Mind a Jókai, mind a Kisfaludy-recepció többféle összefüggésben is tárgyalta, hogy Jókai, főként humorisztikus, anekdotikus írás- és szcenikus (pontosabban: jelenetező) szerkesztésmódja mennyit köszönhet Kisfaludy Károly vígjátékainak,238 hogy a Kisfaludy által a magyar irodalomban sikerre vitt anekdotanovella Jókainak köszönhetően vált a magyar művészi próza meghatározó beszédmódjává.239 Fried István a német vígjátéki dramaturgia adaptálását a magyar udvarházi környezetbe nemcsak azért tekinti sikeresnek, mert Kisfaludy ezzel megteremti a magyar vígjátéki diskurzust, hanem mert a karakterek egyéni beszédmódját és a történetalakítás dramaturgiai sémáit át tudja ültetni a víg novellák narratív struktúráiba és elbeszélő nyelvébe. Ennek köszönhető, hogy „a reformkori vígjátékon keresztül egészen Jókaiig ér el hatástörténete, s ilyeténképpen megtervezte a XIX. századi magyar irodalom egyik, lényegtelennek nemigen nevezhető vonulatát.”240 Nagy Imre is amellett hoz érveket, hogy Kisfaludynak műfajtörténeti jelentőségén túl a vígjátéki karaktereket jellemző és az egyes szereplői szólamokban realizálódó „osztott beszéd” gyakorlatának köszönhetően kulcsszerepe volt „az egyszólamú, homogén hazai epikus beszédmód lebontásában, s a reformkor záró évtizedében megszülető, a korábbinál tagoltabb-osztottabb elbeszélésmód kialakulásában is, vagyis közvetve hozzájárulhatott az epikus nyelv megújhodásához.”241 A Kisfaludy és Jókai
238 Vö. FRIED István, Jókai Mór és a magyar vígjátékhagyomány = UŐ, Öreg Jókai nem vén Jókai: Egy másik Jókai meg nem történt kalandjai az irodalomtörténetben, Ister, Budapest, 2003, 16−48; FRIED, Jókai Mórról másképpen, 10, 20, 38, 79. Vö. még: SZINNYEI Ferenc, Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban, MTA, Budapest, 1939, I. 321; HANKISS, i.m.,303.
239 Vö. IMRE, A romantikus irodalomalapítás ambivalenciái; FENYŐ, Kisfaludy Károly, 151; SZAUDER, i.m., 44.
skk, 76. Szinnyei Jókaiban Kisfaludy kezdeményezéseinek művészi rangra emelőjét, tökéletesítőjét látja:
„Anekdota-novellát is írtak már előtte (Kisfaludy Károly: Mit csinál a gólya? 1824., Gaal József: Legenda a szomjas palócokról. 1836. A keresztapa. 1843. Az úri tehén. 1844. s Kisfaludy egypár utánzója), de ennek is ő vált igazi mesterévé ugyanazokkal a tulajdonságaival, melyekkel a mesenovellának. Ezeket a point-re, csattanóra alapított, a csattanó felé egyenes vonalban haladó, kis elbeszéléssé bővített anekdotákat, komoly vagy víg rövid történeteket nagyon ötletesen, érdekesen és mulatságosan tudja elbeszélni. Több mint hetvenet írt ilyent, s regényeibe is gyakran szőtt efféle anekdotás történeteket.” SZINNYEI, Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban, I. 383. „A víg elbeszélés és életkép Kisfaludy Károly és Fáy András óta évtizedekig virágzott, de az igazán művészi humoros novellát és genret Jókai teremtette meg. [….] A Kedves atyafiakban, mint láttuk, a régi Kisfaludy-féle víg novellafajtát emelte művészi színvonalra.” Uo., I. 395−396. A mellérendelő szerkesztésmód stilisztikáját Herczeg Gyula Jókainál Kisfaludy Károly örökségének tekinti. Vö. HERCZEG Gyula, A XIX. századi magyar próza stílusformái, Tankönyvkiadó, Budapest, 1981, 186. skk. Az anekdota „személyesre hangolásáról”
és ebben Jókai szerepéről vö. DOBOS István, Alaktan és értelmezéstörténet: Novellatípusok a századforduló magyar irodalmában, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1995 (Csokonai könyvtár, Bibliotheca Studiorum Litterarium 4.), 57. skk.
240 FRIED, Kisfaludy Károly „irodalompolitiká”-ja, 19.
241 NAGY Imre, „Heraklit és Demokrit”: Kisfaludy Károly és a kora reformkori vígjáték = „Mit jelent a suttogásod?”: A romantika: eszmék, világkép, poétika: Tanulmányok, szerk. NAGY Imre, MERÉNYI Annamária, Pannónia Könyvek, Pécs, 2002, 197−214. Itt: 199.
írásművészete közötti komplex összefüggésrendszert tehát napirenden tartotta mind a Jókai-, mind pedig a Kisfaludy-filológia, feltárva annak legfontosabb elemeit.
Nagy Imre a korareformkori vígjáték dramaturgiáját − az 1810−1820-as évek vígjátékainak tüzetes vizsgálata nyomán − négy állandó elem együttállásával jellemzi:
A műveltség témája, amely e színművek központi problematikájának tekinthető, a kérők érkezésének jellegzetes motívumával találkozik, ez a cselvígjáték dramaturgiájának keretei között bomlik ki, s az esetek többségében a fikció megkettőzését, a „játék a játékban”-helyzetét vonja maga után.242
Ha nem tudnánk, hogy a fenti leírás a korareformkori vígjátékra vonatkozik, olvashatnánk akár Jókai Mór Kedves atyafiak243 című kisregényének tartalmi összefoglalásaként is. Zsigmond Ferenc az egész életmű összefüggésében is nagyra értékelte ezt a kisregényt: a korszak legkiválóbb alkotásaként tárgyalta. Kerek novellának tartja, vagyis kiválóan megkomponált szövegnek, amelyet a friss és „egészséges” komikum emel Jókai legjobb műveinek a sorába.
Hatásának kulcsát a „torzításban” látja, a szerethető, de nagyítással−kicsinyítéssel elrajzolt, karakteres figurákban. Talán ezért is tűnik Zsigmond szemében nyilvánvalónak a Dickens-hatás, illetve a rokonság Dickens A Pickwick klub című regényével (Linkát ugyanakkor a Kis Dorrit párfigurájának látja).244 Szinnyei Ferenc, aki a „nagyszabású humoros elbeszélést”
műfajilag az életkép és a novella keresztezéseként interpretálta,245 már felvetette a szöveg kapcsolatát Kisfaludy Károly kisprózájával. Szinnyei, akárcsak Zsigmond, a „pompás novellát”
a korszak legjobb írásának tekintette, amelyben a „Kisfaludy Károly-féle, véletlenekből, tréfás balesetekből s egyéb mulatságos jelenetekből szőtt novella-formát emeli szinte klasszikus magaslatra”246 Jókai. Dickens-hatásként azonosította az élettel teli figurákat és a humoros környezetrajzot, és nyilvánvalóan az életképet, viszont Gulyási Sándor figuráját Tollagi Jónás ötvenes évekbeli inkarnációjaként olvasta.247 A karakterek bravúros típusrajzait és a mulatságos jelenetek sorát tehát Szinnyei nem hozta összefüggésbe a Kisfaludy-örökséggel, de a párhuzam
242 Uo., 197.
243 A novella eredetileg heti folytatásokban jelent meg a Délibáb hasábjain, 8 epizódban, 1853. március 6. és április 24. között. Első kötetkiadása: JÓKAI Mór, Népvilág I−II, Heckenast, Pest, 1857, I. 5−134.
244 Vö. ZSIGMOND, Jókai, 116−117.
245 „[T]ulajdonképpen hosszú életképsorozat a negyvenes évek patriarchális magyar világából.” SZINNYEI, Novella-és regényirodalmunk a Bach-korszakban, I. 321.
246 Uo., 321−322.
247 A két karakter kapcsolatára Szakács Béla, a kritikai kiadás vonatkozó kötetének sajtó alá rendezője is utal, a kölcsön ló motívumát emelve ki. Vö. SZAKÁCS Béla, Az elbeszélések jegyzetei=JÓKAI, Elbeszélések (1853−1854), 595.
a jelenetezésben és a típusrajzokban első olvasásra is nyilvánvaló. A kritikai kiadás sajtó alárendezője Szinnyei nyomán szintén a Kisfaludy-hatásból indul ki, lehetséges előzményként elsősorban A kérők, másodsorban a Csalódások és a Három egyszerre cselekményelemeit, motívumait és karaktereit említve.248
A Kedves atyafiak szövegének tüzetesebb vizsgálata arra enged következtetni, hogy a kisregény terjedelmű novella Kisfaludy Károly máig legismertebb vígjátékának, A kérőknek az újraírásaként értelmezhető. A Kedves atyafiak feszes, jelenetező szerkezete önmagában is utal a vígjátéki, vagyis drámai pretextusra. A fabula 8 nap (augusztus 7-től augusztus 14-ig) történetét meséli el, a szüzsé azonban négy nap eseménytörténetére koncentrálódik, amelyet az elbeszélés négy nagyjelenet köré épít, fontos szerephez juttatva a Genette által szintén jelenetként definiált párbeszédet, vagyis az elbeszélt idő és az elbeszélés aktusának ideje közötti ekvivalenciát is. Az elbeszélői szólam elsősorban a látható és hallható történések, a szereplők akcióinak (sokszor beszédcselekvésbe forduló249) tudósítására korlátozódik, ezért a kivonatos elbeszélést is inkább a „lassúság” jellemzi. A gyorsabb tempójú kivonatos elbeszélés csak az ötödik jelenetben kerül meghatározó túlsúlyba, amelynek azért is lehet jelentősége, mert a bonyodalom csúcspontján és a „megoldáson” ekkorra már túljut az elbeszélés. A novella zárlatában a drámai epilógusok hagyományát követve az elbeszélő mulatságosan zanzásítva, nem egészen egy könyvoldalnyi kivonatos elbeszélésben foglalja össze az elbeszélés valamennyi fontosabb szereplőjének további sorsát, és ezt a részt el is választja a szövegtörzstől.
A szüzsé szerkezete vázlatosan a következőképpen írható le:
248 Vö. Uo., 594−595.
249 A harmadik személyű, külső nézőpontú elbeszélő ezért is variálja változatosan a szereplői szólamok idézésének lehetőségeit: a harmadik személyű történetmondás gyakran él a függő beszéd és a szabad függő beszéd lehetőségével. Ez szintén a jelenetszerűséget, az elbeszélés tempójának a dialógus ételmében vett jelenethez való közelítését szolgálja.
Jelenet Helyszín Időpont Esemény Szereplők
250 A névalakokat a kritikai kiadásnak megfelelően használom, mivel végül a könnyebb visszakereshetőség érdekében a kritikai kiadás szövegének használata mellett döntöttem. A Kedves atyafiak esetében ez azért különösen nehéz, mert bár a kritikai kiadás sajtó alá rendezője az első kötetkiadás szövegét tekintette alapszövegnek, amelyet a Délibáb szövegvariánsával és a későbbi Nemzeti Kiadás szövegével vetett össze, olvasóként mégis az lehet a benyomásunk, hogy a NK szövege „hitelesebb”, Jókai nyelvéhez közelebbi szövegváltozat. Nagy Miklós a Jókai névadásának szentelt tanulmányában, amely egyebek mellett azzal a jelenséggel is foglalkozik, hogy Jókai sokszor fölcserélte hősei és hősnői nevét, és „nemcsak a hírlapi közlés, hanem még az első kiadás szövegében is”, a komikus hangzású nevek sorában, amelyet Jókai „kártékony vagy üresfejű” karakterek leleplezésére használt, a Gulyássy Menyhért névalakot használja. Vö. NAGY Miklós, Szilárdy Leandertől Mócli bérkocsisig: Jókai névadásáról, Forrás, 2001/1, 68−77. A Gyulássy „elírás”: 72. Ez valójában kontamináció, de attól tartok, nem teljesen véletlen. A kritikai kiadás a „Gulyási” névalakra egységesíti a családnevet, arra hivatkozva, hogy a „Gyulássi” forma csupán egyetlen egyszer, a bemutatkozó jelenetben fordul elő. Ez a kétféle írásmód azonban a szöveg kiadási hagyományának a része lett, amelyhez a Jókai életében megjelent valamennyi kiadás ragaszkodott. Talán nem véletlenül: Kassay Lőrinc ugyanis nem emlékszik az állítólagos rokonnal való állítólagos találkozására az 1830-as győri tisztújításon. Bár mindent megpróbál, hogy felidézze, de végül az érkező vendég kénytelen elárulni a nevét a „rokonnak”. Vagyis nemcsak a szöveghagyomány, de a kontextus is megengedte volna a kettős névalak fenntartását. (Az egységesítés több névalakot is érint a szövegben.)
4. Berkessy Gábor háza 1840.
8. Epilógus A következő hét év története egyetlen oldalon
A fenti táblázatból látható, Jókai miként aknázza ki a narratív fikció eszköztárát. A vígjátéki szcenika linearitásával szemben az egyidejűleg, de más helyszínen lezajló párhuzamos történések csak az olvasási folyamatban, a könyv térszerűségében követik egymást, a kisregény imaginárius világában egyidejűek maradnak. A szüzsé logikája megengedi, hogy a fabula időrendjében legkorábbi eseményeket a narrátor csak a hat nappal később történtek után beszélje el. Vagyis a kisregény szakít a lineáris történetvezetéssel, az időbeli és térbeli ugrásokra az elbeszélő ugyanakkor humorral reflektál. Az olvasó először a Kassay-házban értesül arról, hogy Gulyási Sándor, pontosabban a szülei szeretnék megkérni a jómódú, köztiszteletben álló Berkessy Gábor Lina leányának a kezét. A következő jelenet azt beszéli el, hogy egy másik vármegyében ugyanezen az estén miként érkezik meg a Tállyai család a mord agglegény nagybácsihoz, hogy másnap ugyancsak Berkessyékhez induljanak leánykérőbe. A harmadik jelenet viszont egy hat nappal korábbi eseménysorba enged bepillantást, amelyből
kiderül, hogy Berkessy Linának van egy harmadik kérője is, akivel azonban a vígözvegy Csalváry Júlia kíván frigyre lépni. A kisregény központi, terjedelmileg is leghosszabb jelenete, a kérők megérkezése a Berkessy-házba és versengésük az ebéd alatt tehát azután következik, hogy a kérőkkel és a sikerüket támogató vagy hátráltató rokonokkal már megismerkedett az olvasó. A fentiekből két dolog kiolvasható. Jókai novellája olyan elbeszélő szöveg, amely amellett, hogy maximálisan kihasználja a narratív fikció lehetőségeit, a párbeszédes részek kulcspozícióba helyezésével és a jelenetező tagolással, az egyes epizódok poentírozó, haranggörbeszerű szerkesztésével egyértelműen előhívja az olvasóból a vígjátéki olvasat lehetőségét. A novella vígjátéki struktúrája itt is a három kérő versus két menyasszonyjelölt asszimetriájára épül, ez az asszimetria azonban a cselekményláncok alakulásában is visszatér.
Miközben a három „előkészítő” jelenet mindegyike aköré épül, hogy Berkessy Linkát egy napon három kérő tervezi feleségül kérni, aközben a Berkessy-ház ebédjelenete után, amelyben
„eszkalálódik” a bonyodalom, és ezért minden szempontból az eseménytörténet legfontosabb szakaszának tekinthető, az összekuszált viszonylatok feloldását nem Berkessy Linka eljegyzése, hanem Csalváry Júlia és a gyanútlan, a lovaskalandtól még kába Sándor házasságkötése jelenti. Az esketés epizódja ráadásul önálló, ma is élő anekdota, amely bohózati színpadiasságával azt a benyomást kelti az olvasóban, mintha le is zárná az elbeszélő a novella vígjátéki cselekményét.251
Mind A kérők, mind a Kedves atyafiak bonyodalma abból (a vígjátékirodalomból közismert) sémából indul ki, hogy három kérő pályázik egy eladó sorban lévő, jómódú kisasszony kezére (mindkét esetben özvegy, leányát egyedül nevelő apa egyetlen gyermekéről van szó), végül azonban mindkét esetben két pár „talál egymásra”, az egyik a véletlennek köszönhetően; a harmadik, „hozományvadász” kérő azonban hoppon marad. Ahogyan A kérőkben, úgy a Kedves atyafiakban is Károly az, aki végül elnyeri az „eredeti” menyasszony kezét. Több névazonosságot nem találunk, de a karakterek közötti párhuzam nyilvánvaló: a két hozományvadász meghatározó jellemvonása a hiúság. Ahogyan Károly szemében Szélházy,252 úgy Berkessy Gábor szemében Sós Kálmán is ezért válik nevetségessé. A cserfes Lizike felhívja az asztalnál mellette ülő Berkessy figyelmét arra, hogy ebéd közben a poéta magát nézi a
251 „Sándor oda hagyta magát állítani az eskető asztal elé, mint egy áldozatra szánt bárány, s mikor a pap azt kérdezé tőle: szereted-e ezt a tisztes hölgyet, kinek kezét kezedben tartod? elfelejtett rá felelni, csak nézett farkasszemet a tisztelendő úrral, míg az apja bele nem kiáltott: »szereted hát! hogyne szeretnéd, persze hogy szereted«.” Kedves atyafiak, 228. (Az anekdotikus epizódok folklorozálódásával összefüggésben erről a szöveghelyről márvolt szó a 104. lábjegyzetnél.)
252 Szélházy: „Szívesen tanítanám az urat, de mennem kell, egy lehajló ág minden fürtjeimet lerontá.” Kisfaludy Károly, A kérők: Eredeti vígjáték három felvonásban (1819) = KISFALUDY Károly Minden munkái II, s. a. r.
BÁNÓCZI József, Franklin, Budapest, 18937, 239−293. Itt: 270.
tükörben, később pedig saját magában gyönyörködve, maga magának szónokol. Berkessyt ez nemcsak a tószt-epizódban, de későbbi beszélgetésük során is feltartóztathatatlan kacagásra ingerli.253 Az elbeszélő azonban arról is beszámol, hogy az áldomáshoz készülődve Sós Kálmán, akárcsak Szélházy, a frizuráját is megigazítja a beszédhez. Vagyis miközben az elbeszélő Kálmán testbeszédének, tekintetének és arcjátékának leírásán keresztül humoros, de pontos lélektani profilt állít fel a narcisztikus költőről, a hajat igazgató kézmozdulat felidézésével vissza is utal Szélházy mondatára, amellyel megindokolja a második felvonás ötödik jelenésében a Károllyal folytatott beszélgetés váratlan berekesztését.
Lizi, akárcsak A kérők Lidije, „játékmesterként” mozgatja a szálakat, kedves, szeretetreméltó intrikus, aki lényegében rendezőként lép színre mindkét történetben. Lidi is és Lizi is úgy igyekszik segíteni a bátyján (ki-ki a maga Károlyán), hogy a hozományvadász kérővel elhiteti, a kiszemelt menyasszony vagyontalan. Míg Lidi ehhez a hű szolgáló, Ferenc segítségét veszi igénybe, és a szerepcsere eszközéhez folyamodik, addig Lizi maga hiteti el Sós Kálmánnal, egy „véletlenül” elejtett megjegyzéssel, hogy Berkessy anyagi gondokkal küszködik, és veszi ki Sós Kálmán zsebéből a naplót, amely leleplezi, hogy a Regélőben Linkának dedikált vers eredetileg Júliának íródott. A szövegnek nem csupán a dedikációja árulkodó: a két verzió egyetlen ponton eltér egymástól, Sós a „szőke” jelzőt „barnára” cseréli.
A „két menyasszony” szembeállítását tehát Jókai is összekapcsolja a szőke-barna ellentétével, mivel azonban ennek a Jókai-novellában más funkciója nincs, értelmezhető A kérők
„párhuzamos szöveghelyére” tett utalásként. Sós Kálmán álnokságát ugyanis a Regélő és a naplóban szereplő eredeti, a kézirat dedikációjának az eltérése leplezi le. Az „eredeti” dedikáció elkülönbözése tehát (mind a Regélőbeli címzett, Linka, mind az olvasó számára) felszámolja annak lehetőségét, hogy a „szerelmes verset” ne irodalmi szövegként, fikcióként, hanem versbe szedett, „megtörténő” szerelemi vallomásként lehessen interpretálni, olyan vallomásként, amely a formáját és médiumát az irodalomból kölcsönzi, de végrehajtott beszédaktus. A kérők Ference Tamásnak, Perföldy inasának szintén elszólásként adja tudtára Lidi koholmányát (vagyis hogy nem Máli, hanem ő, Lidi lenne a kapitány „igazi” lánya és egyúttal örököse).
253 „Kálmán úr oda néz abba a tükörbe, s igen meg látszik elégedve lenni méltóságos tekintetével, kezeinek minden mozdulását onnan nézi ki, még az ételt is a tükörbe nézve eszi, s fogait is a tükörből piszkálja. E dolgot senki sem látszik észrevenni, egyedül a kis, csintalan Lizinka vette szemügyre, […] Végre Kálmán felemelkedék székéről, fogja a poharát, s haját ideálisan felborzolva, egyet köhintett, jelt adván vele, hogy áldomást akar inni. [...] – Nézze csak bácsi, súgá Liza Gábor úr fülébe, Sós Kálmán hogy beszél magához a tükörben. Gábor úr odapillantott s meglátá, hogy Kálmán csakugyan meredten a tükörbe nézve beszél, minden mozdulatot, minden arckifejezést onnan tesz, bámulatos önelégültséggel látszik önmagában gyönyörködni, éppen mintha csak önmagának tenne szerelmi vallomást.” Kedves atyafiak, 208−209. „És íme a gonosz lelkek megint eleibe állítanak egy tükröt, s ő megint elfelejtkezik magáról s ezt a szót: »uram« mind kéz-, mind fejmozdulattal magamagához intézi. Abban a pillanatban Gábor úr észrevéve ezt a furcsa attitűdöt, újra elkezdi azt a tegnapi óriási kacagást, melyet ezúttal Kálmán kénytelen volt tökéletesen magára venni.” Kedves atyafiak, 222.
Tamás fejébe pedig azzal a mondattal vési be a cselt: „Megcsalnak; a szőke az igazi – ej!
elárultam, pedig meg volt tiltva.”254 Ferenc, ahogyan Lizi is, azzal akarja beszédpartnere számára hitelessé tenni a fikciót – vagy ha úgy tetszik, a jó cél szolgálatába állított hazugságot
−, hogy akaratlan elszólásként állítja be a célba juttatni kívánt üzenetet, és végül mindketten megesketik a lóvá tett beszélgetőtársat, hogy a birtokukba jutott információt, titokként kezelik, senkinek nem adják tovább.255
A fikció önfeltárásaként256 is értelmezhető irodalmi utalások funkciója egyik esetben sem merül ki a szöveg megalkotottságának, irodalmiasságának a jelzésében, legalább ilyen fontos, hogy az olvasmányok értelmezik az egyes szituációkat, jellemzik a karaktereket, kifejezésre juttatják önértelmezésüket. Az irodalmiság szignalizálása a vígjátékban és a novellában is kulcsszerepet játszik. Míg A kérők a Kesergő szerelem VI. énekének soraival indul, vagyis a felütésbe vendégszöveg kerül, amelyet Máli olvas, a Kedves atyafiak zárlatában az auktoriális elbeszélői szólam az olvasó megszólításával a rossz versek szerzői iránti szánalomra szólítja fel az olvasót.257 Máli a Kesergő szerelem lírai beszélőjének kételyeiben saját érzéseire ismer, úgy érzi, a vers beszél helyette. Károly maga is költő, a daltöredék, amely az asszonyi érzések ingatagságát énekli meg,258 Lidi érzékenységét éppúgy sérti, mint Máliét, aki viszont a verset saját „jellemzéseként” értelmezi („Minthogy bennem képzelte az egész asszonyi nemet, tehát – megbocsátok.”259). Károly azonban a verset csupán egy kedélyállapot kifejeződésének tartja („komor kedvnek szülöttje”), és éppen erre hivatkozva kéri húgát és Málit arra, ne vegyék azt komolyan („ne figyelmezz reá”). Baltafy az I. felvonás 4. jelenésében azért mondja, hogy Károly „a levegőben keres magának hölgyet”, vagyis házasulandó, felelősségteljes férfiként nem vehető számításba, mert „könyveket forgat és verseket firkál,”260 ráadásul „a legfelségesebb óda sem tartja ki a házat.”261 Baltafy tehát azért nem becsüli sokra az írást („firkál”), mert nem tekinti komoly munkának: nem kenyérkereső foglalkozás, a
254 A kérők, II. felvonás, 1. jelenés, 263.
255 Ferenc: „Földi, most tudod – de ne szólj! hallod tovább ne mondd!” Uo.; Lizi: „De ne szóljon felőle senkinek.”
Kedves atyafiak, 221.
256 Wolfgang Iser a fikció önfeltárását is fikcióképző aktusnak tekinti, amely legalább olyan fontos, mint a szelekció és a kombináció: „Az irodalmi szövegek egy sor, önnön fiktív voltukra rámutató jelzést tartalmaznak, […] az önfeltáró fikcionális szöveg azt jelzi olvasójának, hogy magatartását meg kell változtatnia. Ha az olvasó elvéti a szerződéses jelet, az helytelen reakcióhoz vezet – ez az irodalom gyakori témája.” Wolfgang ISER, A fiktív és az imaginárius: Az irodalmi antropológia ösvényein, ford. MOLNÁR Gábor Tamás, Osiris, Budapest, 2001, 32−33.
257 „Csak Kálmán boldogtalan most is. A nagy reményű szellemből az idő jártával meghasonlott kedély, félreismert lángész leve. Valahányszor rossz verseket olvastok, gondoljatok reá, s legyetek iránta szánalommal.” Kedves atyafiak, 231.
258 A kérők, I. felvonás, 3. jelenés, 246.
259 Uo., 247.
260 Uo., 252.
261 Uo., 253.
legnagyobb művekből sem lehet megélni. A fiatal generáció számára viszont éppen a költészet az, amely a hangulatok és érzések médiumaként lehetővé teszi az önkifejezést (Károly);
nyelvet, szavakat és modelleket kölcsönöz az önmegértéshez, ezen keresztül pedig a helyzetek, emberi szituációk értelmezéséhez (Máli). Margit szemében, aki az imádságoskönyvön (Rózsás Kert) kívül élete során csupán Genovéva históriáját, vagyis a szent életének ponyvafeldolgozását olvasta, Máli olvasmánya eretnekség, amely minden bajnak a forrása.262
Az irodalmi önreflexió különféle formáinak gazdagsága jellemzi a Kedves atyafiak szövegét is. Míg A kérőkben az irodalomhoz való viszonyulás kétféle módozatát a vígjáték az
Az irodalmi önreflexió különféle formáinak gazdagsága jellemzi a Kedves atyafiak szövegét is. Míg A kérőkben az irodalomhoz való viszonyulás kétféle módozatát a vígjáték az