Ebben a bevezetésben már terjedelmének megszabott volta miatt sem rajzol

hatok részletes képet a per lefolyásáról. A z alábbiak a II. k. Bevezetésében részletesen tárgyaltak kivonata csupán.

L X X X V I B E V E Z E T É S

A z udvari vizsgálóbizottság szeptember 17-i összefoglaló jelentése a magyarországi jakobinus mozgalmat igen veszélyesnek ítélte, s javasolta, hogy haladéktalanul vonják perbe nemcsak a már elfogottakat, hanem mind­

azokat, akiknek neve a titkos társaságokkal kapcsolatban fölmerült.

Ferenc király október 20-án utasította Ürményi József személynököt, a Királyi Tábla elnökét a felségsértési per megindítására. A Tábla azonban szervezetében és munkabeosztásában még középkori hagyományokat őrző, feudális testület volt, s egy ilyen óriási pör lebonyolítására nem vállalkoz­

hatott máról-holnapra. A perek csak 1795-ben kezdődtek meg, az előzetes kihallgatások azonban már december elején megindultak. Közben szűkkörű tanácskozások folytak, melyekben a kezdeményező — ahogy mindvégig, a jakobinusok elleni hajsza és per legfőbb irányítója és mozgatója — az ural­

kodó öccse, Sándor Lipót főherceg nádor, egyben a Hétszemélyes Tábla elnöke volt. Az előkészítő tárgyalásokban főként Ürményi személynök, Zichy ország­

bíró és mindenekelőtt a nádor legfőbb bizalmasa, Németh János királyi jogügyi igazgató, az ügyész (akinek szolgai aulikussága és minden emberies­

ségből kivetkőzött, vérszomjában egyéni becsvágytól fűtött, alapjában véve korlátolt személye, megdöbbentő színekben bontakozik ki a per folyamán), vesznek részt. A megoldandó feladat csak kisebb részben volt technikai:

a monstre-pör külső kereteinek megteremtése. Ennél fontosabb volt, hogy meg kellett teremteni a vád elvi alapjait, és szabályozni kellett a perben köve­

tendő törvényszéki eljárást.

A vád törvényekkel való alátámasztása, a törvényes látszat fenntar­

tása a kir. jogügyi igazgató feladata volt. A magyar törvények ugyanis csak az uralkodó személye elleni tényleges támadást minősítették felségárulásnak, s beismerés, vagy kézzelfogható bizonyítékok hiányában legalább két tanú vallomását kívánták meg. Mivel ilyesmit a vádlottakról bizonyítani nem lehe­

tett, az ügyésznek el kellett fogadtatnia azt az elvet, hogy aki a mozgalmi káték valamelyikét látta, elolvasta, vagy éppen lemásolta, ezzel — ha nem jelentette föl — hűtlenség bűnébe esett, még akkor is, ha a kátét .nem adta tovább, sőt, ha az elolvasott szöveggel nem értett egyet és ha magáról a szer­

vezkedésről esetleg nem is tudott. A nádor egyetértett ezzel a törvénytelen állásponttal, és általában a bíróság is elfogadta azt.

A váddal kapcsolatos hivatalos utasításokat a bírói függetlenség lát­

szatának megóvása érdekében nem rögzítették le írásban, — a peres eljárást azonban külön rendeletekben szabályozta az uralkodó.1 Ezekben a vizsgálat, a tárgyalási eljárás és a föllebbezés rendjét a hagyományos eljárástól eltérő módon szabályozták és főleg a védelmet teljesen gúzsba kötötték. A perre vonatkozó jegyzőkönyveket hetenként föl kellett terjeszteni az uralkodóhoz, aki így közvetlenül ellenőrizte a bírákat. Amikor pedig az első ítéletekből az udvar úgy látta, hogy ezek a rendszabályok sem biztosítják az általa kívánt eredményt, Ferenc király a nádor javaslatára újabb meg újabb utasításokkal igazított egyet-egyet a bíróság magatartásán.

Miután az előkészületek megtörténtek és a budai várban a volt ferences kolostor börtönné alakítása is befejeződött, november végén a bécsi foglyokat roppant elővigyázat és biztonsági intézkedések közepette Budára hozták, m ajd december első harmadában megindultak az országban a tömeges letar­

tóztatások. Több mint félszáz embert fogtak el, ismert nevű köznemeseket,

1 Minderre 1. II. k. Bevezetés

A JAK O BIN U S MOZGALOM ELFOJTÁSA L X X X V I I

tisztviselőket, írókat és tanárokat, egyetemi hallgatókat és polgárembereket, köztük az akkori magyar irodalom legjobbjait, a már bebörtönzött Batsányin kívül Kazinc^yt, Szentjóbi Szabót és Yerseghyt.

A per zárt ajtók mögött folyt le, a közvélemény csak az ítéletekből tájékozódhatott. A megrettent bírák (akik közül egynéhányan maguk is rokonszenveztek a patrióta reformtörekvésekkel), ellenkezés nélkül vették tudomásul az uralkodó törvényellenes rendelkezéseit és mindenben alávetették magukat a nádor naponkénti utasításainak. Bírákra és védőügyvédekre egyaránt teljes hallgatást parancsoltak, s a jogügyi igazgató az ügyvédeket is megfenyegette : ,,a fej ivei játszik, aki így v éd .” 1 A legelső ítélet kimondására, éppen Martinovics perében, a húsvéti ünnepek után, 1795. április 27-én került sor. Ahg egy hónapra volt szükség, s május 22-én a Királyi Tábla a 43., utolsó ítéletet is meghozta, hogy egy nappal később a Hétszemélyes Tábla is bevé­

gezze a perek felülvizsgálását.2

A per jellegét Kazinczy ismerte fel helyesen : ,,Példa kellett, hogy rettegjen az ország.” Ferenc király és öccse, a nádor, két kézzel kaptak az ürügyön, a ,,hazaárulók” országos jellegű összeesküvésén, hogy elrettentsék azokat, akik változásra vágyakoznak, szabadságról és egyenlőségről mernek álmodni.3 Ú gy vélték, itt az alkalom, hogy egyszer és mindenkorra elvegyék a magyarok kedvét a ,,rebelhótól” é§ ez emberi jogoktól. Rémületet és félelmet akartak kelteni, mintha csak Martinovics korábbi tanácsa jutott volna eszükbe:

,,Az embernek semmilyen joga nincs, és csak az a kormányzat tud rendet tartani, amelyet rettegés és hatalom környékez.”

Az ítéletek tehát előre készen voltak. Sem a vádlottak, sem a védők bátorsága azon nem változtathatott. A vádlottak ezt persze nem tudták, többségük mégis derekasan viselkedett a bíróság előtt. Társaikra, hacsak tehették, nem vallottak, s ezzel a szervezkedés szálainak teljes fölfejtését lehe­

tetlenné tették. Nagyobb részük, ha igyekezett is menteni magát, elveit nem tagadta meg, sőt meggyőződéséért bátran kiállt. Törekvéseik helyes és jogos voltáról annyira meg voltak győződve, hogy azt hitték, javukra válik, ha a bíróság azokat megismeri. Hajnóczy ezért fejtette ki írásbeb vallomásában, hogy célja az elavult feudábs rendszer megszüntetése, a nemesi kiváltságok eltörlése, a jobbágynak szabad emberként való fölemelése volt, s hogy ez minden további fejlődés alapja. Őz Pál is ezért magyarázta meg, hogy nem felforgatási vágyból lett republikánussá, hanem mert a haza és a nép boldog­

sága, felvirágoztatása érdekében jobbnak tartja ezt a kormányformát.4 Öntudatos, őszinte vallomásuk tiszteletet ébreszt a késő utódokban, de eleve megpecsételt sorsukon nem változtathatott, ahogy a védők is hiába bizonyí­

tották a vádlottak törvény szerinti ártatlanságát. Az ügyész, meg a bírák mindezzel nem is törődtek, ahogy annak tisztázását sem tartották lényeges­

nek, ki melyik társaságnak volt tagja, egyetértett-e a mozgalom céljaival, demokrata, vagy nemesi reformer? Aki a kátét olvasta, az szemükben már jakobinus volt, anélkül persze, hogy a szó valódi értelmét mérlegre tették

1 I II . k. 310. 1.

2 A z ítéleteket és a fontosabb periratokat 1. a I I. k.-ben.

3 Érdekes és jellemző, hogy Ferenc király már} trónörökös korában azt ajánlotta apjának, hogy „elrettentő példákat” statuáljon, s akkor „a rosszérzésűek nem mernek majd moccanni sem .” (Idézi Bibi Viktor, Dér Zerfall österreichs. Kaiser Franz und sein Érbe. W ien, 1922. 58. 1.)

4 Hajnóczy vallomása : I I . k. Iratok 11/a. sz. Őz beadványa : uo. Iratok 93/b. sz.

L X X X Y I I I B E V E Z E T É S

volna. A feudális rend,.vagy az idegen uralkodó elleni támadás egyazon elbí­

rálás alá esett tehát, — így lett a patriotizmus mártírjává Martinovics, s a polgári forradalom hőseivé a nemesi reformerek.

A Királyi Tábla ítéletei könyörtelenül szigorúak voltak, s a Hétszemé­

lyes Tábla, szakítva az évszázados szokásjoggal, külön királyi engedély alap­

ján, még súlyosbította azokat. A z 53 vádlottból 18-at ítéltek halálra, 16-ot hosszabb-rövidebb ideig tartó börtönre. Teljes fölmentő ítéletet csak 4 esetben hoztak.1 Martinovicsot sem menthette meg, hogy a per folyamán ismételten felkínálkozott a kormánynak, és ellentétben vádlott-társainak elveikért való bátor kiállásával, sorozatosan denunciálta az eszébe jutó hazafiakat, így akarván újabb érdemeket gyűjteni és bűnbocsánatot nyerni.2 1795. június 20-án a budai Vérmezőn a bakó pallossal vágta le Martinovics és a négy igazgató fejét, és július 4-én követte őket a halálba a két ifjú, Szolártsik Sándor jurátus és Őz Fái, a fiatal értelmiség egyik legnagyobb ígérete, talán az egész szervezkedés legrokonszenvesebb alakja, akiben a hazafias magyar érzés és a nyugatias műveltség, népe sorsáért érzett őszinte felelősségérzettel és gerinces jellemességgel párosult. A vérpadra hurcoltak halála méltó volt életükhöz,

— Sigrayt kivéve valamennyien bátran haltak meg. Szentmarjay a.vesztő­

helyre vezető úton a Marseiliaiset fütyülte, -— annyiszor, ahány strófából áll.

„Barátaim, jobb meghalni, mint ezt a bilincset akár csak három évig is viselni,”

— Hajnóczy így búcsúzott sorstársaitól, s aztán a tiszta ember nyugodt méltó­

ságával lépett a bakó elé. Szentmarjay és Laczkovics szilaj bátorsága, Szo­

lártsik csendes belenyugvása, H ajnóczy és Őz megrendíthetetlen helytállása és a kivégzés előtti papi degradálás megrázó és megalázó szertartásán emberi önérzetre ébredt Martinovics méltóságteljes viselkedése a kormányzat embereit is megdöbbentette.3

A többi 11 halálos ítéletet az uralkodó „kegyelem ből” bizonytalan ideig tartó börtönre változtatta. A „nemzet díszei,” ahogy Berzeviczy írta, hosszú évekre Kufstein és Spielberg börtöneibe kerültek, hogy közülük nem egy soha többé vissza ne térjen.

*

A magyar jakobinus mozgalom egy maroknyi radikálisan demokrata értelmiségi próbálkozása volt a polgári nemzetállam megvalósítására. Nagyobb volt bennük a lelkesedés, mint a meggondolt tervszerűség, de törekvésük tiszta hazafiságból és abból a vágyból fakadt, hogy népüket egy szabadabb, emberibb fejlődés útjára vezessék. Szándékuk elbukott, s akkor is elbukott volna, ha Martinovics elhamarkodott szervezkedése és a vizsgálóbizottság előtti gyönge viselkedése nem szabadítja rájuk idejekorán a rendőrséget.

A magyarországi társadalmi fejlődés a X V I I I . század végén még nem érett meg a polgári átalakulásra. A polgárság kicsiny és elmaradott volt, a nemesség tömegei pedig a szabadság és egyenlőség elvét csak addig vallották, amíg azt magukra vonatkoztathatták, a klérus, az arisztokrácia és az uralkodó elleni harcban. A parasztság pedig sokkal jobban el volt nyom va, sokkal öntudat­

lanabb volt, semhogy a szabadság és egyenlőség zászlaját kezébe vehette volna.

1 L. a I I . k. 814. s köv. 1. közölt kimutatásokat.

2 L. I I . k. főleg Iratok 31. és 37. sz.

3 Minderre 1. I I. k. Iratok 108. és 111. sz., továbbá K azinczy naplóját és Szirmay históriáját a I I I . k.-ben. Vö. még a nádor följegyzését Haller József helytartótanácsos megjegyzéséről : I II . k. 255. 1.

A JAKOBINUS MOZGALOM ELFOJTÁSA L X X X I X

Mindehhez járult, hogy a francia eseményektől megrettent kormány a demok­

ratákkal és patrióta reformerekkel való leszámolást amúgy sem halasztotta volna sokáig. Ha nincs ez az ürügy, lett volna másik, talán kicsit később, talán más körülmények közt, — ez azonban a lényegen nem változtatott volna. A magyar radikális demokraták céljai, elképzelései Martinovicstól függetlenül nőttek ki a hazai hagyományokból és társadalmi adottságokból,

— s ezeknek a Habsburg-dinasztia és a feudális rendszer létére olyannyira veszélyes törekvéseknek az elfojtása akkor is bekövetkezett volna, ha a . szászvári apát nem szervezi meg az összeesküvést. Martinovics megjelenése és tevékenysége azonban megkönnyítette a kormányzat munkáját, ürügyet és alkalmat adott a patrióta és polgári törekvésekkel való leszámolásra, s ezzel siettette az amúgy is feltartóztathatatlan végzet bekövetkezését.

A magyar jakobinusok elleni monstre-pör látszólag elérte célját. 1794 végén, az elfogatásokkor szinte már lángokban állott az ország, — 1795 tavaszán, a kivégzésekkor egy hang sem hallatszik. A nemesség néma, a megyék ijedt csöndben hallgatnak, a rendőri terror a maga teljes rettenetességében megüli az országot. A klubok, az olvasókörök megszűnnek, a szabadkőműves páiftlyokat bezárják, az emberek baráti társaságban sem mernek nyilatkozni : immár nincs ellenzéke a reakciós önkényuralomnak, most már nincs rá szük­

ség, hogy a kormányhivatalok a renitens megyéknek adandó válaszon törjék a fejüket. A patrióta reformerek és a radikális demokraták egyaránt elné­

multak.

A kivégzettek eszméi azonban nem semmisültek meg, azok tovább élnek a társadalom mélyén. Pár év is alig telik el, a földkunyhókban, szegényes diákszállásokon, falusi prédikátorok és tanítók szobáiban összehajolnak az emberek és a kivégzettek igazáról suttognak. Szatmárnémetiben már 1795- ben a Szabadság és Egyenlőség Társasága nevében fenyegetik meg a megyei urakat az elkeseredett parasztok,1 a Trencsén megyei Kohanócon pedig Martinovics igazát emlegetik.2 Kassán, a pápai meg a sárospataki református kollégiumban a diákok titkos társaságokat alapítanak, s miközben a Marseil- laiset meg a többi forradalmi dalt éneklik, egymást „republikánus atyám fiai”

névvel köszöntik, s így búcsúznak : „É ljen a szabadság! Tegyük magunkat szabadokká!” — a kivégzettek tetteit magasztalják, s a börtönben sínylődök - ről emélkeznek.3 1798-ban Vácott a templom ajtajára felhívást ragasztanak ki, mely a „szegény paraszt néphez” szól, s felszólítja : ügyeljen a jelre, elkö- zelgett az idő, amikor az urakat és a papokat megzabolázzák. „Tehát éljen a

1 Debrecen. Állami L t. Bihar m. It. A cta emeritorum 21. fasc.

2 Gyurkovics Eszter följelentése Mudrony Bohuslav luteránus prédikátor ellen : 0 . L. Vertr. A . 54. fasc. 78 ad B köteg.

3 L. Benkovics Pál kassai diák följelentését : O. L. Nádori t. lt. A d polit 1798.

73. sz. N B fasc. — Molnár Kálm án, Apró történetek Pápa város múltjából. A pápai Jókai­

kor évkönyve, X I X . 1912/13. 42. 1. — A Csohány József által szervezett sárospataki

„Páncél vármegyére” az 1796-os följelentést és a későbbi nyomozás iratait 1. : O. L.

Nádori t. lt. A d polit. 1798. 73. sz. I V — V . Nq 24. Csohány nevét különben József nádor tévesen Csokányinak írta (József nádor iratai, im. I. 159. 1.), amiből az irodalomtörténet előbb csak föltevésként, később már mint bizonyosságot, azt a következtetést szűrte le, hogy a szervező Csokonai volt. (Tolnai Gábor, A z első magyar köztársasági mozgalom néhány kérdése. A M. Tud. Akad. N yelv és Irodalomtud. Osztályának Közleményei. I.

334. 1.) A lefoglalt iratokban azonban világosan Csohány József olvasható, s ezzel az összes föltevések megdőlnek. I tt mondok köszönetét Czegle Imrének, a sárospataki ref. kollé­

gium könyvtárosának, aki szíves volt az ügyre vonatkozóan a kollégiumi iratokat m eg­

nézni.

B E V E ZE T É S X C

szabadság! Éljen Martinovics, Laczkovics, Szentmarjai, Zsigrai, Szolartsek, Hajnóczi, kedves jóakaróink veteményi, kik német kard által ki múltak, de nem egészlen.” 1 Pergen gróf rendőrminiszter 1797 legvégén már azt írja Ferenc császárnak : Magyarországon nem sikerült ,,a veszedelmes méreg gyökerét kitépni.” Sokan vannak, mondja, akik „szívük legmélyén őrzik Martinovics és eszmetársai emlékét, bennük a szabadság vértanúit tisztelik és a kátékban írottakra úgy tekintenek, mint az evangéliumra.” 2 Lacuée ezredes, Napóleon hivatalos megbízottja pedig 1802-ben azt jelenti Párisba, hogy Magyarországon ,,a kivégzettek emlékét tisztelik, és csak vigyázatlan­

ságukat hibáztatják.” 3

A jakobinus mozgalom elbukott, tagjait elnémították, — de nem tudták kiölni a tömegek szívéből az emberibb sors, a szabadság és egyenlőség utáni vágyat. A nemesség, mely maga is résztvett a mozgalomban, megtagadhatta a kivégzetteket ; a nép, mely a szervezkedésben nem vett részt, egyre inkább a maga hőseit látja bennük és szívébe zárja emléküket. A hazafiaknak a zsar­

nok által kiontott vére tisztára mossa Martinovics emlékét is, s az elnyomás sötét éveiben mind fénylőbben csillog példamutatásuk, örök történelmi érdemük, hogy életüket áldozták a nemzeti és az emberi haladás érdekében.

Hősies helytállásukból nemzedékek merítenek erőt, az idő távlatában alakjuk óriásivá nő, eszményivé finomul, s alig néhány évvel vértanúhaláluk után az ő nevükkel hívják harcba az elnyomottakat az urak, a papok és a király ellen, a szabadság és egyenlőség kivívására.

1 O. L . Vertr. A . fasc. 92-. köteg. V ö. József nádor iratai, ini. I . 206. 1.

2 Pergen beadványa, 1797. dec. 7. : Alig. Verw. A . Pergen A . K arton 16. X V I I I /A . 1 — H . 31. Filmmásolata : O. L . Filmtár. Bécsi anyag 15. doboz. *

In document A MAGYAR JAKOBINUSOK IRATAII. (Pldal 89-94)