Az Érdy-kódex exemplumvizsgálatának tanulságai

A szakirodalomban a Karthauzi Névtelen forráshasználatával kapcsolatban általában megjegyzik, hogy az Érdy-kódex nem követi szolgaian Temesvári Pelbárt prédikációit.

Horváth János úgy fogalmaz, hogy a kódex összeállítója „leginkább Pelbárt De tempore kötetére támaszkodik, de csak ritka esetben ragaszkodik hozzá szorosabban, s fejtegetések helyett inkább a históriás, rejtelmes és bizarr iránt tanúsít vonzalmat.”³⁹² Bán Imre szerint megfigyelhető, hogy a Karthauzi Névtelen „Pelbárt szövegeit jobban válogatja és rostálja”, illetve „világosan tagol, jól magyaráz, Pelbárt skolasztikus finomságait rendre kihagyja”.³⁹³ Madas Edit meglátása szerint pedig „Pelbárt kissé száraz, személytelen, kiszámítottan szabályos beszédei az ő kezén élvezetes olvasmánnyá, közvetlen hitélménnyé váltak.”³⁹⁴ A kutatás keveset foglalkozott a kódex exemplumaival és azok szövegbeli szerepével. Jelen dolgozat egyik célkitűzése annak vizsgálata volt, hogy az exemplumok esetében mit is jelent Temesvári Pelbárt szövegeinek lazább követése, s hogy az exemplumokban miből adódik az olvasmányosság, az élőbeszéd közeliség hatása.

Az Érdy-kódex szövegéből 44 történetet emeltünk ki és elemeztünk részletesen. A kódex első, csonkán maradt részének, a De tempore-résznek tíz beszéde tartalmaz exemplumot, összesen 19-et; a második, De sanctis-részben pedig 25 olyan egység található, amely megfelel a korábban részletezett szempontoknak. A 44 vizsgált exemplumból 34-ről Karthauzi Névtelen maga is azt állította, hogy „példa” vagyis az ő szóhasználatában exemplum. Kilenc olyan exemplummal találkoztunk, amelyek rendelkeznek kortárs magyar nyelvű párhuzammal: ebből kettő magában az Érdy-kódexben, egy a Székelyudvarhelyi kódexben, egy a Debreceni kódexben, három a Tihanyi kódexben (mindhárom ugyanabból a beszédből), kettő pedig a Cornides-kódexben található. Ezeken felül egy exemplumnak ismert egy távolabbi magyar nyelvű párhuzama is, szintén a Debreceni kódexből.

A következő ünnepekre írt beszédekben található exemplum: advent második vasárnapja; kántor-szerda; karácsony hajnal; vízkereszt ünnepe között való vasárnap;

vízkereszt oktávája; második menyegzős vasárnap; harmadik menyegzős vasárnap; negyedik menyegzős vasárnap; kilencben hagyó vasárnap, hétben hagyó vasárnap; egyháznak szentsége napjáról; Szűz Szent Borbála asszony ünnepe; Szűz Mária foganatja; Asszonyunk Szűz Máriának foganatja; Krisztus Szent Keresztfájának megleléséről; Asszonyunk Szűz Szent Máriának látogatása; Havi Boldogasszony; Szűz Szent Lőrinc mártír (episztola); Asszonyunk Szűz Mária kimúlása és mennybemenetele; Szent Bertalan apostol (episztola); Asszonyunk Szűz Máriának Születése; Mindszent Napja; Halottak napja; Mindszent oktávája.

Az exemplumok kódexen belüli eloszlása kiegyenlítetlen: sok olyan prédikáció van, amelyben egyetlen egy bizonyító történet sem található, ezzel szemben vannak olyan beszédek, amelyekben kifejezetten magas az exemplumok száma. Több exemplum szerepel a következő beszédekben: a kántor-szerda ünnepére írt beszédben öt (ráadásul az egyiket nem a beszéd forrásából kölcsönözte); második menyegzős vasárnap beszédében kettő; a hétben hagyó vasárnap episztolájához írt beszédben öt (egyik exemplumutalás, illetve tartalmaz egy kéttagú exemplumbokrot is); az egyháznak szentsége napjára írt beszédben kettő; Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepére írt beszédben öt; a Szűz Máriának foganatjának ünnepére írt beszédben három (az egyik egy kéttagú exemplumbokor), a halottak napjára írt prédikációban pedig öt. Ezek közül exemplumbokrot tartalmaz: kántor-szerda (2 db kéttagú exemplumbokor); hétben hagyó vasárnap (kéttagú exemplumbokor); Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe (öttagú exemplumbokor); Mária foganatjának ünnepe (kéttagú

392 H^ORVÁTH J., i. m., 645.

393 BÁN, i. m., 118.

394 MADAS, A Karthauzi Névtelen..., i. m., 553.

exemplumbokor). Exemplumutalásoknak tekinthetők a következő sorszámmal rendelkező exemplumok: 003; 004; 009; 019; 023.

Az exemplumok a forrásukhoz való viszonyuk alapján a következő képet mutatják:

I/a: stiláris különbségeket mutató exemplum: 21 esetben;

I/b: a Karthauzi Névtelen műveltségének egyéni színezetére utaló exemplum: 7 esetben;

II: a forrással lazább kapcsolatban álló exemplum: 10 esetben;

III: feltehetően nem a megállapított forrás alapján készült exemplum: 6 esetben.

Ismeretlen forrású exemplumok a következők: a 006-os sorszámú exemplum; a 009-es sorszámú exemplumutalás; a 034-es, a 041-es és a 044-es sorszámú exemplumok.

A forrásokkal való összevetés alapján a következőket állapíthatjuk meg a Karthauzi Névtelen exemplumokhoz kötődő munkamódszerét illetően.

Bizonyos esetekben a Karthauzi Névtelen bátran változtat az előtte álló történet szövegén, s akár új szereplőket, új tárgyakat is beilleszt az exemplumba. Ilyen például a 002-es sorszámú exemplumban a tüz002-es kerék, a 028-as exemplumban a l002-estyánfa, a 030-as sorszámúban a rózsás szelence, a 008-as exemplumban a gazdag ember vagy a 011-es számú exemplumban a jámbor szerzetes. Hasonlóképpen szabadon kezeli a forrást abból a szempontból is, hogy abban az adott történet látomásként vagy valós eseményként szerepelt-e (ld. 014-es sorszámú exemplum), vagy hogy a forrásában bizonyos szereplők (főképpen ördögök) egyes számban vagy többes számban találhatók-e (ld. például a 013-as és a 020-as sorszámú exemplumokat). A történet elmesélésének bizonyos fokú szabadsága mellett egyes esetekben nemcsak a történet apróbb elemeit, de a forrásként használt beszéd szerkezetét is megváltoztatja. Így például a 005-ös sorszámú példa esetében egy, a forrásban meg nem található tételt helyez el prédikációjába, és ahhoz illeszti hozzá az exemplumot; a 040-es sorszámú exemplumnál egyszerre két tétel bizonyítására is felhasználja a történetet; a 001-es és a 015-ös sorszámú exemplumok esetében egy másik Temesvári Pelbárt-beszédből hozza át az exemplumot, mint amit egyébként a beszédéhez felhasznált. A 013-as sorszámú exemplumnál pedig egyenesen olyan jelentős eltérés található a feltételezett forrás és a magyar szöveg szerkezete között, hogy még az is felmerül, hogy esetleg nem is az alapján készült.

Több olyan jellegzetessége is van a Karthauzi Névtelen fordításainak, amelyeknek köszönhetően arra a megállapításra juthatunk, hogy a magyar szöveg közelebb áll az élőbeszédhez, mint az eredeti latin változat. Ez több dologgal is magyarázható. Először is fordításról lévén szó, feltételezhetjük, hogy a szöveg egyes bőbeszédűségre utaló jegyei magát a fordítás folyamatát tükrözik, s így talán kevésbé szikárak a magyar mondatok, mint a latinok. A másik, ennél valószínűbb magyarázat, hogy a Karthauzi Névtelen sokkal inkább díszíthette élőnyelvi fordulatokkal történeteit, mint latin nyelvű, csupán prédikációvázlatokat tartalmazó forrása: hiszen ő nem segédeszközt, nem vázlatot akart létrehozni, hanem kész terméket szándékozott átnyújtani felhasználóinak. A harmadik ok, amely magyarázatul szolgálhat arra, hogy a magyar exemplumok közelebb állnak a szóbeliséghez az az, hogy az írott népnyelvi prédikációk eleinte jobban követhették a korabeli szóbeli népnyelvi prédikációkat, mint az írott forrásukat, mivel ott már bejáratódhattak bizonyos kifejezések, fordítási eljárások, amelyeket az először magyarul fogalmazó szerkesztők segítségül hívhattak. A szóbeli gyakorlatból származhatnak bizonyos szófordulatok (pl. a 007-es sorszámú exemplumnál: „kétségnek kapuján vagyon”, illetve „kétségnek habjában elmerülne”; vagy: a 017-es sorszámú exemplumnál: „mindaddig vivé az égen, míg hallhaták sívását, rívását”); illetve onnan eredhet a párbeszédes, dramatizáltabb jelleg is (pl. a 007-es sorszámú exemplumnál az égi szózat; 015-ös sorszámú exemplumnál az idősebb atya megszólaltatása; 018-as sorszámú exemplumnál a pap magyarázata; a 027-es sorszámú exemplum párbeszéde; vagy a 035-ös exemplumnál Juvenalis érsek szavai). Emellett megfigyelhetjük a Karthauzi Névtelen az irányú törekvését is, hogy a történet szépen

lekerekítve érjen véget. Például a következő exemplumot lezáró mondatok is tőle (s nem pedig forrásától) származnak: „és míg élének, az Úr nagyobb tisztességgel tartá az ifjú nótáriust az ő jámborságáért” (031-es sorszámú exemplum); „azt hallván az jámbor barátja nagyobban szolgálának érette, és kiszabadíták őtet az kínból” (039-es sorszámú exemplum).

Nemcsak a történetek lekerekítése, hanem magának a beszédnek a befejezése is a prédikációs gyakorlatból ismert fordulatoknak köszönhetően térhet el a forrástól: pl. a 027-es, a 028-as és a 043-as sorszámú exemplum lezárása is eltér a forrásban található lezárástól.

Az itt összefoglalt forrásösszevetés alapján megállapíthatjuk, hogy az Érdy-kódex exemplumai több szempontból is eltérhetnek forrásuktól. Egyrészt gyakoriak a stiláris különbségek a kódex és a forrás között, másrészt jellemzőek a Karthauzi Névtelen prédikációs gyakorlatának köszönhető, az ő háttértudására visszavezethető tárgyi eltérések, harmadrészt pedig megfigyelhető az exemplumok újragondolása, más kontextusba helyezése is. A kódex exemplumai egy művelt prédikációszerző tudását tükrözik, aki a korabeli forráshasználati szokásoknak megfelelően tudatosan szerkeszti beszédeit. Exemplumainak szövegén megfigyelhetők a szóbeli hagyomány hatásának nyomai, ami a népnyelven való írás korai időszakának fontos jellegzetessége. A forrásösszevetések segítségével talán nemcsak a korabeli egyházi szóbeliség, hanem annak a népi kultúrába lesüllyedt elemei is jobban megközelíthetővé válhatnak.