Nemzetközi párhuzamok

1525-ben Levelek és Evangéliumok az év ötvenkét hetére (Épistres et Évangiles pour les cinquante et deux dimanches de l’an) címmel jelent meg Jacques Lefèvre d’Étaples épületes kézikönyve. Ugyanekkor a francia reformer püspök, aki Meaux-ba hívta Lefèvre-et, arról

187 „Simpliciori stilo prosequendo pro capacitate populi simplicis huius nostre regionis volui manum mittere ad fortia”: „országunk egyszerű népének képességei szerint egyszerűbb stílusban akartam a nagy tettet véghezvinni”, Pomerium De tempore részének előszava, ford. M^ADAS Edit.

188 MADAS Edit, A prédikáció magvetésével a magyar nemzet védelmében: Laskai Osvát Gemma fidei című prédikációskötetének előszava = Religió, retorika, nemzettudat régi irodalmunkban, szerk. BITSKEY István, OLÁH Szabolcs, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2004 (Csokonai Könyvtár, Bibliotheca Studiorum Litterarium, 31), 50–58; MÁLYUSZ Elmér, Egyházi társadalom a középkori Magyarországon, Bp., Akadémiai, 1971, 355.

189 PESTI Mizsér Gábor, Új testamentum magyar nyelven, közzét. KŐSZEGHY Péter, Bp., Balassi, MTA ITI, OSZK, 2002 [1536] (Bibliotheca Hungarica Antiqua, 34); Esopus fabulái Pesti Gábor szerint, szerk. ÁCS Pál, Bp., Magvető, 1980 [1536] (Magyar Hírmondó).

190 Bár úgy tűnik, hogy Erasmus tevékenységéről igen hamar tudomást szereztek Magyarországon (ld. például Erasmus 1516-os bibliafordításának magyarországi példányát: M^IKÓ Árpád, V^ERŐ Mária, Mátyás király öröksége. Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század): Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában (2008. március 28.–2008. július 27.), Bp., Magyar Nemzeti Galéria, 2008, kat. sz. III-2.), a szakirodalom tartózkodik attól, hogy erazmista hatást tételezzen fel mind a bibliafordítást tartalmazó Jordánszky-kódexet, mind pedig az Érdy-kódex anyanyelvi Bibliával kapcsolatos célkitűzését illetően. ÁCS Pál, Miért hiányoznak Szent Pál levelei a Jordánszky-kódex bibliafordításából? = Klárisok: Tanulmánykötet Korompay Klára tiszteletére, szerk.

C^SISZÁR Gábor, D^ARVAS Anikó, Bp., ELTE, 2011, 37–46: „Kardos Tibor Erasmus szellemét, a devotio moderna spiritualitását és − közvetett módon − a továbbélő huszita eretnekség nyomait vélte felfedezni a Jordánszky-kódex bibliafordításában. Ebből valószínűleg semmi sem igaz.” BÁN, i. m., 32: „Bibliakultusza szintúgy a korszerű evangelizmus irányába mutat, s ennek vagy hangsúlyozott Jeromos-tiszteletének magyarázatához nem szükséges Erasmus hatását feltételeznünk. [...] Erasmusnak nyilván a nevét is alig ismerte.”

rendelkezik, hogy francia nyelvű evangéliumokat osszanak szét a hívek között, és azt tanácsolja nekik, hogy azokat vigyék magukkal a misékre.¹⁹¹ Ez a javaslat a Karthauzi Névtelen előszavának célkitűzésére emlékeztet, aki azért állítja össze művét, hogy a nagy és a kis ünnepeken mintegy tanulva, a szentbeszéd és az olvasmány idejét hasznosabban tölthessék el a szerzetesek.¹⁹² Az eszköz is nagyon hasonló: nem az egész Bibliát kell a hívek kezébe adni, hanem elég, ha a szentleckét és az evangéliumot anyanyelvükön olvassák. Egy jelentős különbség azonban van a francia nyomtatvány és az Érdy-kódex között: Lefèvre nemcsak a szerzetesekhez, hanem mindenkihez el akar jutni, ugyanúgy, ahogy a magyar erazmisták.

A franciáknak azonban nem ez volt az első próbálkozásuk anyanyelű nyomtatott Szentírás terjesztésére. ¹⁹³ 1487-ben Jean de Rély szerkesztésében megjelenik egy francia nyelvű „Bible historiée”, egy kommentált Biblia, amely a 13. századi Guyart des Moulins művén alapszik.¹⁹⁴ Des Moulins Petrus Comestor Historia Scholasticájának francia fordításához fejezetről fejezetre hozzáillesztette a Vulgáta szövegét, mely a szöveg hagyományozódása során odáig fejlődött, hogy a 15. századra elkészült belőle egy teljes francia bibliafordítás, kommentárokkal ellátva (emellett természetesen léteztek más, kéziratban hagyományozódó bibliafordítások is). Jean de Rély egy ilyen kommentált bibliafordítást adott ki, két előszó kíséretében. Ebben így jelöli meg célközönségét: „la translation faicte nompas pour les clercz mais pour les lais et simples religieux et hermites qui ne sont pas litterez”. Vagyis: nem klerikusoknak szánja művét, hanem a laikus és egyszerű szerzeteseknek és remetéknek, akik nem műveltek. Érdemes megjegyezni, hogy a remetéket is külön megjelöli a francia előszó, akik hasonló okkal kerülhettek be a felsorolásba, mint az Érdy-kódex lehetséges célközönségével kapcsolatban emlegetett pálos remeték: e latinban nem igazán jártas férfi szerzeteseknek az apácákhoz és laikus testvérekhez hasonlóan igényük lehetett anyanyelvi szövegekre. A mű kinyomtatását nem akadályozta meg, hogy igen terjedelmes: több kötetben adták ki.

Ez a kiadás tehát az Érdy-kódexhez hasonlóan szerzeteseknek szól, és kommentálva tartalmazza a szent szövegeket. A különbség csak annyi, hogy nem az egyházi év rendjében követik egymást a szövegegységek, hanem egy teljes Bibliát ad az olvasó kezébe.

Valószínűleg ilyen jellegű lett volna a legteljesebb formája annak is, amit a Karthauzi Névtelen akart elérni: a Biblia szövege kommentárokkal, a latinul nem tudó, de nem világi személyek számára. Ennél közelebbi párhuzamra aligha lehet szükségünk ahhoz, hogy kijelenthessük: nem az Érdy-kódex lett volna az első anyanyelvi szöveg, amelyet azzal a céllal nyomtattak ki, hogy nem klerikusoknak és nem is világiaknak, hanem a latinul nem tudó egyházi személyeknek juttassa el a Bibliát. A francia szöveg évszázadokra visszatekintő

191 Lucien FEBVRE, Henri-Jean MARTIN, A könyv születése: A nyomtatott könyv és története a XV–XVIII.

században, ford. CSERNUS Anikó, SZÁSZ Géza, Bp., Osiris, 2005 (Osiris Kézikönyvek), 287.

192 Érdemes megemlíteni, hogy a karthauzi szerzetes, Richard Whytforde 1530-ban laikusoknak állított össze egy kegyességi művet, amelyet kiegészítőként szánt a prédikációkhoz olyan formán, hogy a laikusok mise közben tanulmányozzák azt. Emellett kéziratok illusztrációin is gyakran látunk olyat, hogy laikusok olvasnak a prédikáció alatt, pl. BL MS Harley 2897, fol. 160r, burgundiai breviárium, 1419 (reprodukció: V. A. KOLVE, Chaucer and the Imagery of Narrative: The First Five Canterbury Tales, Stanford, Stanford University Press, 1984, 16). Az adatok forrása: H. Leith SPENCER, English Preaching in the Late Middle Ages, Oxford, Clarendon Press, 1993.

193 A francia nyelvű bibliák történetéhez ld.: Eduard REUSS, Fragments litteraires et critiques relatifs a l’histoire de la bible francaise, Genève, Slatkine, 1979 (különösen: 241–242.); Henri NAEF, Les origines de la réforme à Genève, 2, Genève, Librairie Droz, 1968 (különösen: 285.); Jean-Claude P^OLET, Patrimoine littéraire européen:

Traditions juive et chrétienne, Bruxelles, De Boeck Université, 1992 (különösen: 183–194.); Hugo HURTER, Nomenclator literarius theologiae catholicae theologos exhibens aetate, natione, disciplinis distinctos, 2, Oeniponte, Libraria Academica Wagneriana, 1906, 1036.

194 Az interneten is hozzáférhető kiadás adatai: Biblia: La bible historiée, éd. Jean DE RÉLY, Paris, Antoine Vérard, [1498. máj. 8. és 1499. okt. 25. között]. ISTC No.: ib00623000. GW: 04310.

http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/btv1b73000293 (2015. 07. 29.)

hagyományozódása hozzásegítette őket ahhoz, hogy náluk egy teljesebb mű készülhessen el ebből a műfajból, ráadásul már a 15. században. A két mű célja és célközönsége azonban megegyezik.

A spanyol Ambrosius de Montesino által szerkesztett, 1512-ben kiadott Epistolas y Evangelios por todo el año con sus doctrinas y sermones című mű, illetve ennek egy korábbi változata, az 1485-ben Gonzalo García de Santa María által összeállított Evangelios e Epístolas, siquier liciones de los domingos e fiestas solemnes de todo el anyo e de los santos ugyanolyan elrendezésű anyanyelvű beszédgyűjtemények, mint az Érdy-kódex.¹⁹⁵ Az 1485-ös mű azért is érdekes számunkra, mert lényegében egy Guillermus Parisiensis fordítás: a zaragozai humanista tudós ugyanazt a perikóparendet találta megfelelőnek a nyomtatott spanyol nyelvű episztola- és evangéliumgyűjteményéhez, mint a Karthauzi Névtelen az Érdy-kódexhez.¹⁹⁶ 1497-ben pedig elkészült Guillermus portugál nyelvű kiadása is, az Evangelhos e Epístolas com as suas exposições en romãce.

Az itt bemutatott párhuzamok felsorolásakor nem törekedtem a teljességre. Még bizonyára számos anyanyelvű nyomtatványt fel lehetne sorolni ebből az időszakból, amely episztolákat és evangéliumokat tartalmaz.¹⁹⁷ Az említett példák, úgy gondolom, hogy több szempontból is rokonai az Érdy-kódexnek, így erősítik azt a feltevést, hogy a Karthauzi Névtelen műve alkalmas lett volna arra, hogy eljusson a nyomtatásig.

Korábban már Gerézdi Rabán is felfigyelt arra, hogy az Érdy-kódex szövegéből kiolvasható a nagyobb közönség felé való nyitás lehetősége, állítása szerint azonban ez nem volt elérhető azon keretek között, amelyekben a Karthauzi Névtelen élt. A külföldi párhuzamokból viszont láthatjuk, hogy ugyanilyen keretek között máshol eljutottak – ahogyan ő fogalmaz – a „fejlődés következő állomására”. Ezek szerint a program meg nem valósulása inkább külső (talán történelmi) okokra vezethető vissza, mintsem a szerzetesek akkori létmódjára.¹⁹⁸

195 HURTER, i. m., 1140; Alexander S. WILKINSON, Iberian Books: Books Published in Spanish Or Portuguese Or on the Iberian Peninsula Before 1601, Leiden, Brill, 2010, 521–522.

Franciscan authors, 13th–18th century: a Catalogue in Progress, eds. Maarten van der HEIJDEN, Bert ROEST. http://users.bart.nl/~roestb/franciscan/franauta.htm (2015. 07. 30.)

196 G^OFF, i. m., 76–77.

197 Az 1550-ig kiadott népnyelvű itáliai vallásos könyvek között 65 olyan címet találtam, amely tartalmazza az Epistole e evangelii szókapcsolatot. Ezek között többről már címe alapján is kiderül, hogy kommentárokat is tartalmaz. Anne Jacobson SCHUTTE, Printed Italian vernacular religious books 1465–1550: a finding list, Genève, Librairie Droz, 1983 (Travaux d’humanisme et Renaissance). Az olasz nyelvű Biblia-kiadásokhoz ld.:

Edoardo B^ARBIERI, Le Bibbie italiane del Quattrocento e del Cinquecento: Storia e bibliografia ragionata delle edizioni in lingua italiana dal 1471 al 1600, Milano, Editrice Bibliografica, 1992. (Itt szeretném megköszönni Falvay Dávid dolgozatomhoz fűzött észrevételeit és tanácsait.) Továbbá felmerülhetnek még cseh, lengyel és horvát párhuzamok is. A németeknek már 1466-ban volt nyomtatott Bibliájuk Johannes Mentelinnek köszönhetően: ez volt egyben az első népnyelvű nyomtatott Biblia is.

198 „A Karthausi Névtelen munkájában a tartalom ugyan a régi, az anyanyelv használatában sem jár új utakon, de az intenció, a program meglátása, tudatos megfogalmazása már a fejlődés következő állomása felé mutat.

Ez az állomás – mely más szempontból kezdetnek számít – nem érhető el azon keretek között, melyekben a Névtelen és más rendbéli szerzetestársai éltek. Az ő közönségük még a szűk szerzetesi közösség, melynek napjai meg vannak számlálva, irodalmi megjelenési formájuk kéziratos, tehát maradi és aránylag visszhangtalan, mikor már a nyomtatottság szinte elengedhetetlen feltétele az irodalmi színvonalnak. Az első jelentős szintézisnek a szerzetesrendek előkészítői ugyan, de nem végrehajtói. Ez a szintézis új, modern szellemű embereket, és más, »szélesebb«, kevésbé konzervatív közönséget kíván, melyet a nyomtatás költségeit álló

»elsőszámú« olvasó, a mecénás testesít meg legkézzelfoghatóbban [kiemelések tőlem, B. Zs. Á.].” GERÉZDI

Rabán, Irodalmi nyelvünk kialakulásáról = U^Ő, Janus Pannoniustól Balassi Bálintig: Tanulmányok, Bp., Akadémiai, 1968, 315–316.