Fried István kutatásai nyomán ma már tudjuk, hogy a német romantikához és különösen Hoffmann elbeszélőprózájához számos ponton kapcsolhatóak Jókai kísérletei.170 Ennek különös jelentőségét az adja, hogy Hoffmann romantikája a modernség és romantika átjárhatóságára figyelmeztet, arra a belátásra, hogy romantika és modernség között sincs
„vasfüggöny vagy kínai nagy fal”. Ihab Hassan a modernség és a posztmodern közötti viszonyt értelmezve jutott erre a következtetésre, abból kiindulva, hogy a történelem és a kultúrák időbenisége óhatatlanul is palimpszesztikus struktúrák kialakulásához vezet:
A történelem palimpszeszt, amelyben a kultúrát a múlt, a jelen és a jövő egyaránt áthatja.
Egy kicsit mindnyájan viktoriánusok, modernek és posztmodernek vagyunk. Ugyanaz a szerző írhat életében modern és posztmodern műveket is. (Vessük csak össze Joyce Portrait of the Artist as a Young Man című regényét a Finnegans Wake-kel.) Általánosabban fogalmazva: a narratív absztrakció bizonyos szintjén a modernizmust joggal rokoníthatjuk a romantikával, a romantikát a fölvilágosodással, azt pedig a reneszánsszal, és így tovább, ha nem is az olduvai hasadékig, de legalább az ókori görögökig.171
Ihab Hassan nem azt állítja ezzel, hogy nincsenek olyan művészeti jelenségek, amelyeket – az irodalmi művekre konkretizálva ezt a problémát – nyelvi világképük és az irodalmi kommunikáció meghatározott formája alapján egyértelműen hozzárendelhetnénk egy meghatározott művészeti korszakhoz, diskurzushoz vagy paradigmához. Vitathatatlanul vannak olyan művészeti alkotások, irodalmi szövegek, amelyeknek valamely korpuszhoz, a művek egy meghatározott csoportjához való hozzárendelése egy adott értelmező közösség tagjai számára egy adott pillanatban nem jelent különösebb problémát, összefüggései más művekkel, részesedésük egy adott kulturális regiszter teljesítményében az olvasók számára vitán felül áll, vagyis megítélésük konszenzuális.172 A történeti és így a művészeti jelenségek
170 FRIED István, Jókaival az abszurd határán: Történtek egy ócska kastélyban = UŐ, Jókai Mórról másképpen, 70. sk; FRIED István, Egy „regény”-es végzetdráma Jókaija = UŐ, Jókai Mórról másképpen, 168.
171 Ihab HASSAN, A posztmodern egy lehetséges fogalma felé, ford. TÖRÖK Attila = A posztmodern irodalomtudomány kialakulása: A posztstrukturalizmustól a posztkolonialitásig: Szöveggyűjtemény, szerk. BÓKAY Antal, VILCSEK Béla, SZAMOSI Gertrúd, SÁRI László, Osiris, Budapest, 2002, 49−56. Itt: 51−52.
172 Az elsődleges kanonizáció időszakában ilyennek tekinthető például Ady „modernsége”, ahogyan Esterházy
„posztmodernsége” is. Ady esetében a későmodern és a posztmodern líra fejleményei okoztak megingást:
költészetének szecessziós, sőt, romantikus vonásaira irányították rá a figyelmet. Amint azonban ennek a
„többhorizontúságnak” a lehetősége felmerült − és ez legalább ennyire igaz Ady költészetének érett-modern
palimpszesztusként értelmezése azonban azt is jelenti, hogy a domináns − vagy egy adott nézőpontból legalábbis meghatározónak tetsző, ám minden esetben időindexszel rendelkező − sajátosságokon túl az egyes szövegek felvehetnek olyan tulajdonságokat is, amelyek saját jelenkorukban sem nem ismerősek, sem nem tipikusak.
Hassan tézisében nem az az igazán figyelemre méltó, hogy a jelenkori alkotásokban újrafelismerhetőnek mondja a múlt művészetének nyomait: az a fajta pozitivista komparatisztika, amelyet Hankiss – irigylésre méltóan magas színvonalon – művel, ugyancsak ebből az előfeltételezésből indult ki. A Hassan által említett palimpszeszt sajátossága azonban éppenséggel az, hogy a kulturális jelenségek, az irodalmi műalkotások nemcsak a múlt „zárt”, hanem a jövő „nyitott” horizontjából is hordozhatnak valamit. Hankiss leírása Jókai
„romantikájáról” teljesen másképpen értelmezhető abban az esetben, ha komolyan mérlegeljük és el is fogadjuk saját munkahipotézisünkként Ihab Hassan állítását. Hankiss Jókai írásmódjának legfontosabb sajátosságait az össze nem illő elemek, valóság és fikció egymás mellettiségében; a nyelvjáték felértékelődésében; valamint a műfaji és regiszterhatárok újraértelmezésében jelölte ki, és ezeket a sajátosságokat saját értelmezési pozíciójából következően, az érett modernség horizontján a romantika, vagyis a modernséget megelőző művészeti korszak irodalmi diskurzusának sajátosságaiként igyekezett interpretálni. Jókai kortársaival, illetve a századvég kritikusaival szemben, akik Jókai romantikáját a pszichológiai realizmus elvárásával konfrontálva egyfajta megkésettségként értelmezték, Hankiss számára ezek a romantikus sajátosságok olyan nyelvjáték eredőiként voltak értelmezhetőek, amelyek hatásukban előre mutatnak és magas esztétikai értéket képviselnek. A posztmodern kor olvasója számára a nyelv középpontba kerülése leginkább olyan modernista találmányként tűnik fel, amelyet a posztmodern majd a játékosság, a parataxis, az össze nem illő elemek egymás mellettisége, és a regiszterhatárok lebontása révén hasznosít újra. Bret Easton Ellis Holdparkjának olvasója számára a populáris regiszterbe sorolt thrillernek az újrahasznosítása nem visszalépés a narráció egy korábban már bevált metódusához, hanem a magas nyelvi minőség, a nyelvjáték révén a műfaji kommunikáció lehetőségeinek tágítása, újraértelmezése.
Hasonló jelenségre mutat rá Szajbély Mihály az Egy lengyel történet elemzésében: Jókai a 19.
századi tömegirodalom kedvelt műfaját, a bosszútörténetet úgy használja fel, hogy miközben
fejleményeivel összefüggésben is −, a kritikai érdeklődés látványosan elfordult az Ady-versektől. Esterházy szövegeinek az értelmezésében másfajta dinamika figyelhető meg: amíg a „posztmodern” az olvasók szemében faszcináló, innovatív hívószónak számított, addig töretlen volt a szövegek iránti kritikai érdeklődés is. A legfiatalabb kritikusgeneráció számára azonban a posztmodern már nem az új tapasztalatát, sokkal inkább egy korábban hatásos művészeti paradigma megfáradtságát, kimerültségét jelöli; talán ezért is közelítenek tartózkodással az életmű egészéhez, illetve egyes darabjaihoz.
emlékezteti az olvasót a jól ismert sablonra, egyúttal el is távolítja tőle.173 A populáris kultúra termékeinek újrahasznosítását Szajbély Jókai írásművészetének olyan modern vonásaként értelmezte, amely nemcsak a kortárs recepcióban okozott zavart, de a Jókai-kutatás történetében általában is „anomáliaként” volt – inkább megkerülhető, mint – interpretálható.174 Fried István és Szajbély Mihály is rámutatott arra: a regiszterek és médiumok közötti „határsértő” idézet- és utalástechnika nem a 19. század második felének találmánya.175 Hogy ezt a komoly hagyományokra visszatekintő eljárást Szajbély Mihály mégis „nagyon modernnek” nevezi,176 annak éppen az az oka, hogy a posztmodern íráskultúra saját önértelmezése számára meghatározó hagyományként fedezte fel újra, és esztétikai kapacitását, lehetséges funkcióit is új megvilágításba helyezte.
Jókai kortársi kritikusai számára a regiszterekkel való játék, a 19. század experimentális,
„elitirodalmán” kívül eső műfajok parodisztikus újrahasznosítása nemcsak azért tette a nyelvjáték középpontba kerülését − vagyis Jókai írásmódjának azt a sajátosságát, amelyet a modernség a magáénak is érezhetett és fel is értékelhetett volna − láthatatlanná, mert a modernizmus a kultúripar minden formáját szenvedélyesen elítélte.177 Hanem azért is, mert a modern elbeszélőformák közül a nyelvi játékot a középpontba állító elbeszélő próza nálunk soha nem vált le igazán a pszichológiai regényről. (Kosztolányi Pacsirtája a legjobb példa erre;
hogy a magyar regény nyelvi regisztereiből mennyire hiányzott a pun és a nyelvjáték, arról viszont Az eltűnt idő nyomában első három kötetének Gyergyai-fordítása adhat képet.) A romantika „esztétikai újrafelfedezése” a 20. század utolsó harmadában a romantika és modernség közötti „átjárhatóság” felfedezését is jelentette, amennyiben „világossá vált: a romantikus szubjektum-kategória és az önreflexió, valamint a fantasztikus poetológiai kifejezőeszközei csupán a modern irodalomban és művészetben tűnnek fel ismételten.”178 Bohrer ezt az „újrefeldezetett” romantikus esztétikát nevezi „romantikus modernségnek.”179
173 Vö. SZAJBÉLY, Bohóc a falon, 67. skk. Itt különösen: 81.
174 Uo., 50.
175 Vö. FRIED, Jókai anti-hősök a cirkuszban: Két kései novella „esztétiká”-ja = UŐ, Jókai Mórról másképpen, 145−166. Itt: 147.; SZAJBÉLY, Uo.
176 SZAJBÉLY, Uo.
177 Fredric Jameson szerint Robert Venturi nagyhatású manifesztuma hívta fel a figyelmet az „összes posztmodernizmus alapvető jellemvonására: nevezetesen „a magas kultúra és az un. tömeg- vagy kommersz kultúra közti korábbi (alapvetően érett-modern) határ eltörlésére, valamint újfajta szövegek keletkezésére, amelyeket pontosan annak a kultúriparnak a formái, kategóriái és tartalmai töltenek meg, amit a modernizmus összes ideológusa – Leavistől és az Amerikai Új Kritikától kezdve egészen Adornóig és a Frankfurti Iskoláig – oly szenvedélyesen elítélt.” JAMESON, A posztmodern, avagy a kései kapitalizmus kulturális logikája, 414.
178 Karl Heinz BOHRER, A romantika kritikája, ford. HANSÁGI Ágnes = Újragondolni a romantikát: Koncepciók és viták a XX. században, szerk. HANSÁGI Ágnes, HERMANN Zoltán, Kijárat, Budapest, 2003, 57−80. Itt: 62.
179 Vö. Uo., 63.
Hans Blumenberg feltételezése szerint a korszakhatár olyan láthatatlan limes, amelyhez képest a „korszakváltók” pozíciója, viselkedése és innovációhoz való viszonya sem egyféleképpen határozható meg:
A korszakváltásoknak nincsenek szemtanúi. A korszakfordulat észrevehetetlen limes, amely nem kötődik egy jelentős dátumhoz vagy eseményhez. A differenciális szemlélet viszont olyan küszöböt jelöl ki, amely mint még el nem ért, vagy mint már átlépett vizsgálható.180
A korszakküszöbhöz való viszonynak ezt a két lehetséges paradigmáját, amelyet Blumenberg a gondolkodás differenciaszükségletéből vezeti le, Cusanus és Nolanus alakján keresztül világítja meg.181 Cusanus az, aki még a küszöb előtt áll: kevésbé határozza meg az újrakezdés pátosza és az elmúlttal való szembehelyezkedés; magatartását és értékrendjét a fennállóról való gondoskodás karakterizálja, a már mondottal szembeni alázat, az átalakítás révén való közvetítés csele.182 Ezzel szemben Nolanus az, aki az újkor korszakküszöbét már maga mögött hagyta: magatartását az újrakezdés pátosza, az elmúlttal való szembehelyezkedés jellemzi.
Azok a sajátosságok, amelyeket Hankiss Jókai írásmódjának leírásakor számba vett, valamint mindaz, amit ma Jókai narrációs technikáiról, elbeszélő nyelvének retorikai sajátosságairól, nyelvjátékáról, műfajértelmezéséről és irodalmi kommunikációhoz való viszonyáról tudunk, arra engednek következtetni, hogy Jókai modernségét a romantika és klasszikus modernség közötti korszakküszöbhöz való viszonyulás cusanusi paradigmájaként érthetjük meg. Jókai
„megkésett romantikájának” a tézise azért is „égett bele” a köztudatba, mert Jókai szövegeit kitakarták, elidegenítették a nemzeti mitológiaként folklorizálódott Jókai-„sztorik”. Azok a másodlagos szóbeliség különféle csatornáin, generációról generációra elterjedő „közösségi”
történetek, amelyek ismerősségükben az írás, az irodalmi szöveg szingularitása és az olvasástapasztalat személyessége helyébe léptek.183
180 Hans BLUMENBERG, A korszakfogalom korszakai, ford. TÖRÖK Ervin, Helikon,2000/3, 303−323. Itt: 313.
181 Blumenberg Aspekte der Epochenschwelle: Cusaner und Nolaner című könyve (a Legitimität der Neuzeit negyedik része) először 1976-ban jelent meg a Suhrkamp gondozásában (Frankfurt am Main).
182 BLUMENBERG, A korszakfogalom korszakai, 315.
183 Szimptomatikus, és sajnos alá is támaszthatja a fentieket a kötelező olvasmányok kapcsán legújabban kirobbant vita Jókairól. A populáris médiumokban, a nem szakmai nyilvánosságban az érvek sorában szóba sem került a szövegek nyelvi, irodalmi minősége, az a talán nem elhanyagolható körülmény, hogy a magyar irodalom egyik legnagyobb regényírójáról van szó, aki meghatározó, más írókhoz nem hasonlítható mértékben volt hatással a magyar irodalom nyelvére, és általában a magyar nyelvre. A vita lényegében a Horthy-korszak és a kommunizmus által Jókainak „tulajdonított” nacionalista ideológiákról és az ezekhez kapcsolt fabulákról folyt és folyik.
Irodalomról, nyelvi minőségről, kulturális örökségről meglehetősen ritkán, pontosabban: kifejezetten olyan