre.
Mivel Náday a kormányzótól levelet hozott XII. Pius pápa számára is, továbbá emiatt is kapcsolatban állt Apor Gábor volt vatikáni követtel, aki ugyanakkor együttműködött az OSS (Office of Strategic Services, az Egyesült Államok központi hírszerző szervezete, a CIA elődje) megbízottaival, így Apor javaslatára Magyaryt kérték föl erre a nehéz feladatra. A "Francis Moly"
fedőnevű pap-tanár 1944 október elején amerikai géppel érkezett a szlovák partizánok besztercebányai repülőterére, majd vonattal és gyalog jutott le előbb Esztergomba, Serédi prímáshoz, majd pár nappal később Budapestre, ahol végül október 14-én este sikerült teljesítenie küldetését. Más kérdés, hogy ekkor már késő volt: azt a koncepciót, amelyet képviselt (azelőtt egyezni meg a nyugati szövetségesekkel, mielőtt a Szovjetunió döntő katonai fölényre tesz szert a
216 A PMI történetére ld. Beke 1998. és Csorba 1998/III.
217 Magyary Gyula pályájára ld. Beke 2008. 450-451., Nagy Csaba 1992. 233-234., MKL VIII. 2003. 514., Németh 2002. 204., Vajay 2002. I. 430-431. – Egy állambiztonsági ügynöki jelentés szerint Magyary a legitimista mozgalom híve volt, és szoros kapcsolatban állt Habsburg Ottó, Rudolf és Róbert főhercegekkel; ennek jeleként a modenai hercegség megszűnése óta a Habsburg-dinasztia bizalmas belső köreiben tartott Estei Sas-rend priori tisztét töltötte be, ld. ÁBTL 3.2.7. Cs-2/1. "Hontalanok". "Amadeo" jelentése (Róma, 1950. május 5.) 58.– Ugyanezt megerősíti az ügynök egy későbbi jelentése is, ld. ÁBTL 3.23. MT-764/2. "Amadeo". "Amadeo" jelentése (Róma, 1958.január.) 185.
218 Teleki Géza gróf pályájára ld. Nagy Ferenc 1990 I. 420-421. Szabó 2001. 400.
219 MOL XXVI-J-l-b 11/46. Magyary Gyula (Róma, 1946. március 14.) – Keresztúry Dezsőnek.
220 Lénárd Sándor a hatvanas években levelezésben állt azzal a személlyel, aki a gépet vezette – tehát valószínűleg Majoros János pilótával. Egyik írásában a hivatalos forrásokban nem szereplő, regényes motívummal idézi föl a repülőút és a megérkezés történetét. Eszerint egy gyermeket is vittek a felségjelzés nélküli, német gyártmányú gép fedélzetén – és Bari repterén azután gépfegyvertűz zúdult a leereszkedő repülőre. "Amikor leszálltak, az angolok minden oldalról fegyveresen rohantak a gép felé. A pilóta feltépte az ajtót, feltartotta a gyereket. Erre leengedték a fegyvert", ld. Lénárd 1973. 585-586. – Az elbeszélést valószínűsíti Edelsheim Gyulay Ilona grófnő (özv. Horthy Istvánné) visszaemlékezése, aki szerint Majoros feleségét is magukkal vitték, ld. Edelsheim Gyulay 2003. I. 289.
221 Náday pályájára ld. Szakály 2001. 241., Hennyey 1992. I. 240.
Kárpátokban), közben túlhaladta az idő – Horthy kormányzó nem várhatott tovább Nádayra, és egy másik fegyverszünetkérő delegációt indított útnak, ám ezúttal immár Moszkvába.222
Magyary azután illegalitásban élte át a háború végnapjait, majd átment a szovjet csapatokhoz ahol sikerült a nyugati szövetségesek képviselőjeként elismertetnie magát. Debrecenben az Ideiglenes Kormány mellett tartózkodott,223 így mindezek alapján föltételezhető, hogy némiképp váratlan római kinevezésében, pontosabban a Teleki Gézához fűződő kapcsolatai alakulásában bizonnyal szerepet játszott az a tény, hogy a kultuszminiszter maga is – a Faragho-féle, Moszkvában tárgyaló fegyszüneti delegáció224 tagjaként – részese volt a háború végnapjaiban zajló, titkos békeelőkészítő-kiugrási erőfeszítéseknek. Magyary ezután kiutazott Rómába, és nekiállt kitakarítani Augiász istállóját – de ehhez elsősorban pénz kellett volna, amire azonban hiába várt. Így, "hogy el ne hagyja az Intézetet régi, kipróbált személyzetünk s ki ne kapcsolják a villanyt, vizet, gázt és telefont", az inspektor kénytelen volt visszavonni a felmondóleveleket és még egy újabb félévre bérleti szerződéseket kötni a bentlakókkal. Sőt, még csak nem is igazi bérletről volt szó, "mert igazi lakbéreket – folytatódik a Teleki utódához, Keresztúry Dezsőhöz intézett, fentebb is idézett levele – , mint adómentes külföldi kultúrintézmény, nem szedhetünk, csak bútorhasználati díjra kell szoritkoznunk, különben elveszítjük adómentességünket és több lenne az adó – a ház különleges helyzetének elvi feladása. mellett –, mint a bevételek". De a nyomasztó gondokon túl, a tudósításban már ott vannak az érdemi tevékenység első jelei is: magyar lektort kér a római egyetem, áprilistól már maga az intézet is használhatja rendezvényekre a saját nagytermét, egyesületet alakítanak az Olaszországban tanuló magyar diákok, szervezkedik a tágabb magyar kolónia. Ez utóbbi csoportosulás, a szövetséges hatóságok által is elismert Szabad Magyarok Egyesülete már szerény március 15-i ünnepélyt is tarthatott 1946 tavaszán az Akadémián.225
222 Minderre ld. Bokor Péter interjúját Magyary Gyulával: Bokor 1985. 58-72., a Náday-féle tárgyalási kísérletre pedig ld. Juhász 1988. 430-434., Bokor 1982. 320-321., Vattay 1990. 49-52., 62-63., 81., 138-139, Vígh 1979. 48-53., Edelsheim Gyulay 2003. I. 288-289., Hennyey 1992. I. 105-106. – Az olasz Külügyminiszérium iratanyagában fönnmaradt egy – sajnos olvashatatlan aláírású – tisztviselő följegyzése arról a beszélgetésről, amelyet Náday vezérezredessel 1944. október 26-án folytatott. A tábornok tájékoztatást adott a német megszállást követő magyar belpolitikai eseményekről, és küldetéséről, melynek keretében Horthynak azt a kérését is tolmácsolta, hogy angol-amerikai ejtőernyős csapatok előzzék meg a szovjeteket az ország megszállásában. A beszélgetés végén Náday a Sztálin jövendő békefeltételeivel kapcsolatos erőszakra utalt, mint ami befolyásolhatja a magyar helyzetet – vagyis Rómában ekkor még nem ertesültek a Szálasi-puccsról, ld. ASDMAE AP 1931-1945 Ungh. B.37. "Appunto" [ismeretlen hivatalnok följegyése] ˙(Róma, 1944. október 26.). – Bokor Péterrel beszélgetve Magyary Gyula sok mindent elhallgatott küldetése részleteiből, arra utalva, hogy hét magnókazettára mondta rá a teljes történetet, amelyet majd halála után fognak publikálni. 1988-ban bekövetkezett elhunytakor azonban rokonai mégsem tették közzé a kazetták anyagát, arra hivatkozva, hogy a prelátus végrendelete szerint erre csak a halálától számított harminc évvel később kerülhet sor. Ez azonban manapság már nem olyan nagy veszteség, mert közben kutathatóvá váltak a 2. világháború alatti amerikai katonai hírszerzés dokumentumai. Ezeket idézve Charles Fenyvesi rekonstruálta Magyary Gyula – és a vele együtt utazó, Budapesten ellenállási mozgalmat szervező, de a Gestapo által elfogott és kivégzett Kovács Pál – teljes történetét, elsősorban Abram Gilmore Flues ezredes (aki sokáig egy Budapestre szállítandó amerikai repülős egység lehetséges parancsnokaként is szerepelt) 1945 áprilisában készített összefoglaló jelentésére támaszkodva, melynek Magyary beszámolója volt az alapja. Minderre ld. Fenyvesi 2007. 327-337. – 1962 júniusában Simó Gyula követ kezdeményezte, hogy munkatársai találkozzanak Magyaryval, feltehetően a hazai állam-egyház viszony javítását célzó politikai törekvések részeként. A beszámoló jelentés számos részletet tartalmaz a prelátus múltjából, így többek között a Horthy kormányzóval 1944 őszén zajlott találkozójáról is, ld. MOL XIX-J-1-j-Olaszo.-20/b-005709-1962.
Simó Gyula (Róma, 1968. jún. 8.) – Péter Jánosnak.
223 Fenyvesi 2007. 337.
224 A Faragho-féle bizottság küldetésére ld. Juhász 1988. 434-440.
225 MOL XXVI-J-l-b 11/46. Magyary Gyula (Róma, 1946. március 14.) – Keresztúry Dezsőnek. – Magyary intézetvezetői tevékenységéről kevés dokumentum maradt fenn. A szórványos adatokból is kibontakozik azonban az inspektor törekvése, hogy megszűrje a lakókhoz beszivárgó nemkívánatos elemeket. Piazza Péter egyetemi hallgató eltávolítását például azért szorgalmazta, mert szobájába befogadta az akadémiáról korábban kitiltott Molnosné Klára (?)
"nyilas költőnőt". (Piazza Péterre ld. Cs. Szabó 2004. 134-136.) A fiatalemberről emellett "kártyahistóriák" is szóltak.
"Tény az – szögezte le Magyary a kisgazdapárt egyik legismertebb, akkoriban már a tengerentúlon tartózkodó, a háború idején titkos diplomáciai akciókkal is kísérletező volt vezetőjének fiára utalva –, hogy "az ő társaságában kártyázta el néhányszor Amerikába szóló útiköltségét és züllött le az Akadémiára szintén fel nem vett Eckhardt Tibor is"; ld. MOL
Mint már említettük, az illetékes magyar hatóságok figyelmét a Népszava 1946. február 23-i cikke hívta fel újra a Via Giuliára, azt állítva, hogy "volt horthysta arisztokraták és katonatisztek gyülekezete" rendezkedett be a Collegium Hungaricumban. Keresztúry kultuszminiszter az állítások kivizsgálását kérő, Gyöngyösi János külügyminiszterhez intézett levelében jelezte, hogy nincs kapcsolata Rómával, de minél előbb vissza akarja adni az akadémiát eredeti rendeltetésének.226 Az alapszintű tájékozódás után, az átmeneti időszakra még újra Magyary kapott vezetői megbízatást, de a miniszter munkatársai ekkoriban már elsősorban azoknak a dokumentumoknak az alapján képzelték el a római kultúrmisszió jövőjét, amelyekben Kardos Tibor egyetemi tanár fejtette ki erre vonatkozó elképzeléseit és javaslatait.
A kiváló italianista és humanizmus-kutató 1945 őszétől több beadványban is fölvázolta, hogy szerinte mi a legsürgősebb teendők sorrendje. A diplomáciai kapcsolatok felvételét és az anyagi kérdések rendezését minél előbb a két országban létező kulturális infrastruktúra – intézetek, lektorátusok, tanszékek, iskolák, stb. – újjászervezésének, az ösztöndíjasok cseréje újbóli megindításának, stb. kell követnie. Részletes javaslatokat tett az ösztöndíjak témakörének elosztására vonatkozóan is, érthetően kiemelten kezelve a társadalomtudományok területét.227 A vallás- és közoktatásügyi mínisztérium munkatársához, Paikert Gézához írt kiegészítő beadványában pedig mindenekelőtt egy olyan bizottság kiküldését javasolta, amely számba venné Olaszországban a magyar kultúrális intézmények állapotát és tisztázná jogi, gazdasági stb.
helyzetüket. A delegáció vezetője kormánybiztosi hatáskörrel rendelkezne, és így tárgyalhatna az olasz partnerekkel az 1935. óta hatályban lévő magyar-olasz kulturális egyezménynek az idők változása folytán szükségessé váló módosításáról is. A Külügyminisztérium veztése azonban – noha alsóbb szintű előadói pártolták az ötletet, csupán Kardos helyett nemzetközi tárgyalási rutinnal rendelkező külügyest ajánlottak a bizottság élére – egyelőre nem találta "időszerűnek" a javaslatot.228
XXVI-J-l-b. 29/46. Magyary Gyula (Róma, 1946. június 8.) – Keresztúry Dezsőnek. – Magyary megkisérelte az illegálisan beköltözöttek eltávolítását is egy, az RMA lakóiból alakított bizottság segítségével; mindezekre ld.
vonatkozó leveleit MOL XXVI-J-l-b. 22/1945., 23/1946., 26/1946. – A viszonyok egy fajta általános ziláltságát, a tradícióban bekövetkező sajátos szakadást is jelezte, hogy a Magyary által csináltatott levélpapíron az intézet olasz neve nem a bevett formában (Accademia d'Ungheria in Roma), hanem új fordításban (Istituto Ungherese Cultura per l'ltalia) szerepelt (ez természetesen nem honosodott meg).
226 Magyar reakciósok mesterkedése Rómában = Népszava 1946. február 23., MOL XIX-J-l-k.-Olaszo.-15/b.-48.564/1946. Keresztúry Dezső (Budapest, 1946. február 26.) – Gyöngyösi Jánosnak. – A fentieknek megfelelően 1946 márciusában kapta Magyary az első felszólítást, hogy tegyen részletes jelentést, és a kapcsolat ettől kezdve lett folyamatos a minisztériummal. Válaszolt az újságcikkben említett vádakra is, kijelentve, hogy "mióta (1946. április 10.) a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium bizalmából az Intézet élén állok, egyetlen magyar arisztokrata sem lakott még átmenetileg sem az Akadémián". A tisztek sem reakciósok, tette hozzá, hanem a szövetségesek casertai főparancsnokságához érkezett fegyverszüneti delegációhoz csatlakozott katonák, akiket igazoltak az angol és az amerikai hatóságok, ld. MOL XXVI-J-l-b. 28/46. Magyary Gyula (Róma, 1946. június 8.) – Keresztúry Dezsőnek. – A bentlakókról megemlékezik az a jelentés is, amelyet 1946 nyarán a Külügyminisztériumnak az olaszországí helyzetről tájékozódó missziója készített római tapasztalatairól. A sajtóhírek túlzottak – szögezte le a beszámoló –, "tény azonban az, hogy valóban sok a gyanús elem, köztük olyanok, akiknek eszük ágában sincs Magyarországra hazajönni és ezt azzal is dokumentálják, hogy vagy már szereztek külföldre (Paraguay, Venezuela, Argentína, Spanyolország) szóló beutazási engedélyeket, vagy ügyük folyamatban van. [...] Ami a pénzt illeti, azonban, minden vád alaptalan.
Legnagyobb részük nagy nyomorban él, a pápai segélyakció konyháján jut egyszeri étkezéshez, ezenfelül a Szabad Magyarok Egyesületétől kapnak némi (havi 200-500 !írás) segélyt. [...] Nyomorúságukon alkalmi munkákkal, cigarettaárusítással, magyarán szólva feketézéssel segítenek. Politikai szervezkedésről szó sincs, azonban elhisznek és terjesztenek minden képtelen rágalmat Magyarországról", ld. MOL XIX-J-l-k.-Olaszo.sz.n. Jelentés az Olaszországba utazott magyar misszió utazásáról és munkájáról (1946. június 26.)
227 N. Szabó 1996. 73-74., DMNKKT 1988. 366-368.
228 MOL XIX-J-l-k-Olaszo.-18/c-45.049/1945. Kardos Tibor javaslata az olaszországi kulturális intézmények helyzetéről (h.é.h.n.n.).
Nem úgy Paikert Géza, akit Rodolfo Mosca, a budapesti egyetem tanára már 1945 márciusában tájékoztatott a Teleki Géza kultuszminiszterrel folytatott megbeszéléseiről.229 Majd Aldo Bizzarri, a korábbi igazgató – túlélve Mauthausent, immár az olasz Külügyminisztérium kulturális osztályának munkatársaként – kereste meg 1946 januárjában a kulturális kapcsolatok újraindítása érdekében, hogy "legjobb tanáraink ismét elfoglalhassák tanszékeiket". "Úgy vélem, hogy Önöket hasonló szándékok vezetik, mint bennünket – írta Bizzarri –, és Önök is, akárcsak mi, csupán arra várnak, hogy gyakorlati formát öltsön a normális diplomáciai kapcsolatok helyreállítása."230 Paikert áprilisban válaszolt, és az öröm, illetve az elvi egyetértés kinyilvánítása mellett mindjárt konkrét segítséget is kért. Mivel a magyar állam folymatos segélyt ad az Olasz Kultúrintézet székházának helyreállításához, illetve a Magyar-Olasz Társaság és az Olasz Iskola költségeinek fedezésére, így Bizzarri járjon közbe annak érdekében, hogy a Római Magyar Akadémia is valamekkora olasz államsegélyben részesüljön. A levélváltás júliusban folytatódott. Az olasz fél igéretet tett az RMA szerény támogatására, és javasolta a tanszékek betöltését, mire Paikert újabb válaszában reflektált a felvetett nevekre is: Rómába Kardos Tibort küldik, a budapesti olasz tanszék fenn van tartva Rodolfo Mosca professzornak, míg Debrecenben ideiglenesen Tóth László volt római lektor231 tanít ugyan, de a betöltés joga az olasz kormányé – Debrecen mindenesetre Trombatore professzort is örömmel várja vissza.232
Miután 1946 elején helyreállt a kapcsolat Rómával, és Magyary Gyula levelei alapján az új kulturális vezetés végre képet alkothatott a dolgok állásáról, Keresztúry miniszter a maga részéről immár "időszerűnek" találta a probléma végleges megoldását. Július 11-én közölte külügyi kollégájával, hogy Kardos Tibort jelöli a római egyetem magyar nyelv és irodalom tanszékének professzori posztjára, valamint a Római Magyar Akadémia igazgatói székébe. (A háború utáni hivatalos szóhasználatban már nincs meg a korábbi megkülönböztetés, és felváltva, ugyanazzal a jelentéssel használták a Római Magyar Intézet, illetve a Római Magyar Akadémia kifejezést.) Indoklása szerint a pécsi egyetemi tanár nem csupán szakmailag a legjobb erre a feladatra, de a háború idején elszenvedett sérelmei rehabilitálásának is ez a legméltányosabb útja. Az események előmozdításában bizonnyal pozitív szerepet játszott az a tény, hogy a korabeli kulturális és külügyi adminisztrációban viszonylag nagy számban voltak jelen azok a baloldali érzelmű írók, értelmiségiek, akikhez Kardos Tibor is tartozott. Ezek az ismerősök, barátok, maga Keresztúry mellett például Ortutay Gyula,233 Sőtér István, Szentmihályi János, Boldizsár Iván stb. – a későbbi levelek tanúsága szerint – sokban könnyítették az igazgatói feladatok ellátását is, amelyre a kinevező okiratot augusztus 6-án írta alá a miniszter.234
Bár Magyary Gyula hasznos munkát végzett,235 és örömmel vette volna, ha erőfeszítései eredményeképpen legalább a Római Magyar Akadémiával közös épületben székelő (mert annak
229 Teleki eszerint kifejtette, hogy a nagypolitikai helyzet folytán ugyan fontossá válik a szláv világ jobb megismerése, de ez nem jelenti azt, hogy a nagy nyugati kulturákkal, és köztük Itáliával ne fejlesztenék szívesen a kapcsolatokat, ld.
ASDMAE AP 1931-1945 Ungh. B.37. Rapporti culturáli. Rodolfo Mosca jelentése (Róma, 1945. augusztus 10.).
ASDMAE AP 1931-1945 Ungh. B.37. Rapporti culturáli. Rodolfo Mosca jelentése (Róma, 1945. augusztus 10.).