,,A külügyminisztérium tudomásul veszi – nyugtázták megelégedéssel az illetékes elvtársak a Bem raparton, a magyar külügyek fellegvárában az olasz kormány 1950 februárjában kelt Szóbeli Jegyzékét –, hogy a római Magyar Akadémia és a milánói Magyar Kultúrintézet 1950. január 1-től a Magyar Népköztársaság Kügyminisztériumának fennhatósága alá került, területe a Magyar Követség ellenőrzése alá helyeztetett. Úgyszintén a külügyminisztérium tudomásul veszi [...], hogy a római Magyar Akadémia vezetését ideiglenesen Kalmár György úr látja el.”711 Tolnai 1950.
január 9-én jelentette haza, hogy "január 2-án délután Kalmár György köv[etségi] attasé,712 az új vezető átvette az akadémiát jegyzőkönyv alapján, és beköltözött az épületbe." Egyelőre annyi ellátmányt kér, amennyit eddig kapott az RMA. Hamarosan javaslatot tesz "az Intézet munkájának kiszélesítésére" és kidolgoztat egy "háromhónapos munkatervet".713
Ezzel a rendelkezéssel egy hosszabb ideje mindinkább érvényesülő tendencia érkezett el újabb fontos állomásához. Budapesten ugyanis 1949 őszére megérett a döntés: a lektorátusok és egyes intézetek előző évi bezárása után immár a még meglévő kulturális intézeteket is közvetlenül külügyi kézbe kell venni, hogy az autonóm kulturális akciók helyett egyértelműen a szocializmusépítés propagandáját szolgálják. A Külügyminisztérium Pártkollégiumának 1949. október 17-i ülésén Berei Andor államtitkár egyetértett Boldizsár Iván államtitkár ilyen értelmű előterjesztésével, az intézetek feladataként ennek megfelelően a "tájékoztatást" szabta meg, elutasította azt az ötletet, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak maradjon valamiféle társfelügyelői szerepe, továbbá – az intézetek értékes könyvtáraira utalva – kijelentette: "a követségeket felelőssé kell tenni azért, hogy ne lopkodják a könyveket". A folyamatot minisztertanácsi határozatnak kell szentesítenie – a javaslat kidolgozására Boldizsár Iván és Sebestyén Pál kapott megbízást.714 A november 1-re keltezett, fentieket összefoglaló kollégiumi előterjesztést (amelyet Ortutay miniszter is elfogadott) másnap megtárgyalta a Magyar Dolgozók Pártjának Titkársága is, elveiben elfogadta, és "úgy határoz, hogy a nyugati országokban lévő Magyar Intézetek működését egyelőre be kell szüntetni és a követségek hatáskörébe kell utalni. Az összes Magyar Intézeteket meg kell vizsgálni és sürgősen eltávolítani az oda nem való elemeket."715 "A római és milánói Magyar Intézeteket minisztertanácsi határozat alapján f. hó [november] 15-én átadtuk a Külügyminiszter úrnak" – jelentette két nappal ennek megtörténte után Ortutay miniszternek az illetékes előadó, Murányi Kovács Endre.716 Az 1950. január 3-i ülésen már kifejezetten azt a formulát használták, hogy a követségnek a kulturális munkát az átvett intézet "neve alatt" kell folytatnia.717
Tolnai is megkapta a parancsot az RMA átvételére. Mint Kállai külügyminiszternek szóló, 1950.
január elején keletkezett jelentésében írta, az akciót Kardos hazautazása után akarta végrehajtani
711 MOL XIX-J-1-k. Olaszo. . 5/e. 00992121. Az olasz Külügyminisztérium Szóbeli Jegyzéke (Róma, 1950. február 6.).
– A jegyzék a kiköltöztetésekkel kapcsolatban megemlíti azt a többször hangoztatott érvet, miszerint a lakókat eredetileg maga az akadémia fogadta be, tehát nem kérhet ellenük külön olasz hatósági intervenciót, csupán a magánjog keretein belül, az olasz bíróságok előtt léphet fel igényeivel.
712 Az eredetileg írógépműszerész foglalkozású Kalmár György (1945-ig családi neve Eckstein) 1945 tavaszától Pestszentlőrincen dolgozott a városházán, előbb kisegítő tisztviselő, majd (a közigazgatási képesítő tanfolyam elvégzése után) II. o. aljegyző, valamint teljes jogú anyakönyvvezetőhelyettes beosztásban. Később tervmegbízott lett. 1948 őszén került a Külügyminisztériumba, ahol nagy hasznát vette az Eötvös Gimnáziumban szerzett, alapos francia-nyelvtudásának, ld. MOL XIX-J-1-w. Humánpolitikai Főosztály. Kalmár György szolgálati táblázata.
713 MOL XIX-J-1-j-Olaszo.-2/c-0045/1950. Tolnai Gábor (Róma, 1950. január 9.) – Kállai Gyulának.
714 MOL XIX-J-1-o. (1.d.) KÜM Kollégiuma.1949. október 17.
715 MOL M-KS-276.f.-54. Az MDP Titkárságának 1949. november 2-i határozatai. (Donáth Péter szíves közlése.)
716 MOL P 2076 OGYI 29.d. 9/c. Murányi Kovács Endre jelentése (Budapest, 1949. noveber 17.) – Ortutay Gyulának.
375-376. (Donáth Péter szíves közlése.). – Murányi Kovács Endre később az olasz-magyar kulturális kapcsolatok egyik sikeres közreműködője lett, amennyiben ő írta a közös történelmi örökségről az egyik legszebb ifjúsági regényt Garibaldi dobosa (Budapest, 1961.) címen; pályájára ld. ÚMIL 2000. 1541-1542.
717 MOL XIX-J-1-o. (1.d.) KÜM Kollégiuma. 1950. január 3.
(ugyanígy 1950. január 1-én Mályi Vilmos követségi titkárt felküldte Milánóba, hogy az ottani Kulturális Intézet átvételét egyidejűleg intézze). Ám december 31-én felhívta őt Tempestiné, Kardos titkárnője, azzal a hírrel, hogy a volt igazgató sürgönye szerint a fizetést a követségről kapják majd. Az átadás tényét tehát, amelyről a követ "szigorúan bizalmas" formában jelentett otthonra, Kardos nyílt táviratban megírta Rómába! Éberségi kényszerében a követ rögtön bekérte a sürgönyt, "mivel véleményem szerint – nem kétséges, hogy előre megbeszélt formula alapján – rejtett üzenetet is tartalmaz". Majd hozzátette: "Egyébként én is kaptam tőle január 3-án postán egy levelet, amiben – mellékelem – rendkívül jellemző sorok olvashatók, a fasiszta olasz cenzúra rendelkezésére bocsájtva!"718 A központ azonban ez esetben sem volt "vevő" Tolnai túlbuzgalmára, érdeklődéssel várták viszont Kalmár György első jelentését.
A fiatal kommunista diplomata719 bizonyára úgy érezte, a klerikális reakció elleni osztályharc frontvonalába érkezett a Via Giuliára, szembesülve azzal a kétségkívül furcsa helyzettel, hogy a kommunista magyar állam intézményének területén rendszeresen olyan személyek tartózkodnak, akik „disszidálásukkal”, nyilatkozataikkal és magatartásukkal világosan jelezték az ugyanezzel az államhatalommal való teljes politikai szembenállásukat. Az ellenfél minősítése természetesen nem objektív tényeken alapult, hanem a helyzetből fakadt: így írhatta azt egyik első beszámolójában, hogy az intézet mindeddig "a bentlakó fasisztáknak és rendőrügynököknek szabad garázdálkodási területe volt". A kaput ugyan zárva tartották, de aki azt mondta, hogy a második emeletre, a papi intézetbe megy, azt – "Kardos volt igazgatónak a kerületi rendőrkapitánysággal való megegyezése értelmében – akadálytalanul beengedték". Valószínű, hogy Kalmár, aki csak a háború után lépett külügyi szolgálatba, nem minden részletében ismerhette a római helyzetet, így nem személyes tapasztalatai, hanem követségi kollégáinak tájékoztatása alapján írta a következőket: "tekintettel arra, hogy ezek a személyek csaknem kivétel nélkül disszidensek, fasiszta kémek és rendőrügynökök voltak (főleg Hlatky Endrét, Magyar Sándort720 értem ezalatt), érthető, hogy az épületből az elmúlt években a papi irányítás alatt működő magyarellenes, fasiszta szervezkedésnek
718 Minderre ld. MOL XIX-J-1-j-Olaszo.-2/c-0045/1950. Tolnai Gábor (Róma, 1950. január 9.) – Kállai Gyulának.
719 Kalmár a Pestszentlőrinc szovjet felszabadítását követő napokban, 1945. február 11-én lépett be a Magyar Kommunista Pártba, ld. MOL XIX-J-1-w. Humánpolitikai Főosztály. Kalmár György szolgálati táblázata.
720 Magyar Sándor komoly sporthírnévnek örvendett világszerte, mert ő volt a Justice for Hungary repülőgép navigátora. 1931. július 16-17-én Endresz György pilótával leszállás nélkül átrepülte az Atlanti-óceánt, és az addigi próbálkozók közül a legmélyebbre jutott az európai kontinens belsejébe. Emiatt Rómában is "az óceánrepülő" néven emlegették, ld. Miszlay 2002., Zeidler 2008. 40-48., továbbá önéletrajzi munkáját Magyar 1941. – Olaszországba kerüléséről később így nyilatkozott: "A német megszállás alatt, mikor a názik [sic!] halálra kerestek, [...] sikerült egy repülőgépen a Földközi tengeren keresztül Olaszországba menekülnöm. Ez mint repülőteljesítmény, nem volt hasonló az óceánrepüléshez, de annál inkább bővelkedett izgalmakban és kockázatban is. A német jelzésű géppel repültünk át három hadszinteret Európában, 1945 februárjában, a háború utolsó szakaszában. Azóta éltem keserü DP-sorsom [displaced person = tkp. hontalan]; voltam az UNRRA és az IRO (International Refugee Organization) [amerikai segélyszervezetek] kötelékében. Szerencsésebb helyzetben voltam, mint sokszázezer menekült honfitársam, amit persze főleg az angolszász világban eltöltött éveknek és ottani barátaimnak köszönhettem....", ld. Weber 1950. – Prattinger Ferenc újságírónak ís úgy nyilatkozott, hogy "[é]n egy tábornokkal az utolsó percben repültem le Rómába a tábornok privát gépén az oroszok bevonulása előtt. [...] Olaszországban az IRO-nak dolgoztam egy ideig, az Amerikába vándorolt és Olaszországban élő hontalanokat rostálgattuk az amerikai hatóságok embereivel s végül magam is kijöttem, mint hontalan három évvel ezelőtt s azóta New Yorkban képviselek egy olasz selyemáru céget...", ld.
Prattinger 1953. – Lehetséges, hogy Magyar Sándor nemcsak a menekültek adminisztrálásával foglalkozott azokban az itáliai években, mert a magyar hírszerzés egyik ügynöke akkoriban – egy olasz rendőrségi kapcsolat révén – látta az Idegeneket Ellenőrző Hivatalban őrzött személyi lapját, amely szerint "Magyar Sándor volt repülő százados 1950-ben az ellenséges szerv beosztottja volt", ld. ÁBTL 3.2.4. K-1192/T. "Köves" ügye. Posztós Vince áv. fhdgy jelentése (Budapest, 1955. május 24.) 11v.– Vasváry Ödön, református lelkész és újságíró, az amerikai magyarság történetének neves gyűjtője úgy tudta, hogy "[a] második világháború végéig Magyarországon élt, majd 1950-ben átjött az Egyesült Államokba és New Yorkban egy elegáns nyakkendő üzletet nyitott a Madison Avenue-n. Visszavonultan él, nem hallani róla. Most – reméljük, teljes egészségben, – 73 éves", ld. Vasváry 1971. – Megjegyzendő, hogy az amerikai magyar emigráció (önkéntes adatszolgálatatáson alapuló) lexikonában csak az 1963. évi kötetben szerepel, azután már nem, ld. Hungarians 1963. 260. – A Magyar Sándorról idézett cikekk a szegedi Somogyi Könyvtár Vasváry Gyűjteményében (M1b irattartó) is megtalálhatók E jegyzet elkészítéséhez köszönöm Kórász Mária segítségét.
egy központi helyisége lett. Napirenden voltak a botrányos jelenetek, sőt [...] betörések, lopások is, ezen felül pedig a »papi intézet« egyes funkcionáriusai (Boér, Magyary, Péterffy) gátlástalan szerelmi életükkel és durva, pökhendi viselkedésükkel tették hírhedtté az Intézetet a környék lakosai előtt."721
Nincs független forrás, ami megerősítené ezeket az állításokat, de az valószínű, hogy a fiatal kommunista diplomata – a "klerikális reakció" elleni hazai politikai hisztéria légkörében – bizonyára hitte is azt, amit leirt. Mindezekre hivatkozva azután jelentősen megszigorította a palotába való bejutást, ami – folytatódik a jelentés – "az illegális bentlakókból – különösen a papokból természetesen – dühöt és ellenkezést váltott ki. Az elmúlt napokban a legvadabb útonálló módszerektől sem riadtak vissza: egymást követték a tumultuózus jelenetek, erőszakoskodások, a zárak leverése kalapáccsal, botokkal”, stb. A rendőrség azonban nyilvánvalóan mértéktartással kezelte a feljelentéseket, és a nyomozások "feltűnő vontatottsága – jegyezte meg Kalmár – bizonyítani látszanak Leonardi volt intézeti jogtanácsosnak azt a rendőrségen nyert értesülését, amely szerint az olasz minisztérium bizalmas rendeletben »semleges« magatartásra utasította a rendőri szerveket az Intézettel kapcsolatos ügyekben". Nos, a rend olasz őreinek kétségkívül érzékelhető lanyhaságába talán nem túlzás belelátni a politikai pártatlanságra törekvést. Hiszen miközben a hivatalos Olaszország kereszténydemokrata vezetői természetesen korrekt kapcsolatokra törekedtek a mind "népibb" magyar demokráciával, nem titkolták, hogy politikai szimpátiájuk azoké a polgári pártoké, amelyeket 1947 nyarára már gyakorlatilag kiszorítottak a hatalomból. Mivel pedig az illegális lakók egy része politikai üldözöttnek minősítette önmagát, az olasz rendőrségnek nemigen akaródzott állást foglalni a számára kibogozhatatlannak látszó vitákban.
Péterffy a történtekről sajtótájékoztatót tartott,722 és az újságok természetesen címlapon tálalták a szenzációt: "Magas feszültségű villanyáram és sziréna védi a Via Giulia-i Kremlt" (Il Popolo, félhivatalos), "Kémközpont a Magyar Akadémián" (Il Momento), "Urániumkutatásra jött egy
721 MOL XIX-J-1-k. Olaszo. . Kalmár György követségi attasé feljegyzése (Róma, 1950. február 16.) – Többek között a betörésekre, lopásokra utalás, ami – mint fentebb láttuk – a papi intézettel semmiféle formában nem hozható kapcsolatba, jelzi világosan, hogy Kalmár itt mások intenciója alapján írta beszámolóját. A papok életmódjával kapcsolatos pletykák átvétele is annyiban talán érthető, hogy ezek terjesztése ekkor már évek óta tudatos propagandafogása volt a "klerikális reakció" elleni küzdelemnek, így egy öntudatos kommunistának illett elhinnie azokat (pl. többek között felhasználták a Grősz-per mellékpereiben is a pálosok "orgiáit", ld. Szabó 2001. 26.; a szexuális bűnvád államrendőrségi használatára ld. Tomka 2005. 432-440., kultúrtörténeti előzményeire pedig Klaniczay 1990. 194-209.). – A Külügyminisztérium olasz előadója, Mágori Varga Erzsébet (mint említettük, a követségen Kalmár elődje) egy március 20-i feljegyzésében azonban külpolitikai szempontból nem helyeselte a papok magánéletére vonatkozó utalásokat; szerinte "a provokációkra nem felelhetünk a »papok erkölcstelen életének« kiteregetésével a sajtóban. Úgy híszem, ezt az olasz baloldali sajtó sem vállalná szívesen, különösen ebben a pillanatban, amikor a Párt az olasz katolikus tömegeket is igyekszik mindjobban bevonni a békemozgalomba. Az olasz baloldali sajtó ideológiai és politikai harcot folytat a Vatikán ellen, de nem foglalkozik a papok »erkölcstelenségeivel« (amelynek különben hagyományai vannak Olaszországban)", ld. MOL XIX-J-1-k. Olaszo. . 028279/1949. Mágori Varga Erzsébet olasz előadó feljegyzése (1950. március 20.) – Nyilvánvalóan erre az anyagra reflektálva írta azt Berei államtitkár, miszerint Tolnai követ kérdésére ("az olasz baloldali sajtó leleplezze-e Péterffy és társai kémtevékenységét, valamint azokat az erkölcstelen üzelmeket, amiket az Akadémián folytatnak"?) a válasz az, hogy meg kell nézni, "olasz barátaink vonalával mennyire fér össze egy kampány, mely egyházi személyek erkölcselenségével foglalkozik", ld. MOL XIX-J-1-u. (6.d.) Tolnai Gábor (Róma, 1950. március 8.) – Berei Andornak; MOL XIX-J-1-u. (6.d.) Berei Andor (Róma, 1950. március 27.) – Tolnai Gábornak.– A betörések közül egyébként a legutolsó valóban komolyabb figyelemre érdemes. ,,Az átvétel után néhány nappal – jelentette fentiekben idézett feljegyzésében Kalmár –, Hegedűs Tibor [volt intézeti gépész]
disszidálásának és eltűnésének éjszakáján, ismeretlen tettesek betörtek az első emeleti igazgatói helyiségekbe és minden fiókot, szekrényt, íróasztalt feltörtek, felforgattak. Annak ellenére, hogy minden gyanú Hegedűsre irányul, a rendőrség a legcsekélyebb erőfeszítést sem teszi, hogy kézrekerítse." ,,A kapitánnyal közöltük gyanúnkat Hegedűssel kapcsolatban – konkretizálta a vádat egy másik levelében a kultúrattasé –, minthogy a boszorkányos ügyességgel kiemelt vasakat annak idején ő szerelte fel", ld. MOL XIX -J-1-k. 66/Biz.1950. Kalmár György feljegyzése (Róma, 1950. február 5.).
722 A kelet-európai helyzetnek a korabeli olasz sajtóban történő megjelenését átfogóan mutatja be Bianchini 1990. 447-464.
magyar kommunista Rómába" (Il Tempo), "Keletről jöttünk a római civilizációt megdönteni"
(Libertà, a DC [kereszténydemokraták] balszárnyának lapja), "Hidegháború a Falconieri-palotában"
(Giornale d'Italia), stb. A botrány jól jön az olasz hivatalos köröknek – értékelte a sajtókampányt a magyar külügy olasz referense –, mert igazolni látszik ,,a »feljelentők« rágalmainak igazát: hogy az Akadémia nem egyéb, mint politikai progandaközpont és kémszervezet, amely az ellenség elleni katonai kémkedés céljait szolgálja". Így a Popolo taIálgatása szerint a palota "valószínűleg a Kominform kémjeinek fog szállodául szolgálni", stb.723
Péterffy természetesen azonnal tiltakozó levelet intézett Tolnai követhez. "Követ Ur rendeletére hivatkozva a követség egyik fiatal tisztviselője – akit nincs szerencsém személyesen ismerni – a Követség pecsétjével ellátva olyan hirdetményt tett közzé és a Palazzo Falconieri személyzetének olyan szóbeli utasításokat adott ki, amelyek mind a magunk, mind a velünk közlekedő személyek mozgási szabadságát súlyosan sértik." Udvariasan és taktikusan nem vonta kétségbe Kalmár György jóhiszeműségét, mert hozzátette: "fel kell tételeznem, hogy az intézkedést kiadó tisztviselő nem volt tisztában az igazgatásom alatt álló Pápai Magyar Egyházi Intézet helyzetével, mert különben ezt nem tette volna meg."724 Ugyanakkor világosan leszögezte álláspontját: hiába váltja fel az akadémiát a követség ("ebben a pillanatban a Római Magyar Intézetben sem ösztöndíjas, sem tanulmányi vendég nem tartózkodik, az Intézet könyvtára pedig zárva van a kutatók elől"), ettől még a Palazzo Falconierit nem illeti meg a diplomáciai területenkívüliség joga, mivel benne székel az önálló jogi személyiséggel rendelkező Pápai Magyar Egyházi Intézet is. A Kalmár-féle rendelkezést annyiban nem vitatta, hogy elismerte: az akadémiának – illetve immár a követségnek – a bejárati kapunál nyilván joga van ellenőrizni saját tisztviselőit, ösztöndíjasait, vendégeit. Ám ugyanezt az egyházi intézethez tartozókkal, az oda igyekvőkkel stb. már nem teheti meg! Emiatt a rektor "az önkényes intézkedésből eredő esetleges incidensekért, amit a személyes szabadságukban korlátozottak jogos felháborodásukban esetleg elkövetnek", minden felelősséget eleve a provokáló intézkedés kiadóira hárított. A helyzetet diplomáciai manőver is bonyolította: a magyar külügyminisztérium azzal támogatta a Palazzo Falconieriben indított akciót, hogy egy kemény hangvételű jegyzékben ("dura nota") azzal vádolta meg az olasz kormányt, hogy fasisztáknak és Horthy-funkcionáriusoknak ad politikai menedéket. A hivatalos olasz válasz ugyanazt az ellentmondást tette nyilvánvalóvá, amit már a Kardos igazgató tevékénységét értékelő, fentebb idézett Péterffy-feljegyzés is megállapított: ezek az emberek, családok eddig az akadémia által ellátott, szabályos bérlők voltak; hogyan váltak most hirtelen fasisztákká?725
A kommunista diplomácia természetesen azonnal riposztozott: az Il Paese hasábjain pár napra rá terjedelmes cikk taglalta, hogy a "törvénytelenségek és provokációk" miféle láncolata miatt rendelte el végül a budapesti kormányzat az egyházi intézet elleni zárlatot. A szerző a kereszténydemokrata, az egyházi és a kormánysajtó egyöntetűen elítélő véleményével szemben kiállt a "chiusura" mellett, elfogadva azt a hivatalos magyar állítást, miszerint az egykor a magyar állam által alapított egyházi
723 MOL XIX-J-1-k. Olaszo. Kalmár György követségi attasé feljegyzése (Róma, 1950. február 16.), MOL XIX-J-1-k.
Olaszo. 028279/1949. Mágori Varga Erzsébet olasz előadó feljegyzése (1950. március 20.) – Az olasz ügyek előadója egyébként egy korábbi áttekintésében azt állapította meg, hogy "utódom, Kalmár György a jelek szerint minden tekintetben jól beválik" (MOL XIX-J-l-k. 1/a. Mágori Varga Erzsébet 1950. január 11-i jelentése), de – nyilván az újabb fejlemények ismeretében – február 23-án kelt feljegyzésében (MOL XIX· J -l-k. 17 lb. 028279.) már az egész eljárást bírálta: szerinte "a követség nem járt el az Akadémia átvételénél elég politikusan és elég taktikusan. Legnagyobb hiba, hogy nem elsősorban a papok kiköltöztetésével foglalkoztak", noha erről már indultak tárgyalások stb.
724 PMI 7/1950. Péterffy Gedeon (Róma, 1950. február 8.) – Tolnai Gábornak.
725 PMI 7/1950. Péterffy Gedeon (Róma, 1950. február 8.) – Tolnai Gábornak, továbbá PMI 9d/1950. [korabeli olasz újságkivágat, cím és kelet nélkül; tartalmából ítélve a tudósítás az 1950. február 7. utáni napokban keletkezhetett] – A magyar jegyzékről beszámolt az olasz sajtó is, ld. Protesta ungherese a Roma. = Il Momento 1950. február 8. – Ugyanakor Benzoni budapesti követ arra figyelmeztette római fölötteseit, hogy ha nem adnak segítséget az illegális lakók eltávolításához, akkor válaszlépésként korlátozni fogják az olasz nyelv tanítását Magyarországon, ld. ASDMAE AP 1946-1950 Ungh. B.13. Ungheria-Italia. Giorgio Benzoni (Budapest, 1950. feburár 2.) – az olasz Külügyminisztériumnak.
intézet mostanra az ugyanezen államhatalom elleni kémkedés és propaganda központjává vált. A kezdetet Mihalovics Zsigmondnak abban – a Mindszenty hercegprímás elítélése ellen tiltakozó, 1949. január 23-án a Santo Stefano Rotondóban tartott misén elmondott – prédikációjában jelölte meg, amelyben a szónok a Magyarországon zajló egyházüldözést a Nero-koriakhoz hasonlította.
Azután következtek az egyházi intézetben tartott sajtótájékoztatók, és az ott osztogatott sokszorosított füzetek, amelyeknek a kommunista rendőrség manipulációira vonatkozó leleplezéseit a cikkíró azzal igyekezett hatástalanítani, hogy azok szerzőjét, egy bizonyos "Hamy Tibort" egykori fasiszta képviselőnek titulálta.726
Milyen lépések tartoztak még az Il Paese szerint a provokációsorozatba? Mindszenty-barát tüntetés a magyar követség előtt 1949. február 1-én, újabb sajtótájékoztatók, illetve cikksorozatok a bíboros kiszabadítása és az egyházpolitikai elnyomás leleplezése érdekében (mindebben élenjárt a pápai intézetben Vajda Ferenc által szerkesztett Római Magyar Kurír című lap), és főként egy titokzatos – úgymond dokumentumokat kereső – éjszakai idegen látogatása Kardos igazgató akkor éppen üres lakásában. Utóbbira hivatkozva egyébként újabb diplomáciai jegyzék is készült, amely a palotában illegálisan lakást foglaló "fasiszták, SS-tisztek, volt horthysta ügynökök" (akik állítólag már katonai alakulatba is szerveződtek!) kitoloncolását követelte. 1949. május 19-én újabb demonstrációra került sor: két teherautónyi magyar "disszidens" (kb. hetven fő) tüntetett a Római Magyar Akadémia bejáratánál. A cikkíró megrovóan állapította meg, hogy a kihívott rendőrség, Dr.
Giampaoli felügyelővel az élen, annak ellenére nem tett semmit, hogy nyilvánvalóan kiderült:
Péterffy volt a megmozdulás szervezője. Végül 1950 januárjában már odáig merészkedtek a
"provokatőrök", hogy magyar állami tulajdont képező bútorokat és tárgyakat kezdtek el kihordani a palota területéről.727
Mivel sem a szóbeli tiltakozás, sem a levelezés nem használt, Péterffy 1950. február 27-én újabb feljelentéssel fordult a San Eustachio negyed rendőrfelügyelőjéhez. Miután ismertette, milyen történeti okok miatt székel ugyanabban a palotában a Római Magyar Akadémia és a Pápai Magyar Egyházi Intézet, felpanaszolta az új igazgató, Kalmár György – aki már nem is az akadémia, hanem az annak épületét átvevő követségi kulturális osztály vezetője – sérelmes intézkedéseit: 1) csak
Mivel sem a szóbeli tiltakozás, sem a levelezés nem használt, Péterffy 1950. február 27-én újabb feljelentéssel fordult a San Eustachio negyed rendőrfelügyelőjéhez. Miután ismertette, milyen történeti okok miatt székel ugyanabban a palotában a Római Magyar Akadémia és a Pápai Magyar Egyházi Intézet, felpanaszolta az új igazgató, Kalmár György – aki már nem is az akadémia, hanem az annak épületét átvevő követségi kulturális osztály vezetője – sérelmes intézkedéseit: 1) csak