Nyelvemlékkódexek vs. Érdy-kódex

A célközönség és a szöveg által felkínált olvasási módok számbavétele után érdemes megvizsgálni, hogy mennyire illeszkedik ez az anyag a nyelvemlékkódexek közé. Az eddigiekből láthattuk, hogy az Érdy-kódex sok tagból álló, vegyes célközönséget szólít meg:

különböző szerzetesrendekhez tartozó férfiakhoz és nőkhöz szól, akik a szövegben a kódex összeállítója számára ismeretlen olvasókként jelennek meg. Ezzel szemben a nyelvemlékkódexek legnagyobb részéről úgy tudjuk – összhangban e szövegek kéziratos jellegével –, hogy vagy egy-egy személynek, vagy egy kisebb közösségnek állították őket össze.¹⁷¹A kódex összeállítója és későbbi használói között személyes viszony feltételezhető.

Ezzel összefüggésben gyakran erőteljesen jelenik meg bennük a rendi jelleg: egy kódex leginkább csak egy adott szerzetesrend igényeinek felel meg. A legtöbbjük vegyes tartalmú, az adott közösség vagy személy igényeihez igazított, címmel nem rendelkező könyv. A kódexek esetében az irodalmi viszony létesítése a ma megszokotthoz képest fordított sorrendű: a kezdeményezés a megrendelőtől, az olvasni akarótól származik, a másoló az ő

170 „A könyvet a latin előszóban elmondásra és olvasásra, a magyarban olvasásra szánja.” TARNAI, „A magyar nyelvet írni kezdik”..., i. m., 326.

171 Az itt elmondottak fényében érdemes lesz megvizsgálni még egy-két nyelvemlékkódexet. Az Érdy-kódexnek például sok szempontból rokona a Debreceni kódex. Volt szerencsém olvasni Lázs Sándor kéziratban levő dolgozatát, amely a kódex legendárium részét vizsgálja, és célközönségével kapcsolatban izgalmas eredményre jut.

igényei szerint állítja össze a kódex anyagát.¹⁷² Így összeállítójuk személye, szándékai igen ritkán tűnnek fel a szövegben, az pedig fel sem merül, hogy valamiféle írói programot is tulajdoníthatnánk nekik.

Ezzel szemben a Karthauzi Névtelen esetében joggal beszélhetünk íróegyéniségről és tudatosan felvállalt irodalmi programról.¹⁷³ Latin előszavából tudjuk, hogy kimondottan hiánypótlónak tekinti művét. Helyteleníti, hogy a magyaroknak még nincs teljes anyanyelvre fordított Bibliájuk, ezért ezt a hiányt a szentmiséken való felolvasásra szánt episztolák és az evangéliumok lefordításával igyekszik pótolni:

„Szent magambaszállással töprengtem el azon, hogy míg a más nyelveket beszélő népeknek többnyire teljes anyanyelvre fordított Bibliájuk van – gondoljunk csak a németre, csehre, franciára vagy itt a közelünkben a szláv nyelvre, melyre az isteni Jeromos nemcsak a Bibliát magát, hanem héber, görög és latin szövegek alapján új betűkkel a teljes liturgiát is csodálatos műértéssel átültette, s másoknál is ezt lehet tapasztalni –, addig a mi műveletlen és faragatlan magyar népünket nem harmatozta be ily kegyelem, hogy – akár csak vázlatok¹⁷⁴ formájában is – effajta érdemekkel dicsekedhessék. Azt hiszen, hogy mindezt nem annyira a tudatlanság, hanem inkább a kényelmesség és hanyagság rovására kell írni. Ezért e kegyes és üdvös munkába belefogván teljes bizalommal ajánlom magam annak a könyörületébe és égi erejébe, ki egykor egy szamár szájával hazudtolta meg az oktalan prófétát, s a gyermek nyelvét ékesszólóvá teszi. [...] Most is ebben bízva próbáltam belevágni e hatalmas munkába. De leginkább mégis azért, mert forrong és szinte egész Európát megrontja a hitszegés és a veszedelmes lutheri eretnekség, mely legújabban, ó jaj, a kiválasztott magyar nép elpusztítására és elveszítésére tört.”¹⁷⁵

A Karthauzi Névtelen tehát azért fog bele a munkába, mert még nem volt teljes magyar nyelvű Biblia, ám annak összeállítását mégsem vállalta magára. Ehelyett választotta azt a megoldást, hogy csak a legfontosabb részeket közli belőle: azokat, amelyeket a misén is hallanak a hívek. Így – ahogyan fogalmaz – „mintegy tanulva, a szentbeszéd és az olvasmány idejét” hasznosabban tölthetik el. Ezeket a részleteket azonban kommentárokkal is ellátta (ld.

a more commentariorum kifejezést a latin előszóban); valahogyan úgy képzelhette el művét, mint egy magyarázatokkal ellátott, kommentált Bibliát, pontosabban Biblia-kivonatot.

E célkitűzésével összhangban van az is, hogy az episztolák szövegének közlése előtt rendszeresen utal arra, hogy miről van szó a Bibliában az adott episztola előtt. Például:

172 HORVÁTH J., i. m., 563.

173 HORVÁTH J., i. m., 642–650; TARNAI, „A magyar nyelvet írni kezdik”..., i. m.,280–284.

174 A more commentariorum kifejezés Tarnai fordításában: „magyarázatok formájában”; úgy gondolja, hogy a Karthauzi Névtelen az expositio latin szót értette alatta. (T^ARNAI, „A magyar nyelvet írni kezdik”..., i. m., 282, 326.) Később Madas is változtat fordításán, s a „kommentárok formájában” kifejezést használja a szöveggyűjteményben A néma barát...-ban található „vázlatok” helyett. (MADAS Edit, Középkori bibliafordításainkról, Iskolakultúra, 1998/1, 52.)

175 Szöveggyűjtemény..., i. m., 452–453 (ford. MADAS Edit). Latinul az internetes kritikai kiadás honlapján: „hoc igitur sacracius mente tractans vt quoniam omnium linguarum Naciones in sua lingua materna fere totam Bibliam habent translatam puta Theutonica, Bohemica francigena Gallica, sic prope nos et Slaonica. Inquam Diuinus Ieronimus non modo bybliam ipsam sed et nouis litteris ad instar hebraicarum, grecarum et latinarum totum officium sacerdotale miro ac modo subtilissimo conuertit: Sic et deceteris est videre hec autem nostra gens hungara, tam rudis et rustica minime tali irroratur gratia vt more commentariorum huiusmodi dignum ferre posset. Quod non vicio ignorancie quinpocius ocy et negligencie ascribendum fore puto. Quare tam pio et salutifero operi manum ponens tota me fiducia ipsius misericordie et superne virtuti commendans. Qui Quondam Et per os asine insipienciam prophethe redarguit et infancium linguas facit disertas. [...] Inhoc et nunc confisus tantillum subire tenptaui laborem. Maxime tamen cum fervente et fere totam ewropam corrvmpente perfidia ac pestifera luteriana heresi, Que nouissime et in electam hwngarorum, hew, gentem in desolacionem et perdicionem ipsius pervenit.” http://sermones.elte.hu/erdy/html/001.html (2015. 07. 25.)

„Ez mai szent episztolát írta meg Szent Pál apostol Colossia városbelieknek írt levelének III. részében, mely episztolának előtte úgy mond, tanítván jó erkölcsre az új keresztényeket, mint szerelmes fiait: Semmiben egymást meg ne csaljátok hamis beszéddel, de vessétek le az agg emberséget minden gonosz téteményivel, és öltözzetek új emberségbe, ki naponként gyarapodik az Élő Istennek ismeretiben az lélekben való szent ábrázatja szerént, kire őtet teremtette első születésnek idejin. Ez beszédeknek utána következik immáron ez mai szent episztola. Episztola. Atyámfiai [stb.].” (Érdy-kódex 084a)

Máshol pedig, ugyanígy az episztola előtt, igyekszik pontosítani, hogy a teljes szövegen belül hol helyezkedik el a részlet:

„Ez mai szent episztolát írta meg Szent Pál apostol, rómaiaknak írt levelének XII.

részében, és az elmúlt episztolának legottan utána következik.” (Érdy-kódex 076b)

Bár az episztolák és az evangéliumok felvezető része nem a Karthauzi Névtelen sajátja, hanem Guillermus Parisiensis posztilláskönyve alapján készültek, az ott látott megoldás jól illeszkedhetett abba az elképzelésébe, miszerint valamiféle Bibliát helyettesítő művet akart olvasói kezébe adni.¹⁷⁶

Fontosnak tartja a magyar nyelven írást, és időről időre meg is jelenik beszédeiben, hogy művét kifejezetten magyar közönség igényeihez igazítja (ld. például az egyedülálló, magyar szentekről szóló legendákat). Irodalmi programjának legfontosabb mozgatórugója a terjedő „veszedelmes lutheri eretnekség”, amellyel szemben e művével igyekszik harcba szállni. A Karthauzi Névtelen Lutherhez fűződő viszonyával nem igazán foglalkozott idáig a szakirodalom. Hogy honnan származhatott az a gondolata, hogy anyanyelvű szöveggel (amelynek ráadásul valamiféle Biblia-helyettesítő szándéka is van) kell Lutherrel szemben felvenni a harcot: nem tudjuk. Mint ahogyan azt sem, hogy lehet-e valamilyen forrást sejtenünk az Érdy-kódexben található Lutherre történő utalások mögött.¹⁷⁷ Ezeket nyilvánvalóan nem Temesvári Pelbárttól vette: valószínűleg saját betoldásai.

Az Érdy-kódex keletkezésekor már volt olyan Luther-fordítás, amely megfordult Magyarországon és hatást is fejtett ki: Thomas Stoltzer Budán, valószínűleg 1525–26-ban, Mária királynő kérésére megzenésítette Luther 1524-ben megjelent német zsoltárfordításait.¹⁷⁸ A Luther-fordítás katolikus kritikája azonban csak 1527-ben jelent meg az egyházat megreformálni szándékozó, ám a pápa mellett kitartó Hieronymus Emser írásában, aki ugyanebben az évben ki is adott egy német nyelvű Újszövetséget.¹⁷⁹ Luther és az anyanyelvű Bibliai szövegek viszonyáról tehát elméletileg már Magyarországon is lehetett tudni. Az azonban kérdés, hogy ezek közül az információk közül mi juthatott el a Karthauzi

176 Ehhez képest kicsit furcsa, hogy van három olyan perikópa-szöveghely, amely kétszer is szerepel a kódexben;

emiatt nem mondható ki, hogy mindenáron arra törekedett volna, hogy minél több lefordított Biblia-részletet illesszen szövegébe. Ilyenek a következők: 1) Luc. 12: 155b–156a és 239b–240a; 2) Eccl. 14: 181a és 262b; 3) Hebr. 11: 193b–194a és 521b–522a. Az adatokat ismét Bakonyi Dórának köszönöm (aki a következő alapján dolgozott: MADAS, Az Érdy-kódex keletkezéséről..., i. m., 28–49.).

177 „Kit szemünkkel nyilván látunk ez átkozott Lutherben lenni, ki nagy sok országokat megdögletett átkozott hitetésével; […] az átkozott Luthernek regulája alatt, kik mind ördögnek adták önnönmagukat és Krisztusnak irgalmasságától elszakadtanak”: Érdy-kódex 030b–031a. „Nem kisebben vétkezik, ki Istennek igéjét resten, tunyán hallgatják mint az, ki Krisztusnak szent testét az sárba hagy esni, kinek utána érthetjük, hogy annak felette, ki nyilván megutálja avagy megszidalmazza és gazul magyarázza, mint az átkozott Luther tanítványai”:

Érdy-kódex 094b; „Mint mostan az átkozott Luthernek szektája, kiktől az áldott Teremtő Úristen megoltalmazzon!”: Érdy-kódex 605b.

178 CSEPREGI Zoltán, Előszók az Ószövetséghez (1523–1545): Bevezetés = Luther válogatott művei 5:

Bibliafordítás, vigasztalás, imádság, szerk. C^SEPREGI Zoltán, Bp., Luther Kiadó, 2011, 355.

179 LUTHER Márton, Nyílt levél a fordításról és a szentek közbenjárásáról (1530), ford. GESZTES Olympia, SZITA

Szilvia = Luther válogatott művei 5: Bibliafordítás, vigasztalás, imádság, szerk. C^SEPREGI Zoltán, Bp., Luther Kiadó, 2011, 628.

Névtelenhez. Talán – ahogy a ferencesek, úgy – a karthauziak is kaphattak tájékoztató körleveleket Lutherrel kapcsolatban. Mindenesetre az is könnyen elképzelhető, hogy a Luthert kiátkozó 1521-es pápai bulla és a lutheránusokat elítélő 1523-as és 1525-ös magyar törvények ismeretét feltételezhetjük csak a Karthauzi Névtelen részéről.¹⁸⁰ Nem valószínű, hogy a Karthauzi Névtelen e változások hatására kezdett volna bele munkájába, hiszen ilyen gyorsan nemigen állíthatott volna össze egy ekkora művet. Valószínűbb, hogy amikor nekifogott prédikációinak elkészítéséhez (vagy elkezdett prédikációvázlatokat készíteni), még nem a lutheri tanok elleni küzdelem volt az elsődleges célkitűzése: a kódexben csak itt-ott jelenik meg Luther neve, és nem érzékelhető, hogy a reformáció tanai ellen különösebben kihegyezné beszédeit. Inkább az gyanítható, hogy eredetileg a latinul nem tudó testvéreknek és nővéreknek akart adni magyar olvasmányokat, s ezt a szándékát erősítette fel a lutheri tanok terjedésétől való félelem, melynek hatására – a talán már korábban is létező beszédvázlataiból – végül összeállította művét.¹⁸¹

Bár a mű csonkán maradt fenn, az Érdy-kódex még így is a legterjedelmesebb magyar nyelvű nyelvemlékkódex. A szövegen belüli utalásokból kiolvasható, hogy a tervezett teljes mű elkészült, tehát a szöveg összeállítója műegészet hozott létre.¹⁸² Ráadásul mintha ennek a műegésznek még címe is lenne. A magyar előszó előtt a következő olvasható: „Incipiunt epistole et ewangelia dominicalia ac festiualia per anni circulum cum pastillis et legendis suis.”¹⁸³ Ez nem egyszerűen egy incipit: hanem az egész műnek, s egyben a kódex egészének témamegjelölése. A címszerű bevezető mondat nagyon hasonlít a kódex perikóparendje forrásának, Guillermus Parisiensis posztilláskönyvének címéhez, amelyet a Postilla super epistolas et evangelia néven szokás emlegetni.¹⁸⁴

Nem utolsó sorban pedig fontos hozzátenni, hogy önmagában már a sokat emlegetett két előszó miatt is kilóg az Érdy-kódex a nyelvemlékkódexek sorából. A többi nyelvemlékkódexben nem találunk latin előszót, de magyarul sem olvasható bennük az Érdy-kódexéhez hasonló hosszúságú és kidolgozottságú prológus. Előszó jellegű résznek tekinthető bevezetést ugyan találhatunk bennük (ilyen funkciójú szövegrész van a Székelyudvarhelyi kódexben, igaz, nem a kódex elején, illetve a Jordánszky-kódexben), de ezek is igen ritkák.

A két előszóhoz hasonló szövegegységet tehát nem találunk az Érdy-kódex legközelebbi rokonságában, a nyelvemlékkódexek között. Azonban más magyar írók tollából már ismerünk ilyet: mind Temesvári Pelbárt, mind Laskai Osvát latin nyelvű prédikációs segédkönyvei hasonló prológusokkal jelentek meg nyomtatásban (Temesvári Pelbárt egyik előszava részben

180 Hálásan köszönöm Csepregi Zoltán segítségét, akik ilyen sok információval szolgált a témával kapcsolatban.

181 Ezt erősíti az is, hogy a Lutherre vonatkozó gondolatok (a latin előszót leszámítva) mindig mintha szervetlenül, csak kiegészítésként jelennének meg a szövegben. Pl.: „ez átkozott ördöggel telt kalmár Mahumet anyaszentegyháznak nagyobb részét és – mint immáron (1527) nagyobban szemeinkkel látjuk – mind ez világot nagyobb részre megdöglette […], mint mostan az átkozott Luthernek szektája, kiktől az áldott Teremtő Úristen megoltalmazzon!” (Érdy-kódex, 605a–605b) Ez a Mindenszentek napjára írt prédikációból vett részlet esetleg úgy is értelmezhető lehetne, hogy egy már meglevő beszédvázlatba került bele ez az évszámmal is ellátott, a törökökre és Lutherre utaló aktualizáló megjegyzés. Az mindenesetre biztos, hogy a gondolatmenetnek csak egy mellékszálában jelenik meg a lutheri fenyegetettség, nem arra épül a beszéd.

182 Véleményem szerint az Érdy-kódex a Karthauzi Névtelen tisztázata lehet, amelyet saját piszkozatai alapján készített (ld. a szakirodalmi összefoglalót a dolgozat elején). A mű elkészülhetett, maga a tisztázás azonban félbemaradt.

183 „Elkezdődnek a vasár- és ünnepnapi episztolák és evangéliumok az egész esztendőre, posztilláikkal és legendáikkal, melyeket szorgalmas gonddal és sok éven át tartó munkával az olvasók épülésére anyanyelven készítettem el, amint azt az érdeklődő világosan meglátja. Laus Deo.” Madas Edit fordítása. MADAS, A Karthauzi Névtelen..., i. m., 13.

184 Az MTA Ant. 111. példányán például a következő titulus szerepel: „Postilla sive expositio epistolarum et evangeliorum tam dominicalium quam ferialium completa per decursus totius anni [...].” Idézi: MADAS, Az Érdy-kódex perikóparendszere..., i. m., 103. Ezúton is szeretném megköszönni Dózsa Gábornak, hogy felhívta figyelmemet erre a hasonlóságra, és több észrevétellel is segítette munkámat.

forrása is volt a Karthauzi Névtelen előszavának). Magyar nyelvű szövegekben is olvashatunk előszókat, már a nyelvemlékkódexek korával egy időben is, ám ezek mind nyomtatványok:

ilyen például Komjáti Benedek Szent Pál levelek-fordítása (1533), vagy a Pesti Gábor által kiadott Új testamentum és az Esopus fabulái (1536). A régi magyar irodalomnak ebben az időszakában tehát az előszók a nyomtatásos terjesztéshez kötődnek, s gyakran magyar nyelvű művek élén is latinul szerepelnek. Az első magyar nyelvű nyomtatott könyvek tehát ebben a tekintetben rokonságot mutatnak az Érdy-kódex szerkezetével: a fent említett nyomtatványok esetében is a magyar nyelvű szöveget latin nyelvű előszó vezeti be.