A kapcsolatok fejlesztésének jövője szempontjából természetesen a legjelentősebb tényező a magyarországi SZEB állásfoglalása volt. Gyöngyösi külügyminiszter feljegyzése szerint július 12-én tájékoztatta őt Georgij Makszimovics Puskin szovjet nagykövet, a SZEB politikai tanácsadója, hogy részükről nincs akadálya a tervezett diplomáciai kapcsolatfelvételnek, és megigérte, hogy az olaszországi SZEB felé is eljár ebben az értelemben.122 Az olasz sajtó hamarosan a Reuter hírügynökség jelentéséből értesült az új fordulatról,123 míg a SZEB július 24-i ülésén Vlagyimir Petrovics Szviridov altábornagy124 helyettes elnök tájékoztatta arról amerikai és angol partnereit, hogy Nagy Ferenc miniszterelnök kérésére, miszerint Magyarország diplomáciai kapcsolatokat létesíthessen Olaszországgal, Romániával és Bulgáriával (az olaszokkal árucsereforgalmat is), azt felelte, "a SZEB részéről ellenvetés nincs".125
Az új olasz misszió augusztus 23-24. táján indul Budapestre – jelentette a friss hírt Papp Álmos min. titkár a hónap közepén, hozzátéve: vezetője, Assettati követségi tanácsos javasolni fogja a magyar külügyminiszternek, hogy kölcsönösen nyissák meg a követségeket. Olaszország ugyanis – hangsúlyozza a misszióvezető – a Macmillan-deklaráció126 értelmében 1945 októberétől szabadon létesíthet diplomáciai kapcsolatokat. Formailag a görög vagy az osztrák sémát lehetne alkalmazni:
mindkét helyen a korábbi misszió úgy alakult át, hogy a vezető kérte ügyvivőként történő akkreditálásának elfogadását. Ha ez a magyar félnek megfelel, Assettati is így fog eljárni.127 Egy hónapal később Vittorio Zoppi követ, az olasz Külügyminisztérium Politikai Főosztályának vezetője közölte Pappal, hogy a budapesti jelentés szerint magyar részről sincs akadálya a
"hazatelepítési missziók" követségi szintre emelésének, így Assettatinak már küldtek is táviratot, hogy jelentse be magát ügyvivőnek – így ezt várják Papp Álmostól is.128 A svédek segítségéért Papp már abból az alkalomból mondott ismételten köszönetet az új követnek, Christian Günther volt külügyminiszternek,129 és kérte további jóindulatát, hogy egyben közölte: küszöbön áll az érdekvédelemmel kapcsolatos feladatok visszavétele.130 Erre hivatalosan 1946 decemberében került sor: a római Svéd Követség ekkor közölte Szóbeli Jegyzékben a Palazzo Chigivel, hogy helyreállván a magyar-olasz diplomáciai viszony, december 9-től visszabocsátja az érdekvédelem intézését a római magyar követség és a milánói főkonzulátus hatókörébe, és a tiszteletbeli konzulátusokon is csak addig tartja meg, amíg a magyar fél az illető városokban (Firenze, Genova, Messina, Nápoly, Trieszt, Torino, Velence) fel nem újítja saját képviseletét.131 A diplomáciai kapcsolatok
122 SZEB JK 2003. 203. – Puskin pályájára ld. Kertész 1997. 437.
123 MOL XIX-J-1-k-Olaszo.-4/b-1155/1946. sz. melléklete. Cikkfordítás a L'Italia Nuova lapból (1946. július 20., h.n.).
– A cikk szerint a SZEB azt is engedélyezte, hogy Magyarország diplomáciai viszonyba lépjen a spanyol köztársaság
"számkivetett" kormányával.
124 Szviridovra ld. Izsák-Kun 1994 103. – A magyarországi SZEB elnöke Kliment Jefremovics Vorosilov marsall volt, de ő 1946 márciusában visszarendelték a Szovjetunióba, így etttől kezdve mindvégig Szviridov vezette a munkát, helyettes elnöki minőségében, ld. SZEB JK 2003. 12. – Vorosilov visszahívásáról ld. Palasik 2000. 147.
125 SZEB JK 2003. 203.
126 Harold Macmillan, az olaszországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság megbízott elnöke 1945. február 24-én jegyzékben közölte Ivanoe Bonomi miniszterelnökkel, hogy a legtöbb területen lecsökkentik az ellenőrzést és visszaadják Olaszország intézkedési szuverenitását, ld. DDI S. 10. II. 1992. 84-88.
127 MOL XIX-J-1-k-Olaszo.- 4/b-2367/pol/1946. – Papp Álmos (Róma, 1946. augusztus 14.) – Gyöngyösi Jánosnak.
128 MOL XIX-J-1-k-Olaszo.-4/b-3040/pol/1946. – Papp Álmos (Róma, 1946. szeptember 24.) – Gyöngyösi Jánosak. – Papp már korábban jelentette, hogy Assettati pozitív jelzéseket küld haza Budapesről, ld. MOL XIX-J-1-j-Olaszo.-5/a-101/pol/res. – Papp Álmos (Róma, 1946. szeptember 16.) – Gyöngyösi Jánosnak.
129 Günther pályájára ld. SBL 1977-79. 642-648.
130 MOL J-1-j-Olaszo.-5/f-1792/pol/1946. Papp Álmos (Róma, 1946. július 2.) – Gyöngyösi Jánosnak, MOL XIX-J-1-j-Olaszo.-5/f-2632/pol/1946. Papp Álmos (Róma, 1946. szeptember 18.) – Gyöngyösi Jánosnak.
131 ASDMAE AP 1946-1950 Ungh. B.4. Rapporti con l'Italia. Legation de Royale de Suéde. Division B. Note Verbale.
(Róma, 1946. december 16.)
újrafelvételét hivatalosan október 1-től tekintették érvnyesnek, és Papp Álmos ügyvivő október 6-án tett hivatalos bemutatkozó látogatást Alcide de Gasperi miniszterelnöknél.132
A magyarországi SZEB október 17. ülésén ugyanakkor érezhető volt némi meglepődés George Hatton Weems amerikai és Aubry Pearce Edgcumbe angol tábornokok részéről, amikor az elnöklő Szviridov altábornagy bejelentette a budapesti olasz ügyvivő hivatalba lépését. Ennek kapcsán kérték a magyar kormány kérelmei másolatainak megküldését, amelyet a szovjet helyettes elnök készséggel megigért. Ám minden félreértés előzetes eloszlatása érdekében rögtön kijelentette, hogy
"Magyarország más országokkal való diplomáciai kapcsolata létesítésének engedélyezése nem számított fontos kérdésnek, és ezért egyedül döntöttem, az Önök utólagos tájékoztatásával a tanácskozáson. Ez teljes egészében megfelel a SZEB működési szabályzatának."133
Helyreálltak tehát a külkapcsolatok megfelelő formái, így ettől kezdve rendelkezett újra mindazokkal az eszközökkel a magyar állam, amelyekkel a saját és állampolgárai érdekeit az Appennin-félszigeten képviselhette, védhette és érvényesíthette. Nyilván nem volt véletlen, hogy a diplomáciai munkaterület ekkoriban került vissza a hazai pártpolitika látóterébe. Ezt egyetlen példával is jól illusztrálhatjuk: a Nemzeti Parasztpárt Elnöki Tanácsa 1946. július 12-én tartott ülésén Tóth Endre előterjesztette azt a javaslatot, hogy "Tasi Ferenc, volt római követségi kultúrattasé pártunk tagja, jelenleg kulturális előadó a külügyben és célszerű lenne, ha újból kimenne Rómába ugyanolyan minőségbe [sic!]. A párt ezt támogatja azzal, hogy Veres Péter beszéljen ez ügyben Gyöngyösivel."134
Októberben Gyöngyösi külügyminiszter is fogadta Augusto Assettati ügyvivőt, így az olasz Külügyminisztérium első kézből értesülhetett a Bem rakparton érvényesülő felfogásról. A minisztert – akiről úgy hallotta, kisgazda létére valójában titkos kommunista és a szovjetek embere135 – közepes intellektusnak találta, de értékelte nyílt olaszbarátságát, amelyet a volt középiskolai tanár első világháborús fogságának pozitív emlékei alapoztak meg. Bár Gyöngyösi világossá tette, hogy a magyar politikát, gazdaságot stb. immár a Szovjetunióval való szoros szövetség határozza meg, komoly magyar érdek főződik a nyugati országokkal való kapcsolatok fejlesztéséhez, különös tekintettel Olaszországra, amellyel, mint utalt rá, a kulturális érintkezés meg sem szakadt – pl. a pannonhalmi Olasz Gimnáziumban végig folyt az oktatás és az egyetemi olasz órákat is bármikor újra lehet indítani. Assettati értékelte a külügyminiszter jóindulatát, bár természesen messzemenően tisztában volt vele, hogy ez a kapcsolatok javításának csupán szükséges, de nem elégséges feltétele.136
A rendszeres követségi adminisztráció újjászervezése mellett – mint említettük, a politikai feladatokat Papp Álmos, a sajtótevékenységet Orbán Pál végezte137 – az első komoly
132 MOL XIX-J-1-j-Olaszo.-65/a-3246/1946 Papp Álmos ügyvivő bemutatkozó látogatást tesz De Gasperi olasz miniszterelnöknél (Róma, 1946. október 6.), továbbá SZEB JK 2003. 289. – Alcide De Gasperinek a diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló táviratát Nagy Ferenchez közli Réti 1996. 393.
133 SZEB JK 2003. 288-290.
134 PIL 284 f. 13 öe. IV. k. 576. Nemzeti Parasztpárt ,1946. VII. 12-én tartott Elnöki Tanács naplója. – Veres Péterre ld.
Bölöny 1992. 414. – E jegyzet elkészítéséhez köszönöm Donáth Péter szíves segítségét.
135 Az olasz kormány korábban is kapott hasonló jelzéseket: "a megszálló hatalom engedelmes eszköze", írta Gyöngyösiről a magyar helyzetet bemutató jelentésében a bukaresti misszióvezető is, ld. ASDMAE AP 1946-1950 Ungh. B.1. Rapporti con l'Italia. Pietro Gerbore (Bukarest, 1946. június 1.) – az olasz Külügyminisztériumnak.
136 ASDMAE AP 1946-1950 Ungh. B.1. Augusto Assettati (Budapest, 1946. október 23.) – Ministero degli Affari Esteri. – Assettati első jelentéseire, a magyar állami vezetőknél tett látogatásaira, Gyöngyösi külügyminiszterrel folytatott beszélgetésére ld. Réti 1996. 393-396.
137 Orbán júniusi beszámolójában jellemezte az olasz sajtóviszonyokat, és arról panaszkodott, hogy pénz nélkül ez a munka nem megy, ld. MOL XIX-J-1-j-Olaszo.-5/c-Pol + Sajtó/VII. 22. Orbán Pál miniszteri segédtitkár sajtójelentése (Róma, 1946. [június, n.n., Róma]). – A panaszt pár hónappal később az illetékesek azzal utasították el, miszerint "a sajtóosztály sajnálattal jegyzi meg, hogy fenti bajon segíteni nem tud, amennyiben a sajtóalap szűkre szabott volta erre
feladatcsoportot a háború során Olaszországba jutott és ottrekedt magyar vagyontárgyak megtalálása, számbavétele, hazajuttatása képezte. Az erre vonatkozó első javaslatot a Kereskedelmi és Szövetkezetügyi Minisztériumban készítették, majd a Minisztertanács is foglalkozott az üggyel.138 Egy 1946. július 5-én keletkezett, külügyes "Pro domo" feljegyzés beszámol arról, hogy még a háború idején, 1944-ben a Honvédelmi Minisztérium katonai célú bevásárlásokat intézett Olaszországban, de már nem volt mód a hazaszállításra, így a hadiárú az "összeomlás" után odakinn maradt. A visszahozatalra bizottságot kell kiküldeni – született meg a döntés, ám a nemrég visszatért, így friss itáliai tapasztalatokkal rendelkező Pődör László külügyminiszteri kabinetfőnök javaslatára elhatározták, hogy kerülni kell minden olyan eljárási tervet, melynek során az angol misszió tudomást szerezhetne a magyar követelésekről. A bizonytalan helyzetben ugyanis e javakat rögtön hadizsákmányként lefoglalnák. A javaslatokat véleményező költségvetési főosztály teljesen egyetértett ezzel a véleménnyel, sőt ugyanezért "rendkívül agályosnak tartotta", hogy katonák reklamálják a katonai javakat, hiszen ez nyilvánvalóan provokálná a győzteseket. A bizottságba tehát nem szabad katonát jelölni, sőt, valójában az egész akciót el kellene halasztani a (teljes körű) diplomáciai kapcsolatok felvételét követő időszakra.139
A probléma megoldására egy másik feljegyzésben Mihalkovics János, a külügyminisztérium munkatársa (KHJ ügyosztály) azt javasolta, hogy a magyar javak felderítésével és hazahozatalával kapcsolatos tájékozódást össze kellene kötni az árucsere-egyezmény előkészítésével megbízandó kiküldöttek működésével.140 Fontos értekezletet tartottak e tárgyban 1946. szeptember 12-én a Pénzügyminisztérium Külföldre Vitt Magyar Javak Ügyosztályán, ahová jónéhány érdekelt intézmény képviselőjét meghívták. A házigazdák mellett a Külügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Nemzeti Bank szakértői ülték körül az asztalt, és hallgatták Czikann-Zichy Móric miniszteri titkár141 beszámolóját arról, hogy a kiküldendő bizottság vezetője, Kibédy Albert külügyminisztériumi oszt. tanácsos már a helyszínen tartózkodik, de nem fejt ki tevékenységet, amíg a többi tagok (Vrublovszky András titkár a Kereskedelmi és Szállítási Minisztériumból, Csonka Béla ezredes a honvédelmi tárcától és Csáky Miklós a Magyar Nemzeti Banktól) meg nem érkeznek.142 Mivel az infláció miatt az olasz partnerekkel szembeni magyar készpénzkövetelések "lassan elértéktelenednek", a pénzügyminisztérium képviselői négy lehetséges megoldást terjesztettek az értekezlet elé. 1) A követeléseket át lehetne ruházni a svédekre, hogy így törlesszük az érdekvédelem során felhalmozott 325 000 svéd korona tartozásunkat, 2) tartalékolni lehetne ebből annak költségét, amibe a háború során Olaszországba került javak és személyek hazaszállítása kerül majd, 3) ebből lehetne fizetni az olaszországi külképviseletek fenntartását, továbbá 4) azt is kalkulálni kellene, hogy lehetnek majd – eddig még ismeretlen mértékű – olasz követelések is a magyar állammal szemben. Az értekezlet tagjai elfogadták a javaslatot, de szorgalmazták, hogy a 2) és a 4) tételről mielőbb pozitív információkat szerezzenek.143
nem ad módot", ld. MOL XIX-J-1-j-Olaszo.-5/c-666/sajtó/1946. A sajtóosztály (Dr. Keszthelyi) feljegyzése a római sajtótitkár, Orbán Pál augusztus 17-i jelentéséről (Budapest, 1946. szeptember 11.).
138 MOL XIX-J-1-j-Olaszo.-46/res/1946. Mihalkovics János "pro domo" feljegyzése az Olaszországban lévő magyar javak felderítésének és hazahozatalának lehetőségeiről (Budapest, 1946. augusztus 3.).
139 MOL XIX-J-1-j-Olaszo.-46/pol/res/1946. Pro domo feljegyzés az Olaszországban lévő magyar javakról (Budapest, 1946. július 5.).
140 MOL XIX-J-1-j-Olaszo.-46/res/1946. Mihalkovics János "pro domo" feljegyzése az Olaszországban lévő magyar javak felderítésének és hazahozatalának lehetőségeiről (Budapest, 1946. augusztus 3.). – A meglátás helyes volt: a gyakorlatban a két ügy valóban összekapcsolódott egymással.
141 Pályájára ld. Németh 2007/I. 74.
142 A gyakorlatban tehát betartották azt a föntebb említett szakértői szempontot, hogy a bizottság az érdemi tevékenységet csak a teljes körű diplomáciai kapcsolatok felvétele után kezdje meg.
143 MOL XIX-J-1-j-Olaszo.-46/pol/res/1946. Feljegyzés az Olaszországban lévő magyar vagyontárgyak és valutakövetelések ügyében tartott pénzügyminisztériumi (Külföldre Vitt Magyar Javak Ügyosztály) értekezletről (Budapest, 1946. szeptember 12.).
Az értekezleten említett bizottság (amelynek kiutazását sokáig hátráltatta a szükséges engedélyek miatti várakozás az ausztriai Bregenzben) azután a gyakorlatban általános gazdasági kérdésekben is tárgyalt az olasz illetékesekkel, mert közben komoly formában megkezdődött egy magyar-olasz árucsere-egyezmény megkötésének előkészítése. Ennek kapcsán Papp Álmos ügyvivő némiképp kellemetlen helyzetben került az olasz Külügyminisztériumban folytatott megbeszélései során, mivel Grazzi követ, a gazdasági ügyosztály főnöke, és Natali főkonzul, a magyar ügyekkel is foglalkozó alosztály vezetője éreztették, hogy az olasz partner egyoldalú kezdeményezésnek tartja a Rónai Sándor magyar kereskedelemügyi és szállítási miniszter144 római utazásáról szóló híreket.
(Ezek a Globo című gazdasági szaklapban jelentek meg, MTI-információkra hivatkozva, miközben az olasz felet még nem értesíthette senki a Bregenzben elakadt előkészítő bizottság érkezéséről.145)
"Kénytelen voltam a kérdést az olasz urak előtt kissé élesebben megvilágítani – említi beszámolójában az ellenakciót az ügyvivő –, miután előzőleg, bár nagyon udvarias formában, néhány ironikus megjegyzést kellett végighallgatnom a »nyári melegről« és Rónai úr útjának célszerűtlen voltáról, hacsak a miniszter úr »nem hoz a zsebében több száz, esetleg több ezer waggon [sic!] olajat és benzint«". Megemlítette tehát, hogy tudtával a látogatás ötlete olasz oldalról merült fel először, összefüggésben azokkal a sajtóhírekkel, amelyek a nyár folyamán többször emlegették Pietro Campilli olasz külkereskedelmi miniszter146 esetleges budapesti útját. Egyetértett partnereivel abban, hogy Rónai miniszter útjára csak akkor kerülhet sor, ha annak érdemi alapja van – de hát éppen ezért érkezik egy bizottság, hogy a megkötendő egyezményt alaposan előkészítse!
Arra is célzott, hogy az olasz külkereskedelmi illetékesek sajnálatos módon nem a hivatalos magyar kiküldöttekkel, hanem kalandor elemekkel is tárgyalnak, így a fenti félreértések ebből fakadnak.
(Az említett problematikus magánszemély, Glausius Pál egyébként kifejezetten olajszállításra tett ajánlatot különböző olasz hatóságoknak és magánszemélyeknek.)
A helyzetet tömören és pontosan foglalja össze Papp Álmos jelentésének záróbekezdése. "Az olasz kormánynak igen kivánatos volna egy megfelelő kereskedelmi szerződés Magyarországgal. Nem anyira az idei gazdasági év miatt, mint inkább a következő évekre szólóan, miért is a szerződést több évre kivánnák kötni, lehetőleg a mai, részükre előnyösebb helyzet alapul vételével. Ezt az előnyüket talán a valónál nagyobbnak érzik számos magyar hivatalos és magánszemély illetéktelen áru ajánlatai folytán, amit ha nem is vesznek ma már komolyan, mégis azt a benyomást kelti, mintha hajlandók volnánk minden nélkülözhető értékes cikkünket (olajat, benzint, parafint, dohányt, stb.) felajánlani az olaszoknak, csakhogy egyes cikkeket (szerszámgép, gyümölcs, selyem, stb.), amiből amúgyis megfelelő mennyiségek állnak exportra rendelkezésre, megkaphassunk. Olasz részről igen örülnének, ha a nekik szükséges egy-két értékes kiviteli cikkünket egy-két árucikkben mutatkozó feleslegükért biztosítani tudnák, anélkül, hogy nagyobb egyezmény keretében egyes nem elsőrendű fontosságú cikkeket is át kellene venniük. Még előnyösebb volna az olaszok számára, ha ezt az állapotot évekre rögzíteni tudnák. Ennek dacára, tekintettel Olaszország gazdasági nehézségeinek várható növekedésére, bizonyosra vehető, hogy olasz részről egy több évre kötendő árucsreforgalmi egyezményt a vázoltnál részükre kedvezőtlenebb feltételek mellett is szívesen fogadnának."147
Noha Papp Álmos beszámolói folyamatosan tájékoztatták a hazai külügyi vezetést az olaszországi viszonyokról, a többféle megbízatással kiérkező Kibédy Albert is feladatának érezte, hogy külön jelentésben jellemezze az olasz politikai és pártviszonyokat, értékelje a kereszténydemokratákat vezető Alcide De Gasperi, a szocialista (szociáldemokrata) Giuseppe Saragat148 és a kommunista
144 Rónai pályájára ld. Bölöny 1992. 377-378., Szeredi 1984. 278-290., Rákosi 1997. 586., Izsák-Kun 1994 i.m 41.
145 MOL XIX-J-1-j-Olaszo.-25/c-376/res/1946. Kibédy Albert (Budapest, 1946. október 1.) – Gyöngyösi Jánosnak.
146 Campillire ld. IDC 1946. 57-58., ASP 1955. 68-59.
147 MOL XIX-J-1-j-Olaszo.-5/i-100/pol/res. Papp Álmos (Róma, 1946. szeptember 12.) – Gyöngyösi Jánosnak.
148 Saragatra ld. Lui... 1969. 9-10.
Palmiro Togliatti149 személyiségét és politikáját. Utóbbinál Rákosi Mátyás ajánlólevele kommendálta,150 így több alkalommal is részletesen elbeszélgettek. A jelentés legértékesebb része a vatikáni lap, az Osservatore Romano151 orientációs szerepével foglalkozik az olasz hírpiacon, különös tekintettel a Magyarországgal kapcsolatos, szinte mindig negatív tudósításokra. Ezek hátterében egyértelműen Luttor Ferenc152 személyét azonosítja, a Pápai Magyar Egyházi Intézet első rektoráét, aki Apor Gábor báró lemondása után, a Sztójay-kormány utolsó időszakában, majd a Szálasi-kormány idején is elvállalta a szentszéki magyar követség vezetését, így már az amerikai megszállás idején nemkivánatos személlyé vált, és csak a Vatikánba költözés mentette meg a felelősségre vonástól. Kibédy értesülései szerint azonban Luttor már elveszítette a vatikáni államtitkárság vezetőinek, különösen Tardini bíborosnak153 a bizalmát, érzik, hogy személye és tevékenysége hátráltatja a Magyarországgal való kapcsolatok normalizálását, így örömmel vennék, ha a magyar külügy egy új kánonjogi tanácsos kinevezésével lehetővé tenné Luttor kikapcsolását az ügyek intézéséből.154
Kibédy úgy látszik nem tudta, hogy a Külügyminisztérium – miként már említettük – már ugyanez év januárjában, majd februárjában táviratilag letiltotta Luttor mindenfajta külszolgálati tevékenységét.155 Mivel a források szegénysége miatt a történtek pontos rekonstrukciója nagyon
149 Togliattira ld. IDC 1946. 256-257., HDFI 1992. 535-536., DDR 2001. 653-655., továbbá Bocca 1992.
150 Rákosi visszaemlékezéseiben többször említi az olasz pártvezetőt, akivel különösen 1940-44 között dolgozott együtt szorosabban a Komintern vezetésében, ld. Rákosi 1995. 18., 20., 61. stb. – Az OKP első vezetőjének, Antonio Gramscinak azonban rossz véleménye volt Rákosiról, ld. Pankovits 2005. im., és Vásárhelyi Miklós személyes emlékei szerint is valójában Togliatti sem kedvelte, gúnyosan beszélt "tanácsairól", ld. Vásárhelyi 1989. 39-40.
151 A lap címe olaszul L'Osservatore Romano, de a bevett gyakorlat szerint magyar szövegkörnyezetben névelő nélkül írom.
152 Luttorra ld. Németh 2002. 197., Gergely 2001. 60., Csorba 1998/III. 76., 91., Némethy 2003. 30., Vajay 2002. I.
428-429. MKL VIII. 2003. 207. – Luttor egyházi pályáján a püspöki méltóságig nem jutott el, de hogy közel állt hozzá, bizonyítja külügyi személyi anyagában egy életrajzi vázlat, amelynek zárómondata így szól: "püspökké való kinevezése a legszélesebb körben kelt őszinte örömet". Ez a dokumentum emellett – az 1938-ban Magyarországon megrendezett Eucharisztikus Világkongresszus, illetve a pápai legátus (a későbbi XII. Pius pápa) szereplése kapcsán – arra is tartalmaz utalást, miért is működtek olyan olajozottan Luttor vatikáni kapcsolatai: "és nem titok, hogy Pacelli Jenő Magyarországról szóló ismereteit, melyeket emlékezetes beszédeiben annyiszor tárt föl, jelentős részben a Rómában közkedvelt magyar Monsignore információinak köszönhette", ld. MOL XIX-J-1-w. Humánpolitikai Főosztály. Luttor Ferenc szolgálati tábázata és életrajzi össszefoglaló.
153 Domenico Tardinire ld. EI 1961. 899.
154 MOL XIX-J-1-j-Olaszo.-5/c-119/res/1946. Kibédy Albert min. osztálytanácsos jelentése (Budapest, 1946. október 7.) – Gyöngyösi János küm-nek. – A Luttorra vonatkozó információkat a jelentés szerint Kibédy egy jezsuita tanártól kapta, de nem tudjuk, pontosan, kitől. Ebben az időben (1944-47 között) valóban tanított egy magyar jezsuita professzor Rómában: Mócsy Imre, mégpedig szentírástudományt a Gregoriana Egyetemen. Később, a Mindszenty bíboros letartóztatása körüli eseményekben is vállalt közvetítő szerepet a magyar egyház és a Vatikán között, amint erre alább még kitérünk. Mégis a magam részéről valószínűbbnek tartom, hogy nem ő, hanem Jánosi József SJ lehetett Kibédy látogatója. Az olasz Külügyminisztérium magyar referatúrájának iratanyagában ugyanis elfekszik egy irat, amelyben a Palazzo Chigi az olasz szentszéki követséget értesíti Jánosi professzor sürgős római útjáról. A szegedi filozófiatanár eszerint szigorúan bizalmas küldetést kapott Nagy Ferenc miniszterelnöktől: elősegíteni a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételét a Szentszékkel. Jánosi szerint a fő problémát az képezi, hogy az orosz megszálló hatóságok meggyőződése szerint Mindszenty bíboros intranzigens viselkedését egyértelműen a Vatikánból sugalmazzák. Ha ezen valahogy változtatni lehetne, elhárulna a kapcsolatok normalizálásának legfőbb akadálya. Minderre ld. ASDMAE AP 1946-1950 Ungh. B.2. Questioni politico-religiose. Don Giuseppe Janosi. (Budapest, 1948. október 12.).– A dokumentum értelmezésénél némi problémát okoz az időadatok egyeztetése. A szöveg szerint a budapesti követség október 7-én jelentette, hogy Jánosi 8-án érkezik Rómába – ám Kibédy is 7-ről keltezve jelezte, hogy már beszélt a
"jezsuita tanárral". A legvalószínűbb megoldás, hogy Kibédy egy nappal eltévesztette levele datálását. – Jánosi útjáról 1950. szeptember 18. kelettel állambiztonsági jelentést írt Kovrig Béla, ld. ÁBTL 3.2.4. K-384/1. 9., közli Pallós 2007.
86. – Jánosi személyére ld. Bikfalvi 2007. 104., Borbándi 1989. I. 173., 203., II. 79., Balogh Margit 2002. 119., Ispánki 1995. 42.
155 Az olasz Külügyminisztérium anyagában – olasz fordításban – elfekszik Gyöngyösi János külügyminiszternek a magyar diplomáciai kar tagjait az igazoltatási eljárás lefolytatására hazarendelő körirata, amelyet Bede István londoni követ 1946. februárjában azzal a kéréssel küldött meg a római svéd követség magyar érdekvédelmi osztályának, hogy
nehéz, így minden korabeli szemtanú visszaemlékezése érdekes lehet, mert új részletekkel
nehéz, így minden korabeli szemtanú visszaemlékezése érdekes lehet, mert új részletekkel