A Régi Magyar Exemplumadatbázis távlatai

Korábban említettük, hogy az Országos Széchényi Könyvtár már számol a Régi Magyar Exemplumadatbázissal: a könyvtárban rendezett tanácskozáson szó volt a nyelvemlékes honlappal való összekapcsolódásról, illetve felmerült az anyag őrzésének, karbantartásának kérdése is.

Emellett együttműködés alakult ki az RPHA 17 munkacsoportjával: a készülő adatbázis eredetileg csak a 17. századi verses anyaggal foglalkozott volna, ám mivel minden olyan magyar nyelvű szöveget felvesznek a repertoárjukba, amelyet a 17. században valamilyen formában lemásoltak, a 16. századi versanyag legnagyobb részét is fel kell majd dolgozniuk.

S mivel kevés az olyan 16. századi vagy annál korábbi vers, amelyet a 17. században nem másoltak le, az RPHA 17 a 17. század végéig született összes magyar verset tartalmazni fogja.

Így tehát a nyelvemlékkódexek anyaga is a korpusz része lesz.

A vers és próza határterületén álló magyar nyelvű középkori szövegemlékeket sokáig bizonytalanul kezelte a szakirodalom. A helyzetet jól szemlélteti Szőnyi Etelka tanulmánya, aki a következőképpen foglalja össze a 16. századi énekelt próza besorolásának tisztázatlanságát: a prózával foglalkozó kutatók verses jegyei miatt, a poétikával foglalkozó kutatók (lásd például a 16. századi vers számítógépes repertóriuma is) pedig prózai jegyei miatt hagyják ki vizsgálandó szövegeik köréből. Kecskés András verselméleti monográfiájában kicsit részletesebben igyekszik foglalkozni a régi magyar szövegverssel, éppen azért, mert e szövegtípusnak sem verstörténeti jelentősége, sem példáinak gyakorisága nem tisztázott. Egy-egy jelentősebb kísérlet ellenére azonban e határterület mindmáig nem nevezhető kellőképpen feltérképezettnek.

Az RPHA 17 jól használható lehetne a vers–próza határterületek feltárására, hiszen verstani részterületének leírásmódja nem nagy gyűjtőkategóriákban, verselési rendszerekben gondolkodik, hanem minden olyan jegyet összegyűjt, amely metrikai szempontból releváns lehet. Ilyen releváns jegy minden olyan ismétlődés, amely a szöveget a versesség felé mozdítja el, mint például a mondattani párhuzamosság.

A mondattani párhuzamosság nem ritka jelenség a nyelvemlékkódexekben, ezen belül pedig az exemplumokban sem. Mivel a Régi Magyar Exemplumadatbázis leírásában formai szempontokat is figyelembe lehet venni, kereshetővé válhat az is, hogy tartalmaz-e mondattani párhuzamosságokat. Más metrikai szempontból releváns jegy nem jellemző az exemplumokban. A verses jellegű vagy verses jellegű részt tartalmazó exemplumok leírásánál bemutattuk, hogy milyen típusú exemplumok lehetnek érdekesek az RPHA 17 számára.

Ezekre – amint Bognár Péter is rámutat az ország veszedelmének okairól szóló példázat kapcsán³¹⁶ – érdemes lenne rápróbálni az RPHA 17 metrikai leírását.

Az exemplumadatbázis szövegeit azonban nem csak ebből a szempontból lenne érdemes felhasználni az óriási adatbázisban. Több olyan egyértelműen verses szöveget is ismerünk az RPHA 17 anyagából, amelyeknek vannak exemplumokkal kapcsolatos vonatkozásai. Ilyen például Valkai Andrásnak a János pap-császár birodalmáról szóló históriája,³¹⁷ amely az Érdy-kódexben prózaként szerepel (169a–170a; Nyt IV. 253–255), vagy az Apollonius históriája,³¹⁸ amelynek szövege latinul, a Gesta Romanorum részeként hagyományozódott, majd pedig a Haller János által kiadott 1695-ös magyar fordítás is tartalmazta.³¹⁹ Ezeket az adatokat talán érdemes lehet feltüntetni a szövegek adatlapján. Ezen túl azzal is találkozhatunk, hogy bizonyos versek egy-egy sora valamilyen exemplumra utal.

Vegyük például Gróf Balassa Bálint az „Egeket alkotó, mindent által ható” kezdetű versét, amely egyike az RPHA 17 munkatársai által elsőként átírt szövegeknek. A vers 4. versszaka a következőképpen hangzik:

„Miertt keövetted aztt, ki undokito gaztt Ragasztt tisztasagodra,

El mulo mezett nyujtt, de eörök mergett sujtt, Keves nyalanksagodra,

Java el enyeszik, bokrossan tenyeszik Kennya karhozatodra.”³²⁰

A vers itt talán arra az exemplumra utal (Kazinczy-kódex, 104–106; Nyt. VI. 222–223), melyben egy ember fut az őt üldöző unikornis elől, egy verembe esik, de egy bokorba sikerül megkapaszkodnia. A bokor gyökerét azonban két egér rágja, a verem mélyén egy lángot fújó sárkány áll, lábánál pedig négy kígyó próbálja őt megmarni. Az ember azonban mit sem törődik ezekkel, inkább a bokor ágairól lefolyó mézet próbálja nyalogatni. A Balassánál olvasható örök méreggel sújtó méz könnyedén felidézheti ezt az ismert exemplumot, amely három nyelvemlékkódexünkben is szerepel. Ezek szövegközléssel, részletes leírással, párhuzamokkal és lehetőség szerint forrásokkal együtt kerülnek be az adatbázisba. Itt és az ehhez hasonló esetekben is hivatkozhatna az RPHA 17 az exemplumadatbázisra, hiszen ezek az adatok is hasznosak lehetnek a jövőben a felhasználók számára.³²¹

Fontos lenne egyeztetni a párizsi központú Thesaurus Exemplorum Medii Aevi munkatársaival is, akiknek már szintén tudomásuk van a készülő magyar adatbázisról.³²² Az összekapcsolódást nehezíti, hogy a francia adatbázis teljes egész műveket dolgoz fel, a

316 BOGNÁR Péter, Példázat az ország veszedelmének okairól = Mikro & Makro fiatal kutatók konferenciája:

Tanulmánykötet, szerk. LOVAS Borbála, NÁDOR Zsófia, SZATMÁRI Áron, SZILÁGYI Emőke Rita, Bp., 2013 (Arianna Könyvek, 6), 33–40.

317 Régi magyar költők tára, XVI. századbeli magyar költők művei, 9, Valkai András, Görcsöni Ambrus, Majssai Benedek, Gergelyi Albert, Huszti Péter énekei, Eurialus és Lucretia históriája, Telamon históriája, Bogáti Fazakas Miklós folytatása Görcsöni Ambrus históriájához: 1567–1577, kiad. HORVÁTH Iván, LÉVAY Edit, ORLOVSZKY Géza, STOLL Béla, [SZENTMÁRTONI] SZABÓ Géza, VARJAS Béla, Bp., Akadémiai, 1990, 5. sz.

318 Régi magyar költők tára, XVI. századbeli magyar költők művei, 12, Illyefalvi István, Cserényi Mihály, Csáktornyai Mátyás, Póli István, Beythe István, Baranyai Decsi János, Ceglédi Nyíri János, Munkácsi János és ismeretlen szerzők históriái, Telegdy Kata verses levele, Fortuna sorsvetőkönyv, naptárversek: 1587–1600, kiad.

O^RLOVSZKY Géza, Bp., Balassi Kiadó, 2004, 71–93.

319 Gesta Romanorum..., i. m., num. CLIII (Az ideig tartó nyomorúság, mennyországban örökös vigasságra fordúl).

320 Régi magyar költők tára: XVII. század, 12, Madách Gáspár, egy névtelen, Beniczky Péter, gróf Balassa Bálint, Listius László, Esterházy Pál és Fráter István versei, kiad. V^ARGA Imre, C^S. H^AVAS Ágnes, S^TOLL Béla, Bp., Akadémiai Kiadó, 1987, 250.

321 Az imára tanító exemplumok kapcsán szó volt a készülő ima-adatbázisról is, akik felé szintén jeleztük az együttműködés lehetőségét.

kódexekben szétszórtan található magyar nyelvű anyag integrálására így jelenleg nem igazán alkalmas. A Régi Magyar Exemplumadatbázis követi azt a leírási szempontrendszert, amelyet a nemzetközi adatbázis az előkészületek során kijelölt maga számára (az ettől való eltérések leginkább csak plusz információt jelentenek). A mezők összeegyeztetése tehát elméletileg lehetséges lenne, bár az interneten jelenleg hozzáférhető ThEMA nem tartalmaz minden olyan információt, amelyet eredetileg összegyűjteni szándékoztak.

Elképzelhető, hogy a magyar anyag csak Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát munkáin keresztül érdekelné a nemzetközi adatbázist: ez esetben elsősorban a két latinul író magyar prédikátor előkészítés alatt álló adatbázisából kiindulva kellene kiépíteni a Régi Magyar Exemplumadatbázishoz vezető linkeket. Ennek érdekében a Sermones compilati nevű kutatócsoport latin kritikai kiadást készítő munkatársaival további közös munkára lesz majd szükség.

A Régi Magyar Exemplumadatbázis kifejezetten nyitott arra, hogy a későbbi időszakokban továbbélő exemplumanyag kutatásához is hozzájáruljon. Ezt szolgálja a Dömötör-féle protestáns katalógusra való hivatkozás és az RPHA 17-tel létrejött együttműködés is. Az exemplum és a világi széppróza sokat emlegetett viszonya még pontosításra szorul a magyar anyaggal kapcsolatban. Horváth János szerint a regényes, csodás példákban fellelhető irodalmi ízlés már egészében a szórakoztató olvasmányok felé mutat,³²³ V. Kovács Sándor pedig ezt az anyagot a későbbi világi elbeszélő próza előzményeként említi.³²⁴ A pontos összefüggések feltárása azonban még nem történt meg.³²⁵

322 Zsófia Ágnes BARTÓK, The Database of Old Hungarian Exempla: Work in Progress = Marie Anne POLODE

BEAULIEU, Image et prédication: Kép és prédikáció című előadása kapcsán tartott bemutató, Budapest, ELTE BTK, 2014. október 13.

323 HORVÁTH J., i. m., 650.

324 „Egyelőre egy nemzetközi irodalom magyarra való átültetéséről van még csak szó. Ezen keresztül izmosodott azonban a magyar nyelvű irodalom tovább, s tanulta meg az epikus ábrázolás, a dialógus, a hosszabb és rövidebb elbeszélés megannyi fortélyát. A középkor alkonyának szépirodalmi termése tematika, meseszövés és környezetrajz terén alapvetésül tudott szolgálni a későbbi világi elbeszélő próza számára is. A tömör stílusú fabula viszonylatában Pesti Gábor, a regényes elbeszélés terén Heltai Gáspár, az ördög-víziók vonatkozásában Bornemisza Péter felé mutatott előre; a dialógus gyakorisága viszont a drámaírás kialakulásához járulhatott hozzá.” V. KOVÁCS, A magyar nyelvű..., i. m., 162.

325 Érdemes lenne például megvizsgálni az exemplumanyagot a novella felé való elmozdulás szempontjából. Ld.

Claude CAZALÉ-BÉRARD, L’exemplum médiéval est-il un genre littéraire?, II, L’Exemplum et la nouvelle = Les exempla médiévaux: Nouvelles perspectives, éd. Jacques BERLIOZ, Marie-Anne POLO DE BEAULIEU, Paris, Champion, 1998 (Nouvelle bibliothèque du moyen âge, 47), 29–42. Idézi S^ZABÓ, A középkori..., i. m., 57:

„Cazalé-Bérard a novella műfaját vizsgálva az exemplum és a novella közötti váltás jegyeiként említi a szerkezet szintjén a belső rendezettségre és kiegyensúlyozottságra való törekvést, a költészetben és az epikában használatos stilisztikai eszközök alkalmazását, a szerzőség tudatának a rögzülését, mégha fiktív narrátorokat is iktat be a szerző.”