„Nagy mesterség jól tanítani; könnyebb sokkal tanúlni, mint jól tanítani:
a’ munkát könnyebbíti, úttyát rövidíti, ’s elméjét a’ Tanúlónak tsudálatosképen segíti a’ Tanító okossága.”
Szőnyi Nagy István: Magyar Oskola, 1695
„Ha a népiskola minden egyes más feladatát megoldaná is, de ezen teendőjét elha-nyagolná, nem használhatna sokat az életnek. Olvastasd előttem tanítványaidat, és megmondom, hogy minő tanító vagy!” — állapítja meg KISS ÁRON és PÉTERFY
SÁNDOR, több mint száz évvel ezelőtt.83 A népiskola valóban azzal használ az élet-nek, hogy megtanítja a gyerekeket olvasni. ILLYÉS GYULA írja, hogy a pusztán mindenki megtanult olvasni, s számos egyéb feljegyzés is tanúsítja, hogy a népis-kola teljesítette feladatát. Láthattuk, hogy mostanában gondok vannak az emberek olvasási készségével, az okokat sokfelé keresik: túl sok időt rabol el az olvasástól a tévézés, megváltozott a társadalom, a szülők nem foglalkoznak otthon a gyerekek-kel stb., stb. Én azt állítom — bármily gyerekek-kellemetlen és fájdalmas —, hogy az iskolai módszerekkel is baj van. Természetesen, több okuk is van a tüneteknek, de a fő ok a kezdeti olvasástanítási módszerek helytelen megválasztása, valamint a gyakorlás elhanyagolása.
Az kezdeti olvasástanítás módszerei
„A sok járt út útvesztőbe visz, a számtalan megkísérlett módszer eljárásunkat mód-szertelenné teszi. A tanítás és nevelés munkásának, nem tagadhatni, jelenleg ez az állapota. A nevelés szakközlönyei alig győzik az újra meg újra ajánlkozó kísérletek ismertetését és a pedagógia tankönyvei a folyton szaporodó bőséggel szemben alig tudnak határozottabb útbaigazítást, mint hogy minden eszköz jó, minden mód he-lyes a „maga helyén!” A pontos tájékoztató elmélettől többet kell várnunk, ép sza-batos kitűzését annak, melyik mindegyiküknek a maga helye, ahol minden más csak zavarná az eljárás biztosságát, kockáztatná az eredmény sikerét” — írta K ÁR-MÁN MÓR a 19. század vége felé, a nagy iskolaszervezés idején.84 Az 1868-as nép-oktatási törvény után elkészült az 1869-es népiskolai tanterv, majd a középiskolai tanterv. A tanterveket időnként megújították, szerkezetük azonban megmaradt: a tantervhez mindig csatlakozott az „utasítások” című kötet, amely a módszertani
83 KISS ÁRON – PÉTERFY SÁNDOR (1880) Gyakorlati tanítások. Budapest, 39.
84 KÁRMÁN MÓR (1906) Kármán Mór pedagógiai dolgozatai rendszeres összeállításban. I., Budapest, 31–32.
vaslatokat tartalmazta, irányt szabva a tankönyveknek és a tanításnak. Az 1978-as tantervhez nem voltak „utasítások”, szerzői a módszertani szabadságot hirdették, mert nem mertek vagy nem akartak vagy nem tudtak állást foglalni a szóképes (globális) módszerű olvasástanítás ellen. Akkoriban az OPI (Országos Pedagógiai Intézet) irányította a minisztérium társszerveként a szakmai ügyeket, s bizony a szóképes olvasás lelkes támogatói ennek az intézménynek a munkatársai voltak. A régi, hangoztató-elemző-összetevő módszert nem merték eltörölni — túlságosan nagy lett volna az ellenállás —, így megszületett a varázsjelszó: minden módszer jó a maga helyén. Mindenki okosan bólogatott, csak azt nem tudták megmondani, hogy hol van az adott módszernek a maga helye.
KÁRMÁN MÓR szavaiból kiderül az a tény, hogy a „minden jó a maga helyén”
kijelentés az elméletnek, a koncepciónak a hiányára utal. 1868 után nagy terhet vett magára a magyar pedagógia, a döntés terhét: választania kellett a sokféle módszer között — mert akkor is nagy volt a tarkaság85 —, állást kellett foglalnia különféle irányzatok ellen vagy mellett. A miniszter, EÖTVÖS JÓZSEF úgy oldotta meg a problémát, hogy 1869 augusztusában egy szakbizottságot hívott össze, itt megadta az alapelveket, azt például, hogy az olvasástanításban a hangoztató, analitikus-szintetikus módszert kell követni.86 EÖTVÖS két dolgot világosan látott: 1. a mód-szernek van egy általános tapasztalati törvénye, melyet nem lehet megsérteni, kor-divatok jönnek-mennek, de az emberi megismerésnek vannak állandó törvényei; 2.
az állami oktatásnak mintaadónak kell lennie. Ez utóbbi gondolatát a következ ő-képpen fejtette ki: „Annyit azonban ki kell mondanom, hogy nézetem szerint a ne-velésnek szabadsága alkotmányos országban éppoly lényeges, mint a sajtószabad-ság, ugyanazon okból s ugyanazon feltételek alatt. E szabadság nélkül a polgárok szellemi kifejlődése erőszakosan egy bizonyos irányba szoríttatnék. […] Az állam nem mondhat le befolyásáról a közoktatásra, de a befolyást nem rendeletek, hanem azáltal gyakorolja a legsikeresebben, ha az oktatást egy bizonyos irányba vezetve, a siker által, melyet előmutathat, másokat is ezen irány követésére kényszerít.”87 Az állami népiskolai tanterv nyomán írt tankönyvek színvonalasak voltak, mércét je-lentettek, s kétségkívül hatottak a szintén igen színvonalas felekezeti tankönyviro-dalomra és a magánszerzőkre. Tehát az oktatásban vannak bizonyos elemek,
85 A 19. század első felében is volt globális módszer, csak akkor Jacotot–Vogel-módszernek hívták, volt két hazai követője is, FARKAS DEZSŐ és MÁRKI JÓZSEF; létezett még a silabizáló módszer is, betűztetve és hangoztatva egyaránt, s GÖNCZY PÁL 1862-ben már kidolgozta az analitikus-szintetikus, hangoztató módszert. Vö. A JÁSZÓ ANNA szerk. (2001) A magyar olvasástanítás története. Budapest, Osiris Kiadó.
86 Félreértés ne essék: EÖTVÖS JÓZSEF nem egyetlen ábécéskönyvet tett kötelezővé, hanem egy alapelvet. Azután egy évszázadon át — 1868 és 1978 között — ennek az alapelvnek a figyelembe vételével készültek az ábé-céskönyvek, a 19. század végén csaknem negyven volt belőlük, az 1930 években is majd annyi, csak 1950 és 1978 között volt egyetlen egy.
87 Ezek a sorok a Néptanítók Lapja első számának vezércikkében jelentek meg, abban a folyóiratban, melyet E
ÖT-VÖS JÓZSEF alapított, és ingyen küldött meg a népiskoláknak, s melyben — a vállalt szabad verseny szellemé-ben — színvonalas tanulmányok jelentek meg.
lyeket nem szabad kiszolgáltatni kísérletezgetéseknek, kézben kell tartani őket.
Feltétlenül ilyen a kezdeti olvasástanítási módszer.88 A módszer megválasztása életbevágóan fontos.
A módszer terminus idegen nyelvi megfelelője a magyarban a metódus, görög eredetű szó, a meta+hodosz összetétele, jelentése ’átvezető út’, szabadabban fo-galmazva: ’út, amely célhoz vezet’ (meta ’át, után’ | hodosz ’út’). A latin forma methodus, a görög methodosz. A magyarba a latin alak jött át, de a latinban a szó görög eredetű, s a görögből lehet megmagyarázni: az ismeretekhez vezető út, a tu-dás elsajátításának a megkönnyítése. OROSZ SÁNDOR ezt írja: „tevékenységek vég-rehajtási módja; a hasonló tevékenységek közös eljárása, ismétlődő elemei, egy-egy tevékenységosztály végzésének módozatai. — A tevékenységek sokfélesége miatt nem célszerű általában a módszerről beszélni, hanem az egyes tevékenységte-rületek módszereiről.”89 FALUS IVÁN az új Didaktika felsőoktatási tankönyvben közöl módszerosztályozásokat, s maga is felállít egyet, eszerint oktatási módszerek az előadás, a magyarázat, az elbeszélés, a tanulók kiselőadása, a megbeszélés, a vi-ta, a szemléltetés, a munkáltató módszer, a projektmódszer, a tanulási szerződés, a kooperatív oktatási módszer, a szimuláció, a szerepjáték és a játék, a tanulmányi kirándulás, a házi feladat. Ezek kétségkívül módszerek, hasznos és jól alkalmazha-tó módszerek, s illenek a szerző meghatározásához: „Az oktatási módszerek a tanár és a tanuló együttes tevékenységének az oktatási folyamatban lényegében azonos módon ismétlődő részei.”90
„A módszerek közös, általános jellemzőit a filozófia vizsgálja, s értelmezésében a módszer a megismerés eszköze” — írja fentebb idézett szócikkében OROSZ S ÁN-DOR. A meta+hodosz jelentését így érdemes megadni: a megismeréshez vezető út, s ezen a ponton igenis megragadható egy általános ’módszerfogalom’, ami nem más, mint az emberi gondolkodás alkalmazása. A ratiocinatio alapján létezik a de-duktív és az inde-duktív módszer, s létezik a rész-egész viszonyt, a felosztást és az osztályozást, az összehasonlítást (például az analógiát), az ok-okozati viszonyokat követő módszer. Végül is mindezek fölé lehet rendelni az analízis-szintézis mód-szerét, vagyis DESCARTES módszerét.91
88 Manapság is egyre inkább hallhatók olyan hangok, melyek bizonyos területeken erős központosítást kívánnak.
89 Vö. TÓTFALUSI ISTVÁN (2004) Idegenszó-tár. Tinta Könyvkiadó, Budapest; OROSZ SÁNDOR szócikke In: B Á-THORY ZOLTÁN – FALUS IVÁN főszerk. (1997) Pedagógiai Lexikon. Budapest, Keraban Kiadó.
90 FALUS IVÁN (2003) Az oktatás stratégiái és módszerei. In: Falus Iván szerk. Didaktika. Elméleti alapok a tanítás tanulásához. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 244–296.
91 Vö. ANGELES,PETER A. (1981) Dictionary of philosophy. New York etc., Barnes & Noble Books, „In his Discourse on Method, Descartes presents four rules which provide us with knowledge and are the bases of all philosophic inquiry. They are: 1. Never accept anything as true unless you can recognize it to be self-evidently true. Avoid all preconceptions and include nothing in your conclusions unless it presents itself so clearly and distinctly that there is no circumstance under which you can doubt it. […] 2. Divide a problem (difficulties) into as many distinct parts as possible or as might be needed to provide an easier solution. 3.
Think in an orderly (systematic) manner by beginning with the simpliest elements in the problem and the
COMENIUS a lényeget ragadta meg, amikor az Orbis Pictus invitációját ekképp fogalmazta meg: „M. Veni, Puer, disce sapere. P. Quid hoc est, sapere? M.
Intelligere recte.” — „Gyere, fiú, tanulj, hogy bölcs legyél. — Mit jelent bölcsnek lenni. — Jobban megérteni a dolgokat.”92 A módszer tulajdonképpen módszeres gondolkodás, mely a dolgok megértését segíti.
A kezdeti olvasástanításnak — mint minden más tárgy tanításának — van egy nagy gondja. Nehézséget jelent a tanár számára az, hogyan mutassa be az egészet és annak részeit úgy, hogy a részek bemutatása, elemzése, gyakorlása közben ne szenvedjen csorbát az egész, ugyanakkor pedig valóban gondos munkát végezzen a részek megtanításakor. Így van ez a verselemzésben, a nyelvtan tanításában és bi-zonyára a biológiában és másutt is. Minden bizonnyal azért adódik ez a probléma, mert a megismerés így működik: szükségünk van az egészre is, részeire is, követ-kezésképpen minden területen szükség van analízisre és szintézisre.
Az olvasástanítás történetét tanulmányozva a rész és az egész szüntelen küz-delmét figyelhetjük meg. Mindig ügyelni kell ugyanis az egészre, vagyis az értel-mes szövegre, mondatra, szóra, de ugyanakkor nem szabad elhanyagolni a jelentés nélküli elemeket, a szótagokat, valamint a betűket, illetőleg a hangokat. Az értel-mes egészet a jelentés nélküli elemekre, azaz hangokra/betűkre, szótagokra kell bontani, majd a jelentés nélküli elemekből kell az értelmes egészet újraalkotni. A 19. század előtti tanításban a hangsúly a részeken volt, majd a 19. század elején az egész került előtérbe, végül a 19. század közepe táján megtalálták az egyensúlyt az egész és a részek között. A 20. században az inga lengett ide-oda, az azonban két-ségtelen tény, hogy napjainkban mindenütt erősen hangsúlyozzák a kiegyensúlyo-zott módszer fontosságát, csak az a kérdés, hogy mit értenek rajta.
Az olvasástanítási módszerek három csoportba oszthatók: vannak szintetikus módszerek, vannak analitikus módszerek, és vannak analitikus-szintetikus vagy kombinált módszerek. Ez a hármas felosztás a hazai gyakorlat alapján alakult ki az évszázadok során. Úgy is fogalmazhatunk, hogy háromféle olvasástanítási módszer létezik: szintetikus, analitikus és kombinált.93
easiest things to understand, and gradually reach toward more complex knowledge (synthesis). In this process you may have to assume an order among elements that is not really there. 4. Finally, make sure that everything has been taken into consideration and that nothing has been omitted from review.” (A szótár ismer-teti még NEWTON módszerét és MILL induktív módszerét, l. a retorikai fejezetben.) Általános módszermeg-határozásként a tudományos módszer meghatározását adja: „An empirical, experimental, logomathematical conceptual system which organizes and interrelates facts within a structure of theories and inferences”, tehát
„egy tapasztalati, kísérleti, matematikai-logikai fogalmi rendszer, amely egy elmélet vagy következtetések rendszerén belül szervezi és viszonyítja a tényeket” — s lényege sokszor az ok-okozati elemzés.
92 M — magister ’mester’; P — puer ’fiú’ (az eredeti Orbis Pictus latinul és németül készült).
93 MITFORD MATHEWS ezt írja: „there are only three ways of teaching to read”, 1. szintetikus, 2. analitikus, 3. ke-vert (mixed), vö. MATHEWS,MITFORD MCLEOD (1966) Teaching to read, historically considered. Chicago &
London, University of Chicago Press, 181–182. MATHEWS könyve kivételt képez az amerikai szakirodalom-ban, tanulmányozta ugyanis az európai, különösképpen a görög-latin és a német olvasástanítás történetét, ezen az alapon állapítja meg a három módszert, s ezen az alapon mond kemény kritikát saját korának
1. A szintetikus módszer vagy összerakó, összetevő módszer a legősibb; a része-ket tanítja meg először, belőlük építkezik. A részek vagy a betűk, vagy a hangok, vagy a szótagok, vagyis a jelentés nélküli egységek. A szintetikus módszerek meg-figyeltetik a részeket, mindig szótagoltatnak, gondosan tanítják a kapcsolást vagy összeolvasást.
2. Az analitikus vagy elemző módszer az egészből, rendszerint a szóból indul ki, a 18. század végén keletkezett, de csak az 1900-as években terjedt el. Régebben ki-bontó módszernek nevezték, ma globális módszernek vagy szóképes módszernek hívják. Bizonyos szómennyiség globális — azaz analízis nélküli — megtanítása után a) vagy hozzáfog a szavak felbontásához,94 b) vagy pedig megvárja, amíg a gyerek maga fedezi fel a kisebb egységeket, a hang-betű megfeleléseket. A kapcso-lást vagy összeolvasást egyáltalán nem tanítja.
3. Az analitikus-szintetikus vagy elemző-összetevő módszert kombinált mód-szernek is nevezik. Megpróbálja egyesíteni a két szélsőséges módszer előnyeit:
egyforma súlyt kíván helyezni az egészre és részeire, a jelentéses szóra és a jelentés nélküli hangra/betűre, illetőleg szótagra. A szóból indul ki, de azonnal hozzáfog az analízishez; az összeolvasást tanítja.
A tisztán szintetikus és a tisztán analitikus módszerek manapság ritkák. Tisztán szintetikus volt az évszázadokon át használt ábécémódszer, más néven betűztető vagy silabizáló módszer; tisztán analitikus volt az 1920-as években Amerikában használt nézd-és-mondd (look-and-say vagy look-say) módszer. Kombinált mód-szer a hangoztató-elemző-összetevő módszer. A kombinált módszerek mind ki-egyensúlyozottak, vagy legalábbis törekszenek a kiegyensúlyozottságra. A mód-szereket egy skálán ábrázolhatjuk:
szintetikus módszerek analitikus módszerek kombinált módszerek
A jelenlegi nyugati — elsősorban az amerikai — olvasástanítás kétféle, azaz analitikus és szintetikus módszert különböztet meg, ez olvasható a Literacy Dictionary című szótárban.95 Ez a dichotómia azért lehetséges, mert Amerikában a 19. század végéig szintetikus módszerek uralkodtak, olyanok, melyek általánosak voltak mindenütt a világon. Ezeket a szintetikus módszereket közvetlenül az anali-tikus módszerek váltották fel a 20. század elején. Az ő olvasástörténetük és
sáról. Az analitikus módszer a) típusát word-to-letters módszernek, b) típusát word-to-reading módszernek nevezi.
94 JEANNE CHALL ezt nevezi intrinsic phonics-nak, benső, tkp. rejtett hangtanításnak; szembeállítja vele a systematic phonics ’rendszeres hangtanítás’ fogalmát; CHALL,JEANNE S. (1967) Learning to read: The great debate. New York etc. McGraw-Hill, 109.
95 HARRIS,THEODORE L. – HODGES,RICHARD E. eds (1995) The literacy dictionary. The vocabulary of reading and writing. Newark, Delaware, International Reading Association.
gi gyakorlatuk alapján valóban két csoportját ismerik a módszereknek. A 19. szá-zadi európai, elsősorban a német hagyományokon alapuló analitikus-szintetikus módszert nem ismerték és nem ismerik ma sem, ezért nem is veszik fel a kategori-zálásba.96
Mi a saját olvasástörténetünk, a saját hagyományaink alapján háromféle mód-szert különböztetünk meg. A szintetikus módszer uralta az eötvösi reformok előtti korszakot. Az eötvösi reformok után a hangoztató, analitikus-szintetikus módsze-rek jutottak uralomra, s ma is használjuk őket: az 1989 utáni programok alapvetően hangoztató-elemző-összetevők, vagy legalábbis azt mondják magukról. A szóképes módszereket 1862 óta többször is megpróbálták elfogadtatni, de ezek a kísérletek mindig sikertelenek voltak. Az 1978 utáni három globális program az analitikus módszer első típusához tartozik.
Háromféle, analitikus, szintetikus és analitikus-szintetikus módszerekről írnak a hazai 19. és 20. századi módszertanok. MEIXNER ILDIKÓ is ezt a három lehetőséget adja meg Az olvasástanítás pszichológiai alapjai című könyvében.97 Ez a hármas felosztás számomra az olvasástanítás története ismeretében evidens volt, ezt vettem át én is módszertani könyvemben.98
Vannak olyan nézetek — LIGETI RÓBERT, illetőleg ZSOLNAI JÓZSEF és ZSOL
-NAI JÓZSEFNÉ osztályozásairól van szó —, amelyek kétféle lehetőséget ismernek el, szintetikus és globális módszereket különítenek el, valószínűleg az angolszász szakirodalom hatására.99 Az osztályozás szempontja itt az olvasástanítás egyetlen mozzanata: az összeolvasás, tudniillik a globális módszerek nem tanítanak összeol-vasást, a szintetikus és a hangoztató-elemző-összetevő módszerek tanítanak össze-olvasást. Zsolnaiék ezt írják: „A hangoztató-elemző-összetevő módszer fázisai: a hangtanulás, a hangösszevonás, a betűtanulás, a betűkapcsolás, a szövegolvasás.”
Ez nem igaz, mert a hangoztató-elemző-összetevő módszer az egészből indul ki:
szöveget, mondatot, végül szót analizál, s a szóból választja le a tanítandó hangot, itt már következhetnek a felsorolt fázisok.100
96 1993-ban a Literacy Dictionary szerkesztői felkértek, hogy európai szemmel lektoráljam a szótárt. Javasoltam az analitikus-szintetikus módszer felvételét, de nem értették a terminust, nem is vették fel. Felvették viszont a key word method — kulcsszómódszer — terminust, leírásaként megadtam a mi hangoztató-elemző-összetevő módszerünket. Külföldi konferenciákon szoktam a kulcsszómódszer terminust használni, kényszerből, mert a Normal-Words Method terminust megint nem értik. (Ez a német Normalwörter Methode angol megfelelője, MATHEWS használja, és részletesen ismerteti, i. m. 47, 48, 50, 54, 59, 86.)
97 MEIXNER ILDIKÓ – JUSTNÉ KÉRY HEDVIG (1967) Az olvasástanítás pszichológiai alapjai. Budapest, Akadémiai Kiadó.
98 ADAMIKNÉ JÁSZÓ ANNA (2002) Anyanyelvi nevelés az ábécétől az érettségiig. Trezor Kiadó, Budapest, 81–82.
99 LIGETI RÓBERT (1974) Az olvasás tanítása szintetikus és globális programokkal. A Tanító, 2. sz. 6–8; ZSOLNAI
JÓZSEF – ZSOLNAI JÓZSEFNÉ (1978) Az olvasástanítási módszerek összehasonlító értékelése. A Tanító, 6–7.
sz. 46–53.
100 A hangoztató-elemző-összetevő módszernek tulajdonított fázisok inkább az 1969-ben elindított fővárosi alsó tagozatos kísérlet keretében alkalmazott funkcionális olvasás- és írástanítási eljárásra illenek, nem a klasszi-kus, előgyakorlatokra épülő, mondatból, majd szóból kiinduló analitikus-szintetikus módszerre.
Sajnos, a Crystal-féle enciklopédia magyar fordítása tévesen tájékoztat az olva-sástanítási módszerekről. A szintetikus módszerek közé sorolja a hangoztató- elemző-összetevő módszert (azt írja, hogy a hangtanulással kezdődik, ami nem igaz), teljesen nevetséges módon a szintetikus módszerek közé sorolja az írva ol-vastató módszert, holott az GÖNCZY PÁL analitikus-szintetikus módszere volt (az elnevezés csak arra utal, hogy előbb írattak, utána olvastattak). Kombinált módsze-rűnek a globális előprogrammal induló 1978 utáni három programot nevezi, holott ezek analitikus módszerűek,101 a hangoztató-elemző-összetevő módszer a kombi-nált módszer.
A kezdeti olvasástanítási módszereknek a fenti, a megismerés szerkezetét visz-szaadó három fajtáján kívül még számos elnevezésük van. Aszerint, hogy a be-szédből vagy az írásból indul ki, megkülönböztethetünk hangoztató módszereket és betűztető módszereket. A nyelvi egységek szerint van szómódszer, szószerkezeti módszer, mondatmódszer, szövegmódszer — ezek mind globális módszerek; van szillabikus vagy silabizáló módszer — ez szintetikus módszer. A tanítás hangsú-lyozott módjai szerint van tisztán hangoztató módszer, van fonomimika (ez a han-goztatást és a mozgást kapcsolja össze) — ezek szintetikus módszerek; a nézd-és-mondd (look-and-say) módszer szélsőséges globális módszer, az egész-szó-módszer (whole word method) kevésbé. A globális módszer 20. század végi szélsőséges vál-tozata az egész nyelvi módszer (whole language approach). Vannak olyan elneve-zések, melyek az olvasás és az írás kapcsolatára utalnak: az írva olvastató módszer (Schreiblesemethode) elnevezés arra utal, hogy párhuzamos írástanítást alkalmaz-tak, de előbb írattak, s az írott betűket olvastatták; az olvastatva író módszer ennek a fordítottja, ma ezt használjuk. Vannak a szerzőről elnevezett módszerek: Jacotot–
Vogel-módszer, Gönczy–Graser-módszer, Orton–Gillingham-módszer, Tolnainé-módszer, Meixner-módszer. Akármilyen is az elnevezés, a módszer mindig beso-rolható vagy az analitikus, vagy a szintetikus, vagy a kombinált kategóriába. A Jacotot-módszer analitikus, a Gönczy-féle kombinált, az Orton–Gillingham-féle és a Meixner-féle szintetikus (ezek diszlexiás gyerekeknek készített módszerek, s a diszlexiásokat a világon mindenütt szintetikus módszerrel, szótagolva tanítják).
A Literacy Dictionary a következő meghatározást adja a módszerre: „reading method: 1. any of several relatively specific procedures or steps for teaching one or more aspects of reading, each procedure embodying explicitly or implicitly some theory of how children learn and of the relationship between the written and
A Literacy Dictionary a következő meghatározást adja a módszerre: „reading method: 1. any of several relatively specific procedures or steps for teaching one or more aspects of reading, each procedure embodying explicitly or implicitly some theory of how children learn and of the relationship between the written and