A Régi Magyar Exemplumadatbázis exemplumfogalma

Nagy jelentősége volt annak, hogy a francia exemplumkutatás eredményeképpen megszületett a Le Goff-féle definíció, később pedig a nagyobb teret engedő, 2009-es új definíció: ez azonban koránt sem jelenti azt, hogy ettől fogva ne okozna problémát annak megállapítása, hogy egy adott szöveghely exemplum-e vagy sem. Így például a funkcionális definíció felől nézve az exemplumgyűjtemények létezése már önmagában kérdéseket vet fel. A Le Goff-féle definíció szerint az exemplum általában prédikációban található, és ott – a szövegkörnyezetéből adódóan is – valamilyen tanulságot közvetít. E funkcióra fókuszáló definíció szerint tehát a tipikus exemplumokat prédikációkban találjuk. Azonban mivel már maguk a prédikációkészítők is külön egységként tekintettek az exemplumokra, egy idő után külön összegyűjtve, exemplumgyűjtemények formájába is elkezdték terjeszteni őket. Az exemplumok ezekben az esetekben természetes környezetüktől kiszakítva léteznek: nem tételt bizonyítanak egy beszédben, hanem egyszerűen egymás mellé rakott történetekként jelennek meg. Aktuális funkciójukat tekintve lényegében nem is exemplumok, hanem csak azok lehetnek belőlük. Ha nagyon sarkítani akarnánk a dolgot, úgy is fogalmazhatnánk, hogy az exemplumgyűjtemények nem exemplumokat tartalmaznak, hanem olyan narratív szövegeket, amelyek különféle (formai, tartalmi, retorikai stb.) szempontok miatt kifejezetten alkalmasak arra, hogy egy nagyobb szövegbe illesszék őket.

Ilyen történeteket azonban nemcsak az exemplumgyűjteményekben találunk:

lényegében bármilyen történet szerepelhet exemplum funkcióban egy hosszabb szövegben, ha alkalmas arra, hogy valamit bizonyítsanak vele. Ilyen lehet például egy mirákulum, egy legendarészlet vagy akár egy teljes legenda is. Vagyis: nem is az exemplumok, hanem az exemplumként is felhasználható történetek adatbázisát kellene létrehozni, amely lényegében a középkori magyar nyelvű narratív anyagot tartalmazná. Ez a megközelítés valószínűleg közelebb is áll a középkori gyakorlathoz: csak azért, mert egy adott legenda esetében van rá bizonyítékunk, hogy egyszer felhasználták exemplum funkcióban, miért ne feltételeznénk, hogy más legendákkal is hasonlóképpen tettek? Végső soron valószínűleg úgy kerülünk legközelebb a történettel való bizonyítás középkori gyakorlatának megértéséhez, hogy ha nem azt vesszük figyelembe, hogy egy adott történet szerepelt-e már valaha exemplum funkcióban, hanem minden legendára lehetséges exemplumként tekintünk. Mint alább látni fogjuk: a legenda már lényegéből is adódóan példázatnak tekinthető.

Ez az elméleti megfontolás ráadásul nem is csak amiatt tűnik célravezetőnek, mert az exemplumként felhasznált/felhasználandó történetek önmagukban, beszédbe illesztés nélkül is előfordulnak. A teljes narratív anyag feldolgozása mellett szólnak azok az esetek is, amikor a beszédbe illesztett, narrációt tartalmazó szövegegységek eltérő típusai kezdik ki az általánosan elfogadott exemplumdefiníciót. Vannak például olyan szerkezetű, szentekről szóló beszédek, amelyek úgy közlik az adott szent életét, hogy életének egyes epizódjait egy-egy tétel bizonyításaképpen mesélik el. Ilyen esetben a legenda exemplumok sorozatából épül fel.

Az egy-egy tétel bizonyítására hozott tények azonban nem minden esetben tartalmaznak narrációt, így az ilyen szerkezetű legendáknak ezek az egységei alkalmatlanok arra, hogy más szövegben exemplum funkcióba kerüljenek. A kifejezetten narratív szövegegységek és a narratív elemeket teljesen nélkülöző részek között azonban olyan sokféle átmenet létezik,

hogy a legideálisabbnak az a megoldás tűnne, ha az egész legendát feldolgoznánk (ld. A legenda szerkezetéből adódó exemplumok. A legenda mint erények példájának sorozata c.

részt).

Ezt a megközelítést Szabó Zsuzsanna dolgozata is sugallta, aki a következőképpen írt erről a kérdésről:

„az adatbázisban nem szerepel egyelőre [kiemelés tőlem, B. Zs. Á.] azoknak a kódexeknek az exemplumanyaga, amelyek egy-egy szent legendáját és vele kapcsolatos szövegeket tartalmaznak. Az ezekben található szövegegységek többnyire a legendarészlet és az exemplum határán mozognak; más szövegek könnyen használják fel exemplumnak az egyes történeteket, de ezekben a kódexekben többnyire nem azok.

Számos példát tartalmaz viszont a Domonkos-kódex, amelyek az adatbázisnak is részét fogják képezni.”²⁶³

Madas Edit kutatócsoportja tehát tervezte, hogy a későbbiekben még foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, ám Szabó Zsuzsanna dolgozatából úgy tűnik, hogy nem egészen abba az irányba indultak el, mint a Régi Magyar Exemplumadatbázis. A Három tüzes lándzsa elnevezésű történet hat nyelvemlékkódexben is szerepel valamilyen formában.²⁶⁴ A szakdolgozat szerint csak azokat a változatokat vették volna fel az exemplumok közé, amelyek exemplum funkcióban szerepelnek: a Régi Magyar Exemplumadatbázissal szemben a többit csak párhuzamként említették volna meg.²⁶⁵ Szabó Zsuzsanna néhány évvel későbbi, 2003-as tanulmányában viszont mintha módosítana ezen a megközelítésen, és a legendákban szereplő variánsokat is exemplumoknak nevezi:

„Az Érdy- és a Domonkos-kódex példái annak a fajta legenda-mondásnak az esetei, amikor a szent egész élete erények példája, nagyságának hirdetője, s így minden egyes részlete valamely erény kiemelkedő exempluma. Így a legenda vagy az azt elmondó prédikáció egyes részletei mind felfoghatók egy-egy példaként.”

Ez alapján úgy tűnik, hogy végül az összes variáns bekerülhetett volna egy későbbi adatbázisba.

A Régi Magyar Exemplumadatbázisnak (egyelőre) nincsenek olyan ambíciói, hogy feldolgozza a teljes középkori magyar nyelvű narratív anyagot. E dolgozat sem tűzte ki azt céljául, hogy az Érdy-kódexben található összes történetet elmesélő szövegegységet elemezze.

Azt azonban állítjuk, hogy az exemplumanyagot ilyen nézőpontból kell figyelni. A tipikusnak gondolt exemplum fogalma ugyanis minden egyes pontján labilis: számtalan határeset bizonyítja, hogy a korpusz körvonalai mennyire bizonytalanok.

Azonban azt sem tagadjuk, hogy létjogosultsága van a klasszikus értelemben vett, tipikus exemplum fogalmának. Az adatbázis leírási rendszere lehetővé is teszi ezek gyors és egyszerű elérését. A tipikus exemplumnak két fő tulajdonsága van: valamilyen kontextusba van ágyazva (prédikáció, legenda vagy értekezés), és tartalmaz valamilyen igazolandó tételt.

Az egyes variánsok adatlapján úgy olvasható le, hogy az adott esetben ilyen értelemben vett exemplummal van-e dolgunk, hogy megállapítjuk: 1) van-e kontextusa; 2) kapcsolódik-e hozzá valamilyen igazolandó tétel. Ha a történet kontextusfüggetlen és az „Igazolni kívánt tétel” elnevezésű mező nincs kitöltve, az azt jelenti, hogy a részlet nincs szövegbe ágyazva és nem bizonyít semmiféle tételt: vagyis nem exemplum.

Az adatbázis készítésekor dönthettünk volna úgy is, hogy csak a szoros értelemben vett exemplumokat dolgozzuk fel (pl. foglalkozhattunk volna csak azokkal a beszédbe illesztett

263 SZABÓ, A középkori..., i. m., 70. A Domonkos-kódex, illetve a Margit-legenda anyaga a Szabó Zsuzsanna-féle listában még nem szerepelt, a Régi Magyar Exemplumadatbázisban azonban már igen, s jelentős részük már kereshető is az interneten.

264 SZABÓ, A sokarcú..., i. m.

265 SZABÓ, A középkori..., i. m., 69.

történetekkel, amelyek nem valamely szent életében szerepelnek); abban az esetben az lehetett volna az adatbázis célja, hogy működés közben tegye vizsgálhatóvá az exemplumot mint retorikai eszközt. Így azonban torz képet kaptunk volna, s az adatbázis használói nem értesültek volna arról, hogy milyen egyéb, nem tipikus eseteket találhatunk még az anyagban a tanító célzatú történetek kapcsán. Ezzel a választott leírási móddal az adatbázis abba az irányba tett egy lépést, hogy végül teljes legendákat is felvehessen anyagába, és kezelni tudja a számtalan határesetet.²⁶⁶ Mindenesetre az irodalomtörténetileg releváns kérdést, hogy tudniillik hogyan használták a narratív szövegeket a korai magyar nyelvű anyagban, ily módon tudjuk a legrészletgazdagabban feltárni.

Az alábbiakban négy olyan tipikus esetet fogunk bemutatni, amikor mérlegelni kell a szövegrészlet esetleges exemplum funkcióját: ilyenek a hasonlatok, a legendák, a mirákulumok és a bizonyításos szerkezetbe illesztett legendarészletek.

2.3.1.1. Az exemplum funkció és a hasonlatok

Az exemplum jellemzői közül talán a legszembetűnőbb a narratív jelleg: a legtöbb exemplumdefiníció hangsúlyozza, hogy az exemplum történetet mesél el. Ám ez a tulajdonsága sem problémamentes. Vannak olyan rövid, valamilyen tétel bizonyítását szolgáló betétek a prédikációkban, amelyekben nincs történet. Ezeket szokás similitudónak vagy emblematikus exemplumnak nevezni.²⁶⁷ Ilyen hasonlatot találunk az Érdy-kódex következő helyén:

„lelki tanulságot vét róla példa szerént Albumazar Algasel. Íme, látjuk természet szerént, mikoron az fényes Napnak alája jut ő forgása szerént az Holdnak, homályos teste megfogja tőlünk az Napnak fényét, és úgy láttatik, hogyha elveszne az Napnak fénye; ha pedig elmégyen alóla, ottan esmeg kibocsájtja hozzánk ő világosságát az Nap.

Azonképpen vagyon az bűn embernek lelkében: homályosságot tészen Isten között és ember között, hogy Úristen az ő szent malasztjával nem fér és nem adhatja világát embernek, míg az bűnnek sötétsége közbe vettetett.” (Érdy-kódex 005a)

Még allegorikus értelmezést is olvashatunk a hasonlat végén, azonban – történet hiányában – nem tekinthetjük exemplumnak ezt a részletet, s az exemplumadatbázisba sem vesszük fel.

Amint az emblematikus exemplum kifejezésből is láthatjuk, egyes exemplumkutatók²⁶⁸ e szöveghelyekkel is foglalkoznak; azonban a francia kutatócsoport gyakorlatához hasonlóan mi ezektől eltekintünk. Ehhez hasonlóan a narrációval rendelkező, de általános cselekvést leíró részleteket sem vesszük fel. Ilyen például a következő Érdy-kódexben található részlet:

„kiről úgy mond Aranyszájú Szent János példát hozván reá. Íme, mikoron ez világon valamely családos ember meghal, minden rokonsági, háza beli nemzeti és jó baráti siratják és feketébe öltöznek gyászolván; azonképpen emberi nemzetet, mikoron az végső napra jut, menny, föld, egek, csillagok siratják és gyászolják veszedelmét.” (Érdy-kódex 007a)

266 Ha lenne kapacitás a korpusz ilyen mértékű kiterjesztésére, talán át is kellene majd nevezni az adatbázist Régi Magyar Exemplum- és Legenda-adatbázissá.

267 S^ZABÓ, A középkori..., i. m., 30. Ld. még: Peter von M^OOS, L’exemplum et les exempla des prêcheurs = Les exempla médiévaux: Nouvelles perspectives, éd. Jacques BERLIOZ, Marie-Anne POLO DE BEAULIEU, Paris, Champion, 1998 (Nouvelle bibliothèque du moyen âge, 47), 67–82. A retorikai és a homiletikai exemplum szembeállításához ld. S^ZABÓ, A középkori..., i. m., 23–31. A retorikai exemplumok kérdésköre nem kapcsolódik szorosan a témához, a dolgozat homiletikai exemplumokkal foglalkozik.

268 Ld. a Volker Mertensre történő utalásokat Szabó Zsuzsanna szakdolgozatában. S^ZABÓ, A középkori..., i. m., 30–31.

Volker Mertens az emblematikus exemplumok közé sorolja azokat az eseteket is, amikor csak egy rövid utalás idéz fel egy ismert történetet (ld. figurális exemplum).²⁶⁹ Részletesen kifejtett narráció híján elhanyagolhatnánk ezeket az ún. exemplumutalásokat, a Régi Magyar Exemplumadatbázis viszont foglalkozik velük, lásd alább az adatbázis leírási szempontrendszerénél.

2.3.1.2. Az exemplum funkció és a legendák

Mint már fentebb is utaltunk rá, a legenda műfaj igen izgalmas ütközőpont az exemplum fogalmával kapcsolatban. A legenda – az exemplumhoz hasonlóan – lényegéből adódóan bizonyít valamit: a szent életrajza a szentség bizonyítása, szenvedései és csodái kiválóságáról tesznek tanúbizonyságot. A szentek életét a híveknek is tanították: a szentek az erényes élet mintái voltak, példaként álltak a keresztények előtt. A legendának tehát elemi tulajdonsága a példázatos jelleg. Mint említettük, sem a dolgozatnak, sem az adatbázisnak nem célja a teljes magyar nyelvű legendaanyag feldolgozása. A legendák exemplumokkal való szoros összefüggését bemutatandó álljon itt néhány példa az izgalmas határesetekből.

A Szent Ferenc-legenda részleteit tartalmazó, csonkán fennmaradt Simor-kódex három olyan egységet tartalmaz, amelyet a szöveg példának nevez.

1) RMEx 0037a (Simor-kódex 2–3): „Hallgass immár ez mellé példákat, kit vete boldog atyánk ő fiainak, leányinak eleikbe ez szent alázatosságról és az tökéletes engedelmességről, mondván: Tekintsetek az zöld fára [...].”

2) RMEx 0038a (Simor-kódex 3–6): „Más példa ez tökéletes szent alázatosságról, kit mi szent atyánk vete önnönmagáról, ekképpen mondván: Íme, szerető atyámfiai [...].”

3) RMEx 0039a (Simor-kódex 6–8): „Harmad példát vete boldog atyánk az szent alázatosságról és a tökéletes engedelmességről, az holttestről. Úgy olvassuk, hogy némikoron ez szentséges ember ül vala ő társi között, és gondolkodik vala szerzetességnek tökéletességéről [...].”

A példákat Szent Ferenc meséli el társaink. A három részletből kettő nem is igazán nevezhető történetnek. Inkább a korábban említett hasonlatokhoz állnak közel (Szent Ferenc a zöld fa példájával mutatja be, hogy milyen a jó szerzetes; Szent Ferenc az engedelmes és alázatos szerzetest a halott testhez hasonlítja). A harmadikban viszont van valamiféle narrációs mag (Szent Ferenc arról tanít, hogy hogyan viselkedhet alázatos szerzeteshez méltón akkor, amikor a káptalani gyűlésen tiszteletben és megvetésben is része lesz). Lehetne úgy értelmezni, hogy a címszerű felvezető mondatok alkotják a szöveg keretét, amely az alázatosságról akar tanítani, és erre hozza a három exemplumot. Ebben az esetben exemplum funkcióban szerepelnek ezek a részletek. Ha azonban úgy értelmezzük, hogy ezek csak Szent Ferenc életének epizódjai, akkor nem tűnnek exemplumnak, legalábbis a két hasonlat jellegű rész biztosan nem. Így talán inkább Jézus paraboláihoz, példázataihoz hasonlítanának.

Ez a nehezen értelmezhetőség különösen látványos, ha figyelembe vesszük magának a kódexnek a történetét. Mátray Gábor, aki az OSZK igazgatójaként 1850-ben mutatta be a kódexet, a töredéknek a következő címet adta, melyet a címlapra be is íratott: „Lelki gyakorlatok a szent alázatosságról és tökéletes engedelmességről.” Vekerdy Lilla a szöveg betűhű átiratának bevezetőjében ezt azzal magyarázza, hogy Mátray nem volt azzal tisztában, hogy a kódex összefügg a Virginia-kódexszel és a Jókai-kódexszel: nem külön példázatokat tartalmaz, hanem magának a Szent Ferenc-legendának a része.²⁷⁰ A szöveg töredékessége miatt tűnt úgy, hogy alázatossághoz kapcsolódó tanításokat tartalmaz. E félreértés is igazolja,

269 Uo., 30–31, 33.

270 V^EKERDY Lilla, Bevezetés = Simor-kódex: XVI. század eleje: A nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata bevezetéssel és jegyzetekkel, Bp., Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1988 (Régi Magyar Kódexek, 6), 5–9.

hogy mennyire nem egyértelmű az exemplum funkció és a legenda közötti viszony: ebben az esetben a szöveg egészéből kiemelve exemplumként is értelmezhetők a legenda bizonyos egységei.

E három részletet és ezek Virginia-kódexben található párhuzamait a Szabó Zsuzsanna-féle lista nem tartalmazza, Gergely Magdolna azonban számol a Simor-kódexszel. A Régi Magyar Exemplumadatbázisba bekerültek, hiszen a címek miatt értelmezhetők úgy a történetek, hogy valamilyen állítást bizonyítanak. A helyzet bonyolultságát azzal tükrözi az exemplumok adatlapja, hogy a Műfajtipológia szempontjánál a következő kategória szerepel:

„legendarészlet, a szent tanításai,” illetve az exemplum elhelyezkedésénél olvasható az az információ, hogy a történet kontextusfüggetlen. E kategóriák magyarázatát lásd később.

Ennél jóval egyértelműbb esettel van dolgunk a Tihanyi kódex szeretetről szóló prédikációjában. Itt beszédbe szőve, egy tétel bizonyítására hangzik el Szent Elek legendája:

vagyis exemplum funkciója van. A következőképpen indul a prédikációba szőtt legenda:

„Ezekkel keresé meg [tuniillik az isteni szeretet kincsét] az boldog Szent Elexius, kiről imígyen olvastatik. Az Szent Alexius római nemes úrnak, Eufemianusnak fia vala [...].”

A teljes legenda ismertetése után pedig visszatér a szöveg a prédikációs kerethez:

„Meghala azért ez boldog Szent Elexius, mikoron írnának Urunknak születésének utána háromszáz és kilencvennyolc esztendőbe. Így keresé azért meg az szent szeretetnek kincsét az boldog Szent Elexsius, kiben halálig megmarada, kivel továbbá az mennyei boldogságot is megvevé, kit engedjen minekünk és adjon Atya és Fiú és Szentlélek Isten.

Amen, amen.” (Tihanyi kódex 19–29, Nyt. VI. 10–15.)

Előtte ráadásul egy rövidebb legendarészlet is szerepel a prédikációban, Szent Erzsébetről:

„hogy pedig úgy legyen, imez példából inkább megérthetitek. Példa. Úgy olvastatik az boldog Szent Erzsébet asszonyról, ki magyari királynak leánya vala [...].” (Tihanyi kódex 18–19, Nyt. VI. 9–10.)

Ez a két részlet egy prédikáció logikai menetébe illesztett, szentről szóló történet. Szent Elek legendája – ha szokásoshoz képest kicsit tömörebben is, de – teljes egészében szerepel benne, olyan formán, mint egy legendagyűjteményben. Erről a legendáról tehát van olyan adatunk, hogy exemplumpozícióban szerepelt, így felvehető és felveendő a Régi Magyar Exemplumadatbázisba. Ettől függetlenül nem egyértelmű, hogy egy teljes legendát exemplumnak nevezhetünk-e. Ez a hosszúság nem jellemzője egy tipikus exemplumnak, s Szabó Zsuzsanna nem is veszi fel listájába, csak a Szent Erzsébetről szóló epizódot; Gergely Magdolnánál azonban mindkettő szerepel.

A legendákkal kapcsolatban a következő irányelveket követi az adatbázis. Teljes legendát csak akkor veszünk fel a korpuszba, ha az egyszer valahol már exemplum funkcióban szerepelt. Ebben az esetben viszont azokat a szövegvariánsokat is közöljük, ahol éppen nem exemplum funkcióban szerepel (ld. a Három tüzes lándzsa történetét). Az adatbázis ugyanis elvont szövegfogalommal dolgozik: a történet egyes variánsai ugyanaz alá az elvont történet alá tartoznak: nem külön-külön történetek, hanem ugyanazon történet különböző megjelenési formái. Ezt tükrözi az RMEx-szám után következő betűjelzés is: az imént említett RMEx 0039a jelű exemplum tehát az elvont RMEx 0039-es számú történet Simor-kódexbeli változata, az RMEx 0039b pedig ugyanennek egy Virginia-kódexben található variánsa. Ez a szövegfogalom is hozzájárult ahhoz, hogy az adatbázis nyitott lett a legendák kopusza felé.

2.3.1.3. Az exemplum funkció és a mirákulumok

A legendákhoz kötődő határesetekhez szorosan kapcsolódik a csodák, vagyis mirákulumok kérdésköre. Knapp Éva a következőképpen foglalja össze a mirákulum fogalma körüli nehézségeket:

„a mirákulum mint műfaj nehezen határozható meg az ezzel a szóval jelölt, valójában nagyon is különböző leírások sokféle tartalmi és formai jellemzői alapján. Sokszor más, vele határos és kölcsönhatásban álló, s lényegében ugyanazt a szellemi magatartást kifejező műfajokkal mosódik egybe (legenda, exemplum), s így az ezektől történő elhatárolása is újabb nehézségbe ütközik.”²⁷¹

A mirákulumok kapcsán – ahogyan a legendáknál is – a következőkkel találkozunk: az exemplum funkcióhoz hasonlóan narratív jegyekkel rendelkeznek és lényegüket tekintve bizonyító erejűek. Tanulságuk általában nincs explicit kifejtve: egyöntetűen az adott szent szentségének bizonyítását szolgálják. Szabó Zsuzsanna arra figyelmeztet, hogy a csodákat nem szabad automatikusan exemplumnak tekinteni,²⁷² mi azonban – a legendákkal együtt – a korpusz részének tekintjük. A mirákulumok felvétele mellett szól (azon túl, hogy legtöbbször megfelelnek a funkcionális definíciónak), hogy gyakran találkozunk velük prédikációkba illesztve is, ahol egyértelműen exemplum funkciót töltenek be. Emellett maguk a kortárs felhasználók is az exemplum szinonimájaként használták a csoda kifejezést, mind latinul, mind magyarul (ld. például az érdekes exemplum mirabile elnevezést). A Régi Magyar Exemplumadatbázis ezért célul tűzte ki, hogy a legendák végén szereplő, gyakran címmel is elkülönített csodakatalógus szerű részeket is feldolgozza. Mivel azonban ez az anyag a felhasznált két katalógusban, úgy tűnik, nincs szisztematikusan összegyűjtve (sok bizonytalan besorolású szövegrészre lehet még számítani), a korpusz e részének feldolgozását egy későbbi munkafázisban tervezzük, s a feladatot majd a kódexek anyagának tüzetesebb átvizsgálásával kötjük össze. A két katalógusban is szereplő mirákulumok feldolgozása, természtesen, hamarabb megtörténik; ezek között lesznek az Érdy-kódex mirákulum jellegű részletei is.

E dolgozatban alább bemutatandó Érdy-kódexbeli exemplumok között nem szerepelnek majd legendákban található történetek (ld. A szempontrendszer c. fejezetet), de közöljük azon szövegrészek listáját, amelyek később a Régi Magyar Exemplumadatbázis részét fogják képezni. Az Érdy-kódex e beszédeinek feldolgozását tervezzük a szent halála utáni csodákkal kapcsolatban: Szent Borbála, Szent Tamás, Szent Szaniszló, Páduai Szent Antal, Szent János és Pál, Szent Leó pápa, Szent Péter és Pál, Szent László, Mária Magdonla, Szent Jakab, Szent Márta, Szent Péter vasa szakadása, Szent Kozma és Damján, Szent Móric, Szent Jeromos, Szent Lukács, Szent Orsolya és a 11000 szűz, Szent Imre, Remete Szent Pál kihozása, Alexandria Szent Katalin.

2.3.1.4. A legenda szerkezetéből adódó exemplumok. A legenda mint erények példájának sorozata

Szabó Zsuzsanna imént említett, a Három tüzes lándzsával kapcsolatos idézetében már szerepelt az a fajta legendamesélési mód, amely olyan szerkezetet eredményez, melyben a legenda minden epizódja exemplumként funkcionál. Íme egy újabb olyan pont, ahol az exemplum és a legenda kategóriái nehezen elkülöníthetők. Lássunk egy példát egy ilyen prédikációra. Az Érdy-kódex Sziénai Szent Katalin életéről szóló beszéde – melynek forrása

271 K^NAPP Éva, Remete Szent Pál csodái: A budaszentlőrinci ereklyéhez kapcsolódó mirákulumföljegyzések elemzése, Századok, 1983, 521.

272 S^ZABÓ, A középkori..., i. m., 39. A legendák végén található történetekhez (pl. az Érdy-kódexben található Szent László legenda) ld. még: Uo., 53.

Caracciolus volt, s nála is ugyanez a szerkezet található – a következőképpen kezd bele a legendába:

„másod tanulságunk lészen szűz Szent Katerina asszonynak életében hét jeles és kiváltképpen való lelki jószágokról, kikben éle és használa Úristennek malasztja miatt, kikben megismertetik az ő szentséges mivolta.” (Érdy-kódex 274b)

A legenda innentől pontokba szedve és egy-egy szempont alá besorolva közli a szent életének egyes epizódjai, ilyen formán:

„Harmad jeles lelki jószág, kiben éle szűz Szent Katerina, mondatik ez világi testi keménység, kit megismerhetünk ez három alább mondandókból. Először ételben és italban. Másodszor ruházatban és háló ágyban. Harmadszor vigyázásokban és imádságokban. Először mondám, hogy keménységet tartott ételében, italában, mert ritkán olvastatik mind ő kisded gyermekségétől fogva, hogy húst evett volna, kinek annakutána mindenestől fogva elveté őtőle, de csak kenyeret és gyümölcsöt evett, tizenkét esztendős korában pedig fű gyökérrel élt. Bort pedig mikoron ivott, oly igen megvizezte, hogy alig érzette az bor szagát, de annak is ellene monda tizenöt esztendő után.” (Érdy-kódex 276a–

276b)

Mint látjuk, nem mondható ki egyértelműen, hogy ezek a részletek exemplumok lennének, hiszen a fenti példa is inkább egy szokásos cselekvésről szól, nem pedig egy konkrét eseményről. Az ilyen szerkezetű legendák szövegegységei ezek között a végletek között mozognak: van, hogy semmilyen narratív elem nincs a bizonyítandó tétel után, máskor pedig egy teljesen klasszikus exemplumos történettel van dolgunk. A legjobb megoldás talán az lenne, ha ezek közül csak azok kerülnének be az adatbázisba, ahol valami egyedi esemény elmesélésével bizonyítják a szent egy-egy erényes tulajdonságát; az adatbázis elsősorban erre fog törekedni. Az Érdy-kódex exemplumainak bemutatása során efféle szerkezeteket nem fogunk elemezni, de a jövőben való feldolgozás kedvéért álljon itt annak listája, hogy mely beszédeket kell majd ezzel kapcsolatban figyelembe venni: Sziénai Szent Katalin, Páduai Szent Antal, Szent Péter és Pál, Szent László, Szent Márta, Szent Péter vasa szakadása, Szent Domonkos, Szent Klára, Szent István, Szent Bernát, Szent Ágoston, Szent János fejvétele, Szent Jeromos, Szent Ferenc, Szent Lukács Szent Imre, Remete Szent Pál kihozása, Szent Hugó, Alexandria Szent Katalin.

Következzenek itt azok a helyek az Érdy-kódexből, amelyek szerepelnek a Szabó Zsuzsanna-féle listában, mi azonban e dolgozatban nem elemezzük őket (a felsorolás lényegében fedi az iménti két lista anyagát): 157b, 185a, 238a, 245b, 300a, 323b, 324a, 359a, 371a, 403a, 403b–404b, 427b, 434b, 443a, 445a, 445b, 449b, 472a, 503b, 518b, 525b, 546a–

546b, 549a, 565a, 570a–570b, 589b, 593a, 617a, 633a, 633b, 636a, 672a.

In document DOKTORI DISSZERTÁCIÓ AZ ÉRDY-KÓDEX EXEMPLUMAI BARTÓK ZSÓFIA ÁGNES 2015 (Pldal 78-84)