A GÖTTINGENI KORSZAK (1735–1755)
A PROFESSZOR: AZ OKTATOTT TÁRGYAK ÉS MÓDSZEREK Kezdetektől egészen pontosan meg tudjuk állapítani, hogy milyen tárgyakat
ta-nított Segner göttingeni professzorsága alatt. A leckekatalógust, ami a profesz-szorok nyilvános (publica) illetve magánóráit (privata) tartalmazta, minden sze-meszter elején nyomtatott formában megjelentették.71 1748-tól kezdve a min-denkori leckekatalógust a Göttingische Zeitungen von gelehrten Sachen72 közzétette, így nemcsak Göttingenben, hanem bárhol a művelt világban tudni lehetett, kik és mit tanítanak ezen az egyetemen. Az orvosi karon Segner kémiát
65 Johann Wilhelm Albrecht (1703–1736)
66 A királyi privilégiumot 1736.december 7-én állították ki. (Statuta Generalia Academiae Geor-giae Augustae)
67 Universitätsarchiv Göttingen, Kur.5735: Bestallung der Prof. Philoph. J. A.Segner 1735–1755.
zugleich dem ultimum locum in Facultate medica derogestalt bekleyden solle, 6-7.
68 Georg Gottlob Richter (1694–1773)
69 Prorektor: 1743,1 és 1749,1; dékán: 1740, 1743, 1746, 1750, 1754. A prorektori tisztség fél-évre, a dékáni teljes naptári évre szólt. – Ebel W. (szerk.), Catalogus Professorum Gottingen-sium 1734–1962. Vandenhoeck &˛Ruprecht Verlag, Göttingen, 1962.
70 Ebel W. (szerk.) Die Privilegien und älteste Statuten der Georg-August-Universität zu Göttin-gen. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 1961.
71 Catalogus praelectionum publice et privatim in Academia Georgia Augusta ... habendarum.
Digitálisan is hozzáférhető: http://gdz.sub.uni-goettingen.de/dms/load/toc/?PID=PPN687592380.
72 A ma is megjelenő tudományos folyóiratot Albrecht von Haller alapította, távozása után, 1753-tól Göttingische Anzeigen von Gelehrten Sachen, 1801-től pedig Göttingen Gelehrte Anzeigen (GGA) címmel adták ki. 1748-tól március közepén és szeptember elején mindig megjelentették a következő szemeszter tantárgyi kínálatát.
és kémiai kísérleteket adott elő, hol Rothens, hol Boerhaave alapján.73 Kémia minden szemeszterben volt, emellett kurzusai között fiziológiát, az emberi test alakjának magyarázatához statikai alapvetést, a medicina intézményeit és az orvoslás tudományának egyéb részeit tanította. Az előadások döntő többsége Göttingenben már németül zajlott – egyesek szerint azért, mert a diákok már nem tudtak elég jól latinul –, ezért Segner beszédgyakorlatokat is tartott a medi-cina latin nyelvének használatáról.
Kötelező előadásainak nagyobb részét a bölcseleti fakultáson tartotta. Mate-matika előadásain ’tiszta’ és alkalmazott matematikát, mennyiségtant, logarit-mus- és valószínűség-számítást, geometriát, valamint sík- és térbeli trigonomet-riát lehetett tanulni. Külön foglalkozott azokkal, akik a matematikai tudomá-nyok átlátását, a matematikai gondolkodás elsajátítását kívánták. A fizika professzoraként optikát, dioptrikát, mechanikát, asztronómiát és földmérést ta-nított. Természettan óráiba belevette a természetismeret tapasztalatait, sőt rend-szeresek voltak nála a fizikai kísérletek is. 1746-ban jelent meg először az Ein-leitung in die Natur-Lehre című tankönyve, amely további két kiadást ért meg.
Az 1770-es göttingeni kiadás jelzi, hogy e művét majd két évtizeddel távozása után még mindig használták.74 Írt aritmetika és geometria tankönyveket,75 azok számára pedig, akik önszorgalomból akarták ezeket a tudományokat gyakorolni, elkészítette számtan és mértan előadásainak érthető és teljes összefoglalását.76
A felsoroltak elsősorban a nyilvános órákat jelentették. A privát, azaz fizetős órákról nincs teljes kimutatásunk, de különböző forrásokból lehet tudni, hogy magánóráin sokszor huszan-huszonöten ültek. Itt inkább tanított, mint oktatott, együttgondolkodva vezette rá diákjait a problémák megoldására. Földmérés óráján (Collegium geometricum) például egyszer, amikor a földmérési eszközök megbízhatatlanságáról beszélt, egyik diákja hajlékonysága miatt a női fűzőknél is használatos halcsontot javasolta a mérőeszköz anyagául. Segner kipróbálta, s mivel jónak bizonyult, rögtön mérőeszközt készített belőle.77
Tizennyolc esetben elnökölt doktori védésen. Ezekre az orvosi karon került sor, a jelöltek disszertációjának témája legnagyobbrészt a medicina területéből merített. Az előírások szerint a jelölt és az elnöklő professzor nevét is fel kellett tüntetni a kinyomtatott disszertáción. A szerzőség kérdése azonban vitatott,
73 Rothe, Gottfried (1679–1710) Gründliche Anleitung zur Chymie, Leipzig, 1721, 2.Aufl. ill.
Boerhaave, Herrmann (1668–1738) Gründliche Anleitung zur Chymie. Halbertstadt, 1733–34.
74 Einleitung in die Natur-Lehre. Göttingen, 1746, 1754, 1770.
75 Elementa Arithmeticae Et Geometriae. Göttingen, 1739
76 Deutliche und vollständige Vorlesungen über die Rechenkunst und Geometrie : zum Gebrauche derjenigen, welche sich in diesen Wissenschaften durch eigenen Fleiß übenwollen, Göttingen, 1747.
77 Teleki Pálról van szó. – Halmágyi István naplói 1752–53, 1762–69. és iratai 1769–1785. Szá-deczky L. (szerk.), Budapest, 1906. 502.oldal.
ugyanis a kezdeti időkben jellemző volt, hogy az értekezést az elnök írta, a je-löltnek csupán a téziseket kellett nyilvánosan megvédenie.78
Voltak, akik nem kedvelték, valószínűleg szókimondása és kissé nyers, gú-nyoros modora miatt. Kollégái közül már említettem Hollmannt, de Hallerral – aki egyébként a sógora volt79 – és a többi professzorral, sőt még Münchhausen-nel, az egyetem királyi kurátorával is feszült volt a viszonya. Konfliktusba ke-veredett szakmai kérdésben Christian Wolff hallei professzorral80 is. Segner a nagyhírű Wolff Compendium elementorum matheseos című munkájában tévedé-seket fedezett fel, és szerette volna Wolffot egy nyilvános akadémiai vitára invi-tálni. A vita elmaradt, de Wolff és követői keményen támadták Segnert, pedig kritikája jogos volt. A kor másik neves matematikusa, Euler,81 kiállt Segner mel-lett, ettől kezdve tudós barátság kötötte össze őket. Tobias Mayerrel82 a göttin-geni csillagvizsgáló használata és irányítása körül támadt nézeteltérése. Ha Seg-ner professzornak megnyerőbb jelleme volna, és ha én nem vívtam volna ki ma-gam ellen az ő teljesen alaptalan, nyers és ellenséges magatartását ... akkor vonakodás nélkül vállaltam volna a közös igazgatóságot. – írta Mayer egy levél-ben kettejük kapcsolatáról.83 Hallerral támadt konfliktusát Michaelis jegyezte fel. A Göttingeni Tudós Társaságban kialakult vita során Segner azt találta mon-dani, hogy legközelebb olyan tanulmányt készít, ami tele lesz matematikai téve-désekkel, de ezt senki nem fogja észrevenni. És ha kinyomtatják, akkor majd nyilvánosan kigúnyolja a Társaság szakmaiatlanságát.84
Érdekes, hogy Halmágyi István naplójában az ellenségeskedésnek nyomát sem találjuk. Az 1752–54 között vezetett naplóból azt olvashatjuk ki, hogy Seg-nerék nagy társasági életet éltek, bálokat adtak, hol hozzájuk jártak a professzo-rok, hol ők mentek vendégségbe. A társasági és a szakmai élet eszerint elvált egymástól.85
78 Mildner-Mazzei: Vom Medizinstudenten zum Doktor. Die Göttinger Medizinischen Promotio-nen im 18. Jahrhundert. Vandenhoeck u. Ruprecht , Göttingen, 1993.
79 Mindketten Teichmeyer-lányt vettek feleségül. Hermann Friedrich Teichmeyer (1685–1744) jénai orvosprofesszor, Hallert és Segnert is tanította
80 Christian Wolff (1679–1754)
81 Leonhard Euler (1707–1783) a következőket írta a vitáról: Dr.Hr.Geh.Rath Wolf oder vielmehr seine Anhänger haben neulich einen harten Streit mit Hn Segner, Prof.math. in Göttingen be-kommen, indem dieser einige grobe Fehler in des Hrn, Wolfs Elementis Matheseos vorgaben gefunden zu haben,... Segner aber hat Recht, und von Seiten des Wolfs sind die Defensionen so schlecht beschaffen daß daher der Wolfianischen Philosophie wenig Ehre zuwachst. Man hatte besser getan die Fehler zu erkennen. Idézi Kaiser, Wolfram: In Memoriam Johann Andreas Segner. Halle, 1977.
82 Tobias Mayer (1723–1762)
83 Forbes, Eric G. The Foundation of the First Göttingen Observatory, Journal for the History Ast-ronomy, 1974. 22-29. itt: 25. Mayer levele 1754. október 14-én a hannoveri királyi tanácshoz.
Cod.MS.philos. 159, p.65a
84 Forbes, 25. Cf. 4/V, 195 (loc. cit., ref.3).
85 Halmágyi
Az induló egyetemen Segner volt az egyetlen külföldi professzor. Kezdet-ben sok volt a panasz ellene, 1736-ban, az első evaluáció során Johann Uhl han-noveri vizsgálóbiztos azt írta róla, hogy szokása minden németet ostoba fajan-kónak nevezni. Sajnálatosnak ítélték a németekkel szembeni meggondolatlan viselkedését, hiszen végül is ebben az országban találta meg szerencséjét.86