A gyakorisági táblázatok alapján kibontakozó trendek hőtérképes vizsgálata

A 39. és 40. ábrákról leolvasható jelenség egy szélesebb körű trendre hívja fel a figyelmünket: az egyes szavak időben változó népszerűségére és a tudományos publikálásban betöltött aktuális szerepére. Mivel a jelenség a maga összetettségében csak szélesebb körű összevetések készítésével vizsgálható, ezért bemutatására ismét a táblázatos formát választottuk. Az egyes szavak időbeli használatának megváltozását a korábban bemutatott abszolút és relatív gyakorisági mátrixokra támaszkodva a 12­16. táblázatok tartalmazzák. Az egyes szavak a változás irányát tekintve négy kategóriába sorolhatóak: felszálló trend, lecsengő trend, egyenletes használat és speciális esetek.

A táblázat első három sorának hátterét illetően ugyanaz a magyarázat: a „paedagógia”

szóalak időközben megváltozó írásmódja. Ha ezt a szót ábrázolnánk hasonló hőtérkép-csíkon, akkor éppen ellentétes eredményeket kapnánk, mint a táblázat első három sora (kivéve az 1992-ben tapasztalható kiugró értéket, melynek Mészáros (1992) történeti jellegű tanulmánya az oka). A következő nyolc szó („probléma” – „személyiség”) felívelését főként egy újfajta neveléstudományi megközelítésmód megjelenése, majd széleskörű elterjedése magyarázhatja, míg az ezt követő öt szó („jelentős” – „oktatási”) esetében valószínűleg nyelvhasználati változásokról van szó. Az utolsó, „képzés” szó esetében láthatjuk, hogy ugyan valamelyest kilóg a többi szó közül, de a felívelő trend azért itt is megfigyelhető.

* Jelmagyarázat: zöld-sárga-piros színek – alacsony-közepes-magas gyakoriság

12. táblázat. A vizsgált időszak (1892-2014) elején kevésbé használt, majd felfutó szavak gyakorisági adatokat is, mivel azok valamelyest eltérnek a 12. táblázat abszolút gyakoriságaitól.

Általánosságban az tapasztalható, hogy a felívelő trendek az abszolút gyakoriságok esetében hangsúlyosabban megjelennek (vö. például a „probléma”, „folyamat”, „terület” csíkok jobb oldali szegmensét), mint a relatív gyakoriságoknál. Ez azt jelenti, hogy ezen szavak számottevő jelenléte valószínűleg kisebb számú szerzőhöz köthető, amennyiben ők aktívan és viszonylag nagyobb számban használják őket. Előfordul néhány, egyébként viszonylag nagyobb gyakoriságú szó a táblázatban, amelyeknél megfigyelhető, hogy a kezdetekben évekig, sőt akár hosszú évtizedekig nem igazán voltak használatban, ilyen szavak például a „téma”, „szint”,

„teljesítmény”, „szakmai”, „értékelés”. Ezen túl, a táblázat utolsó négy sorát kell még kiemelni, hiszen a „kutatás” – „értékelés” szavak újabb kori hangsúlyosabb megjelenése szintén a modern neveléstudomány új megközelítési irányait jelzik, amely esetükben rendkívül jól tetten érhető az itt bemutatott eredményekből.

* Jelmagyarázat: zöld-sárga-piros színek – alacsony-közepes-magas gyakoriság

13. táblázat. A vizsgált időszak (1892-2014) elején kevésbé használt, majd felfutó szavak

A következő két táblázatban (14­15. táblázat) az eddig tárgyaltakhoz képest ellenkező irányú trendek bontakoznak ki, azaz a korábban divatosnak tekinthető, aktívan használt szavak veszítenek népszerűségükből, használatuk mintegy lecseng, de legalábbis kimutatható mértékben visszaesik. A korábbihoz hasonlóan az ilyen szempontból érdekes esetekben egy­

egy szó párhuzamosan is előfordulhat az abszolút és relatív gyakoriságokat taglaló táblázatokban. A legtöbb esetben ezt a változást a tematikus a diskurzus átalakulása indokolja.

Ebbe a kategóriába a következő szavak tartozhatnak: „erkölcsi”, „szellemi”, „szellem”,

„törvény”, „polgári”, „műveltség”, „tanterv”, „nemzet”, „nemzeti, „népiskola”, „ifjúság”,

„reform”, „nevelés”, „nevelő”, „ember”. Más esetekben köz­ és szaknyelvi szóhasználati változásokról lehet inkább szó: „tanító”, „tanítás”, „tárgy”, „intézet”, „dolog”, „előadás”,

„növendék”, „gyermek”, „lélek”. Az „irodalom” és a „nyelv” szavak csökkenő előfordulásának hátterében is valószínűleg az első ok, azaz a tematikus érintettség sejlik fel. Régebben minden

* Jelmagyarázat: zöld-sárga-piros színek – alacsony-közepes-magas gyakoriság

bizonnyal a szerzők többet foglalkoztak az újság hasábjain az irodalom és a nyelv kérdéseivel.

Az eddig felsoroltak mellett előszeretettel használták még a „régi” és „helyes” szavakat is. Az első egyfajta múltba fordulást sejtet a második világháború előtti időszakban, míg az utóbbi a cikkekben való folyamatos értékítélet jelenlétét ugyanebben az időszakban.

14. táblázat. A vizsgált időszak (1892-2014) elején aktívabban használt, majd lecsengő szavak előfordulása az abszolút gyakoriságok alapján^*

* Jelmagyarázat: zöld-sárga-piros színek – alacsony-közepes-magas gyakoriság

15. táblázat. A vizsgált időszak (1892-2014) elején aktívabban használt, majd lecsengő szavak

A gyakorisági eloszlásokat tekintve harmadik, egyben legáltalánosabb kategóriának tekinthető, a szavak időbeli egyenletes használatát leképező színképeket nem közlünk, mivel azok a kutatás szempontjából nem hordoznak magukban további információt. Általános színképüket tekintve többé-kevésbé a cikkek számának eloszlását leképező színképre hasonlítanak dinamikájukban, illetve kevés esetben előfordul, hogy a szavak előfordulása az adott évben megjelent cikkek számától függetlenül, nagyjából konstans értékre állt be, ezekben az esetben a színkép uralkodó színét a sárga és annak árnyalatai jelentik (közepes előfordulási gyakoriság). Végül az utolsó színképeket bemutató 16. táblázatban a feltárt speciális esetek közül bocsátunk közre néhányat. Ezen szavak bizonyos időszakokban való alulreprezentáltságának vagy akár teljes negligálásának, más időszakokban pedig meredek

* Jelmagyarázat: zöld-sárga-piros színek – alacsony-közepes-magas gyakoriság

felfutásának a legtöbb esetben egyedi és összetett magyarázata van. A 16. táblázat „szocialista”

– „társadalmi” sorai mögött egyértelműen a szocialista nevelésirányítás kiteljesedése és a számára kedves témák szaksajtóban való masszív jelenléte tapintható. A bemutatott esetek közül talán az egyik legérdekesebb mintázatot a „német” szó 123 évet átfogó előfordulása mutatja, mivel nem a vártnak megfelelően, a második világháború táján tetőzik, hanem korábban, még az első világháború ideje alatt. Az már sokkal jobban illeszkedik a várt trendhez, hogy a szocializmus alatt szinte eltűnik a témák közül, azonban az 1990-es években újra visszatér, majd az utolsó évtizedben újra visszaesik az előfordulása. A „szülő” szó előfordulása szintén érdekes mintázatot mutat, mivel ennél a szónál semmilyen következetes trend nem rajzolódik ki, sok esetben évről évre változik, hogy éppen használják a szerzők vagy nem.

Lokális csúcsok és lappangás váltogatják egymást. A „felső” szó közelebb áll a lecsengő szavak színképének mintázatához, azonban annyiban speciális eset, hogy igazából az első világháború végéig tartja magát, utána már jóval kevésbé jellemző. Az utolsó példa a speciális esetek közül a „szociális” szó, amely a kezdeti években szinte egyáltalán nincsen használatban, utána is módjával, hogy aztán a rendszerváltást követően erősen felfusson. Ezt a mintázatot az ekkor frissen beinduló kutatási domének indukálják: szociális fejlődés, szociális készségek, szociális kompetencia, szociális viselkedés, proszocialitás, stb.

16. táblázat. A vizsgált időszakban (1892-2014) tapasztalható speciális esetek előfordulása az abszolút gyakoriságok alapján^*

* Jelmagyarázat: zöld-sárga-piros színek – alacsony-közepes-magas gyakoriság