Poszt-strukturalizmus. Diskurzus és vidékfogalom

A vidékszociológia egyik ágazata azért elemzi a diskurzusokat, mert, ahogy Cloke (1997) utal rá, megszűnt a vidéki tér elkülönültsége, és a rurális már csak a társadalmilag létrehozott és fenntartott diszkurzív kategória. Vidéket csak elvont kulturális jelekkel lehet azonosítani. A korábban egy konkrét vidéki helyhez kötődő kulturális jegyek társadalmiasultak és földrajzi azonosíthatóságuk megszűnt, ezért a diskurzusokat elemző poszt-strukturalista vidékszociológia a kultúratudományokhoz közeledik. Cloke szerint a tájkép, a falvak látványa, a helyi társadalom eseményei árucikké váltak, és a vidék reprezentációja, mítoszai, szimbólumai és imázsai egyfajta hiperrealitásba távolodtak a konkrét földrajzi terektől. A hiperrealitás vidékreprezentációja alkalmas arra, hogy a vidékről folytatott diskurzus elemeit a résztvevők akadály nélkül formálhassák. A középosztályok például „kitakarják”

vidékképükből a számukra zavaró elemeket (Cloke 1996, Csurgó 2007/1). A hiperrealitásba emelt rurális kulturális jegyek egy másik példája az élelmiszer címkék identitást formáló hatása (Stuart és társai, 2004). A skót whisky-s palackok és a lazackonzervek címkéinek természetképe a tiszta forrást, az eredetiséget, egyediséget és autentikust emelik ki, ami előbb a diskurzusok elemévé vált, majd a modern skót nemzeti identitás megerősödéshez is hozzájárult (Burnett 2003).

Jones a vidékdiskurzusok négy típusát különbözteti meg: a hétköznapi emberek mindennapi kommunikációjának laikus diskurzusát, a tömegkultúra termékei által generált populáris diskurzust, a szakértők és döntéshozók professzionális diskurzusát és a tudományos diskurzust (Jones 1995). A vidék-diskurzus elemzésének eredménye, hogy a diskurzusok konkrét tartalma mellett annak az elemzése is lényeges, hogy kinek van hatalma egy terület státusának megállapításához, és hogy a definíciós hatalom gyakorlása milyen következményekkel jár (Jones 1995). DuPuis például azt elemzi, ahogy az imázsteremtők a saját vízióik szerint hoznak létre vidékképeket, amelyből kihagyják azokat az elemeket (például a szegénységet, nyomort, környezetkárosodást) ami nem egyezik vidékképükkel (DuPuis 2006).

Halfacree (2006) szerint a vidék-meghatározásoknak két fő közelítésmódja létezik a szakirodalomban. Az egyik a társadalmi reprezentáció kutatását, míg a másik a hely, a lokalitás jellegzetességeinek elemzését tartja elsődlegesnek. A vidék-meghatározás

történhet az objektívnek tekintett geográfiai specifikumok felhasználásával, de a vidékfelfogások még ebben az esetben is a térről alkotott előzetes víziók és elképzelések szerint alakulnak. Ennek megfelelően a geográfiai vidékmeghatározás nagyon sokféle hely definiálásához vezet, mint például a vidék, a vadon, periféria, távoli elhagyott vidék, falu, tanya, paraszttársadalom, kertvidék, bukolikus, pásztori térség, marginalizált, társadalmon kívüli terület, nyitott tér. A „vidék” objektív, fizikai sajátosságokat felhasználó definiálásához két feltétel teljesülésére van szükség. Ismerni kell az adott hely szignifikáns folyamatait, és a „vidék” sajátos jegyeit a helyre jellemző léptékű skálába rendezve egyértelműen meg kell tudni különböztetni azt a nem vidéki környezettől. E feltételek teljesíthetőségét számos szerző kétségbe vonja, és azt emeli ki, hogy a vidék definíció a társadalmi reprezentáció és identitás terméke. Gray (2000) az EU dokumentumainak vidékmeghatározásai alapján arra a következtésre jutott, hogy azokban a reprezentáció (korábban a mezőgazdaság, később a termelés és fogyasztás összetett struktúrái) és a hely lokális specifikumai (korábban a farmergazdálkodás, később a lokális kultúra) egyaránt jelen vannak. Halfacree további felismerése, hogy a vidéki tér fizikai sajátosságai a strukturális folyamatok által, míg a vidék társadalmi reprezentációjának eszmei tere a diszkurzív interakciókon keresztül léteznek. A diszkurzív interakciók típusai közül a hétköznapi vidékfelfogás fizikailag létező lokalitását, a tudományos és szakmai diskurzusok formális reprezentációját, a vidékről szóló laikus diskurzust és a mindennapi gyakorlatokban megjelenő diskurzusokat tartja a vidék meghatározások domináns elemeinek (Halfacree 2004). A rurális tér Halfacree által javasolt modelljének három eleme a fogyasztáshoz és termeléshez kapcsolódó jellegzetes helyi aktivitásformák, a vidék formális reprezentációja a politikusok, a termelők, a bürokrácia gyakorlata és a vidéki hely mindennapi élete, amely egyéni és társadalmi elemek (kultúra) kognitív értelmezéseit és megegyezéseit foglalja magába.

Ez a három oldal együttesen tartalmazza azt, ami a vidéki térként értelmezhető (Halfacree 2006).

Frouws azt elemezte, ahogy a diskurzusok meghatározzák a vidéket, a vidékfogalmakat.

A különböző szereplők különböző helyzetükből, társadalmi kapcsolataikból, érdekeiktől vezérelve vesznek részt a vidékmeghatározásokhoz vezető diskurzusokban (Frouws 1998). Szociálpolitikai szövegekben diskurzuselemzéssel az agrárius, a gazdasági versenyképességet hangsúlyozó és fejlesztési lehetőségeket hangsúlyozó utilitárius, és a

kulturális értékekre, a vidék szépségére vonatkozó fogyasztói/hedonista vidékképeket mutatta ki. Goverde és de Haan (2002) Hoggart, Buller és Black (1995) európai összefoglalására utalva hívja fel arra a figyelmet, hogy a vidékdiskurzusok mindig sajátos nemzeti kontextusban jelennek meg. A „rural” a skandináv és brit szigetek kultúrájának és diskurzusainak a kulcsfogalma, míg a mediterrán régiókban jószerével nem is használják. Az angol diskurzus központi eleme a vidéki idill, a franciáé a

„terroir” és a „paysan”, a németé a „Bauerntum” és a „Heimat”. A holland vidékdiskurzus a város-falu kapcsolatra épül. A tájkép „műve” a holland történelem sarkalatos aspektusa. A természet kontrolljának képességébe és a táj tervezhetőségébe vetett hit, a „vidék” társadalmi konsturálhatósága, a második világháborút követő agrármodernizáció lendületének a hagyományos vidéki értékeket veszélyeztető dinamizmusa és a modernizációellenes intellektuális és társadalmi mozgalmak mind hatással voltak a jelenkori holland vidékfelfogásra.

Richardson a politikai dokumentumok vidékfogalma mögött a politikai harcok sorozatát fedezi fel. A vidékdiskurzus retorikai elemeinek vizsgálata mellett a politikai folyamatok, a hatalmi viszonyok elemzését is lényegesnek tartja a használt vidékfogalmak valós tartalmának a megértéséhez. A diskurzus szerinte nem csupán kommunikációs jelenség, hanem a gondolatok, stratégiák és értékek olyan összetettsége, amelyet a hatalmi viszonyok és a tudás összekapcsolt formái alakítanak (Richardson 2000).

Tovey (2008) a diskurzus és a hatalmi viszonyok összekapcsoltságát a fenntarthatóság és a tudásfajták használata során mutatta ki. A tudástársadalom modelljében a gazdasági folyamatok az új technológiák folyamatos bevezetésétől függnek, amelyek új lehetőségeket nyitnak az anyagi erőforrások hasznosítására, új virtuális termékek és piacok létrehozására. A társadalmi intézményeket, kapcsolatokat és gyakorlatokat annak a tudásnak a generálása, átalakítása és használata köré szervezik, amely a politikát is érdekli, és amelyet az támogatni is hajlandó. A tudást egyre inkább a tudományos és technológiai véleményekkel azonosítják, és a (tudás alapú) társadalom kevésbé ismeri el a laikus lakosság szerepét a tudás generálásában és használatában, így a vidék meghatározásában is. Ahogy a tudományos kutatás a mérvadó tudás termelésének pozíciójába emelkedik, azzal a világról való gondolkodás más formái elkerülhetetlenül illegitimmé válnak (Kloppenburg 1991). A hagyományos, tudásmonopóliumra

alapozott párbeszéd megakadályozza a laikus polgárok részvételét a közpolitikai ügyek alakításában és a döntések meghozatalában. A diszkurzív különbségtétel társadalmi különbségtétel is (Pellizzoni 2003). Amely társadalmi csoport kiszorul a vidék meghatározásának versenyéből, az társadalmi, hatalmi értelemben is hátrányba kerül.

Csurgó, Kovách és Kucerová azt elemzi, hogy az európai vidékfejlesztési projektekben miként kapcsolódik össze a hatalom és a tudáshasználat (Csurgó és társai 2007 és 2008). Az európai vidékfejlesztés központi fogalmává váló fenntarthatóság értelmezési variánsai a fejlesztési rendszer szereplőinek (hatalmi) érdekeitől függenek. A vidék viták, a vidékimázsok és a mögöttes hatalmi hálózatok elemzése nélkülözhetetlenül szükséges része a vidékmeghatározás megértésének. Ez különösen igaz hazai (közép-európai) vonatkozásban, mert a vidék- és agrárfejlesztéssel kapcsolatos érdekmegjelenítés kevésbé közvetlenül történik, mint az unió régi tagállamaiban, és az érdekek leggyakrabban a diskurzusokban és a versengő vidék meghatározásokban érhetők tetten.

1.3.3. A kultúra gazdaság elmélete: diszkurzív verseny és az EU vidékfejlesztés