Kálló követ természetesen tisztában volt azzal, hogy olyan körülmények között kellett szolgálnia a magyar "népi demokrácia" általános politikai propagandáját, amikor minden korábbinál erősebbé vált a két világrendszer és katonai tömb szembenállása, és így változatos úton-módon zajlott a hagyományos érintkezési formák legtöbbjének felszámolása, vagy legalábbis mellőzése. Ahogy a budapesti olasz követség 1951. évi összefogalaló jelentésében szerepelt: "amiként lépésről lépésre romlott a viszony a Kreml és a nyugati országok között Moszkva ellenséges magatartása miatt, párhuzamosan a budapesti kormány is mind nagyobb hidegséget és ellenségességet tanúsított a nem kommunista ["non cominformisti" – tkp. a Kominformhoz nem tartozó] államok, így különösen az Egyesült Államok iránt."820 Komoly olasz tiltakozást váltott ki Farkas Mihály honvédelmi miniszter 1951. január 28-i beszéde is, amelyben azzal vádolta Olaszországot, hogy az Egyesült Államok segítségével oly mértékben fejleszti haderejét, hogy immár megszegi a párizsi békemegállapodást.
Magyarország nem így tesz – hangoztatta a miniszter, akinek szavait az összes magyar lapok közölték.821 Azonnal látható, hogy ez a nyilatkozat – a konkrét aktualitásokon túl – sajátos válasz volt Sforza olasz külügyminiszter 1948. decemberi, a magyar kormányt – mint emlékszünk rá – hasonló katonai fejlesztésekkel vádoló beszédére. Ebben a hangulatban Kálló mindenesetre nagy örömmel üdvözölte bukaresti ismerősét, Michele Scamacca protokollfőnököt,822 amikor először jelentkezett nála a Palazzo Chigiben – de nincs okunk feltételezni, hogy az olasz diplomata nem ugyanazzal a kimértséggel válaszolt, ahogyan erről jelentésében beszámolt.823 Ugyanakkor több mint kínos lehetett Kálló számára Umberto Terracini szenátornak, a befolyásos kommunista politikusnak – már említettük a nevét más ügyek kapcsán – az érdeklődése 1951 júliusában arról, miszerint hitelt érdemlő baráti tájékoztatás szerint Budapesten május 7-én eltűnt Vincenzo Sciotto könyvelő és raktáros, egy állami építkezési vállalat dolgozója. A bátyjának küldött értesítés szerint az 1924 óta Magyarországon élő férfi most, miután fia született, rokonait követve vissza kívánt költözni Olaszországba, így arra készült, hogy kiutazási vízumkérelmet nyújt be a Külföldieket Ellenőrző Országos Központnál. Ám azóta nem látták, a családja keresteti, de egyelőre minden hiába. Terracini segítséget kért Kállótól, hiteles információt, hogy az érdeklődőknek érdemben válaszolhasson.824
Ám nemcsak Terracini aggódott – Benzoni követ is nagyon komolyan vette Sciotto eltűnésének ügyét. A szicíliai eredetű Sciotto család a huszas évek óta virágzó déligyümölcskereskedést folytatott Magyarországon (továbbá Romániában, Temesváron), és bár a kedvezőtlen politikai változások miatt az üzletet az utóbbi időben leépítették, azért a család az olasz kolónia tekintélyes tagjának számított. Sciotto édesanyjának riasztására így Benzoni május 11-én Szóbeli Jegyzéket intézett a magyar Külügyminisztériumhoz, majd 19-én már másodszor reklamált Berei Andor miniszterhelyettesnél és sürgette energikusan a tájékoztatást. Különösebb illúziója persze nem lehetett senkinek, és Romano Rossetti ügyvivő pár nappal későbbi jelentésében le is írta a kézenfekvő gyanút: "feltételezhető, hogy – kivéve valamiféle szerencsétlenség esetét, ami kevéssé valószínű – Sciottót letartóztatta a rendőrség, olyan okból, amelyet a Követség nem ismer."825 Az okról júniusban küldött haza fontos információt Benzoni követ: fölfigyelt rá ugyanis, hogy az éppen
820 ASDMAE AP 1950-1957 Ungh. B.1176. Politica interna. Legazione d'Italia – Budapest. Rapporto annuale 1951. 20.
821 Uo., továbbá ASDMAE AP 1950-1957 Ungh. B.1151. Ungheria-Italia. Giorgio Benzoni (Budapest, 1951. május 7.) – az olasz Külügyminisztériumnak.
822 Michele Scamacca del Murgo di Agnone pályájára ld. WHO 1958. 868.
823 ASDMAE AP 1950-1957 Ungh. B.1151. Ungheria-Italia. Michele Scamacca (Róma, 1951. június 14.) – Carlo Sforzának.
824 MOL XIX-J-1-j-Olaszo.-5/e-001555-1951. Umberto Terracini (Róma, 1951. július 26.) – Kállló Iván követnek [korabeli fordítás].
825 ASDMAE AP 1950-1957. Ungh. B.1217. Arresti ed espulsioni. Romano Rossetti (Budapest, 1951. május 23.) – az olasz Külügyminisztériumnak. (a jelentéshez csatolva a május 11-i Szóbeli Jegyzék).
zajló Grősz-perben Csellár István Jenő pálos rendfőnök „bevallotta”, miszerint Sciotto segítségével váltott levelet vatikáni partnereivel és kapott valutát, amit azután a feketepiacon értékesített.
Benzoni ugyanakkor hozzátette, hogy Sciotto nem jelent meg a tárgyaláson és tanúként sem idézték be.826 A magyar Külügyminisztérium végül november 9-én – tehát majdnem napra pontosan fél esztendővel az eltűnés után – közölte a budapesti olasz követséggel, hogy Sciottót azért nem találják családtagjai és ismerősei, mert a magyar államrendőrség letartóztatta, bíróság elé állították és – az elkövetett bűn, az állambiztonság veszélyeztetése miatt zárt tárgyaláson – négy év börtönre ítélték.827
Benzoni helyesen következtetett. A Grősz-persorozat főperének nyolcadrendű vádlottjaként szerepelt Csellár István Jenő pálos rendfőnök, akit a súlyosabb bűnök mellett többek között azzal is vádoltak, hogy illegális levelezést folytatott a Vatikánnal. A per koncepciója szerint ebben segítette őt "Sciotto Vince 34 éves,olasz állampolgár, volt gyümölcskereskedő", akit azután a "Szabó Sándor és társai" mellékper tizedrendű vádlottjaként ítéltek el négy évre.828 Sciotto és felesége, az egyetemi évek során megismert Udvari Kamilla valóban bensőséges kapcsolatban álltak a Gellért-hegyi Sziklatemplom pálos szerzeteseivel, így maga Csellár rendfőnök keresztelte az előbb említett fiúgyermeket, Cosimót. A férj és apa eltűnése után a család Olaszországba utazott, ám Budapesten maradt az édesanya, és fáradhatatlanul ostromolta a magyar hatóságokat kérvényeivel.829 Az olasz követség is többször interveniált ügyében, hogy levelezhessen fiával és csomagot vihessen neki, bár persze tudták, hogy kémkedési ügyben erre a kedvezményre nincs lehetőség.830 Az olasz fiatalember 27 hónapra tűnt el a magyar börtönvilágban és végül a Nagy Imre nevéhez köthető "új szakasz" politikai változásainak következtében kapott kegyelmet Edgar Sanders brit pénzügyi és könyvelési ellenőrrel, a nevezetes Standard-per vádlottjával együtt, 1953 augusztusában.831
Visszatérve 1951 nyarára, Terracini nyilván azért próbált "pártvonalon" intézkedni, mert mint láttuk, a hivatásos diplomaták hosszú ideig semmiféle információhoz nem jutottak. Közben Benzoni
826 ASDMAE AP 1950-1957. Ungh. B.1217. Arresti ed espulsioni. Giorgio Benzoni (Budapest, 1951. június 28.) – az olasz Külügyminisztériumnak.
827 ASDMAE AP 1950-1957. Ungh. B.1217. Arresti ed espulsioni. Giuseppe Guglielminetti (Budapest, 1951. november 9.) – az olasz Külügyminisztériumnak.
828 A perre ld. Szabó 2001. 26., 115. – Ispánki Béla említi, hogy találkozott Sciottóval a börtönben, ld. Ispánki 1995.
317.
829 E részletekről bőven beszámol Tino Chesani újságíró a szabadulás után készített cikkében, ld. Chesani 1953. 28-29.
830 ASDMAE AP 1950-1957. Ungh. B.1217. Arresti ed espulsioni. Giuseppe Guglielminetti (Budapest, 1952. június 7.) – az olasz Külügyminisztériumnak.
831 A kettős kegyelmi döntést ld. Az Elnöki Tanács kegyelmet adott Vincenzó Sciottónak és Edgar Sandersnek. = Szabad Nép 1953. augusztus 18. – Sandersre és a Standard-perre ld. Kiszely 2000. 90-101. Pécsi 1989., Baczoni 2000. 333-361.– A kegyelmi döntés előkészítésére ld. MOL XIX-J-1-j-Olaszo.-4/a-001529/1-1953. Nagy Imre miniszterelnök (Budapest, 1953. augusztus 14.) – az Elnöki Tanácsnak. – Rápecsételve, hogy a miniszterelnök javaslatára a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1953. augusztus 14-én Sciotto Vincenzo büntetésének még kitöltetlen részét kegyelmi úton elengedi (aláírás: Dobi István elnök, Darabos Iván titkár). – A kegyelmet formálisan az édesanya kérésére adták meg. Sík Endre külügyminiszterhelyettes augusztus 18-án reggel magához kérette Romano Rossetti olasz ügyvivőt és közölte, hogy Sciotto Vincenzót kiutasítják az országból, így délben 12-kor Hegyeshalomnál, a határon lesz szabadon bocsátva. A kérdésre, hogy az anyja beszélhet-e vele, nemmel felelt, de ha Sciottonénak érvényes útlevele van, akkor azonnal megkapja a kiutazási engedélyt, ld. MOL XIX-J-1-j-Olaszo.-4/a-001529/1-1953. Feljegyzés Sík Endre küm.h.
és Romano Rossetti olasz ügyvivő megbeszéléséről (Budapest, 1953. augusztus 18.), továbbá MOL XIX-J-1-j-Olaszo.-4/a-001529/1-1953. Fái Boris osztályvezető (Budapest, 1953. augusztus 27.) – a római követségnek. – Ugyanezt jelentette a budapesti olasz követség is, ld. ASDMAE AP 1950-1957. Ungh. B.1217. Arresti ed espulsioni. Romano Rossetti (Budapest, 1953. augusztus 24.) – az olasz Külügyminisztériumnak. – Sciotto később elmondta, hogy sem ő, sem Sanders nem tudták, hogy a teherautó a határ felé tart, mert a körülményekből akár arra is következtethettek, hogy kivégezni viszik őket! Szerencsére nem ez történt, és Nickelsdorfnál Fumarola bécsi olasz konzul vette át a szabadulókat. Sciottóné csak egy nappal később hagyhatta el Magyarországot és találkozhatott Riva del Gardában a fiával. Minderre ld. Chesani 1953. 28-29., vö. továbbá Sanders e un italiano liberati dal governo ungherese. = Il Messaggero 1953. augusztus 18.
követ befejezte misszióját,832 és bár minden elismerést megérdemel illúziótlan, ugyanakkor kitartó és következetes küzdelme azokért a honfitársaiért, akiket elkapott a kiépülő diktatúra erőszak-gépezete, sajnos nemcsak Sciotto kapcsán, de pl. az eltűnt katonatisztek ügyében is úgy érezhette, kudarcot vallott.833 Szeptemberben Giuseppe Guglielminetti vette át a budapesti misszió vezetését, de hiába harsogott a Kossuth téren, a tiszteletére adott díszes fogadáson a Mameli-himnusz,834 ő sem sokat tehetett azokért az olaszokért, akik az államvédelmi hatóság kezébe kerültek.835 Ráaadásul – a hidegháború újabb lépéseként – a nyugati külképviseletek működésének minden
832 A katonai rádiófelderítés megfejtette Sforza külügyminiszter hazahívó táviratát: „Benzoni részére. Desiffrálja ő maga. Mai nappal nagyméltóságod vissza van helyezve a minisztériumba. Kérjen hozzájárulást Z... követ kinevezéséhez. Kérek választ. Aláírás: Sforza”, ld. HTL MN 1951/T. 102/08/11. MN VK 2. Csfség. 1951. évi diplomáciai táviratok. Carlo Sforza (Róma, 1951. május 21.) – Giorgio Benzoninak. – Lehetséges, hogy a fenti „Z...”
jelzés téves megfejtés volt, mert pár nappal később ezt jelentette a budapesti ügyvivő: „Ba. ma átvette ügykörét.
Rossetti.”, ld. HTL MN 1951/T. 102/08/11. MN VK 2. Csfség. 1951. évi diplomáciai táviratok. Romano Rossetti (Budapest, 1951. május 30.) – az olasz Külügyminisztériumnak. – Jelenleg sajnos nem lehet azonosítani „Ba.” kilétét sem.
833 1951 februárjában Benzoni követ beszámolt Rómának arról a beszélgetésről, amelyet előző nyáron egy G. Battista Cargnel nevű olasz állampolgárral folytatott – azért jelentett erről ennyire későn, mert meg akarta várni, amíg biztonságban hazatelepítik Itáliába. Cargnel arról számolt be, hogy amikor mondvacsinált "valutabűntett" miatt letartóztatták, a börtönben egy katona fogolytársa arról beszélt: a budapesti katonai fegyintézetben találkozott két fiatal olasz hadnaggyal, akik egy jugoszláv koncentrációs táborból szöktek át Magyarországra még 1948 őszén, de itt kémkedés vádjával szintén fogva tartották őket. A követ úgy vélte, a SIM (Servizio Informazione Militare, az olasz katonai titkosszolgálat, a SIFAR utódszervezete) tisztjei semmit sem tudnak a magyar börtönökben sínylődő olasz tisztekről. Ő maga Berei Andornál is érdeklődött, akinek "hitetlenkedését" természetesen kétkedéssel fogadta, ld.
ASDMAE AP 1950-1957. Ungh. B.1152. Prigionieri di guerra. Giorgio Benzoni (Budapest, 1951. február 28.) – az olasz Külügyminisztériumnak.
834 Az új követ említette ezt a körülményt a megbízólevél átadásáról beszámoló jelentésében, ld. ASDMAE AP 1950-1957 Ungh. B.1152. Miscellanea. Giuseppe Guglielminetti (Budapest, 1951. szeptember 21.) – az olasz Külügyminisztériumnak.
835 Az olasz külügyi iratokban fönmaradt levelezés számos ilyen esetet említ. Az oroszlányi táborban Sergio Girardi, a kistarcsaiban Arnaldo Cantoni, Pier Paolo Merlino és Domenico Fatigati sorsát kisérték figyelemmel; tiltott határátlépési kisérlet miatt kerültek fogságba, de végül mind a négyen hazatérhettek Olaszországba, ld. többek között ASDMAE AP 1950-1957. Ungh. B.1217. Arresti ed espulsioni. Giuseppe Guglielminetti (Budapest, 1951. december 29.) – az olasz Külügyminisztériumnak, ASDMAE AP 1950-1957. Ungh. B.1217. Arresti ed espulsioni.
Belügyminisztérium (Róma, 1952. január 4.) – az olasz Külügyminisztériumnak, ASDMAE AP 1950-1957. Ungh.
B.1217. Arresti ed espulsioni. Sergio Girardi ([Oroszlány], 1953. augusztus 22.) – a budapesti olasz konzulnak , ASDMAE AP 1950-1957. Ungh. B.1217. Arresti ed espulsioni. Romano Rossetti (Budapest, 1953. szeptember 2.) – Marcello Bocchininak, ASDMAE AP 1950-1957. Ungh. B.1217. Arresti ed espulsioni. Marcello Bocchini (Róma, 1953. szeptember 9.) – a milánói prefektusnak, ASDMAE AP 1950-1957. Ungh. B.1217. Arresti ed espulsioni. Romano Rossetti (Budapest, 1953. szeptember 28.) – az olasz Külügyminisztériumnak, ASDMAE AP 1950-1957. Ungh.
B.1217. Arresti ed espulsioni. Romano Rossetti (Budapest, 1953. október 27.) – az olasz Külügyminisztériumnak, ASDMAE AP 1950-1957. Ungh. B.1217. Arresti ed espulsioni. Romano Rossetti (Budapest, 1953. november 19. ) – az olasz Külügyminisztériumnak, ASDMAE AP 1950-1957. Ungh. B.1250. Espulsioni, arresti. Romano Rossetti (Budapest, 1953. devember 13. ) – az olasz Külügyminisztériumnak, ASDMAE AP 1950-1957. Ungh. B.1250.
Espulsioni, arresti. Külügyminisztérium (Róma, 1954. március 11. ) – a milánói prefektusnak. – Guglielminetti követ (egy Giovanni Battista Muraro nevű, hazaköltöző olasz állampolgárnak a követségre nézve dehonesztáló kijelentései kapcsán) sérelmezte, hogy a Külügyminisztérium nem ügyel "a mi antikommunista sajtónkban" ("la nostra stampa anti-comunista") megjelenő cikkekre, ld. ASDMAE AP 1950-1957. Ungh. B.1218. Passaporti, visti. Giuseppe Guglielminetti (Budapest, 1952. december 30.) – az olasz Külügyminisztériumnak, ASDMAE AP 1950-1957. Ungh.
B.1218. Passaporti, visti. Giuseppe Guglielminetti (Budapest, 1952. december 30.) – Pietro Solarinak, vö. La vita in Ungheria nel racconto di un italiano. = Il Messaggero 1952. december 14., I deportati ungheresi sono oltre quattrocentomila. = Il Tempo 1952. december 14. – Számos levél, jelentés foglalkozik azzal, hogy többszáz, egykor még Németországba deportált olasz hadifogoly lehet a magyar táborokban, ld. ASDMAE AP 1950-1957. Ungh.
B.1218. Passaporti, visti. Olasz Diplomáciai Misszió (Frankfurt, 1950. március 9.) – az olasz Külügyminisztériumnak, ASDMAE AP 1950-1957. Ungh. B.1218. Passaporti, visti. Olasz Konzulátus (Stuttgart, 1951. december 3.) – az olasz Külügyminisztériumnak, ASDMAE AP 1950-1957. Ungh. B.1218. Prigionieri di guerra. Giuseppe Guglielminetti (Budapest, 1952. január 14.) – az olasz Külügyminisztériumnak, ASDMAE AP 1950-1957. Ungh. B.1218. Passaporti, visti. Olasz Követség (Brüsszel, 1952. október 8.) – az olasz Külügyminisztériumnak.
korábbinál erősebb korlátozása, akadályozása kezdődött el éppen ebben az időszakban.836 Amire persze azután az érintett országok hasonló válaszokat adtak szerte a nagyvilágban – így Rómában is. Kálló Iván 1951 júliusában jelezte miniszterének, hogy – amiként Eugenio Reale elvtárs, a befolyásos kommunista politikus (az OKP Központi Bizottságának tagja, egykor külügyi államtitkár) megtudta Zapi (helyesen: Zoppi) külügyminisztériumi főtitkártól, korlátozni fogják a
"népi demokrata" diplomaták mozgását, válaszul az ottani országokban egy ideje bevezetett megszorításokra. Úgy tudja, a budapesti olasz követ most jelentette haza, hogy még a Balatonra sem mehet le fürödni! "Véleményem szerint jó volna – figyelmeztette a jobb kezet a követ, hogy figyeljen oda, mit csinál a bal –, ha ezen körülményt a magyar Külügyminisztérium mérlegelné, mert az utazás korlátozásának bevezetésével nem lesz lehetőségünk megfelelő propagandát kifejteni kulturális téren. (Kiállítások, filmbemutatók, stb.)".837 A háttér egy lényeges elemére – az olasz baloldalnak a "népi demokráciák" külképviseletein zajló propagandája fékezésének szándékára – utalt egy augusztusi jelentés is, amely Oscarre Di Franco budapesti olasz követségi munkatárs információját elemezte. A vízumkérelmét intéző olasz diplomata azt mesélte, hogy az olasz külügyben sokallják a magyar követség aktivitását ("különösen a filmbemutatók nagyon számosak"), és "mintha szembeállították volna ezzel a budapesti olasz követség lehetőségeit." Ez a problémakör, úgy látszik, központi kérdés lett az olasz külügyek központjában – állapította meg a követ.838
A kulturális aktivitás színvonalának emelkedését – amelyre Murai István ügyvivősége idején már láttuk az első jeleket – eszerint az olaszi külügyi illetékesek is érzékelték. Az sem kerülte el a figyelmüket, hogy az újra rendszeresen megrendezett akadémiai koncertek, továbbá a politikai előadások mellett valóban mind fontosabb propagandafeladatokat töltöttek be a filmvetítések. És itt már nemcsak az olyan "dokumentumfilmek" jöttek szóba, mint a Szocializmust építő hazánk egy napja, A Sztálin-híd, az Épül a békemű vagy az Úttörő-híradó, melyek közismert módon persze nem a korabeli magyar valóságot, hanem inkább a pártközpont vízióit dokumentálták. Olyan valódi műalkotásokat is lepergetett a vetítőgép, mint a Déryné vagy a Civil a pályán. A kópiák hanganyagának, feliratozásának minőségi javítását azért is sürgette a követség, mert a szocialista magyar filmgyártás termékei csak igen ritkán kaptak forgalmazási engedélyt Olaszországban, így az akadémiai filmprogramnak kétségkívül lett némi hiánypótló jelentősége az itáliai kulturális élet baloldalán.839
836 A budapesti olasz követség 1949 szeptemberében jelentette először, hogy a magyar hatóságok sokszor igen kiméletlenül fellépnek a nyugati országok követségeinek magyar személyzete ellen (letartóztatások, kémvádak, stb.), ld.
ASDMAE AP 1946-1950 Ungh. B.8. Rapporti politici. Giorgio Benzoni (Budapest, 1949. szeptember 21.) – az olasz Külügyminisztériumnak. – Azt, hogy a nyugati diplomaták a magyar főváros 30 km-es körzetét csak engedéllyel hagyhatják el, 1951. január 19-én rendelték el, ld. ASDMAE AP 1950-1957 Ungh. B.1176. Politica interna. Legazione d'Italia – Budapest. Rapporto annuale 1951. 20. – Ugyanebben a jelentésben is olvasható, hogy "miként közismert, néhány ország, köztük Itália, retorziós intézkedéseket alkalmazott" (mármint az olasz diplomaták mozgásának korlátozására válaszul hasonló korlátozásokat vezetett be Rómában), ld. uo. – Meglepő, hogy ugyanakkor akadt pozitív ellenpélda is: amikor az Olasz Kulturintézetben titkári, könyvtárosi és nyelvoktatói minőségben dolgozó fiatal történész, Jászay Magda kitelepítési végzést kapott, a Külügyminisztérium segített annak hatálytalanításában, ld. MOL XIX-J-1-j-Olaszo.-4/a-1001034-951. Az Olasz Követség Szóbeli Jegyzéke a magyar Külügyminisztériumnak (Budapest, 1951.
június 20.). – A hozzákapcsolt lapon szereplő feljegyzés szerint felhívták Romano Rossetti ügyvivőt, és közölték vele, hogy "az ügyben haladéktalanul eljártunk", majd rávezetve az aktára: "Az ügy el lett intézve. Követséggel (d'Alessandróval) telefonon beszéltünk. Móczi." – A fentieket személyes közlésében Jászay Magda is megerősítette. – Móczi Andrásra ld Károlyi 2008. 525., Hajdú 1999. 223. – Megjegyzendő, hogy Jászay édesanyját és húgát azonban nem lehetett mentesíteni a kitelepítési végzés hatálya alól, ld. Fried 2009.
837 128. MOL XIX-J-1-j-Olaszo.-5/g-001573-1951. Kálló Iván (Róma, 1951. július 31.) – Kiss Károlynak.
838 129. MOL XIX-J-1-j-Olaszo.-5/e-001558-1951. Kálló Iván (Róma, 1951. augusztus 9.) – Kiss Károlynak.
839 A sikeres római koncerteket több esetben megismételték Milánóban is, és nemcsak klasszikus muzsikára kell gondolnunk: a Barletti együttest például azért ajánlja a központ figyelmébe a követ, mert a firenzei művészek szívesen vállalnák "a modern magyar zene népszerűsítését" is, ld. MOL XXVI-J-I-b. 813/biz.-1951. Kálló Iván (Róma, 1951.
október 30.) – Kiss Károlynak.– A filmvetítésekkel kapcsolatos számos levélből ld. elsősorban MOL XXVI-J-I-b.
92/biz.-1952. Kálló Iván (Róma, 1952. február 16., március 28., szeptember 30.) – E levelekben a követ külön
A filmek forgalmazása persze egyben gazdasági kérdés is volt, nemcsak politikai, így a Külkereskedelmi Minisztérium Olasz Referatúrájának munkatársai is foglalkoztak vele. Őket tájékoztatta Szilárd György, a MOKÉP igazgatója 1951 novemberében arról, hogy a következő évben 5 játékfilmet, továbbá "hiradóeseményeket" szándékoznak behozatni Itáliából, mintegy 23 millió líra értékben. "A magyar filmek olaszországi elhelyezéséből eredően devizakitermelésre nem számíthatunk– tette hozzá –, mert megállapodásunk értelmében a kitermelt összegeket további magyar filmek szinkronizálására kell felhasználnunk, minthogy nem tudunk máskép[p]en lehetőséget teremteni arra, hogy magyar filmek Olaszországban bemutatásra kerüljenek." Elvileg azonban lehetséges, hogy nagyobb lesz a forgalmazási bevétel, mint a szinkronizálási költség – ezért is várható érdeklődéssel az első engedélyezett film, a Talpalatnyi föld hamarosan bekövetkező premierje.840 Lastofka Béla, a római kereskedelmi kirendeltség vezetője841 1952 májusában arról értesítette feletteseit, hogy a cenzúra egyelőre mégsem engedélyezte a vetítést, így a Déryné szinkronizálását nem létező forgalmazási bevételekből nem lehet megoldani. Utóbbi film esetében a magyar fél nem reagál a Libertas forgalmazó cég igényeire, miközben az Interfilm is szívesen foglalkozna vele – márpedig "[é]rthetetlen és megengedhetetlen az, hogy amikor magyar film külföldi propagálásáról van szó, azt a külföldi tőkés vállalkozó szorgalmazza eredmény nélkül immár hónapok óta (még válaszra sem méltatják), a Magyar Külügyminisztérium és a magyar külkereskedelmi vállalat viszont bürokratikus elhúzással kezeli ezt a politikailag oly fontos kérdést."842 A MOKÉP hamarosan közölte, hogy a döntés szerint a Libertas forgalmazhatja a Dérynét, ha időben megszerzi a cenzúraengedélyt, míg az Interfilm az Úri muri vetítését kaphatja meg, ha a cserébe ajánlott Roma ore 11 filmet a magyar hatóságok elfogadják. Lastofkát és munkatársait pedig felkérték, "hogy a továbbiakban is olyan intenzíven foglakozzanak a filmkérdésekkel, mint ahogyan azt eddig tették".843
Miközben az olasz külügyesek – akik persze nem ismerhették ezeket a belső problémákat – eredményesnek látták a Római Magyar Akadémia keretében zajló politikai és kulturális tevékenységet, ugyanakkor igazi megelégedéssel nyugtázhatták, mekkora sikereket ért el a budapesti Olasz Kultúrintézet. A hasonló francia intézmény mellett ez volt az egyetlen nyugati kulturális központ, amelynek a működését engedélyezték a magyar kommunista hatóságok, amiként igazgatója, Francesco D'Alessandro844 professzor is az utolsó volt a nyugati országokból érkezett lektorok közül, aki még taníthatott a budapesti tudományegyetemen. Ám dacára a kedvezőtlen politikai körülményeknek, 1951-ben a nyelvtanfolyamokat mintegy 600 hallgató látogatta!845
hangsúlyozza, hogy a film a legjobb lehetőség a "pártonkívüli, semleges és ingadozó elemek" megnyerésére. – A szárnyaló propagandatervek szürke hétköznapjaihoz tartozott, hogy a követség hiába kérte a reprezentációs keret felemelését, a központ figyelmeztette, miszerint "a rendezvényeket a takarékossági szempontok figyelembevételével tartsa", ld. MOL XXVI-J-I-b.1951. Kálló Iván (Róma, 1951. október 31.) – Kiss Károlynak, MOL XXVI-J-I-b.
015689/biz.-1952. Kovács László gazdasági hivatalvezető (Budapest, 1952. február 26.) – Kálló Ivánnak.
840 MOL XIX-G-3-k-Külkereskedelmi Minisztérium. 24. d. 49. t. 7333/24/102. Szilárd György (Budapest, 1951.
november 8.) – KKM Olasz Referatúrájának.
841 Lastofka Béla római kiküldetését azzal a megszorítással fogadták az olasz Külügyminisztériumban, hogy kereskedelmi tanácsosként közvetlenül a követséghez, és ne a kereskedelmi kirendeltséghez legyen akkreditálva,. ld.
ASDMAE AP 1950-1957 Ungh. B.1151. Ungheria-Italia. A Protokoll Főosztály följegyzése (Róma, 1951. december 15.).
842 MOL XIX-G-3-k.. 36. d. 82. t. 0442/4/3/55. Lastofka Béla (Róma, 1952. május 11.) – KKM Olasz Referatúrájának.
843 MOL XIX-G-3-k. 24. d. 49. t. 0442/4/3/55.. Szilárd György (Budapest, 1952. május 27.) – KKM Olasz Referatúrájának, MOL XIX-G-3-k. 24. d. 49. t. 0442/4/3/55.. Szilárd György (Budapest, 1952. május 27.) – Lastofka Bélának.
844 Francesco D'Alessandro (1906-1963) a római egyetemen végzett, és hamarosan kulturális diplomáciai pályára került.
A háború után Romániában szolgált, majd 1948-tól vezette a budapesti Olasz Kultúrintézetet. Innen 1954-ben Bécsbe helyezték át, az ottani Olasz Kultúrintézetbe. (Marinella D’Alessandro szíves közlése.)
845 ASDMAE AP 1950-1957. Ungh. B.1177. Relazioni culturali. Bellia tanácsos feljegyzése a budapesti Olasz Kultúrintézetről (Róma, 1952. február 29.). – A következő évben még impozánsabb volt a gyarapodás: a
845 ASDMAE AP 1950-1957. Ungh. B.1177. Relazioni culturali. Bellia tanácsos feljegyzése a budapesti Olasz Kultúrintézetről (Róma, 1952. február 29.). – A következő évben még impozánsabb volt a gyarapodás: a