Az olvasmányok mai szerkezete a 19. század végén alakult ki, természetesen itt is nemzedékek tudása és tapasztalata adódott össze. A fordulópont mindenképpen a 19. század végén van.
Az olvasás célja szerint 1. ismeretszerző és 2. lelki-esztétikai élményt nyújtó ol-vasmányokat különböztetünk meg.216
Az ismeretszerzés (újabban: információszerzés) céljából olvassák a kisgyerekek az olvasókönyv közismereti olvasmányait, apróbb kommunikációs szövegeit (meg-hívó, hír, villamosjegy felirata stb.), később evégett olvassuk az ismeretterjesztő vagy a tudományos/szakmai szövegeket, a lexikonokat és az enciklopédiákat, bizo-nyos médiaműfajokat. Ide tartozik a tanulás céljából történő olvasás. Ugyancsak ide tartozik a folyamatolvasás (pontosabban: utasítások követése), melynek külön-leges fajtája a feladatazonosító olvasás, a szöveges matematikapélda, a tesztfelada-tok, a kérdőívek, az adóívek olvasása. A javító-ellenőrző olvasás során a hibákat keressük, különleges típusa az önellenőrzés és a korrektúraolvasás. A kereső olva-sás során a kulcsszavakat keressük, így olvassuk a menetrendet, a telefonkönyvet, a hirdetéseket, olykor az újságot. Az áttekintő olvasás során csak átfutjuk a sorokat, ekkor nagyjából tájékozódunk a szöveg tartalmáról. Az ismeretszerző olvasás kö-rébe be lehet vonni a képi információk értelmezését. Külön feladatot jelent a szö-veg sorai között elhelyezett ábrák, grafikonok, illusztrációk értelmezése.
Lelki-esztétikai élményszerzés céljából olvassuk a szépirodalmat, s ide vonhat-juk a könnyebb fajsúlyú művek — lektűr, krimi, képregény — élvezetét is. Külön-leges feladatot jelent a vallásos szövegek olvasása. Természetesen sok átmenet le-hetséges a két nagyobb szövegtípus között, a szépirodalmi olvasmányokból is
216 A hazai gyakorlat ezt a két csoportot különbözteti meg, ezt követem módszertanomban: (2002) Anyanyelvi ne-velés az ábécétől az érettségiig. Budapest, Trezor Kiadó, 61–62.
nyerhetünk ismereteket, az életrajzok és az emlékiratok besorolhatatlanok, a határ-sávon helyezkednek el.217
Említettem, hogy az első olvasástanító leckék a Donatus-grammatika, később a katekizmus előtt kaptak helyet. Az „Élő ábécé” az Orbis Pictus elején, egy isme-retközlő tankönyv élén állt. A felvilágosodás korában született meg az első olvasó-könyv, a Kinderfreund (1766), a porosz EBENHARD ROCHOW alkotása, ez ismeret-közlő és erkölcsi olvasmányokat tartalmazott, s hosszú időn át példaként követték a tankönyvszerzők.218 JOHN NEWBERY könyvének — Little Pretty Pocketbook (1744) — tartalma kedves és változatos: leírások vannak benne az évszakokról, a viselkedésről, angol népmeséket, ezópusi fabulákat, énekeket és gyermekjátékokat is tartalmaz; összekapcsolja a hasznost és a szórakoztatót. Hasonlóan ügyes köny-vecske BEZERÉDJ AMÁLIA Flóri könyve (Pest, 1841), az első magyar gyermek-könyv. Ezeknek a kedves könyveknek a hangulata nemigen érződött a régi ábécés-könyveken.
A Bach-korszak olvasókönyvei nemzetietlenek, sőt magyarellenesek voltak. A politikai körülmények enyhülése, majd megváltozása az olvasókönyvek anyagában is tükröződött. Fokozatosan megjelennek bennük a hazai tájak leírásai, a magyar történelmi eseményekről és személyekről szóló elbeszélések. Lassanként eltűntek a németből fordított versikék és történetkék, helyüket eredeti magyar szövegek, többnyire értékes alkotások foglalták el. Ez a folyamat az 1880-as évekre tet őző-dött, ekkortól beszélhetünk eredeti, nemzeti szellemű tankönyvekről. Megújultak a tanítóképzős, a gimnáziumi, az elemi iskolai olvasókönyvek, s velük együtt az ábé-cékhez csatlakozó elsős olvasókönyvek is.
Már GÖNCZY PÁL 1862-es ábécéjében megmutatkozott ez a tendencia, Később elsősorban GÁSPÁR JÁNOS olvasókönyveiben219 érződött. Igazán akkor vált
217 Ez a két nagy csoport megfelel LOUISE ROSENBLATT felosztásának, ő kivezető (efferent) és esztétikai (aesthetic) olvasást különböztet meg az olvasó attitűdjéből kiindulva. Tulajdonképpen egy kontinuumról beszél, s ez is megfelel mindannak, amit a határsávról mondtam. Vannak aprólékosabb felosztások, a teszteken el szokták különíteni a feladatazonosító olvasást, a folyamatleírás olvasásának is szoktuk nevezni. Vö. a reader response-ról szóló fejezettel.
218 Az ábécéskönyveket tárgyalják a gyermekirodalom-történeti könyvek, nem az olvasástanítási módszer, hanem az olvasmányok szempontjából, pl. HAAS,GERHARD ed. (1974) Kinder- und Jugendliteratur. Zur Typologie und funktion einer literarischen Gattung. Stuttgart, Philipp Reclam; HÜRLIMANN,BETTINA (1968) Three centuries of children’s books in Europe. Translated and edited by Brian W. Alderson. Cleveland and New York, World Publishing Companay (Eredeti: 1959, Zürich, Atlantis Verlag);MEIGS,CORNELIA – NESBITT, ELIZABETH – THAXTER EATON, ANNE – HILL VIGUERS, RUTH (1969) A critical history of children’s literature. Revised edition. (Eredetileg: 1953) London, Macmillan Company; NORTON, DONNA (1987) Through the eyes of a child. An introduction to children’s literature. Second edition. (Eredetileg: 1983) Columbus etc., Merrill Publishing Company;CULLINAN, BERNICE (1989) Literature and the child. Second edition. (Eredetileg: 1981) San Diego etc., Harcourt Brace Jovanovich.
219 GÁSPÁR JÁNOS (1816–1892) a magyar gyermekirodalom egyik megalapítója, első jelentős könyve: Csemegék olvasni még nem tudó gyermekek számára. Kolozsvár, 1848. GÖNCZY PÁL ábécéjéhez ő készítette el az olva-sókönyveket a hat elemi osztály számára. AKNAY TIBOR (2003) Gáspár János 1816–1892. Dokumentumok.
Budapest, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum.
tározóvá, amikor KÁRMÁN MÓR a nevelőiskola alapeszméjévé a nemzeti gondola-tot tette. Az 1870-es évek végén és az 1880-as évek elején — kifejezetten KÁRMÁN
ösztönzésére — fokozatosan lecserélték az olvasókönyvekben az irodalmiatlan történetkéket, helyükre népköltészeti alkotásokat és történelmi elbeszéléseket tet-tek. Az eredeti magyar, elsősorban népies olvasókönyvek a GYERTYÁNFFY I ST-VÁN, KISS ÁRON és RADÓ VILMOS által szerkesztett sorozattal kezdődnek. Véle-ményem szerint ez a triász az elemi iskolai tankönyvirodalom egyik legszebb soro-zatát alkotta meg 1882-ben.220
Olvasókönyv-sorozatukhoz írták később az ABC Olvasókönyv az elemi népisko-lák I. osztálya számára című könyvüket (1890). A könyv érdekessége a sok mon-dóka, népdalrészlet, közmondás. Minden bizonnyal felhasználták KISS ÁRON Ma-gyar gyermekjáték-gyűjteményének anyagát. Igaz ugyan, hogy ez csak 1891-ben je-lent meg, de a gyűjtés már a nyolcvanas évek elején megkezdődött, KISS ÁRON
rendelkezésére állhatott az anyag. Az 1882 után megjelent ábécékben és olvasó-könyvekben mind a mai napig szerepelnek az akkoriban felfedezett szövegek: Süss fel, nap; Most jöttem Gyuláról; Gólya, gólya, gilice; A mezőben a tücsök; Elmen-tem én a vásárra fél pénzzel; A Magyar Nyelvőr gyűjtéséből származik A kóró és a kismadár, A kakas meg a jérce és az összes többi ma is jól ismert mese.
Érdekesen alakul a beszéd- és értelemgyakorlatokkal kapcsolatos olvasmányok sorsa. GYERTYÁNFFYék száműzték őket, mivel úgy vélték, hogy nem szükséges azt leírni, amit szemléltetni lehet. Ezeknek a leírásoknak a száma a többi ábécében is csökkent. Idővel azonban visszakerültek az ábécékbe, ha nem is olyan nagy szám-ban, mint régen, tehát mindig találunk a kutyáról, a lóról és egyéb állatokról, a falu-ról, a városról stb. szóló leírásokat. A leírások átmeneti száműzésének elméleti oka volt. A 19. század nyolcvanas éveiben egy nagy vita zajlott le a szaksajtóban az ol-vasókönyv műfajáról, pontosabban az enciklopédikus és a történelmi olvasóköny-vekről. Az enciklopedikus olvasókönyvek — mint a nevük is mutatja — vegyes jellegűek, széles körű, hasznos ismereteket is közölnek. KISS ÁRON, GYERTYÁN
-FFY ISTVÁN és RADÓ VILMOS221 a nemzeti és esztétikai nevelés alapján állva elle-nezte az enciklopédikus olvasókönyveket, s egységes koncepciójú olvasókönyvet követelt és valósított meg, történelmi olvasmányokkal és népköltészeti anyaggal.
1907-ben ALEXANDER BERNÁT foglalta össze a vitát Az olvasókönyvről című tanulmányában.222 Értekezik az olvasókönyv eszméjéről, szerkezetéről, anyagáról, használatáról, szerinte „ez a szoros értelemben vett nem-tankönyv az egyedüli igazi tankönyv, az egyetemes tankönyv”. Mégpedig azért, mert a nevelés szolgálatában
220 GYERTYÁNFFY ISTVÁN (1834–1930) a budai Paedagogium (a mai tanítóképző főiskola elődjének) igazgatója, KISS ÁRON (1845–1908) magyartanára, RADÓ VILMOS gyakorlóiskolai vezetőtanára volt. Ez a lehető legjobb összmunkája tankönyvszerzőknek, elméleti és gyakorlati szakemberek szövetsége.
221 RADÓ VILMOS (1884) A népiskolai tananyag revíziója. Magyar Tanügy, 545–547.
222 ALEXANDER BERNÁT (1907) Az olvasókönyvről. Budapest.
áll, az egész személyiségre irányul. A nevelés pedig csakis nemzeti alapon történ-het. „Matematikust egyformaképpen nevelhetünk Franciaországban és Angliában, mert a matematika egyetemes; ellenben egyetemes egyéniség nincsen, az egyéniség össze van nőve nemzetével, annak kultúrai életét éli, mert annak nyelvét beszéli;
ezen a nyelven szerzi meg mindazt, mi egyéniségének mélyében mint hajtó és for-máló erő nyugszik; az egyéniség szellemi tartalma össze van nőve az anyanyelvvel és ezért minden kultúra nemzeti. Nem kell ezt a nézetet a sovinizmus vádja ellen megvédelmezni, mert ez nem sovinizmus, hanem természeti törvény, ennek így kell lennie, akár akarjuk, akár nem. Azért a nemzetek lehetnek szerények, töreked-hetnek önismeretre, egymást méltányolhatják és szerethetik, de senki nemzetiségé-ből ki nem vetkőzhetik, kivéve ha kora ifjúságában elfelejti az anyanyelvét. Nyel-vével elveszíti nemzetiségének legértékesebb részét. Azért az előbbi gondolatot így is fogalmazhatjuk, hogy míg az egyes tankönyvek a tudományos igazságok szolgá-latában állanak, addig az olvasókönyv a nemzeti műveltség segédeszköze. A kü-lönbség a két fogalmazás közt az, hogy midőn előbb az egész egyéniség nevelését említettük, csak a formális célt jelöltük meg, most pedig rámutattunk arra, hogy ennek a feladata a tanuló egész egyéniségét nevelni a nemzeti műveltség elemeinek közlése által. Az olvasókönyv tehát természeténél fogva csak nemzeti lehet.” Min-dez az olvasókönyvnek csak az egyik feladata. A másik „a tanulót hozzászoktatni, hogy olvasson, hogy szeresen és tudjon jó könyvet olvasni.”
ALEXANDER BERNÁT hosszasan ír az olvasókönyv szerkezetéről. Azt hangsú-lyozza, hogy a gondosan megválogatott népies mondák, mesék, versek, elbeszélé-sek alkotják a jó olvasókönyv anyagát. Nagy jelentősége van az epikus formának, mai kifejezéssel: a történetmondásnak, valamint a humornak. Csakis jó íróinktól szabad idézni. Nagy jelentőséget tulajdonít az illusztrációknak, melyek tanítanak és gyönyörködtetnek egyszerre. A fokozatok a következők: a környezet, a szülőhely, a főváros, majd a magyar föld ismertetése, a történelemmel és a kultúrával kapcso-latos olvasmányok. Az olvasmányok feldolgozásában kiemeli a tanító teljes sza-badságát, s azt, hogy nem szabad az olvasmányokat túltárgyalni, agyonmagyarázni, valamiképpen az értelem és az érzelem egyensúlyára kell törekedni.
Összegezésül azt mondhatjuk, hogy az olvasókönyvek anyaga kiegyensúlyozott lett: meséket, mondákat, népköltészeti anyagot is tartalmaznak, ugyanakkor megta-lálhatók bennük az ismeretközlő olvasmányok is; arányosan tartalmaznak verset és prózát, nyelvezetük a gyermek szintjén van. Az ábécés és olvasókönyvekben sok a rövid állatmese, azután belépnek a tündérmesék, később a novellamesék. Harmadik osztálytól szerepelnek a történelmi mondák és olvasmányok. Ezekkel párhuzamo-san jelentkeznek a gyermektörténetek, szemelvények a gyermek- és később az ifjú-sági irodalomból. 1950 és 1989 között az olvasókönyvekben sok volt az átpolitizált szöveg, ezek a rendszerváltozás utáni olvasókönyvekből eltűntek. A mai
olvasó-könyvek többségéről elmondható, hogy szövegeik érdekesek, nyelvezetük érthető a gyermek számára, szépek és igényesek.