Protulepecz jelentése július 2-én: ,,Caeterum illud pariter subsistere videtur, quod donec soli aristocratae patriotae exclusis ignobilibus et alterius nationis hominibus

tam dicasterialia aulica, quam etiam provincialia officia gesserint, monarchia et status publicus periclitaturi sint.” (O. L. Privatbibl. 14. fasc. Gotthardi 657. jelentésének mellékl.)

B E V E ZE T É S L I I

dalom törhet ki, olyan rossz a hangulat országszerte. Bejárta az északmagyar­

országi városokat, — olvassuk a jelentésben — és megdöbbentő dolgokat tapasztalt. A városi tanácsok despotizmusát a polgárság egyre nehezebben tűri, s elégedetlenségét mind kevésbé rejti véka alá. Általános körükben a csalódás és az elkeseredés, hogy az országgyűlés mást sem tett, csak a nemesi kiváltságokat bővítette és erősítette, a polgárságra semmilyen tekintettel nem volt. A deputációk munkájától semmi jót nem várnak. Á hadiadó ellen mindenki berzenkedik, a nemes, mert fizetnie kell, a polgár, mert előre látja, hogy az amúgy is akadozó kereskedelem a pénzszűke miatt még inkább pangani fog, és mert az országgyűlés a bécsi váltótörvények érvényét rájuk is kiterjesztette. A szerbek zúgolódnak az illyr kancellária megszüntetése miatt, a köznemesek az arisztokráciára fenekednek és szidják a papokat.

Végül mindenfelé azt tapasztaltam, — mondja a jelentés — hogy nagy rokon - szenvvel vannak a francia alkotmány iránt. Minden érdekli őket, a m i ott történik, s a franciaországi eseményekről szóló híreket mohón olvassák.

A királyi család elleni rendszabályokat nem helyeslik ugyan, de az arisztok­

raták félreállításával teljesen egyetértenek és gyakran mondogatják : ,,Ma gyar- országon sem lehet más vége a dolognak.” A helyzet aggasztóbb, mint ahogy általában vélik. „N em kívánok azzal foglalkozni, hogy mennyi idő alatt támadhat Magyarországon forradalom, de azt hiszem, a minisztérium nagyon téved, ha azt hiszi, hogy a megosztott érdekek miatt egyáltalában nem kelet­

kezhet forradalom az országban. Elismerem, hogy tartós egyesség nem jöhet létre [az osztályok közt], de tapasztalataim alapján nem látom lehetetlennek, hogy az általános elnyomás és despotizmus hatására minden megosztott erő egyesüljön rövid időre a gyújtópontban álló központi kérdés megoldására, s ez a hatalom erejét egy csapásra összeroppantaná.” 1 Pár nappal később Gotthardi ugyanezt je le n ti: „Magyarországon a polgárság és parasztság érzései már találkoztak a mágnások és prelátusok ellen. A jozefinisták ter­

veket kovácsolnak, hogy egyesítik a köznemességet a nem-nemesekkel és kétkamarás országgyűlést hívnak létre.” 2

A „jozefinista értelmiség” és a nemesi ellenzék egymásratalálása nem a titkos jelentések íróinak fantázia-szüleménye. De ez az értelmiség már nem jozefinista, időközben a belső és a külső események nyomására mérföldes léptekkel haladt előre a radikalizálódás útján.

Az első bizonytalan jelentések még csak az értelmiségiek növekvő elégedetlenségéről, az egyetemi tanárok „forradalmi” kijelentéseiről szólnak, meg a szabadkőművesek radikális balszárnyának, az illuminátusoknak nyug­

talan mozgolódásairól.3 A zavaros, összevissza híradások azonban hovatovább konkrétabbá válnak, s 1793-ra kibontakozik előttünk az immár radikális, a forradalom felé haladó értelmiség képe.

Fejlődésüknek első jellegzetes állomása, hogy a rokon gondolkozásúak egymásra találnak, s túlnőve a szabadkőműves program reformizmusán, kiválnak a páholyokból és külön csoportosulnak. Pesten és Budán olvasó­

köröket alakítanak, önképző társulatokat szerveznek, melyeket a rendőri jelentések kezdettől fogva kluboknak neveznek. A „Lesekabinet” intéz­

ményét Németországból vették át, — ott is a radikális értelmiségiek burkolt

1 A „Juli 1792” keltezésű jelentés : II. k. 770. s köv. 1.

2 Gotthardi 1792. július 30-i jelentése : II. k. 771. 1.

3 L. I. k. Iratok 52. és 57. sz.

P A T R IÓ T Á K ÉS D E M O K R A T Á K L i l i szervezete volt.1 A budai olvasókör — mely műveltek társaságának, Societas Eruditorumnak is nevezte magát — alapítói közt Hajnóczy, Szentmarjay, Berzeviczy, Verseghy nevével találkozunk, s tagjai közt megtaláljuk egész baráti körüket.2 A jelentések ugyan név szerint csak Ráthonyi Gábor királyi fiskális direktort és Hajnóczy szállásadó gazdáját, Kovachich Márton Györ­

gyöt, a magyar országgyűlési emlékek gyűjtőjét, a Kamara tisztviselőjét említik,3 de más adatokból bizton következtethetjük, hogy tagja volt a szintén Kovachichnál lakó Szentjóbi Szabó László, a költő, nemkülönben Szecsanacz Jakab és Stettner József kamarai tisztviselők, akik Hajnóczyval közösen járatták a Moniteurt, aztán Lányi Sámuel és Fodor Ferenc helytartó - tanácsi fogalmazók, Szolártsik Sándor, meg Tántsits Ignác és Őz Pál ügyvéd, Szentmarjay barátai, továbbá Hajnóczy köréből Koppi, Abaffy, Verhovszky és mások.4

Ugyanezekkel találkozunk A baffy Ferenc házában, ahol időről-időre baráti beszélgetésre gyűlnek egybe. Maga a házigazda, az 1790-es ország- gyűlésen a haladó reformizmus egyik bátor patriótája, a megyei birtokos nemességből jö tt.5 A társaságban rendszeresen ott találjuk Hajnóczyt, Szentmarj ayt és K oppit, de kívülük az egyetem több professzorát : Gyurko- vics Ferencet, az illuminátus Kreil Antalt, Haliczky Andrást, Barics A dal­

bertét, a fiatal ügyvédet Verhovszkyt, Szolártsik Sándor jurátust és másokat.6 Körülöttük csoportosulnak azután a baráti kör távolabbi tagjai, a kormány - hivatalok tisztviselői, meg a jurátusok és egyetemi hallgatók, akik problémáik megvitatására külön is össze járnak.7

De nemcsak Pesten, a többi nagyobb értelmiségi központban is találunk ilyen társaságokat. Kassán a szabadkőműves páholyokban is együtt dolgozó akadémiai tanárok, orvosok, ügyvédek, sőt kereskedők töm örülnek; Török Lajos gr. tankerületi főigazgató, Kazinczy Ferenc, D ’ Este, Tichy és Vuche- tich professzor mellett a megyei nemességből is megfordulnak egyesek körük­

ben, így Szulyovszky Menyhért, a Szirmayak, vagy Sztáray K ristóf gr.8 N agy­

váradon a jogakadémia tanárai, Szlávy György főszolgabíró, meg Kazinczy Dienes főjegyző, az író öccse, képeznek megint egy kisebb társaságot.9 Kőszegen, az ország nyugati szélén, a kerületi tábla néhány bírája, a piarista gimnázium igazgatója, egy ügyvéd és a patikus járnak össze,10 de ,,a francia mérget” terjesztő ,,titkos klubbokról” hallunk Késmárkon és Lőcsén is.11 1 L. I. k. 584. 1. 2. jegyz. és Voegt Hedwig, Die deutsche jalcobinische Literatur und Publizistik. 1 7 8 9 -1 8 0 0 . Berlin, 1955. 1 3 4 - 1 3 5 . 1.

2 L. I. k. 815. 1. és II. k. 166. 1. 1. jegyz., továbbá Sándor Lipót iratai, im. 122. 1.

3. jegyz. — A z olvasókör és a Societas Eruditorum azonos voltára : II. k. 166. 1.

3 Mednyánszky helytartótanácsos jelentése : I. k. 746. 1. 1. jegyz. és Szent­

marjay vallomása a bécsi vizsgálóbizottság előtt : II. k. 116. 1.

4 Szecsanaczra és Stettnerre 1. I. k. Iratok 77. sz. ; Lányira, Fodorra, Őzre és Tántsitsra : uo. Iratok 40. sz. és I I. k. 63 — 66. 1. — Verhovszkyra, Abaffyra : I I. k.

166. 1. ; H ajnóczy, Kovachich, Koppi és Lányi testi-lelki jóbarátságára 1. Kovachich leveleit Hajnóczyhoz, 1792. ápr. 3. és ápr. 20-ról : Széchényi K v t. Ms. Quart. Germ.

815. 40. és 41. sz. — E gy 1792 áprilisi jelentés szerint a Helytartótanács tisztviselői közül többen is tagjai voltak a klubnak : I. k. 718. 1. — Szolártsikra : I. k. 1072. 1.

5 L. I. k. Iratok 14. és 16/c. sz.

6 L. II. k. 166. és 170. s köv. 1.

7 L. II. k. 63. s köv. és 166. 1.

3 L. I II . k. 29., 54— 55. 1.

9 L . I I I . k. 122., 129., 190. és 205. 1.

10 L. I I I . k. 58. 1.

11 Sándor Lipót iratai, im. 612. 1.

LIV B EVE ZETÉS

Ahogy ezek a szórványos adatok is mutatják, a társaságok tagjai korántsem képeznek homogén egységet. Nagybirtokos nemes, sőt arisztokrata, idegenből idekerült professzor és magyar patrióta, régi történelmi család sarja és plebejus-ivadék egyaránt található bennük. Am i összetartja őket, az a hazai viszonyokkal való szembeállásuk, és az a meggyőződés, hogy a fennálló rendszeren változtatni kell. A változtatás radikalizmusában kellett, hogy különbség legyen köztük, és bizonyára volt is, ha kezdetben ez nem is ütközött ki teljes élességgel. Mindezen kívül pedig összetartotta őket a francia forradalom iránti roppant érdeklődés, az a lehetőség, hogy egymás segítségével értesüljenek az egész Európát lázban tartó eseményekről s kicse­

réljék gondolataikat.

A „klubok” fő programja éppen az volt, hogy ezt a világpolitikai tájékozódást előmozdítsák. Ahogy a kőszegiekről a megye alispánja jelentette :

„Szabadszellemű újságcikkeket olvasnak fel, bírálják az egyházat és a hit­

tételeket,” továbbá a francia forradalomról beszélgetnek.1 Amíg lehet, közösen járatják a Moniteurt, aki köztük franciául tud, az fordítja a többiek­

nek. Olyan mohósággal vetik magukat a franciaországi hírekre, hogy Szent- marjay barátaival naponként rendszeresen összejön az újság elolvasására.2 Amikor pedig egyikőjüknek, Szecsanacz Jakabnak, Szabadkára kell utaznia, Hajnóczy levélben tudósítja őt a francia eseményekről, s részletes kivonato­

kat küld a nemzetgyűlési szónokok beszédeiből.3 Ugyanígy figyelemmel kísérik és megtárgyalják a forradalom körül zajló röpiratokat, Paine híres könyvét az emberi jogokról,4 vagy Rousseau Társadalmi Szerződését, melyet Szentmarjay le is fordít magyarra.5 Aki nem tud, gyors igyekezettel tanul franciául, hogy eredetiben olvashassa a szövegeket.6 A fiatalabbak mohón olvassák a materialista filozófiai irodalmat, s közülük nem egy, a deizmuson túljutva, ateistának vallja m agát.7

Az értelmiség „vigyázó szeme” tehát Páris felé fordul, ahol a király kivégzése után a jakobinusok kezébe került a hatalom s egymás után szület­

nek a radikális reformok. És míg a ,,király gyilkos köztársaság” forradalmi katonái a Rajnánál csapást csapásra mérnek a koalíciós seregekre, köztük Ferenc császár csapataira, benn az országban minden vesztett csata hírére

1 I II . k. 58. és 63. 1.

2 II. k. 63. 1.

3 I. k. Iratok 77. sz.

4 The Rights of M á n (1791): uo. — H ogy ez a baráti szervezkedés milyen szét­

ágazó volt, arra jó példa Koválik János kispap levele. Benne Pozsonyból tudósítja barát­

ját, Hirgeist Ferencet (egyben kéri, mindezt közölje H ajnóczyval is), hogy a szeminá­

riumi prefektus megtalálta nála Paine könyvét. A z erre föl elrendelt kutatásnál előkerült holmija közül Voltaire és Mirabeau (értsd Holbach Mirabaud álnéven írt) könyve. Nagy botrány volt, minden órában várja, hogy kicsapják. (A keltezés nélküli levél : O. L.

Vertr. A . 51. fasc. ad A . 17. köteg.) 5 L. I. k. Iratok 93. sz.

6 L. II. k. 63. 1. — Grossing József egy valószínűleg 1793-as jelentése szerint a Helytartótanács tisztviselői, köztük Darvas Ferenc is, nagy buzgalommal tanulnak franciául, „talán csak azért, hogy annál jobban megérthessék a francia alkotmány minden értelmetlenségét.” (Idézi : Gragger, im. 83. 1.)

7 Ránk maradt Hirgeist Ferenc joghallgatónak egy följegyzése, az ifjúság egymás közt megvitatott témáiról. K öztük ilyenek v an n ak : „R éflexions sur la religion. — Deum non esse precandum. — Abhorreo a statu ecclesiastico. (O. L. Vertr. A . 51. fasc.

ad A 97. köteg.) — Höring Mihály, a fiatal bányaügyi gyakornok még Robespierret is elítélte, amikor elrendelte a „legfelsőbb lény” kultuszát. Ez már hanyatlás — m on­

dotta. (Levele Tántsits Ignáchoz : I I . k. 702. 1. 1. jegyz.)

P A T R IÓ T Á K ÉS D E M O K R A T Á K L V

győzelmi ünnepet ül a demokratikus értelmiség. Abaffy házánál gyűlnek ilyenkor egybe. Megünneplik a francia sikereket, de megünneplik a köztár­

saság születésnapját is, augusztus 10-én.1 Éltetik a franciákat, Robespierre egészségére ürítik poharukat, miközben forradalmi dalokat énekelnek, a Qa ira-t, meg a Carmagnole-t.2 Egymást ,,sittojen” -nek szólítják,3 a ,c sa r­

nokok és deszpoták” halálára isznak és várakozóan éltetik a szabadságot és egyenlőséget, amit különböző módon képzelnek, de amelynek eszményét mindnyájan a franciákban látják megtestesítve. Szentmarjay ilyenkor öröm­

mámorban úszik és barátaival a Marseillaise-t énekli.4 Ahol csak tehetik, tüntetnek a népszerűtlen koalíciós háború ellen. És miközben az udvar minden

„győzelemre” hálaadó istentiszteletet rendel el,5 ők széles körben terjesztik Martinovics álnéven írt röpiratát, a Ferenc császárhoz írt nyíltlevelet, mely maró gúnnyal teszi nevetségessé a francia forradalom eltiprásáról ábrándozó uralkodó erőlködését.6 Szentmarjay, hogy testvéri érzéseit kimutassa, Rhédey Lajossal Vácra elébe megy az országba érkező francia hadifogoly szállítmány­

nak, csókkal üdvözli őket ; a kokárdát, amit tőlük kap, ereklyeként őrzi, és csak annak m utatja meg, aki kész azt térdenállva megcsókolni.7 Szlávy János egy francia fogságba esett magyar katona szájába adva a szavakat, röpiratban védi meg a köztársaságot, a reakció rágalmai ellen,8 az ismeretlen versíró pedig ,,a fény terjesztőit” köszönti a franciákban.9

Ezek a látszólagos külsőségek egyúttal a magyar demokraták belső fejlődésére is fényt vetnek. Az a Hajnóczy, aki 1792 elején megjelent munkái­

nak tanúsága szerint még őszintén hitt abban, hogy mérsékelt reformokkal, a rendek és az uralkodó együttes jóakaratával lerakhatja az átalakulás alap­

jait, 1793-ban már a jakobinus alkotmányt fordítja latinra és terjeszti baráti körében.10 1792 végén a mágnások és püspökök féktelen önkényuralmáról ír, szénnek ellensúlyozására törvényes keretek között, de az uralkodó hatalmát kívánja erősíteni,11 — 1793 augusztus 10-én barátaival együtt már a francia köztársaság kikiáltásának évfordulóját ünnepeli m eg.12 Radikalizálódásának útját mutatja, hogy 1793 június végi levelében még a girondisták mellett áll, Vergniaud férfias helytállását dicséri,13 pár hónappal később pedig Robes­

pierre egészségére üríti poharát.14 Mintha csak Párisban élne, a forradalom minden részletét ismeri, s az eseményekkel együtt alakul gondolkozása.15

1 L. I I . k. 171. és 66. 1.

2 II. k. 170. s köv. 1.

3 JJo. és I . k. Iratok 77. és 109. sz.

4 I I . k. 64. és 171. 1. — Jellemző, hogy még Sztáray Mihály gr. is borral köszön­

tötte a franciákat X V I . Lajos kivégzése alkalmából. (L. védekező levelét Balassa Ferenc­

hez, kelt. nélk. : O. L. Balassa lt. 1793.) 5 L . I . k. Iratok 76/b. sz.

6 I. k. Iratok 60. sz.

7 I I . k. 118., 1 7 1 - 1 7 2 . 1.

8 I. k. Iratok 89. sz.

9 I. k. Iratok 73. sz.

10 I I . k. 64., 117. és 512. 1.

n I. k. 8 4 0 - 8 4 1 . 1.

ia I I . k. 171. 1.

13 Szecsanacz Jakabhoz írt levele, 1793. június 2 2 .: O. L . Vertr. A . 53. fasc.

ad A 51. köteg. V ö. I . k. Iratok 77. sz.

14 I I . k. 171. 1.

i® Szecsanacznak írta : nem tudja, érdeklik-e őt a párizsi események, „de az bizonyos, hogy én nagyon szívesen beszélek és írok a francia ügyekről.” (I. k. 889. 1.)

L V I B E V E ZE T É S

„Láng volt a lelke s a francia revolúcióban élt lelkestől-testestől,” — írta róla K azinczy.1 A párisi események a magyarországi értelmiség tanuló iskolája, s amikor a Moniteur cikkei leleplezik X V I . Lajos kétszínű m aga­

tartását, a magyar demokraták ezt Ferenc királyra is vonatkoztatják.

Persze, nem mindenki tud lépést tartani a francia fejődéssel, s csak kevesen vannak, akik a jakobinizmusig eljutnak.2 Hajnóczyt már láttuk : 1793 őszére a polgári köztársaság híve, lényegükben egyetért a jakobinus elvekkel, de elítéli a forradalmi törvényszék tömeges kivégzéseit és még mindig hisz abban, hogy Magyarországon a változás vér nélkül megtörtén­

het.3 Szentmarjay a legradikálisabb. Az ifjúság lendületével veti magát a francia események sodrába; Dávidnak a konvent előtti beszámolóját és Saint Justnek a girondisták elleni vádbeszédét fordítja ; nyíltan szidalmazza az uralkodókat és mindazokat, akik mellettük állnak.4

A többség nem jut el ilyen messzire. A köztársaság híve Őz Pál, a fiatal ügyvéd, aki még a bíróság előtt is kifejti, hogy miért ez a legtökéletesebb államforma, de ellenzi a forradalmi erőszakot.5 Abaffy, bármilyen esküdt ellensége volt is a zsarnokságnak, az arisztokráciának és a klérusnak, az alkotmányos nemzeti királyság híve maradt mindvégig. Polgári reformokat akart, de a sajtószabadságot nem terjesztette volna ki az ateista irodalomra.6 Barits Adalbert, akit pedig Gabelhofer „a különösen veszélyes emberek’ "

közé sorolt, szintén ellene van a köztársasági államformának, de a zsarnok­

ságnak és a nemesi uralomnak is, s úgy véli, a szabadság és egyenlőség elvei összeegyeztethetők az alkotmányos monarchiával.7

Az ifjúság azonban már radikálisan republikánus és forradalmian demok­

rata. A pesti egyetem hallgatói a franciák iránti rokonszenvből „jakobinus­

módra” rövidre nyíratják hajukat, francia „jakobinus-sapkát” viselnek, úgyhogy a Helytartótanácsnak kell közbelépnie.8 Az akadémiai ifjúság állít szabadságfákat, s a farsangi mulatságokon ők rémítgetik guillotine-nal

az aulikusokat és reakciósokat.9 Ők azok, akik valóban kívánják, „hogy

1 I I I . k. 367. 1.

In document A MAGYAR JAKOBINUSOK IRATAII. (Pldal 55-60)