Jókai fellépése elválaszthatatlan a magyar irodalmi nyilvánosság 19. századi, radikális szerkezetváltásától,77 és a populáris kommunikáció kereteinek megszilárdulásától.
Amennyiben Helmstetter vagy Chartier hipotézisét elfogadjuk, már az almanachok, az irodalmi hetilapok és divatlapok hatására megindult az irodalmi nyilvánosságnak az az átrendeződése, amelyet a popularizációban érdekelt és a popularizáció célja által vezérelt nyomtatott tömegmédiumok megjelenése tetőzött be, és amelynek eredményeképpen a populáris kommunikáció valójában a társadalmi nyilvánosság „alapértelmezett” formájává vált. Vagyis Jókai fellépése, belépése az irodalmi nyilvánosságba már ebben az átalakuló, popularizálódó kommunikációs térben ment végbe: a Jelenkor, majd Életképek munkatársaként,78 később ez utóbbi szerkesztőjeként egyszerre publicista és író.79 Regényíróként az első magyar tömegmédium hasábjain vívja ki az elsőséget: tárcaregényeinek sikere nem választható el a lapétól. Jókai tehát az első olyan magyar író, akinek regényírói sikerét, és általánosságban, az
„átütő” sikert a populáris kommunikáció hozta meg. Az a félreértés, amely mindmáig árnyékot vet Jókai megítélésére, éppen ennek a ténynek a téves interpretációjából vagy félreértéséből következik.
A 19. század második felében kialakult populáris kommunikációnak Jókai egyértelműen a nyertese. Amikor a nemzeti díszkiadás elnyeri a párizsi világkiállítás nagydíját,80 Jókai már évtizedek óta állandó szereplője a világsajtónak. A Bismarck-interjú
77 Vö. SZAJBÉLY Mihály, Könyv- és lapkiadás a felvilágosodás idején és a reformkorban: 1821: Megjelenik Kisfaludy Károly Aurora című évkönyvének első kötete = A magyar irodalom történetei 1800-tól 1900-ig, szerk.
SZEGEDY-MASZÁK Mihály, VERES András, Gondolat, Budapest, 2007, 73−90. Ezzel kapcsolatos kutatásaim összefoglalását ld.HANSÁGI, Tárca – regény – nyilvánosság
78 Vö. SZEKERES László, Jókai hírlapírói pályája küszöbén = JÓKAI Mór, Cikkek és beszédek 1. (1847. január 2 – 1848. március 12), s. a. r. SZEKERES László, Akadémiai, Budapest, 1965 (JMÖM, Cikkek és beszédek 1.), 565−603.
79 E kettős szerepfelfogásból, illetve ennek konzekvenciáiból indult ki Szajbély Mihály monográfiája, vö.
SZAJBÉLY Mihály, Jókai Mór (1825−1904), Kalligram, Pozsony, 2010 (Magyarok emlékezete), 12. skk. Jókai pályakezdő novelláiról vö Uo., 59−74; SZILÁGYI Márton, Jókai, a pályakezdő novellista = „…író leszek, semmi más…” Irodalmi élet, irodalmiság és öntükröző eljárások a Jókai-szövegekben: Tanulmányok, szerk. HANSÁGI Ágnes, HERMANN Zoltán, Balatonfüred Városért Közalapítvány, Balatonfüred, 2015 (Tempevölgy könyvek 19.), 32−39.
80 A Pesti Naplóban 1900. március 24-én jelenik meg az első híradás a párizsi világkiállításra tervezett Jókai-szobáról, a sajtó ezután rendszeresen beszámol az eseményekről. A Jókai-szoba és a nagydíj történetéről vö. RÉVAI Mór János, Írók, könyvek, kiadók: Egy magyar könyvkiadó emlékiratai I−II, Révai, Budapest, 1920, I. 291−298.
(1874)81 három hét alatt teszi meg A Hontól a The New York Times hasábjaiig vezető utat:82 ekkor már mindennek hírértéke van, amit tesz vagy mond. Tárcaregényei sikerre viszik a Pesti Naplót, majd riválisát, A Hont, novellái a legendás néplapot, a Vasárnapi Ujságot, kivételes humora pedig az élclap Üstököst. Alkotótársa Erkel Ferenc és Johann Strauss; a korabeli tudósításokból ismerjük nyilvános fellépéseinek a hallgatóságra gyakorolt hatását. A populáris kommunikációnak ugyanakkor Jókai a vesztese, hiszen az irodalmi, szűkebben a szakmai-kritikai nyilvánosság fikciós prózai munkáit (műfajtól tulajdonképpen függetlenül, a regényeket éppúgy, mint a novellákat) a kultúra populáris regiszteréhez rendelte hozzá, vagy legalábbis napirenden tartotta az erről folyó vitát mind az elsődleges kanonizáció, mind a Jókai-recepció későbbi szakaszában. Például abban a formában, hogy egy korábbi, „meghaladott”
irodalmi paradigmához tartozónak nyilvánította a szövegeit. Jókainak a populáris nyilvánosságban való sikeres szereplése tehát egyrészt hozzásegítette őt egy olyan széles körű ismertséghez, amelyre a 19. század második felében csak a tömegmédiumokon keresztül zajló populáris kommunikáció révén tehetett szert, és ez pozitívan befolyásolta műveinek terjedését is. Másfelől viszont a művek populáris nyilvánosság révén kialakuló széles és heterogén olvasóbázisa negatívan befolyásolta az életmű irodalomtörténeti és esztétikai értékelését, illetve ezek tárgyszerűségét gátolta. Ez a hosszútávú, negatív hatás különösen azért elgondolkodtató, mert a Jókai-szövegek az elmúlt százhetven évben olvasástörténeti tekintetben esztétikai irodalom módjára (is) viselkedtek. A kritikai nyilvánosság válaszreakciói a (Jókai esetében különösen sikeres) populáris kommunikáció hatásaira szükségessé teszik annak tisztázását:
81 JÓKAI Mór, Uti képek: Bismarknál, A Hon, 1874. március 3., 1. Az interjú a XII. évfolyam 51. számában, a lap reggeli kiadásának címoldalán, A „Hon” tárczájában, vagyis a vonal alatti tárcasávban látott napvilágot, mind az öt hasábot elfoglalva Uti képek címmel. A szöveg Kertbeny Károly fordításában még abban az évben németül is megjelent Berlinben. A német kiadás a teljes ciklust közli egy kötetben: Vö. Maurus JÓKAI’s Lesebriefe: von Pest nach Berlin, 18. Februar bis 4. März 1874, [übrs. KERTBENY, Károly Mária], Otto Janke, Berlin, 1874, 20−26. A későbbi magyar kötetkiadásokban is az Úti képek ciklus részeként szerepelt. A magyar szöveg először kötetben:
JÓKAI Mór, Úti képek: VII. Bismarcknál = UŐ, Életemből. Igaz történetek. Örök emlékek. Humor. Útlerás, I-III, Ráth Mór, Budapest, 1886−1887 (Családi könyvtár 38−40.), [III.]. 380−388. (Ráth Mór Családi könyvtár sorozatában a 38. kötet, az Életemből alcímmel, 1886-ban jelent meg, ezt követte az Igaz történetek. Örök emlékek alcímet viselő 39. kötet 1887-ben, majd ugyan ebben az évben Humor. Útleírás alcímmel az utolsó, harmadik kötet, a Családi könyvtár 40. kötete.) A nemzeti kiadás is megőrizte a ciklus egységét. Vö. JÓKAI Mór, Úti képek:
VII. Bismarcknál = UŐ, Életemből. Igaz történetek. Örök emlékek. Humor. Utleirás II, Révai, Budapest, 1898 (JMÖM NK XCVII.) 427−433. Az „elbeszélt interjú” műfajáról, valamint az interjú hatására az európai sajtóban kibontakozó vitáról vö. MARTIN József, Amiért Bismarck megharagudott Jókaira: Egy korai „interjú-anyag”
nyomában, Élet és Irodalom, 2009. szeptember 11., 10; MARTIN József, Ha Ausztriát kizárják Németországból…:
sajtóvita Berlinben Jókai Bismarck-interjúja nyomán, Médiakutató, 2012/1, 99−107.
http://www.mediakutato.hu/cikk/2012_01_tavasz/07_sajtovita_berlinben Utolsó letöltés: 2017. január 17.
82 Maurus Jokai, Prince Bismarck on Political Prospects in Europe, The New York Times, 1874. március 21. Jókai ismertségéről és elismertségéről a headline is tanúskodik: „The well-known Hungarian author, Maurus Jokai, is at present a visitor in the German capital. As a man of note he easily obtained access to Prince Bismarck's study, where an interesting conversation took place, which M. Jokai reports pretty fully to the Hungarian journal, the Hon.”
miként értelmezhető az irodalmi siker, megítélését mennyiben változtatta meg a populáris nyilvánosság kialakulása. Milyen tényezőkre vezethető vissza, minek volt köszönhető Jókai sikeres részvétele a populáris nyilvánosságban? Definiálható-e másképpen az irodalmi siker, mint az eladott példányszámok meglehetősen bizonytalan statisztikai értelmezésén keresztül?
Hipotézisem, hogy az irodalom ökonómiai horizontján a siker a figyelem és az idő allokációjaként ragadható meg.