II. Lipót kezdettől fogva a köznemesi mozgalom elszigetelésére töre
2 N e tévesszen meg bennünket, hogy az egykorú jelentések nemcsak a demokra
tákat, hanem még a köznemesi patriótákat is többnyire jakobinusoknak nevezték.
A közfelfogást jól kifejezte Szirmay Lászlónó egy Orczy József br. főispánhoz írt levelé
ben : „É n jakobinusnak mind azt tartom, — írta — az kiknek az francia constitutio tetszik, és akik a francia háborúnak előmenetelén örvendeznek és a mi udvarunk elő
menetelének gátlásokat keresnek ; klubistának pedig tágosabb az descriptiója, ebben foglaltatnak mindazok is, akik akármi nevezet alatt conventionokat tartanak.” (III. k.
179. 1. 2. jegyz.) — A z összehasonlítás kedvéért megemlítem, hogy a jakobinus elnevezés más országokban is ugyanilyen általános jellegű volt. Voegt Hedwig írja a német jako
binusokról : „Jóllehet a szó klasszikus értelmében 1793-ban és 1794-ben Ném etország
ban nem voltak jakobinusok, — a mainzi jakobinusok kísérletétől m ost tekintsünk el, — mégis minden német írót, aki 1794 után is a polgári-demokratikus forradalom követelé
seiért szállt síkra, durva általánosítással jakobinusnak szidalmaztak és jakobinusként üldöztek. Ebben az időben a jakobinus fogalmat azonosították a lázadóval, lázadókra pedig felségsértési per várt” . (lm . 18. 1.)
3 Bíróság előtti vallomása : I I. k. 102. 1.
4 II. k. 64. 1. és I. k. Iratok 40. sz.
5 I I . k. 730. s köv. 1.
6 L. I . k. Iratok 88. sz.
7 Eckhart Ferenc, A Jog és Államtudományi K ar története. A K ir. M agyar Pázmány Péter Tudományegyetem története. II. Bp. 1936. 208. 1.
3 II. k. 72. 1.
• L. I. k. 998. 1.
P A T R IÓ T Á K ÉS D E M O K R A T Á K L V II
nemcsak a nemes volna polgár országunkban, hanem a nemtelen is,” s a ,,kevélykedő arisztokratizmus” ellenében ,,az emberiség elidegeníthetetlen jussainak” védői kívánnak lenni.1 Náluk már nem az alkotmány módosí
tása a központi gondolat, hanem a polgárság és mindenekelőtt a jobbágyság teljes felszabadítása. Eszméik, céljaik még korántsem forrottak ki, de az ő lelkes lendületük komoly tényezője az értelmiségi mozgalomnak. Legtöbb
jükre illik az, amit a ,későbbi evangélikus superintendens, a göttingai diák Kis János írt önmagáról. Mindenfelé a francia forradalomról folyt a beszél
getés, — írja Emlékezéseiben — diákok és professzorok, jóbarátok és ellen
ségek erről vitatkoztak, ,,némelyek ellene, s még többen mehette. Természet szerint én sem maradék részvétlen s idegen, — írja — hanem a fiatal kor egész hevével s tudatlanságával foglalatoskodám vele.” ,,A francia forra
dalomból reménylhető boldogságról” , álmodozik, — s a ,,köznép nyomorga- tását tárgyazó gondolatok s tépelődések” kínozzák.2 Ugyanez a kép tárul elénk a kor levelezéséből s egyéb föl jegy zéseiből is : egy a francia forradalom eseményein föllelkesedett, a polgári átalakulás szükségességéről meggyőzött fiatal nemzedéket látunk, amely sorai közt néhány nagy műveltségű idősebb em
berrel keresi a kibontakozás útját. Szemük Párizson van, de a hazai valóságban gyökereznek, s öntudatukat és elhivatottságukat megsokszorozza az a tudat, hogy ahogy Franciaországban az értelmiség járt elől a forradalmi mozgalmak
ban, úgy nálunk is nekik kell kiharcolniok a szabadságot és az egyenlőséget.3 A demokratikus értelmiség és az ellenzéki köznemesség közt kezdettől fogva megvolt az érintkezés, de ezek a vékony szálak 1793-tól kezdve erősödnek meg. Ennek magyarázata az általános politikai helyzetben van. A franciák elleni koalíciós háború mind nehezebb feladatok elé állítja a birodalom kor
mányzatát : pénzre és katonára volna szükség, a háború pedig mindenfelé népszerűtlen. A nádor már 1792 decemberében panaszkodik, hogy nagyon sok a „gonosz” ember, aki a polgárságot bujtogatja.4 Az újoncozást csak a főispánok erélyes és gyors intézkedéseivel tudják keresztülvinni.5 1793 elején már az országgyűlési bizottságok munkáinak abbahagyásáról tárgyal
nak, s a közhangulat miatt a nádor javasolja, hogy az újságok csak belföldi híreket közölhessenek.6 A megyékből érkező jelentések „a francia méreg”
elterjedéséről szólnak, sőt arról, hogy főként „a nyughatatlanságra mindig hajlamos tiszai megyékben” ez a méreg már be is ette m agát.7 Az udvar gyors intézkedésekkel kívánt a dolgoknak elébe vágni, rendeletéi egyaránt érintik a nemeseket és az értelmiségieket. Sorozatos vizsgálatok indulnak, demokrata és ellenzéki nemes egyaránt gyanús a kormányzat szemében.
Batsányi 1793. február 10-én már arról panaszkodik Aranka Györgynek, hogy „a franciás módon gondolkodó emberekre nagyon vigyáznak, s a józanul okoskodó és beszélő embereket is hamar jakobinusoknak nevezik.” „V esze
delm esam i állapotunk itten — írja március 10-én .— A józan észnek minden
kori ellenségei új erőre kaptak. Egész spanyol inkvizíciót akarnak béhozni.” 8 1 Őz levele Kazinczyhoz : I. k. Iratok 82. sz.
2 K is János superintendens emlékezései életéből. Bp. 1890. (Olcsó Könyvtár 283. sz.) 120. és 183. 1.
3 L. Semsey András nyilatkozatát : I. k. 502. 1. 4. jegyz.
4 Sándor Lipót iratai, im. 583. 1.
3 Uo. 589. 1.
6 Uo. 5 9 4 - 5 9 5 . 1.
7 Uo. 612 — 614. és 633. s köv. 1.
8 I. k. Iratok 72. sz.
L V III
K ét 1790-ben megjelent költeményéért följelentik, s hosszas meghurcoltatás után állását veszti.1 Verseghyt Miliőt-fordításáért papi-áristomra ítélik,2 a megyéket pedig utasítják, hogy királyi engedély nélkül nyom dát nem tart
hatnak üzemben és cenzúrázás nélkül semmit nem adhatnak k i.3 A reakciós abszolút rendszer tehát egyaránt nyom ja a polgári demokratákat és az ellen
zéki nemeseket, — de míg az előzőknek nincs fegyvere, a nemesség a megyék
ben ellen tud állni. Ez a megyei ellenállás pedig 1793 tavaszától kezdve egyre nagyobb m érvű.4
A megyei ellenállást azonban már csak látszatra irányítják a patrióta ellenzék feudális nemesurai. Az előtérben ők vannak, a megyegyűléseken ők szónokolnak, a feliratokat ők írják alá, — de ha a színfalak mögé bete
kintünk, ott találjuk a demokratikus értelmiséget, a háttérből ők irányítják a megyei mozgalmakat.
Az egységes álláspontot, a tennivalók sorrendjét, a harc módozatait az értelmiségi titkos társaságok, az olvasókörök, a ,,klubok” szabják meg.
Itt kerülnek megvitatásra a különböző kérdések, s aztán az itt kialakított közös álláspontban határozatokat hoznak. Tudjuk, hogy az országgyűlési bizottságok munkálatainak ellenőrzésére megindított, már említett megyei akciót, m ely a bizottsági operátumok nyilvánosságra hozatalát is követeli, a pest-budai klubban tervezték ki és határozták el.5 A z úrbéri ügyben is a klubban tisztázzák előbb a közös álláspontot, itt mondják ki, hogy arra kell törekedni: minden nemes kössön szerződést jobbágyával, s nemsokára ez a követelés a megyei nemesség körében is felbukkan.6 A rendőri jelentések telve vannak a klubok , ,határozatairól” szóló beszámolókkal, s ha magukat a hatá
rozatokat nem is állapíthatjuk meg belőlük, azt világosan megmutatják, hogy az ellenzéki követeléseket itt és nem a megyegyűléseken fogalmazták meg.7 Az értelmiség látta, hogy saját erejéből semmilyen változást nem tud keresztülvinni. A z udvarral, az arisztokráciával és a klérussal szemben csak a patrióta köznemesség szövetségére támaszkodhat, — s ez a szövetség leg
többjüknél nemcsak taktikai okokból, de egyébként is rokonszenves. A megyei ellenállásnak nagy jelentőséget tulajdonítanak, s az idegen uralkodóház kormányrendszerével szemben a megyei nemesség, a nemzeti önállóság ez egyedüli védelmezőjének megszervezésében látják az egyetlen lehetőséget.
Ahogy Batsányi, az Orczyak régi tisztelője8 és a patrióta nemesi mozgalom egyik legkövetkezetesebb híve, Gömör megyének a sajtószabadság ügyében írt híres feliratával kapcsolatban ezt egész világosan meg is m ondta: ,,Magán
ember ugyan ki írhatta volna ezt így meg. A zt hiszem, a papok és csatlósaik antikrisztusnak kiáltották volna ki. De itt, egy megyegyűlés előadásában, új hangsúlyt kapnak ezek az elvek, s olyan erőt nyernek, amilyet egy ember kijelentése sohasem kaphatott volna.” 9
1 A részletekre 1. I. k. Iratok 86. sz. és még inkább Batsányi összes versei, im.
303. s köv. 1.
2 L . I . k. Iratok 78. sz.
3 I. k. Iratok 84. sz.
4 L. I. k. Iratok 76/b. sz.
5 L. Kohlmayer jelentését : I. k. Iratok 30. sz.
6 Uo.
7 L . I . k. Iratok 31., 45., 57. és 63. sz.
8 Már 1790-ben bennük látja „dőlő hazánk fő reményét” . („A baú j vármegye örömünnepére” . Batsányi összes versei, im. 15. 1.)
9 Batsányi levele Kovachichhoz, 1793. dec. 23. : I. k. Iratok 86/b. sz. — Gömör megye felirata : uo. Iratok 84/b. sz.
P A T R IÓ T Á K ÉS D E M O K R A T Á K L I X
A megyék meggyőzése és irányítása a demokratikus értelmiség egyes tagjaira hárult. A rendőrbesúgók szájából nem fogy ki a panasz ellenük : agitálnak, tanácsokat adnak, a kétkedőket meggyőzik, a kényelmeseket harcra ingerük. Pest-Budán az egyetem professzorai, Koppi, Schraud, Kreil meg a többiek, előadáson, társaságban, mindenütt, a ,,francia rendszert”
dicsérik, — „többet ártanak a legvadabb francia emisszáriusnál.” 1 Gyakran látni őket, különösen Kreilt, Orczy László, Podmaniczky József, Fekete János gr. és más „politikai szabadsághősök” társaságában.2 Általában a tanárok
kal meg a diákokkal sok baj van másutt is. Podkoniczky Ádám , a késmárki evangélikus gimnázium tanára azt magyarázta diákjainak, hogy a franciák háborúja jogos és igazságos, Ferenc királyé nem.3 Nagykőrösön a gimnázium tanárai és tanulói együtt éltetik a franciákat,4 a sárospataki kollégium tógátus-diákjai pedig a forradalmi eszmék terjesztésére társaságot alapí
tanak.5
Szentmarjayról már 1792-ben azt jelentik, hogy ő a mozgatója az Orczy László körül csoportosuló elégedetleneknek. Martinovics a bíróság előtt is azt mondotta róla : főnökével „azt mondhatjuk, egy személy.” 6 Az ellen
zékiségben élen járó Zala megye alispánja, Spissich János, testi-lelki jóbarátja Hajnóczynak. Mivel az országgyűlési bizottságok munkálatai miatt hónapokon át Pesten van, sokat vannak együtt, s a rendőrbesúgó m egjegyzi: ,,igen jó barátságban vannak.” 7 A keleti megyékben Kazinczy Ferenc tevékeny
kedik : Szabolcs, Szatmár, Bihar, Zemplén közgyűlésein szónokol. Az 1800-as években már a börtön emlékeitől rettentett, a politikai élettől visszahúzódó író ekkor még fiatalos, friss lendülettel veti magát a megyei életbe, nyilvános szócsatákat vív a klérus meg az udvar embereivel, s amikor a betegség ágyhoz szögezi, akkor is azt sajnálja, hogy nem mehetett el a kassai meg az újhelyi megyegyűlésre, ,,pedig — írja Hajnóczynak — milyen hasznosan tevékeny
kedhettem volna o tt.” 8 Az ő tevékenységének nagy része van benne, hogy a keleti megyék egyöntetűen szembefordulnak a cenzúra- és sajtórendeletek- kel, a Kancellária kifejezése szerint „szemtelen hangú” feliratokat küldenek az uralkodónak, ugyannyira, hogy az megtorló intézkedéseket foganatosít ellenük.9 Kazinczyhoz; hasonlóan agitál Szlávy György Biharban, vagy Batsányi János Abaújban. Pedig Batsányi nem is nemes, a megyegyűlésen meg sem jelenhet, de az Orczyakon és nemesi barátain keresztül szóhoz jut véleménye, sőt részt vesz a megye feliratának megfogalmazásában is.10
1 Koppira, Schraudra : I. k. Iratok 52. sz. és Strohmayer 1792. dec. 29-i jelen
tése : „Koppi rühmt das französische und pohlnische Constitutions System ” . O. L.
Privatbibl. 15. fasc. 1 köteg.