RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE a) Levéltári jelzések
1 Heródes, a zsidók királya
2 A jakobinusok mozgalma I.
M ARTINOVICS : MÉMOIRES PHILOSOPHIQUES
18
Du reste que la chose soit arrivée de cette manière ou d ’une autre, il suffit au philosophe de savoir, que des vérités aussi importantes, qui doivent être plus claires, que les jours, ne peuvent être nullement adoptées par le chemin d ’une aussi misérable autorité. On ferme donc dans la recherche de la vérité l ’entrée à toute évidence et certitude, et après avoir réfléchi mûrement sur ces matières, il ne nous reste, que de comparer les objets entre eux, et de pré
férer des idées, qui résultent de cette comparaison, à celles, dont nous ne saurions guère concevoir les caractères. Tout ce qui est obscure, et qui après tant de réfléxiones ne cesse pas de choquer le bon sens, la raison bien instruite, et qui nous mène à l’absurdité,' est un objet hors de nos intérêts, un effet de l’ignorance, et de la foiblesse des hommes, il ne peut donc se réaliser jamais, ni exister pour la race humaine.
Chapitre I I .
S u r l’ e x i s t e n c e d e D i e u
[Clarke és több más filozófus szerint, az esetleges állagok (substances contingentes) egy szükséges állag (substance nécessaire) meglétét feltételezik.
Ha alaposan tanulmányozzuk a természetet, meglátjuk, hogy ez az okos
kodás sem a józan ésszel, sem a megtisztult filozófiával nem egyeztethető össze. Esetleges állagnak azt nevezzük, melynek ellentéte is létezhet és meg
szűnése sem lehetetlen. A természeti jelenségek vizsgálata viszont azt bizo
nyltja, hogy az esetleges állagok minden változása a mozgással van össze
függésben. íg y a nap mozgásától függ az évszakok változása. Vonzó és taszító mozgás idézi elő az ásványok változását, ez különösen az összetett savak alaku
lásánál figyelhető meg. Az embernél is minden változás a mozgástól függ;
az elvont fogalmak is az emberi szervek mozgásának szülöttei. Vannak meta
fizikusok, akik azt állítják, hogy a szellemi világhoz tartozó, az érzékektől független eszmék is vannak ; de a természet vizsgálata arról győz meg bennün
ket, hogy ez az állítás abszurdum. A mozgás forrása a természetben uralkodó életerő, és ezt az életerőt semmilyen a testben végbemenő változás sem semmi
síti meg. Pl. a növény magja a külső szemlélőnek az életerőt nem árulja el, de ha elvetik, az rögtön munkába kezd és a csírát megindítja fölfelé. Még nemesebben nyilatkozik meg ez az életerő az ember mozgásában, működésében, mely látszólag a természet határait is túllépi, ezért a filozófusok többsége feltételezte, hogy ezt valami különleges életerő okozza. Ez az életerő akkor sem szűnik meg, ha a testben beáll a halálnak nevezett változás, hanem tovább működik és a rothadást eredményezi, mely férgeket teremt, savakat hoz elő, növényeket s közvetve állatokat és embereket táplál, s az életerő így átöröklő
dik egy másik testbe.
Arra a kérdésre, vajon az életerő állag-e vagy tulajdonsága az állagnak, és hogy vajon különbözik-e a természet összességétől? — a következőket válaszolja : az életerő az anyag lényeges része és az atom tól nem választható el. Ennek az életerőnek a működési törvényei ma még nagyjából ismeretlenek és így bizonyítani mindezt nem tudjuk, de azt már az eddigi kutatások alapján is állíthatjuk, hogy mindennek oka a természetben rejlik. A természeten kívülálló legfőbb lény létére tehát nem következtethetünk, s így mindazoknak a fizikai és metafizikai érveknek, melyekre, a filozófusok nagy része támasz
kodik, nincs bizonyító erejük. A z, amit istennek neveznek, valójában a ter
mészetben élő legfontosabb állag, az életerő.]
A VILÁG K E L E T K E ZÉ SE 19 Chapitre I I Ï .
D e l ’ o r i g i n e d u m o n d e
[A világ keletkezését kutatva, a filozófusok nagy része megegyezett abban, hogy a világ létrejötte előtt csak a világtól különálló ,,tökéletes ok”
létezett. Abból, hogy a testek mind végesek, mert születnek, megromlanak és szétoszlanak, azt következtették, hogy az egész világ szintén véges, és a
„legfőbb ok” , az isten ügyessége által nyerte el néhány nap alatt mai alakját.
Ezt a felfogást megdönti a „véges” fogalmának vizsgálata. Végesnek a testeket azért mondjuk, mert alakjuktól határolt kiterjedésüket szemléljük. De ez a látszólagos alak csak halmazállapotbelileg különböző testek sorozatát választja el egymástól, s a világ nem véges testekből, hanem egymáshoz szakadatlan láncban kapcsolódó végtelen testből áll.
Az előző fejezetből láthattuk, hogy nincs nyoma annak, hogy volna egy a természet fölött álló legfőbb lény. Ebből következik, hogy nem fogad
ható el az a vélemény, hogy a világ keletkezése előtt valamilyen ok létezett volna, még kevésbé az, hogy a semmiből lehet teremteni valamit. A természet
ben minden úgy születik, hogy egy régebbi összetételből új összetétel kelet
kezik. A mindenség tehát öröktől fogva van. Ezért a komoly filozófusok a semmiből teremtés tételét mindig is nevetségesnek mondották. A testekben levő életerő nem veszti el soha alkotó erejét, (bizonyítéka ennek pl., hogy a rothadó testben vagy a sajtban férgek teremnek) ezért nincs ellentétben a józan ésszel az a föltevés, hogy a földünkön végbement számtalan változás közt volt olyan is, mely létrehozta az állatok, növények és az ásványok sokféle fajtáját. Persze azt, hogy földünk hogyan, milyen változások közepette tudta létrehozni az állatokat, növényeket és ásványokat, nem határozhatjuk meg, amíg nem ismerjük a világmindenség titkait, a bolygók közötti régi kapcsola
tokat. Amíg ezt nem ismerjük, csak csodálkozhatunk egyes tudósok merész
ségén, akik a Föld kialakulásáról szinte a szemtanú határozottságával nyilatkoznak.]
Chapitre IV .
D e l a n a t u r e d e l ’â m e h u m a i n e
[Az emberi lélek természetét a filozófusok közül kevesen határozták meg helyesen, legtöbbjük homályba burkolta fejtegetéseit vagy lehetetlen
séget állított. A lélek természetének meghatározására legbiztosabb módszer az anatómia, fiziológia és mechanika elveinek következetes alkalmazása.
Az előzőkben mondottakból is következik, hogy a lélek, vagyis az állati és emberi cselekvés irányítója, valójában azonos a már többször említett élet
erővel. A fejezet részletesen tárgyalja az emberi test működését : hogyan születnek az érzések idegekben lejátszódó folyamatok által, hogyan indul meg a magasabb szellemi működés az emberi szervezet összmüködése folytán, m ely
„mechaniko-paraboliko-hydraulikus” . A léleknek tulajdonított tevékenység tehát a test mechanizmusától függ, amelyik működésével lehetővé teszi az életerő érvényesülését. Az ember tehát éppenúgy alá van vetve a természet törvényeinek, mint az állat, a növény vagy az ásvány, s elk eli vetni a gőgös előítéletet, hogy a világon minden az emberért teremtetett. Az embert is a természet hozta létre, és csak mert mechanizmusa tökéletesebb, tudta maga alá gyűrni, szolgálatába állítani a többi állatot.]
M ARTINOVICS : MÉMOIRES'PHILOSOPHIQUES
20
Chapitre V .
D e l ’o r i g i n e d e s s e n s a t i o n s
[Az érzések eredetére a filozófusok véleménye megoszlik. Egyik részük szerint az emberi agyban formált ideák a külső világ tárgyai által keletkezett benyomások hatására jönnek létre, — másik részük azt akarja elhitetni, hogy vannak tisztán intellektuális ideák, melyeket a lélek termel ki, minden materi
ális ráhatás nélkül. H ogy a kérdést eldönthessük, meg kell vizsgálnunk az idegeket. Ezekben semjni olyan anyag nem található, ami más testekben is ne volna meg ; az érzések keletkezéséhez való képességet a szövetek finomsága és ruganyossága adja meg. Ezt a ruganyosságot az életerőtől nyeri. Az idegek (melyeknek központja az agy) és más szervek segítségével működik az az erő, mely lehetővé teszi gondolkozásunkat. Tisztán elméletből születő, a lélek
től életrehívott eszmék nincsenek ; az absztrakciók csupán az idegek játéka, melyek nem hasonlítanak az őket kiváltó okokra, s amelyek egyáltalában nem vezetnek közelebb az igazsághoz ; ezekre épül az álmok rendszere, a theológia.]
Chapitre V I.
D u f o n d e m e n t d e s l o i x , q u i c o n s t i t u e n t l a m o r a l e d e s h o m m e s
[A természeti törvények, amelyek az emberi erkölcs alapjai, egyeteme
sek. Persze a teológia az erkölcsi törvényt a természet fölött álló lény, az isten akaratából származtatja, de ez csak khiméra. Az erkölcsi törvények alapja az élethez való ragaszkodás, és az önfenntartási vágy. Ez az.önfenn- tartási ösztön az emberrel születik, a természet oltotta belé. Ugyanez az ösztön az állatokban is megvan, de míg azok csak a pillanatnyi helyzetet és veszélyeket érzékelik, az ember gondolkozik, kapcsolatokat von a dolgok és események közt, s ennek megfelelően építi ki a maga világát, annak érdekében, hogy élete minél hosszabbra nyúljon, és önmagát minél tökéletesebbé fejlessze.
Ez a vágy, mely az erkölcsi törvények alapjául szolgál, tisztán materiális gyökerekből táplálkozik. Ez a vágy, párosulva az emberi értelemmel, termelte ki az erkölcsi törvényeket, melyek lehetővé teszik az emberek együttélését,
— nem valamilyen fiktív isteni akarat, ahogy a teológia tanítja.]
Chapitre V I I . D e s p u n i t i o n s
[Miután láttuk, hogy az erkölcsi törvény alapja az önfenntartási vágy, meg kell akadályozni, hogy egyesek testi gépezetük valamely hibája folytán, a természeti törvénnyel ellenkező dolgot cselekedjenek. Az ember által elköve
tett bűncselekmények két csoportra oszthatók : közvetlenül az emberi élet elleniek (gyilkosok) és az emberi élet fenntartását szolgáló dolgok elszedésével vagy megrontásával az életet közvetve fenyegetők (tolvaj, rabló, rágalmazó stb.). Ezeket büntetni kell, hogy a vétkes megjavuljon és hogy másokat a bűnözéstől elriasszon. De a büntetés alkalmazkodjék a bűntett nagyságához és a vétkes egyéniségéhez és célja valóban a vétkes megjavítása, ne tönkre- tevése legyen. Különben a legszigorúbb büntetőtörvényeknél többet ér a jó rendőrség, mely megakadályozza a bűntények elkövetését.]
A TÁRSADALM I R E N D SZER EK RŐ L 21
Chapitre V III.
■ D e l a n é c e s s i t é d e s s o c i é t é s
§.87. L ’expérience nous démontre, que nul animal n’est sujet à tant de passions que l’homme, le reste des animaux n ’est porté à la propagation de l’espèce, qu’en certaines saisons, l ’homme se sent irrité tous les jours ; les animaux sont assez tranquilles dans leur liaison, la mère nourrit ses fruits jusqu’à un certain tems, elle s’en défait avec peu de peine aussitôt, que les petits soient capables de chercher leur subsistance, pendant tout l ’espace de l’éducation, les petits ne font du mal à la mère, au contraire ils l’aiment et jouent avec elle ; mais l ’espèce de l ’homme de quels excès ne se rend-elle coupable : l ’époux tourmente la femme, qui lui rend les tribulations à double mesure, qui le haït et le trompe ; les enfans sont maltraités par les parens, qui éprouvent un même traitement de la part de leurs enfans ; les animaux ne s’approprient la nourriture, que quand elle est presente, mais l ’homme poursuit la nourriture absolument nécessaire à lui, avec la même fureur il se jette sur tous les produits de la nature, quelque superflus qu’ils puissent être de sorte, qu’il n ’ait jamais assez. Tout cela est vrai en général, quoiqu’il y ait quelques individus, qui en fassent exception, les hommes par exemple, qui ont atteint le dernier degré de philosophie, ne sont troublés par ce poison de passions ; mais un chacun voit aisément, que de semblables gens moins tour
mentés par les passions sont aussi-bien un complément au coursa) de la nature, que les animaux, car la force vitale doit produire par sa nature des mou vemens dans les corps, d ’où derivent plusieurs effets, si non, quand ils sont pourvus des qualités, dont le nombre diffère, qualités opposées directement ; c’est pourquoi la force vitale doit produire par son activité des animaux dominantes avec plus ou moins de passions, ou dont les passions soient entièrement oppo
sées ; donc les hommes troublés par plusieurs passions à cause de leur agilité native, lorsque les passions des autres animaux étaient assoupies pour ainsi dire, les hommes di-je ont commencé de prétendre à l ’empire aussi-tôt qu’ils furent nés avec le reste des animaux, ils se les sont assujettis par leurs ruses, ils en ont chassée un partie vers les montagnes et dans les forêts, les passions des hommes n ’étaient pas encore assouvies par cette victoire remportée sur les animaux, ils prétendirent être honorés, aimés, et craints, pour récompense de chaque action, qu’ils exerçaient vis-à-vis de leurs enfans et de leurs épouses;
à ce désir des parens et des maris répondaient des affections réciproques des enfans et des mariées, affections, par lesquelles les épouses étaient portées d’aimer, de respecter et de craindre les maris aussbbien, que les enfans étaient portés à l ’amour, au respect, à la crainte vis-à-vis des auteurs de leur vie ; les unes aussi-bien, que les autres étaient donc portées à remplir tous les devoirs, qui découlent nécessairement de l ’amour et de la crainte, c’est ainsi, que naissait parmi les hommes la première société, celle, qu’on appelle conjugale.
§.88. Les passions, qui naissent de la liaison du mariage, ont réduit dans l’esclavage en peu de tems non-seulement les animaux, mais aussi les autres hommes comme les aideursd) dans les travaux, par lesquels il fallut
0) Talán ezt akarja mondani : au cours de l’évolution.
w Értsd : aides.
MARTINOVICS : MÉMOIRES PHILOSOPHIQUES
22
chercher la nourriture et les habits. C’est ainsi, que s’est enracinée parmi les hommes la société, qu’on appelle dans les écoles h e r i l e . 1 Enfin puisque ces sociétés ont apperçu peu-à-peu, qu’il y à dans'plusieurs régions, plusieurs produits de la nature nécessaires a la conservation de la vie, dont les uns sur
passent les autres, par rapports à leur valeur plus ou moins grande, puisqu’elles ont vu, qu’il y a la nourriture la plus excellente dans un pays dans la plus grande abondance, qu’on en manque dans d ’autres pays, elles furent poussées par leurs passions à la recherche des meilleurs champs et des meilleures forêts et des meilleures habitations; de ce désir de s’approprier des lieux, des alimens et des provinces fertiles, naissait une collision des plusieurs sociétés h e r i l e s , durant laquelle les passions indomptables, alors les sciences solides n’étant pas encor nées, les ont fait tellement extravaguer, qu’une ou plusieurs sociétés h e r i l e s conspiraient pour un même forfait, on attaqua une société troi
sième, qui pour résister à ces efforts le joignait à d ’autres, c’est ainsi, que cette bande d ’hommes adonnée à toute perversité avec des forces unies, et par une volonté commune à conspiré, comme font les larrons pour un même crime, pour retenir de la possession quelques régions fertiles, ou quelque endroit plus agréable, comme si tout cela était destiné à cette seule société ; c’est ce tort, qu’on appelle aujourdui dans les écoles le b i e n p u b l i c , et la bande insatiable des voleurs de grand chemin, s’appelle s o c i é t é c i v i l e . Mais lorsque ces sociétés ont compris, qu’il y va de leur intérêt, que le consente
ment, qui fait leur âme, ne soit dissous, elles ont imaginé quelques moyens pour conserver cette conspiration : on appelle de nos jours ces moyens loix civiles ; ces loix dérivent donc de passions humaines les plus perverses de même que la société civile. Enfin pour éviter tout trouble dans la société et pour faire observer [à] ses membres continuellement les loix, il fallut quelque pouvoir suprême, qu’on appelle autorité royale.
Dans les sociétés civiles différentes selon la différente disposition des membres, cette autorité est restée auprès d ’un seul, ou elle fut partagée entre plusieurs, ou enfin elle fut conférée à tout le peuple ; dans le cas premier, il y a une monarchie, dans le second une aristocratie et dans le troisième une démocratie. Le. premier monarque, pour faire oublier le nom choquant du premier larron, et pour voler avec plus de sûreté ses sujets et ses voisins, a voilé son brigandage des titres les plus beaux ; se parant du nom de roi très- saint,, roi grand, roi très-chrétien, catholique etc. David est devenu le plus saint en jouant de la guitarre et chantant des pseaumes, mais en effet il n ’était, qu’un tyran affreux et qu’un brigand cruel. Alexandre est devenu grand, par les brigandages les plus injustes etc. Les historiens disputent aussi bien, que les jurisconsultes, pour savoir, laquelle soit la plus ancienne et la meilleure forme de gouvernement, ils adoptent plusieurs opinions là-dessus.
Si je vais examiner la première question, le gouvernement monarchique me semble plus ancien, car d ’abord manquant les sciences solides, les peuples ne voyaient pas, que la liberté naturelle leur soit ravie sous le gouvernement d’un seul, ils ne comprenaient pas, que le bien universel de la société s’allait changer par une métamorphose merveilleuse dans le bien de la maison de Bourbon, ou de celle d ’Autriche etc. Ils se sont donc soumis aveuglement à quelque misérable, et c’est ainsi, que par l ’ignorance des humains, qui les