Potenciálisan felhasználható segédforrások

A felvázolt nehézségek mellett azonban a folyóirat cikkeinek tartalmára vonatkozóan rendelkezésre állt jó néhány olyan forrás, melyekre építeni lehetett a tartalmi elemzések során.

Ezek a források sok esetben kiindulásként, majd később vonatkoztatási pontként, bizonyos esetekben pedig ellenőrzési lehetőségként szolgáltak, emiatt mindenképpen érdemes számba vennünk őket, annál is inkább, mert egy részüket bizonyos pontokon szerves módon is felhasználtuk.

Az első forráscsoportot, amelyet érdemes tekintetbe venni, a különféle repertóriumok képviselik. A repertórium latin eredetű szó, a jegyzék, lajstrom, leltár, tárgymutató, tartalommutató, cím­ és műjegyzék, cikkbibliográfia, forrásjegyzék, adattár szavakkal lehet leginkább körülírni. Több megközelítésben létezik, és valójában elég széles műfaji palettán mozoghatnak a repertórium névvel ellátott kiadványok, ez indokolja a sok elnevezést. A Magyar Pedagógia esetében az első repertórium jellegű kezdeményezés az 1905­ös évre vonatkozóan készült el, Hellebrant Árpád jóvoltából a magyar, míg Gyulai Ágost munkája nyomán a külföldi kiadványok vonatkozásában. Fontos kiemelni, hogy itt még nem egy meta­

jellegű repertóriumról van szó, hiszen az nem a lap saját tartalmait hivatott jobban feltárni, hanem egy általános, a pedagógiai szakirodalom egészét felfedő indítványról. A kezdeményezésről így számoltak be a lap hasábjain: „Ide tartozik továbbá az a megállapodás, melyre a magyar paedagogiai irodalom évenkénti könyvészete ügyében egy munkatársunkkal jutottunk, ki ezentúl minden esztendőben az előbbi év teljes magyar paedagogiai repertóriumát közölni fogja folyóiratunkban. Ily módon ismét segít Társaságunk tagjainak buzgósága paedagogiai irodalmunk némely hiányain, bár az a terv, mely legelőször már 1892­ben Badics Ferenc rendes tagtársunk indítványában fölmerült, t. i. egy kimerítő teljes magyar paedagogiai repertórium, még mindig a pia desideria közé tartozik.” (Magyar Paedagógiai Társaság, 1906, p. 131)

Később a repertórium összeállítója, Hellebrant Árpád így számol be az általa elvégzett nagyívű munkáról: „A tudományos irodalom s vele együtt a hírlapirodalom hazánkban évről­

évre oly mértékben fejlődik, hogy az abban való tájékozódásra a könyvészet nem nélkülözhető.

Ha valaki egy kérdéssel foglalkozni akar, első feladata: hogy tájékozást szerezzen arról, vajon van­e már tárgyának irodalma? Foglalkoztak­e már mások is az illető tárggyal? Mit írtak róla?

Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha a művek címeit, vagy a hírlapokban megjelent dolgozatokat rendszeresen egybegyűjtjük. Nem kevésbé szükséges ez a paedagogia széles mezején. A múlt évi statisztikai kimutatás szerint hazánkban 400­nál több hírlap és folyóirat jelent meg, melyek

közül mintegy 50 a paedagogiának van szentelve. E gondolat lebegett a Paedagogiai Társaság elnöksége előtt, midőn a múlt évben a társaság elnökének indítványára elhatározta oly évi repertórium vagy könyvészet összeállítását, mely a paedagogiára vonatkozó irodalmat felölelje.

E munka elkészítésével a társaság engem bízott meg. Készséggel teszek eleget e megbízásnak s alább nyújtom a paedagogiai irodalom 1905­iki könyvészetét.” (Hellebrant, 1906, p. 402)

Saját vizsgálódásunk szempontjából a legfontosabb információt azok a kategóriák hordozzák, amelyeket a repertórium kialakítása során megalkottak, mivel ezekből általános benyomást szerezhetünk az 1905­ös esztendő és azt követő évek főbb tématípusairól. Az anyag összeállítója közli ezeket: „Az egész anyagot a társaság elnökével való megbeszélés alapján következő 11 csoportba osztottam:

1. Elméleti paedagogia és általános didaktika.

2. Gyakorlati paedagogia.

3. Módszertan.

4. Iskolai törvényhozás, szervezet, felügyelet, tanító­ és tanárképzés.

5. Nőnevelés.

A folyóirat hasonló tematikus felosztás mentén ezután évenként rendre közreadta az előző év hazai pedagógiai szakirodalmának teljes termését egészen az 1920­as évek elejéig.

A következő nagyszabású kezdeményezés a szegedi kötődésű, 1933­ban megjelent „A Magyar Paedagogia negyven évfolyamának (1892­1931) tartalom­ és névmutatója”, amely Tettamanti Béla egyetemi magántanár és a pedagógiai szeminárium tanársegéde, Márer Erzsébet nevéhez köthető. A jegyzéket a szemináriumban dolgozó ifjabb tagok segítségével szerkesztettek meg öt év alatt. A repertórium a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Barátainak Egyesülete támogatásával jelenhetett meg. Gyulai Ágost (1934) recenziójában alapvetően méltatja a kötetet, ám megfogalmaz néhány hiányosságot is: a korábbiakhoz hasonlóan szintén felhívnánk a figyelmet a repertóriumban alkalmazott tartalmi besorolás kategóriáira: „A tartalommutató a Magyar Paedagogia 40 évfolyamában megjelent összesen 4725 külön, folyó sorszámmal ellátott közleménynek rendszeres, lajstromozó feldolgozását tartalmazza. A feldolgozás a

közleményeket a neveléstörténet, neveléstan, a nevelés ágai, köznevelés, iskola, a nevelés nemzetközi vonatkozásai, különfélék és a Magyar Paedagogiai Társaság közleményei címek alatt összesen 8 fejezetbe sorolja. Minden fejezetnek alfejezetei vannak, egyik­másiknak 5­6, sőt 10 is. Mindegyik alfejezetnek 3­3 azonos osztálya van, melyekbe 1. az önálló cikkek, 2. az ismertetett művek és értekezések és 3. a hírek és adatok vannak sorolva. Ez rendszerességet és egyöntetűséget biztosít ugyan a tartalommutatónak, minthogy azonban ekkora anyaggal szemben kevés a kategóriák száma, s minthogy csupán névmutató, vagyis a szerzők abc­rendű lajstroma csatlakozik a könyv végéhez, abc­rendű tárgymutató azonban nem.” (Gyulai, 1934, p. 177).

Az eddigi legteljesebb, papíralapú repertórium megjelenésére a folyóirat százéves évfordulójáig kellett várni, 1993­ban jelent meg ugyanis Csapó és Pukánszky szerkesztése mellett „A Magyar Pedagógia első száz évének repertóriuma”. A gyűjtemény összesen 6022 tételt tartalmaz az 1892­1991 közötti időszak cikkeit lefedve ezzel. A kötet legnagyobb erénye a korábbi kezdeményezésekkel szemben az átgondolt és teljes körű tárgyszavazás, mivel a szerzők a repertórium minden egyes tételéhez hozzárendeltek legalább egy, de sok esetben több különböző tárgyszót. Egy ilyen szintű feltárás kiváló tematikus reprezentációt nyújt, amelyet munkánk során valamilyen módon mindenképpen fel kívántunk használni.

A tárgyszavazás által biztosított lehetőségek nem érnek véget a százéves évfordulóra kiadott repertóriumban használt tárgyszavakkal, hiszen több intézmény által épített adatbázisban is megtalálható a Magyar Pedagógia cikkeire vonatkozó tematikus feltárás valamely szűkített vagy akár a teljes időszakra nézve. Ilyen forrást jelent például az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) PAD adatbázisa, amelyben az összes, körülbelül 60 ezer rekordból összesen 313 vonatkozik a Magyar Pedagógiára a 2000­2014 közötti időszakból.

Az OPKM tartalmi feltárása igen széleskörű, a cikkek egy részét több mint tíz tárgyszóval látták el a PAD adatbázis adminisztrátorai. Saját kutatási programunk keretében az adatbázis­építés során a Csapó­Pukánszky­féle repertóriumban található tárgyszavak rögzítése mellett az SZTE Klebelsberg Könyvtár saját tárgyszó­rendszere szerinti mutatószavak is bekerültek az egyes cikkek analitikus rekordjaiba. Ennek fényében jelen pillanatban mind a tartalmi feltártság mélységét, mind az átívelt időtávot tekintve a Contenta Miscellanea adatbázisában található Magyar Pedagógia rekordok tekinthetőek a legteljesebb repertóriumnak, annál is inkább, mert ez a teljes szövegű adatbázis azóta is naprakészen frissül és azonos feldolgozási elvek alapján gyarapodik, a legfrissebb publikációk is folyamatosan elérhetőek ezáltal. Kutatásunk céljaira természetesen ezt a legteljesebb gyűjteményt használtuk fel. Minden metaadat, így a tárolt kulcsszavak is innen kerültek át a későbbiekben használt kiexportált fájlokba. A tartalmi

elemzés során a fentiekben bemutatott kulcsszavak által biztosított lehetőségeket a fenti források, illetve saját új eredményeink vonatkozásában is külön szakaszban tárgyaljuk.

A repertóriumok és adatbázisok mellett a folyóirat tartalmi hátterét feltáró források között mindenképpen helye van Mészáros (1992) tanulmányának, aki egészen a kezdetektől a cikk születésének idejéig sorra veszi – ahogyan ő fogalmaz – a tartalmi alakulás kérdéseit. A felvázolt folyamatos tartalmi átalakulás mibenléte mint egyfajta viszonyítási pont rendkívül fontos volt az általunk elvégzett tartalomelemzések során, azonban terjedelmi okok miatt ebből nem közlünk további részleteket, mivel egyrészt megtettük ezt a 3.1. fejezetben, másrészt pedig a tartalomelemzés megfelelő részeinél utalunk a hivatkozott tanulmány ilyen jellegű megállapításaira.