A tudománymetria és a neveléstudomány kapcsolódási pontjai

Az utóbbi időben a hazai neveléstudomány is felfedezte magának a tudománymetria, illetve a tudományos láthatóság fontosságát. A magyar neveléstudománynak természetesen a mára mindennapi gyakorlattá váló MTMT adatfelvitelt meghaladóan is vannak kapcsolódási pontjai a tudománymetriához, hiszen egyre inkább elvárás egy-egy tudományterület teljesítményének vizsgálata, ugyanis egyre inkább finanszírozási döntések múlhatnak ezen (Csaba, Szentes, & Zalai, 2014). A neveléstudomány a társadalomtudományok közötti relatív pozícióját tekintve nem áll kedvezőtlen helyen a tudománymetriai láthatóság terén. A neveléstudomány nemzetközi tendenciáit illetően a kvantitatív paradigma térnyerését még inkább megkövetelte a 2001-es No Child Left Behind törvény bizonyíték-alapú fejlesztési stratégiák iránti igénye (Kinney, 2006). Feuer, Towne és Shavelson (2002) a következő hat pontban foglalják össze a neveléstudományi tudományos kutatás alapelveit:

1. jelentős, empirikusan is kutatható kérdések kerüljenek vizsgálatra;

2. a kutatásnak legyen kapcsolata a vonatkozó elméletekkel;

3. olyan módszerek alkalmazására kerüljön sor, amelyek lehetővé teszik a kutatási kérdések közvetlen megválaszolását;

4. biztosítva legyen a következetes és egyértelmű érvelési láncolat;

5. a kutatási eredmények megismételhetőek és általánosíthatóak legyenek;

6. olyan adatok és módszerek is kerüljenek publikálásra, amelyek lehetővé teszik és elősegítik a szakmai ellenőrzést és kritikát.

Elmondható, hogy a generális, objektív és szintetizáló megközelítésű tudománymetriai diszciplína elemzései mellett szinte minden tudományágon belül folyamatosan születnek az

adott szakterület belső viszonyait feltáró tudománymetriai elemzések. Jó néhány ilyen nemzetközi és magyar hivatkozásvizsgálati fókuszú elemzést tudnánk említeni, csak a neveléstudomány szűkebb területéről. Áttekintve az elmúlt egy-két év nemzetközi szakirodalmát a neveléstudomány és a hivatkozásvizsgálatok relációjában, jó néhány elemzést találunk, amelyek nagyobb része a korábban tárgyalt hivatkozási adatbázisokhoz köthető valamilyen módon, de ez a megközelítés korántsem jelent kizárólagosságot.

Ivanović és Ho (2017) a társadalomtudományi területen egyik legalapvetőbb forrásnak tekinthető Social Science Citation Index ’Educational Research’ kategóriájának legidézettebb cikkeit veszik górcső alá: évek, folyóiratok, intézetek és országok közötti eloszlásokat vizsgálnak a kutatásba bevont mintegy 2091 publikáció tekintetében. Míg Youtie, Solomon, Carley, Kwon és Porter (2017) már távolabb tekintenek a neveléstudomány horizontjánál, azáltal, hogy a kognitív tudomány és a neveléstudomány kapcsolatát próbálják meg feltárni hivatkozási hálózatokon keresztül. Kiemelendő, hogy a vizsgálati időtartam (1994-2014) hasonló időszakot ölel fel, mint az általunk választott (1991-2014). Weller, Jordan, DeVries és Rolfe (2018) a nyílt oktatás térképét feltáró tanulmánya már túlmutat a hivatkozási adatbázisokon, mivel szociális hálózatelemzésen alapul (Borgatti, Mehra, Brass, & Labianca, 2009). Kiemelkedő eredményt jelent az elkészült hivatkozási hálózat tematikus annotálása, a kirajzolódó témacsoportok valóban térképszerűvé teszik a kapott eredményeket.

A magyarországi viszonyokat tekintve két, nagyjából egy időben zajlott empirikus kutatásból részletes látleletet kaphatunk a hazai neveléstudomány tudományos aktivitásáról:

azonosításra kerülnek a legmeghatározóbb tudományos orgánumok, a tudományos közeget meghatározó iskolák és képzőhelyek, a tudományág vezető kutatói. Még az MTMT elindulása előtti időszakra tehető a Tóth, Toman és Cserpes (2008) szerzői hármas által jegyzett, a Wargo Közgazdasági Elemző- és Piackutató Intézethez köthető részletes elemző tanulmány, amelyben a magyar neveléstudomány tudományos aktivitását kísérelték meg felmérni empirikus eszközökkel. A kutatásban egyrészt vizsgálták a terület meghatározó szakmai műhelyeit, a vezető kutatókat, illetve a legmeghatározóbb hazai szakfolyóiratokat. A tanulmány szakfolyóiratokat érintő végkövetkeztetése, hogy a Magyar Pedagógia tekinthető a hazai neveléstudomány legmeghatározóbb, vezető folyóiratának (Tóth, Toman, & Cserpes, 2008). A tudománymetria központi gondolatát a hivatkozások vizsgálata jelenti (King, 1987; Kostoff, 1998), így a Wargo-tanulmány esetében is rendkívül hangsúlyosak a hivatkozásvizsgálatok, a szerzők részletes kimutatásokat közölnek ebben a témában. Ezek közül az 1. ábrán a folyóiratcikkekre történő hivatkozások általános emelkedő trendje látható, a legteljesebb adatsor éppen a Magyar Pedagógia vonatkozásában áll rendelkezésre.

1. ábra

A folyóiratcikkekre való hivatkozások átlagos arányának alakulása 1995-2007 között (N=449) (Forrás: Tóth, Toman, & Cserpes, 2008, p. 42)

További, hasonló nagyságrendű és mélységű empirikus kutatásként az Eötvös Loránd Tudományegyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájának Pedagógiatörténeti Doktori Műhelyében 2007-2008, illetve 2012-2015 között, Németh András vezetésével zajló OTKA-kutatássorozatokat emelnénk ki, amelynek egyik részeként egy korábban zajló francia-német kutatás adaptálását is megkísérelték. A vizsgálatok komoly eredményekkel szolgáltak a tudományterület főbb tendenciát és állapotát illetően. A kutatás eredményeit több összefoglaló kötetben (például Németh & Biró, 2009; Németh, Biró, & Garai, 2015) és számos publikációban közölték a szerzők (például Németh, Biró, & Varga, 2009; Biró, 2009a; Biró, 2009b; Pap, 2009).

A vizsgálat egyik központi momentumában többek között a magyar neveléstudomány centrális folyóiratainak publikációs gyakorlatát vizsgálták az 1997−2006 közötti időszakban (Németh, Biró, & Varga, 2009). Az eredeti kutatás a francia és német neveléstudományi kommunikáció 1955 és 1985 közötti összehasonlító elemzését tűzte ki célul, eredményeiről Schriewer és Keiner (1993) számolt be az 1990-es évek elején. A hazai kutatás egyik fő erénye, hogy lehetővé teszi a nemzetközi összehasonlíthatóságot, hiszen a magyar kutatási eredményeket beilleszti a francia és a német eredmények közé, ezáltal képet kaphatunk a területet érintő országspecifikus hasonlóságokról és különbségekről.

A lezajlott kutatás egyik következtetése az volt, hogy a vizsgált időszakban a szaklapok tükrében a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetében uralkodó, a kognitív pszichológiai paradigmát megtestesítő iskola a domináns kutatói műhely (Biró, 2009b).

Érdemes viszont azt is megjegyeznünk, hogy az adaptált német-francia kutatás készítői tanulmányukban reflektálnak a Wargo-tanulmány Magyar Pedagógia dominanciáját kiemelő megállapítására, és részben vitatják az eredményt, az Educatio című folyóirat vizsgálatból való kihagyásával indokolva kifogásukat (Biró, 2009a). Mindezt Pap K. Tünde hivatkozásvizsgálataival támasztják alá, amely vizsgálat ugyanebben a kutatási projektben került elvégzésre: a kutatás során a négy meghatározó neveléstudományi szakfolyóirat teljes hivatkozásszerkezetét próbálták meg felderíteni. A kutatás egyik szempontjaként a neveléstudomány zártságát/nyitottságát vizsgálták a hivatkozások tükrében, tehát nemcsak a folyóiratok belső hivatkozásait, esetleges egymásra utalásukat vizsgálták, hanem a kutatás kiemelt célja volt a kifelé mutató hivatkozások felderítése és annak kimutatása, hogy mennyire hatnak a neveléstudomány meghatározó orgánumaira az egyéb tudományterületek periodikái (Pap, 2009), mintegy az interdiszciplináris kapcsolódási pontokat keresve. Az elemzések főbb eredményeit a 2. ábra mutatja.

2. ábra

A folyóirat-hivatkozások tudományterületenkénti megoszlása a négy magyar pedagógiai folyóiratban (magyar folyóirat-hivatkozások száma összesen: EDU - 905; IQ - 2038; MP -

1020; UPSZ - 688) (Forrás: Pap, 2009, p. 216)

Az utóbbi évekből a neveléstudomány és a tudománymetria kapcsolatának egyik legátfogóbb összefoglalóját Csíkos Csaba (2013) tanulmánya jelenti, amelyben elsősorban a pedagógia területére vonatkozó impakt faktorral (mint a tudománymetria központi fogalmával) kapcsolatos kérdéseket tárgyalja. Az impakt faktor több szempontú vizsgálata mellett a szerző bemutatja az eljárást érintő legfontosabb kritikai észrevételeket is. Csíkos megállapítja, hogy a neveléstudományi kutatás és az impakt faktor jelenségvilága szoros összefüggésrendszert alkot.

Tanulmányában elemzi ennek az összefüggésrendszernek a következményeit. Részletesen tárgyalja a tudományterület meghatározó, impakt faktorral rendelkező lapjait és a pszeudo-folyóiratok jelenségét is. A tanulmány egy rövid kitekintővel zárul, amely a jövőt érintő gondolatokat és lehetőségeket vázolja fel (Csíkos, 2013). Nagy (2016) hasonló szemléletű, frissebb adatokat közlő tanulmánya már olyan szorosan kapcsolódó, ám általánosabb érvényű jelenségeket is tárgyal, mint a tudományos kommunikáció megváltozása, az Open Access jelenség, repozitóriumok és a digitálisobjektum-azonosító jelentősége. A szerző szisztematikusan áttekinti a területen tapasztalható legfontosabb változásokat és trendeket, amelyeket a korral, a nemzetközi tendenciákkal haladni kívánó kutatók nem hagyhatnak figyelmen kívül.

Csapó (2016) a tanárképzés és az oktatásfejlesztés tudományos hátterének elemzése során tartja kiemelten fontosnak, hogy az egyes kutatások és publikációk, ezáltal tulajdonképpen maguk a magyar kutatók a nemzetközi mezőnyben méressék meg magukat. A tudományos teljesítmények viszonyítási alapja ne provinciális, szigetszerű legyen, hanem minél objektívebben, a nemzetközi térben értelmeződjön. Ez a szemléletváltás alapvető fontosságú lenne a hazai neveléstudományban, miután várhatóan növelné a szakma színvonalát és elfogadottságát. Néhány más tudományág esetében ez az evolúciós folyamat természetes módon lezajlott. Ahhoz, hogy a magyar neveléstudományi kutatás minőségi mutatói javuljanak, mindenképpen szükség volna a nemzetközi irányba való fokozottabb nyitásra. Ehhez a változáshoz a tudománymetria modern módszereinek alkalmazása és tudatosítása elengedhetetlen volna.

A képzőhelyek tudományos teljesítményének vonatkozásában ki kell még emelnünk Fehér és Aknai (2016) kutatását, akik a hazai neveléstudományi doktori iskolák tudományos teljesítményét és kimeneti követelményeit hasonlították össze. Eredményeik alátámasztják a minőségi mutatók és elvárások nagyfokú szórását az ország öt neveléstudományi doktori iskoláját illetően. Egyúttal felvetik a minőségi követelmények egységesítésének, de legalábbis közelítésének szükségességét, élve a magyarországi doktori képzés 2016. szeptemberében történő átalakításának lehetőségével. Molnár Pál, Pintér Henriett és Tóth Edit kutatásai szintén

a neveléstudomány belső viszonyait igyekeznek feltárni különböző értékelési szempontokon keresztül. Az utóbbi három kutató fő fókuszpontja elsősorban a neveléstudomány társszerzőségi hálózatainak felderítését célozza, eredményeikről számos konferencia-előadásban és folyóiratcikkben számoltak be (Molnár, 2018; Molnár, Pintér, & Tóth, 2018a, 2018b; Molnár, Tóth, & Pintér, 2018a, 2018b, 2018c). A kutatási projektnek előzményei is vannak, hiszen Molnár néhány évvel korábban számolt be az első eredményekről (Molnár, 2012, 2013).

2.2. A tartalmi elemzés elméleti háttere